Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-04 / 234. szám, szombat

Folytatjuk politikai és gazdasági életünk konszolidálását lfolytatás a 4. oldalról) Ezért természetes, hogy éppen Szlovákiában megnevekedett a párt egészséges erőinek ellenállása a Novotnýféle bürokratikus, hatalmi, dogmatikus vezetéssel szemben. Ebből a szempontból a szlovákiai pártvezetőségben bizonyos pozitiv változások figyelhetők meg Bacílek távozása és ú] emberek érkezése után Az egész társadalomra kiterjedő elmélyülő válság feltételei között itt valósulnak meg az első kísérletek, az első lépések a lenini stílus fokozatos meghonosítására a pártmunka módszereiben. Pozitívnak kell tekinteni az SZLKP KB kezdeményezését a Szlovák Nemzeti Felkelés, annak vezetői és résztvevői értékelésében elkövetett méltánytalanságok helyrehozására. Habár nagyra becsüljük ennek az időszaknak a pozitív oldalait, látnunk kell a fontos politikai problémák megoldásának hiányosságait, amelyek azután _ennek az erőfeszítésnek az útjába álló nehézségeket és akadályokat okozták. Ilyen volt egyrészt — amint már mondottuk — a Novotný által képviselt túlhaladott rendszer, de az a szüntelen ellenállás is, amelyet a szlovák pártvezetésben levő maradványai támasztottak csökönyösen szembeszegülve bármilyen változással. Ilyen körülmények között az új szlovákiai vezetőségnek az a történelmi tette, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelést politikai jelentőségének megfelelően rehabilitálja, nem vezethetett a logikus következtetéshez, vagyis Szlovákia Kommunista Pártja képviselőinek újbóli teljes értékű visszatéréséhez Szlovákia politikai életébe. Ismeretes, milyen hisztériát váltottak ki főként Husák elvtárs ellen 1964ben. Ez a dühödt kampány megakadályozta azoknak az elvtársaknak a teljes politikai rehabilitálását, akiknek a pártban és a társadalomban nagy erkölcsi és politikai tekintélyük volt, és akiknek aktív részvétele a szlovák politikai életben kétségtelenül jelentősen megerősíthette volna a párt pozícióit. Népünk túlnyomó része örömmel fogadta az 1960 januári változásokat Elvtarsaki Ezen a plenáris ülésen nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a szlovák nép túlnyomó többsége, a munkások, parasztok, az értelmiség és az ifjúság örömmel üdvözölte az 1968 januárjában bekövetkezett változásokat. A párt egészséges magva Szlovákiában a januári plénum határozataiban nagy történelmi alkalmat látott a szocialista társadalmi rendszer lehetőségeinek teljes kihasználására, lehetőséget látott az előző időszakban megérett politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi problémák reális megoldására. Teljes mértékben támogatjuk Husák elvtársnak a CSKP KB szeptemberi plénumán elfoglalt álláspontját, amikor azt hangsúlyozta, hogy „a pártprogram kialakításának kiindulópontja ma is a január utáni politika alapvető értelme, habár ezt elméletileg el kell mélyíteni, sok mindenben ki kell javítani és fokozatosan kell megvalósítani. Annak ellenére, ahogyan a pártban és a társadalomban 1968 januárja után végbement a fejlődés, továbbra is sürgetően előttünk állnak az 1968 januárjában felvetett objektív történelmi feladatok. De meg kell teremteni a felételeket arra, hogy teljesen megvalósíthassuk őket. Ez a mí mozgósító feladatunk marad annak ellenére, hogy a szocialistaellenes és jobboldali erők január után eltorzították a szocializmus további fejlődésének alapvető értelmét. Ezért mindazokat az ideiglenes intézkedéseket. amelyek elkerülhetetlenek a rend felújítása és az államhatalom megszilárdítása, a gazdasági romlás megállítása, de különösen pártunk egységének, akcióképességének felújítása szempontjából nélkülözhetetlen előfeltételnek tartjuk ahhoz, hogy a jövőben megvalósíthassuk mindazokat a pozitív feladatokat, amelyeket nem sikerült megvalósítani 1968 januárja után s amelyeknek a megoldása történelmileg elkerülhetetlen államunk továbbfejlődése érdekében. Lényegében Szlovákiára is vonatkozik azoknak a jobboldali szocialistaellenes és szovjetellenes erőknek a tevékenysége, amelyek fokozatosan jelentős politikai pozíciókat és hatalmi eszközöket kaparintottak meg, és így a pártra és a társadalomra rákényszerítették saját, lényegében kommunistaellenes és ellenforradalmi koncepciójukat, bár elmondhatjuk, hogy a köztársaság nyugati részéhez viszonyítva nálunk tevékenységük kevésbé volt intenzív. Ez következik a szlovákiai pártvezetőség állásfoglalásából is, amely egészben véve reálisabban és felelősségteljesebben ítélte meg az opportunista, szocialistaellenes és szovjetellenes erőknek a pártban és a társadalomban kifejtett aktivitásából eredő veszélyt. A cseh kerületekben levő helyzettől eltérően Szlovákiában megoszlottak a vélemények az ideiglenes Novotný-ellenes frontot Illetően. Míg a cseh kerületekben, de különösen Prágában több élenjáró politikai és kulturális tényező rendelkezésére bocsátotta nevét az opportunista, szocialistaellenes és szovjetellenes erőknek, amelyek azután erre alapozták népszerűségüket és túlhajtott, zabolátlan ambíciókat tápláltak, Szlovákiában a szlovák politikai élet olyan jelentős képviselői, mint a kommunista felkelési nemzedék képviselői, nevezetesen Husák és Novomeský elvtárs, határozottan elhatárolták magukat a felsorakozó szocialistaellenes és szovjetellenes elemektől, akik a Kultúrny život köré „tömörültek". Prágától eltérően az írószövetségben levő szovjetellenes és kommunistaellenes erőknek nem sikerült hatalmukba keríteni a szervezetet és ebből a helyzetből olyan intenzitású ős hatóerejű nyomást gyakorló csoportot alakítani, mint amilyennek Prágában voltunk tanúi. Novomeský, Mihálik, Válek, Mináč és más elvtársak érdeméből elmélyült a differenciálódási folyamat az írók táborában, nem sikerült letorkollni e fontos társadalmi szervezet egészséges, a kommunista párthoz hü erőit, habár ezek a becsületes elvtársak, a szlovák kultúra kiváló képviselői a Zora Jesenská, Mňačko, Hykisch és Löbl típusú emberek és mások — közöttük szerepel sajnos, Stevček elvtárs is — támadásának pergőtüzébe kerültek. A szlovákiai politikai fejlődésnek további pozitív tényezője volt az is, hogy lényegében az erős és szüntelen ellennyomás ellenére Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége Bilak elvtárssal az élén nem engedte át a pozíciókat a jobboldali és szocialistaellenes elemeknek és nem engedte meg, hogy teljesen indokolatlan rágalmak és támadások alapján eltávolítsanak funkciójukból embereket. Ez a vezetőség hű maradt a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapelveihez és megvédelmezte Csehszlovákia Kommunista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja politikájának alapvető célkitűzéseit. Nem hagyta megtéveszteni magát a föderalizálás és a demokratizálás hamis szembeállításával, mintha a föderációra törekedve Szlovákiában a demokratizáciös folyamatot akarta volna semlegesíteni, illetvet meggátolni. Tehát megfelel a történelmi igazságnak, amikor megállapítjuk, hogy az objektív kedvezőbb feltételek között Szlovákia kedvezőbb politikai fejlődésében fontos pozitív szerepet játszottak Bilak, Husák, Novomeský elvtárs és mások. Amikor tehát a szlovákiai politikai fejlődés sajátosságairól beszélünk a tavalyi január utáni időszakban, mérlegelnünk kell e fejlődésnek nemcsak egyes, hanem valamennyi oldalát, és objektívan az Ismeretek elért fokának szempontjából kell értékelni azon különféle társadalmi erők szándékainak irányát és erejét, amelyek tavaly e fejlődésbe beavatkoztak és aktívan felléptek. Tény azonban, hogy a CSKP vezetősége egységének, koncepciójának hiánya és főként tehetetlensége, egyúttal pedig a jobboldali és szocialistaellenes erők agresszivitása, céltudatossága és szervezettsége okozta a politikai fejlődés Ismert torzulásait Szlovákiában is. Vissza kell utasítani a szocialista országokhoz fűződő nemzetközi kapcsolataink lebecsülésére irányuló kísérleteket val, főként a Szovjetunióval folytatott külkereskedelmünket. Az e téren elért eredményekkel ellentétben minősíthetetlenül, aljasan ócsárolták a szövetséges szocialista országokat, kétségbe vonták a számunkra létfontosságú szövetséges kötelékek jelentőségét és a tömegek körében a sértettség hangulatát terjesztették, hogy a testvéri kommunista pártok állítólag nem értették meg január utáni fejlődésünket. Tagadták a jelenlegi világ eltérő osztálylényegét és kétségbevonták a szocialista országok közötti kapcsolatok kölcsönösen előnyös, politikai és gazdasági voltát. Amennyiben a becsületes kommunisták teljesen reálisan komoly aggodalmukat nyilvánították a szocializmus további fejlődése miatt Csehszlovákiában, ezeket a nézeteket gyalázták és kigúnyolták. Csehszlovákia „szuverenitására és önállóságára" irányuló „hazafias" erőfeszítéseikben egyesek oly messzire mentek, hogy tagadták a szocializmushoz, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz való tartozásunk hirdetésének jogát. E. Löbl, a „nagy hazafi", ugyancsak nem maradt le a proletár nemzetköziség „helytelen" értelmezése és magyarázata elleni harcban „a specifikus út" jogát követelve. Éppen ezzel a címmel jelent meg egy cikke a Pravdában. (1968. IV. 12.) Vitába szállt azzal a helyes nézettel, hogy „nem marxista eljárás aránytalanul kihangsúlyozni a nemzeti sajátosságokat, mert ez elkerülhetetlenül a szocializmushoz vezető specifikus út, a marxizmus valamilyen sajátos formája magyarázatához vezet". Azzal érvelt, hogy az egyes államok pártjának és polgárainak joguk van meghatározni, „milyen mértékig szabad, vagy nem szabad hangsúlyozni az egyik vagy másik ország sajátosságait". Gyámkodva oktat ki arra, hogy „az internacionalizmus problémája minden kommunista számára rendkívül fontos, és követeli, hogy konkrétan értelmezzék, mert nem olyan egyértelmű (I), hogy mi az internacionalizmus". Mit kell ehhez hozzáfűzni? Már a tudományos szocializmus megalapítói megvilágították, mi az internacionalizmus lényege és funkciója, és megerősítik ezt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jelenlegi tapasztalatai is. És hogy mi a proletár nemzetköziség elárulása, ezt éppen Löbl mutatta meg azzal, hogy eladta magát a kommunista és munkás világmozgalom ellenségeinek. Az Internacionalizmus elleni támadásokat bizonyítja például „A Szlovákiai Demokratikus Párt Forradalmi Bizottsága" névvel fellépő illegális szervezet felhívása, melyet tavaly júniusban a Svit üzemben terjesztettek. Ez a felhívás a többi szocialistaellenes követelmény mellett ezeket tartalmazta: „ ... tartsanak választásokat NagyBritannia, az Egyesült Államok, Olaszország és Franciaország ellenőrzésével, a sajtó szüntesse be a nyugati országokat bíráló cikkek közlését és minden bírálat a Szovjetunió ellen irányuljon ..." A felhívás ezzel a szocialistaellenes erők terveit jelképező jelszóval fejeződött be: „Halál a kommunista pártra!" A fejvesztettség, a szovjetellenes hangulat és hisztéria a szövetségi csapatok belépése után érte el a tetőfokát. A szövetséges csapatok internacionális kötelezettségükkel összhangban a szocializmus vívmányai védték nálunk. Több illegális rádióállomás sugárzott műsort. A rádióállomásoknak különböző neve volt: „Bratislava", „Kelet-Szlovákia", „Közép-Szlovákia", „Duna-mellett", Észak-Szlovákia". Szlovákiát éppúgy, mint az egész köztársaságot, különböző rágalmakat és pletykákat tartalmazó röpiratok és nyilatkozatok árasztották el. Ezek kigúnyolták az emberi méltóságot, nacionalista szenvedélyeket szítottak. A gyűlölet által vezérelt szocialistaellenes erők egy célt tűztek ki — a szocializmus és a nemzetek szocialista testvériségének gyalázását, A CSKP Központi Bizottságának szeptemberi plénumán elhangzott beszámoló, valamint azok a dokumentumok, melyeket a központi bizottság ülése alatt a központi bizottság tagjainak rendelkezésére bocsátottak, bebizonyítja, hogy teljes mértékben a CSKP Központi Bizottságának Január utáni vezetőségét terheli a felelősség Csehszlovákia Kommunista Pártja, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja, továbbá a Varsói Szerződés testvérpártjai közötti kapcsolatok konfliktusainak előidézéséért és kiéleződéséért. Azonosítjuk magunkat a CSKP KB szeptemberi plénumának határozataival Elvtársaki Anélkül, hogy igényt tartanánk a kimerítő elemzésre, egyértelműen el kell utasítani a Jobboldali erők kísérletét arra, hogy lebecsüljék Internacionális kötelékeinket a szocialista országokkal. A marxista alapelveket súlyosan eltorzították a külpolitikai kapcsolatok területén, s újból lábra kaptak az ügynevezett semlegesség állítólagos előnyeiről hangoztatott nézetek, befeketítették a szocialista közösség országaíAz SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége: ELŐSZÖR: Teljes mértékben azonosítja magát a CSKP Központi Bizottsága plénumának azon határozatával, mellyel hatálytalanította a CSKP Központi Bizottságának 1968. július 19-én hozott határozatát arról, hogy pártunk küldöttsége nem vesz részt az öt testvérpárt varsói tanácskozásán. KűldöttségUnk távolmaradását súlyos hibának és olyan cselekedetnek minősíti, amely ellentétben áll a szocializmus alapvető érdekeivel és pártunk internacionalista hagyományaival. Az elnökség ezzel kapcsolatban javaslatot terjeszt az SZLKP Központi Bizottsága elé, hogy érvénytelenítse az SZLKP Központi Bizottsága plénumának 1968. július 18-án a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének küldött levelét. Annak ellenére, hogy az SZLKP Központi Bizottságának 1968. július 18-i ülésén az SZLKP Központi Bizottsága tagjainak túlnyomó többsége felszólalásában rámutatott arra, milyen veszélyes pártunk és államunk számára a jobboldali erők aktivitása, az SZLKP Központi Bizottságának plénuma levelében mégis támogatta a CSKP Központi Bizottságának az öt testvérpárt levelével kapcsolatos állásfoglalását. MÁSODSZOR: Teljes mértékben egyetért a CSKP Központi Bizottsága szeptemberi plénumának a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1968. augusztus 21-i nyilatkozatával kapcsolatos állásfoglalásával. Az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége éppúgy, mint a CSKP Központi Bizottsága marzistaellenesnek, osztályellenesnek, politikai következményeit illetően helytelennek, pártunk, államunk és nemzeteink számára ártalmasnak tartja ezt a nyilatkozatot, mely a pártszervek és pártszervezetek jogos bírálatának tárgyává vált. Támogatja a CSKP Központi Bizottsága plénumának azt a döntését, hogy teljes terjedelmében érvényteleníti a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1968. augusztus 21-i határozatát és azt javasolta, hogy az SZLKP Központi Bizottsága fogadjon el ezzel kapcsolatban határozatot. A* SZLKP Központi Bizottsága akkori elnöksége, és az SZLKP Központi Bizottsága akkori dokumentumai is a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1968. agusztus 21-i osztályellenes, marxistaellenes, a nemzetközi kommunista mozgalom történelmében egyedülálló, a legelejétől kezdve helytelen és politikai következményeit illetően tragikus nyilatkozatából indultak ki. Konkrétan: a) az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének 1968. augusztus 21-i nyilatkozata, b) az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének és titkárságának 1988. augusztus 22-i állásfoglalása, c) az SZLKP Központi Bizottsága plénumának 1968. agusztus 25 i állásfoglalása, d) az SZLKP Központi Bizottsága plénumának a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Bulgária és az NDK kommunista- és munkáspártjai központi bizottságaihoz intézett 1968. augusztus 25-i felhívása. Mint ismeretes, az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége saját hatáskörében szeptember 9 1 határozatával hatálytalanította: a) az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének 1968. augusztus 21-i nyilatkozatát, b) az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének és titkárságának 1968. augusztus 22-i állásfoglalását, mint olyan dokumentumokat, melyek ellentétben állnak az SZLKP rendkívQli kongresszusán jóváhagyott irányvonallal, valamint a CSKP Központi Bizottsága plénumának 1968. novemberi, 1969 májusi és szeptemberi határozatával. Javasoljuk, bogy az SZLKP Központi Bizottságának plenáris ülése ugyanilyen okokból teljes terjedelmében érvénytelenítse: a) az SZLKP Központi Bizottsága plénumának 1968. augusztus 25-i határozatát, b) az SZLKP Központi Bizottsága plénumának a Szovjetunió, Len' gyelország, Magyarország, Bulgária és az NOK munkás- és kommunista pártjaihoz intézett 1968. augusztus 25-i felhívását. Ezekkel a határozatokkal támogatni akarjuk a CSKP Központi Bizottságának törekvését, hogy a párt a (Folytatás a 8. oldalon)