Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-04 / 234. szám, szombat

Folytatjuk politikai és gazdasági életünk konszolidálását (Folytatás az 5. oldalról) nép, és a nemzetközi kommunista mozgalom előtt rámutasson pártunk Január utáni vezetőségének egyik alapvető hibájára, és ezzel lehetővé tegye, hogy a párt becsületes tagjai és államunk polgárai megismerkedve a tényekkel, módosítsák a tavaly augusztusában elfoglalt helytelen álláspontjukat. Ezekkel a határozatokkal támogatni akarjuk a CSKP Központi Bizottságának törekvését, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban a valóság és a tények alapján fény derüljön az ún. csehszlovák kérdésre, valamint, hogy elmélyítsük kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a szövetséges szocialista országokkal. HARMADSZOR: Az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége azonosítja magát a CSKP Központi Bizottságának határozatával, melyben egyértelműen és nyíltan elhatárolja magát a „vysočanyi kongresszustól", és a jobboldali csoportok akcióját illegálisnak és pártellenesnek minősítette, és ezért az egész párt előtt érvénytelenítette e kongresszus eredményeit és dokumentumait. Az SZLKP rendkívüli kongresszusa — a konszolidáció jelentős határköve Tisztelt Elvtársak, pártunk és párttagjaink és a közvélemény felveti az SZLKP tavaly augusztusi rendkívüli kongresszusa lefolyásáról és határozataival kapcsolatos elvi jelentőségű kérdéseket. Lehetőségeinkhez mérten ezekre a kérdésekre is választ kell adnunk. Az az igazság, hogy Szlovákia Kommunista Pártja rendkívüli kongresszusa tárgyalásának első szakasza is a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1968. augusztus 21-i nyilatkozatának befolyása alatt folyt le, a nacionalizmus és a szovjetellenesség légkörében. E körülmények hatására támogatta a „vysočanyi kongresszus" eredményeit, egyetértett a kongresszus első ülésének eredményeivél és megerősítette az SZLKP Központi Bizottsága plénumának a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Bulgária és NDK kommunista- és munkáspártjai központi bizottságaihoz intézett felhívását. Annak ellenére, hogy ezek nem az SZLKP rendkívüli kongresszusának hivatalos dokumentumai, mégis szükséges, hogy elhatároljuk magunkat ezektől, még akkor is, ha a kongresszus tárgyalásának második szakasza során elfogadott dokumentumok hatálytalanították a kongresszus első részének határozatait. Elvi szempontból szükséges, hogy ezeket a dokumentumokat ugyanúgy hatálytalanítsuk, ahogy ezt a CSKP Központi Bizottságának úgynevezett újonnan választott tagjai tették, amikor lemondtak a mandátumukról és az SZLKP rendkívüli kongresszusa illegálisnak minősítette a „vysočanyi kongresszust". Az SZLKP rendkívüli kongresszusa továbbá egyes szervezési és káderkérdésekkel foglalkozott. A kongresszus és a választó bizottság elsősorban a káderkérdések megoldása során olyan politikai hibákat követett el, amelyeket helyre kell hozni. Az új Központj Bizottság jelöltjei kiválasztásának súlyos hiányossága volt, hogy automatikusan nem jöttek számításba azok az elvtársak, akiket ebben az időben munkájuk értékelése nélkül különböző jelzőkkel illettek. Elsősorban olyan elvtársakról volt szó, akik a múltban beváltak a pártban, és a párton kívül is általános bizalmat élveztek, és a kommunisták most is hisznek nekik és tisztelik őket. Olyan elvtársakról van szó, akik ma felelős funkciókat töltenek be, jól végzik mun kájukat és egyértelműen támogatják az új politikai irányvonalat. Az SZLKP kongresszusa után váltó zások történtek a felsőbb és alacso nyabb pártszervekben. Sok becsületes, a párthoz hű elvtárs került vezető funkcióba, akiknek ma is aktív részt kellene vállalniuk a Központi Bizottság munkájában. Az SZLKP kongreszszusa számos becsületes, a párthoz híí elvtársat választott az SZLKP Központi Bizottságának új vezetőségébe. Olyanokat, akik nem alkalmazták ä helytelen munkamódszereket és ez pozitívumot jelent pártunk szempontjából. Ma azonban hiányosságot látunk abban, hogy a vezető elvtársak egy részének helytelenül általánosított negatív értékelésével, és azzal, hogy nem választották meg őket a Központi Bizottságba megszakadt az SZLKP új Központi Bizottsága munkájának természetes folyamatossága. Mint tudjuk, a párt irányításában Szlovákiában már régen január előtt megteremtették a káderfeltételeket ahhoz, hogy jobban kihasználjuk Szlovákia szocializmus adta politikai, és gazdasági fejlődésének lehetőségeit. Nem szSbad elveszteni a folytatólagos ságot a között, ami ma történik és ami a múltban történt, és ez elsősorban azoknak az embereknek a kérdése, akik az eddig elért vívmányok hordozói. Elvtársak! Az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének nézete szerint az SZLKP rendkívüli kongresszusa miután Husák elvtárs a CSKP Központi Bizottságának megbízásából tájékoztatta a CSKP és az SZKP vezetői moszkvai tárgyalásának eredményeiről, jelentős konszolidálás! határkővé vált, és az egész CSKP halaszthatatlan feladatai szempontjából is megteremtette a feltételeket Szlovákia Kommunista Pártjának pozitív .tevékenységéhez. Az SZLKP rendkívüli kongresszusán Husák elvtárs felszólalása után a pártban és a társadalomban akkoriban uralkodó bonyolult helyzetben először mutattak rá a szocialistaellenes irányzatok által előidézett katasztrofális helyzetből kivezető reális politikai kiútra. Ebben van a kongresszus történelmi érdeme. Az SZLKP új vezetősége étén Husák elvtárssal, kompromisszum mentes harcot indított a párt eszmei egységének és akcióképességének felújításáért, a marxizmus—leninizmus elvei alapján harcot indított a szocialista állam funk cióinak felújításáért, valamint a Szovjetunió és a szövetséges szocialista országok kommunista testvérpárjaival kapcsolatos barátság felújításáért. Egyúttal rámutatott, hogy milyen égetően fontos a súlyos gazdasági problémák megoldása. Aktívan részt vett a csehszlovák állani föderatív elrendezésére vonatkozó törvény előkészítésében, és megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy konfliktusok nélkül valósítjuk meg ezeket. Eleinte e politika a jobboldali, szocialistaellenes és szovjetellenes erők heves ellenállásába ütközött. A helyzetet bonyolultabbá tette, hogy a CSKP vezetői még az 1968 augusztusi súlyos megrázkódtatás után sem vonták le a szükséges tanulságot, és nem léptek fel határozottan a bomlasztó erők ellen, hogy teljes mértékben érvényesíthessék a párt befolyását és vezető szerepét. A zavarok és válságok befolyásolták a szlovákiai helyzetet is, buzdították a szlovákiai politikai élet jobboldali erőit, melyek gyakran azzal a helytelen nézettel leplezték magukat, hogy Szlovákiában teljesen konszolidálódott a helyzet. A szlovákiai fejlődésben az a politikai irányzat volt a vezetőirányzat, amelyet a párt vezetősége a rendkívüli kongresszus után érvényesített a párton belüli jobboldali opportunisták, valamint a társadalom szocialistaellenes és szovjetellenes elemei elleni harcban. Az«a tény, hogy Szlovákiában a pártban és a társadalomban is fokozatosan konszolidálódott a helyzet, jelentős szerepet játszott abban a harcban, amelyet a CSKP Központi Bizottságának vezetőségében a szövetségi, az állami szervekben, valamint az országos tömeg- és társadalmi szervezetek, ben az agresszív opportunista, szocialistaellenes és szovjetellenes erők ellen folytattak. A tavalyi évvegi, valamint az ez évi januári, márciusi és augusztusi politikai válságok nem súlytották olyan nagy mértékben Szlovákiát. Csehszlovákia Kommunista Pártjának egészséges erői a bomlasztó erök elleni harcukban a Szlovákia Kommunista Pártja progresszív erejére támaszkodhattak. Ennek a ténynek köszönhető, hogy végül mégis megoldást találtunk az olyan mély válságból, amely ez év márciusában jellemezte pártunkat és államunkat. Az áprilisi és májusi plénum fordulatot jelentett egész államunkban és pártunkban. Szlovákiában is be kell következnie a jobboldali erők végső vereségének Elvtársaki A szlovákiai kommunisták üdvözölték a pártban történt fordulatot, melyet a CSKP Központi Bizottsága áprilisi, májusi és szeptemberi plénumának határozatai tettek lehetővé. Teljes mértékben egyetértünk a CSKP Központi Bizottsága szeptemberi plénumának álláspontjával, miszerint a májusi plénum irányelvével összhangban folytatni kell a mindennapos harcot pártunkban a jobboldali opportunista erők és nézetek ellen, annak érdekében, hogy a marxizmus—leninizmus alapján felújítsuk pártunk egységét. Szlovákiában is folytatni akarjuk ezt a harcot, hogy a tények alapján megnyerjük és meggyőzzük a párt ingadozó és félrevezetett becsületes tagjait, és egyúttal megtisztítsuk a pártot azoktól az emberektől, akik kétes politikai nézetekkel, helytelen politikai és ideológiai pozíciókon állnak, vagy a pái'tigazolvánnyal zsebükben aktívan harcolnak a párt programja és politikai céljai ellen. Helyesnek tartjuk a CSKP KB álláspontját, hogy a szlovákiai pártszervek, valamint a pártapparátus is az SZLKP Központi Bizottságától egészen az üzemi szervezetekig tisztuljanak meg a jobboldali opportunistáktól és így elérjük e szervek politikai és eszmei egységének magasabb fokát. A CSKP Központi Bizottsága nézetével összhangban azon a véleményen vagyunk, hogy Szlovákiában is végleges csapást mérhetünk a pártban tevékenykedő jobboldali erőkre és ezt éppen az alapszervezetekben érhetjük el. Pártunk Központi Bizottsága szeptemberi üléséhez hasonlóan már nemegyszer hangsúlyozta, hogy elvszerüen és tapintatosan kell bánnunk az emberekkel. Ezt az igényt ma is kiemeljük. Az emberek munkájukkal, magatartásukkal, politikánk elkötelezett pártolásával állítják ki a bizonyítványt önmagukról. Szlovákiában a párt 1968 augusztusa óta, amint azt egy esztendő tapasztalatai bizonyítják, számos jelentős sikert ért el. Az emberek a politikai és erkölcsi színvonalról tulajdonképpen ebben a folyamatban tesznek tanúbizonyságot. Voltak olyan funkcionáriusok, akik az egyik aktívaülésről a másikra mentek, erejük teljéből dolgoztak, hogy a novemberi határozat gondolatait elplántálják az alapszervezetekben. Voltak viszont olyan emberek, funkcionáriusok is, akik a jobboldal nyomására továbbra is kiváró magatartást tanúsítottak, a megfigyelő szerepét töltötték be. Végül akadtak olyanok is, akik a párt konszolidálási törekvéseivel ellentnioiutasoan, a saját pecsenyéjüket akarták megsütni. Az igazság érdekében külön kell megemlékeznünk a márciusi eseményekről, főleg azért, mert ekkor éppen Szlovákia egyértelműen pozitív magatartást tanúsított. Először az SZLKP KB Elnöksége elutasító álláspontot foglalt el a szocialista vállalatról szóló, kidolgozás alatt álló törvényjavaslattal kapcsolatban, majd a jégkorong-világbajnokság idején rendre és megfontoltságra intettünk. Az emberek egyértelműen bemutatkoztak, fény derült arra, hogy hol állnak, támogatják-e a pártot és cselekvően harcolnak-e politikájáért, illetve szembehelyezkednek vele, vagy passzívan kivárnak. A párt és a társadalom további konszolidálódásának folyamatában döntő jelentősége volt a CSKP KB áprilisi ülésének. Nem lehetett már taktizálni: vagy kiállók a huzamos válság folytatása és így a volt vezetőség, vagy az új vezetőség által végrehajtott alapvető és pozitív fordulat mellett. A fejlődés azoknak adott igazat, akik az alapvető fordulat mellett döntöttek. Ennek legjobb bizonyítéka Szlovákiában a május 1-i, a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója ünnepségeinek méltó lefolyása, valamint a szlovákiai lakosság megfontolt magatartása az idei augusztusi eseményekben. A közelmúlt szlovákiai politikai fejleményeivel kapcsolatban az SZLKP KB Elnökségének véleménye szerint figyelmeztetni kell egyes szektás megnyilvánulásokra is, amelyek megnehezítik munkánkat, gyengítik a jobboldali opportunizmus elleni következetes harcunkat. Szlovákiában is találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek ellentétben állnak a munka lenini módszereivel és formáival, megbontják a párt egységét és a párt minden tagját kötelező egységes fegyelmet. Mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy nem engedhetjük meg sem á párton belüli kérdések megtárgyalását pártonkívüli fórumokon, sem a párt Központi Bizottsága jóváhagyott taktikai eljárásának megbontását. Bár többnyire ezek a megnyilvánulások jószándékúak, nem érthetünk egyet a türelmetlenséggel és a radikalizmussal, amelyek mögött nem ritkán személyi ambíciók és motívumok bújnak meg. A CSKP KB szeptemberi ülésének határozata helyesen hangsúlyozza, hogy „pártunk fejlődésének jelenlegi fokán erélyesebben kell harcolnunk az egy központból irányított párt belső egységéért, és a párttagok fokozott fegyelméért" Mi a további teendő ideológiai téren? Elvtársak, plenáris üléseinken, valamint a kerületek és a járások felelős elvtársai aktívaülésein nemegyszer rámutattak ideologiai munkánk fogyatékosságaira. Áz e* oldalon helytelen lenne ezt a rcnuiuvul tontos és érzékenyen rezonálo ozaiku ,-t kiszakítanunk a pártpolitika, annak gazdasági, szociális stb. eredményei természetes összefüggéseiből. A másik oldalon nem lehet nem látnunk, hogy a jjártban és a társadalomban kifejtett fokozott ideológiai tevékenységtől függ majd nagymértékben a kommunista nevelésnek, az emberek tudatában a helytelen nézetek leküzdésének a pártpolitika elkötelezett támogatása érdekében az emberek megnyerésének és végül a marxizmus —leninizmus alapján a párt eszmei egyesítésének sikere. Ettől függ majd a párt akcióképességének és forradalmi harcos szellemének elmélyülése is. Mindez sürgető igényként szabja meg minél előbb olyan intézkedések foganatosítását, hogy az egész párt, az alapszervezotektől kezdve az SZLKP Központi Bizottságáig érezze az élő, elvszerü, meggyőző és effektív ideológiai munka hatását. A CSKP KB szeptemberi ülése határozatainak megfelelően feladatunk. 1. A pártpropagandájan és a párton belüli nevelésben figyelmünket összpontosítsuk a szocialista építés egyes szakaszai időszerű pártfeladatainak tisztázására; 2. használjuk fel a jouuoidaU opportunista és az ellenforradalmi erók tevékenysége okai leleplezésének, a következmények leküzdésének tapasztalatait arra, hogy a jövőben soha ne ismétlődhessenek meg hasonló jelenségek és hatásos harcot folytathassunk a nyugati burzsoá propaganda befolyása ellen; 3. rendkívüli figyelmet és gondot szenteljünk a párton belüli nevelés hatásos rendszere megújításának, főleg a marxizmus—

lenínizmiis klasszikusai művei, valamint a jelenlegi pártpolitika problémái tanulmányozásának. Az elmúlt időszakban az ettől való meghátrálás elősegítette a kommunista forradalmi , mozgalom kulcsfontosságú értékeinek kétségbevonását és különböző kérdések megoldásában gyengítette a kommunisták osztályszemléletét; 4. különleges figyelemmel törődjünk az alapvető pártaktíva és főleg a nagy ipari üzemek pártbizottsági funkcionáriusai nevelésével. Gondoskodjunk hatékony politikai és eszmei felvértezésükről és nyújtsunk nekik segítséget még az évzáró taggyűlések előtt (Folytatás a 7. aidaion}