Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-26 / 253. szám, vasárnap

Vöröskereszt, segíts! Néhány hónap múlva lesz a második világháború befejezésének negyedszázados évfordulója. Huszonöt évvel ezelőtt már a vége felé közeledett az emberiség történelmének legszörnyűbb háborúja, melyben milliók és milliók vesztették életüket u harctereken, a haláltáborokban stb. Azt hihetnénk, hogy a huszonöt évvel ezelőtti sebek már begyógyultak, és lassan a családi tragédiák is az új nemzedék okulását célzó szomorú családi történetekké váltak. A helyzet azonban más, amiről meggyőződhet mindenki, ha betekint a Csehszlovák Vöröskereszt prágai központja kutatócsoportjának statisztikájába. Vénčeslava Skva'ŕilová, a kutatócsoport vezetője készsége-" sen megismertet a csoport küldetésével és munkájának eredményeivel. A Csehszlovák Vöröskereszt arra kapott törvényes megbízást, hogy teljesíti a genfi egyezményekből ránk háruló kötelezettségeket. Ebben az egyezményben az aláíró államok a többi között arra kötelezték magukat, hogy hatékony segítséget nyújtanak a háború okozta szenvedések és emberveszteségek enyhítéséhez, elősegítik az egymástól elszaJcadt családok egyesítését, felkutatják a háborúban eltűnt személyek hollétét, és nem utolsósorban gondoskodnak a katonai sírokról. — Még pia is, huszonöt évvel a háború befejezése után, sok ezer ember fordul hozzánk azzal a kéréssel, hogy kutassuk fel a háborúban eltűnt hozzátartozóját. Ha valaki ma háborút kíván, jöjjön el hozzánk, és megláthatja, mennyi fájdalommal és gyásszal találkozik nálunk, huszonöt évvel a háború után! — mondja V. Skvafilová. A hazai érdeklődők közül sokan a harmincas években és a második világháború alatt külföldre távozott hozzátartozóikat keresik. A Csehszlovákia területéről elköltözött külföldön élő személyek közül sokan tartanak fenn élénk kapcsolatot a Csehszlovák Vöröskereszttel. Az amerikai és kanadai csehek, valamint szlovákok közül sokan érdeklődnek idehaza élő hozzátartozóik iránt. Éven teltek el, a kapcsolatok megszakadtak, és a mindennapi élet gondjai elvonták figyelmüket az óhazáról. Amikor azonban nyugdíjasok lesznek, és Wár több idejük marad a múit emlékei között kutatni, felébred bennük az érdeklődés. Vajon élnek-e rokonaim, a gyerekkori pajtásaim, emlékszenek-e még rám? S ekkor kezdődik egy lélektani folyamat, amit mi itt a „haza hívó szavának" nevezünk. A kutatócsoport már 110 000 kérvényt tart nyilván. Tavaly kibővült a kutatócsoport munkája. Ismeretes, hogy a sok ezer külföldön tartózkodó csehszlovák állampolgár közül — főleg a propaganda és a megtévesztő tájékoztatás hatására — sokan úgy döntöttek, nem téruek vissza hazájukba. A külföldre távozott és magukról hírt nem adó személyek hozzátartozóinak kérvényeiből kitűnik, hogy az esetek többségében nincs szó politikai emigrációról. Ellenkezőleg: sokan azzal, hogy külföldre távoztak, privát családi problémáikat akarták megoldani. Ogy vélték, elég, ha átlépik a határt, és akkor megszűnnek a gondok, a kötelességek. Szomorú tény, hogy ily módon akarja sok elvált férj megoldani gyermektartási kötelességét. Azt hiszik, ha külföldön vannak, rájuk már nem vonatkozik a törvény. Könyörtelenül az anyára hagyják a gyermekneveléssel Járó anyagi és egyéb gondokat. Sok esetben ötgyermekes családapák is így cselekedtek. Ezek az emberek bizonyára meglepődnek, amikor hollétük felfedezése után (ebben az illetékes ország Vöröskeresztje segít) a legtöbb esetben újból, sőt három évre visszamenően teljesíteniük kell apai kötelességüket — legalábbis az anyagiak terén. A katonasírok felkutatása és gondozása is a Vöröskereszt kötelezettségei közé tartozik. Nálunk sok helyen láthatunk gondosan ápolt szovjet, bolgár, román és más katonasírokat. Népünk e kegyeletes gondozással nemcsak a genfi egyezményeknek tesz eleget, hanem a hazánk felszabadításáért életüket áldozott katonák iránti tisztelet is erre kötelez bennünket! Az elmúlt hónapokban tanúi lehettünk annak, hogy a szövetséges hadseregek hősi halottainak sírjait és síremlékeit vandál módon feldúlták. Ez nemcsak egyes állampolgárok alacsony kulturális színvonaláról tanúskodik, hanem azoknak a kötelezettségeknek a durva megszegéséről is, amelyek megtartását államunk szavatolja. Ezért fontos és igazságos, ha az ilyen cselekedetekből szigorú, törvényes következetéseket vonunk le. A kutatócsoport feladatait több minisztériummal, központi hivatallal és szervezettel karöltve végzi. Évekig tartott, amíg kiépítette kapcsolatát azokkal a hazai és külföldi intézményekkel, amelyek adatokat szolgáltathatnak a kutatómunkához. Nagyon fontos, hogy a kérelmezők levelükben feltüntessék a legfontosabb adatokat: teljes nevét, a keresett személy pontos születési adatait, állampolgárságát, foglalkozását. az utolsó ismert lakhelyét stb. Skvafilová elvtársnő megmutatja a Csehszlovák Vöröskereszt kutatócsoportjának kartotékjait. Évente vagy tízezer kérvény érkezik ide, amelyekről pontos nyilvántartást vezetnek. A kutatómunka eredményei növelik a Csehszlovák Vöröskereszt nemzetközi tekintélyét. Az osztály munkatársai azzal a tudattal végzik munkájukat, hogy a levelek mögött emberi sorsok húzódnak meg. Az egymásra talált emberek boldogsága, az elintézett ügyek jelentik — a Vöröskereszt egyéb tevékenységén kívül — e humánus szervezet munkájának értelmét és a kutatócsoport munkatársainak a legnagyobb örömét. SOMOGYI MÁTYÁS Egy nap az Elektrosvitben A Népszabadság munkatársa, Oroszt István tollából riportot közölt az érsekújvári Elektrosvitből- A szerző a két folytatásban megjelent riport első részének bevezetőjében megállapítja, azért látogatott el Érsekújvár legnagyobb üzemébe, a körülbelül 4000 dolgozót foglalkoztató Elektrosvitbe, hogy személyes benyomást szerezzen a Csehszlovákiában végbemenő konszolidáció üzemi, gyári tapasztalatairól. Pavel Lukaőíkkal, a vállalat magyarul is jól beszélő párttitkárával való találkozása és más tapasztalatai meggyőzték őt arról, hogy az Elektrosvit pártszervezete valóban nagyon határozottan képviseli a szocializmus csehszlovákiai pozícióinak megeiősítésére irányuló politikát, és fenntartás nélkül támogatja a CSKP és a kormány konszolidációs intézkedéseit. A párttagok és a pártonkívüliek egyre inkább megértik az 1968 januárja óta történt eseményeket s azok személyi és osztályindítékait — állapítja meg a szerző. Lukačík elmondotta, hogy tavaly március—áprilisban a politikai események hatása az Elektrosvitben is végighullámzott. Mindenki egyetértett a személyi kultusz kátos következményeinek felszámolásával, de látták, hogy a párt- és a kormányvezetők nem léptek fel a hangulatkeltőkkel és az ellenséges megnyilvánulásokkal szemben. Lukačík maga is részt vett júliusban a CSKP prágai aktíváján, ahol a részt- • vevők követelték a vezetőktől, csináljanak rendet, mert az országban, a pártban zűrzavar van. Nézete szerint, ha a véleményüket figyelembe vették volna és Dubček elvtárs nem hagyja végletekig fajulni a dolgokat, akkor el lehetett volna kerülni a tavalyi augusztus 21-i eseményeket. Elmondta, hogy augusztus 21-én küldöttA NÉPSZABADSÁG RIPORTJA séget menesztettek a városból a gyárba azzal a felszólítással, hogy szüntessék be a munkát. A pártvezetőség azonban ura maradt a helyzetnek és az üzemben nem állt le a munka. A cikkíró megállapítja, hogy az elmondottak nem jelentik •• azt, mintha az Elektrosvitben az embereket már nem foglalkoztatnák a további tisztázásra váró kérdések, vagy nem lenne szükség akár naponta is újabb vitákra, az emberek meggyőzésére. Ezzel kapcsolatban megemlíti a reakciós propagandának a legutóbbi időben hangoztatott jelszóit, például azt, hogy, azét t van áruhiány, mert mindent kivisznek a Szovjetunióba. Amint Balla művezető, az egyik pártalapszervezet titkára elmondotta, az emberek bizalmának visszaszerzéséért még nagyon sokat kell tenni, s ehhez fel kell sorakoztatni, erősíteni kell a párttagokat is, mert az általános aktivitás elég gyenge. Pedig most máisokkal könnyebb kiállni, mint tavaly augusztus 21-e után, amikor Érsekújváron is könynyen árulónak, konzervatívnak kiáltották ki azt, aki józanabb hangot próbált megütni. A szerző kitér az üzemi alkalmazottak nemzetiségi összetételére is, hangsúlyozva, hógy az üzemben megtartott különböző gyűléseken a beszámolók szlovákul hangzanak el, de. az emberek anyanyelvükön szólalhatnak fel, ki hogyan tud és akar. A vezetőség 15 tagja közül 9 magyar, és az üzemi újságban magyar oldal is van. A riport második részében az Elektrosvitben dolgozó kommunistáknak a szocialista rendszer gazdasági megerősítéséért folytatott harcát elemzi a cikkíró. A vállalat problémáiról lúlius Mokosényi, az Elektrosvit igazgatóhelyettese tájékoztatta a riportert. Ismertette az üzem termelési programját, majd tájékoztatott arról a kormányintézkedésről, amely korlátozza a vállalatok további döntési szabadságát és jobban előtérbe helyezi a központi tervutasításokat. Annak ellenére, hogy az anyagellátásban nehézségek merülnek fel az üzemben, a termelést eddig még sohasem kellett leállítani, senkit sem kellett kényszerszabadságra küldeni, mint ahogy ez más üzemekben már megtörtént. Tavaly az általános lazulás hatására az Elektrosvitben is 8 százalékkal emelkedett az átlagbér, míg a termelékenység csak 3,5 százalékkal növekedett. Az idén a termelékenység 4,2 százalékos növelé se mellett, épp a tavalyi arány talanságok miatt, a vállalati átlagbért csak 2 százalékkal emelhetik. A szerző az üzemben tett látogatása során meggyőződött arról, hogy az általános poli tikai rendeződés, a növekvő tisztánlátás kedvező feltétele ket teremt a gazdasági felada tok megoldásához. A dolgozók azt kívánják, hogy a gazdasági és politikai rendteremtés folytatódjék, tudjanak nyugodtan dolgozni és keresni, az üzletekben legyen elég áru, ne kelljen például húsért sorba állni stb. Az üzem vezetői bizakodóak, mert az emberek többsége józan gondolkodású, szorgalmas, a többség érzi és érti, hogy a jelenlegi nehézségeket csakis úgy küzdhetfk le, ha még jobban és fegyelmezettebben dolgoznak. Befejezésül a cikkíró megemlíti a Jászberényi Hűtőgépgyár és az Elektuosvit jó kapcsolatát, majd meggyőződését fejezi ki, tapasztalatainak közreadása már csak azért sem haszontalan, mert az olvasó egy vállalat életén keresztül megismerhet olyan fontos részleteket, emberi megnyilvánulásokat, amiről az országos eseményekről szóló híradások természetüknél fogva sem adhatnak képet. A MIRŐL ÍRNAK fljjg tribúna rra.Tir

a ZmMMímmj hospodárske noviny PRÄGAI LAPOK Klement Gottwald szavai ma is időszerűek Párt- és .állami vezetőnk moszkvai hivatalos látogatása kétségkívül a csehszlovák sajtó érdeklődésének középpontjában áll. A küldöttség elutazása előtt Zdenék Horení a Tribunában a többi között Klement Gottwald szavaira emlékezteti a kishítűeket. így ír: A kárörvendő kispolgár az ő javíthatatlan szovjetellenességével és naiv politlzálgatásával ebben a látogatásban ismét „alkalmat" találhat arra, hogy vezetőink szemére hányja: ismét Moszkvába mentek egy kis észért. Nem először halljuk ezt. A háború előtti parlamentben ezzel vádolták a csehszlovák kommunistákat a jobboldaliak. Emlékezzünk csak, milyen választ adott a reakciós képviselőnek Klement Gottwald 1929-ben elmondott híres parlamenti beszédében? „ ... végül azt mondták, hogy Moszkva kommandója alatt állunk és onnan vesszük tudományunkat. Nos, ez így van. Önök a Zivnobank, Petchek, Weintann, Preiss kommandója alatt állnak... Mi a csehszlovák proletariátus pártja vagyunk és legfőbb forradalmi vezérkarunk valóban Moszkva. Mi Moszkvába járunk tanulni — és tudják mit? Mi Moszkvába járunk tanulni a bolsevikoktól, hogyan tekerjük ki az Önök nyakát." A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetség teljesen azonos népünk életérdekeivel, nemzeti létünk és szocialista államunk érdekeivel. S ebben van a Jelenlegi hivatalos látogatás mély értelme — írja Z. Horení. Harcolni a megtévesztett, de becsületes emberekért A prágai autógyár 99 munkásának tavalyi levele, illetve az aláírók — a jobboldali uszító sajtókampány ellenére — ma már teljes elégtételt kaptak. Amirít ismeretes, a prágai autógyár 99 dolgozója ebben a levélben, amely egy szovjet napilapban jelent meg — kifejezték bizalmukat és tiszteletüket a Szovjetunió iránt. A levél egyik aláírója, Václav Dvofák, a Prácenak adott nyilatkozatában így vélekedik az elmúlt időszakról: „Örülök, hogy az az időszak már mögöttünk van, s szeretném hangsúlyozni, hogy az indulatok és szenvedélyek felszítása, a személyi számlák kiegyenlítése nem segítené közös ügyünket. Szükséges, hogy a becsületes, de megtévesztett emberekért harcba szálljunk, de a tavalyi uszítás szervezőit olyan helyre kell irányítani, ahonnan nem árthatnak. — A legjobban a régi pártvezetést hibáztatom, amelyben egyesek gyengeségből, mások pedig tudatosan szinte a felbomlás állapotába juttatták a pártot. Azokat, akik csalódást okoztak, olyan helyekre kell tenni, ahol nem lesz alkalmuk ismét sáfárkodni az emberek bizalmával." A prágai autógyár 99 dolgozójának levelével kapcsolatos a Svubodné slovo önkritikái cikke is, amely elítéli a 99 aláíró ellen indított tavalyi sajtókampányt, mert az ellentétben volt nemcsak az újságírói etikával, hanem az állam politikájával Is. „Tavaly július 31. és augusztus 13. között a levél kommentálásában mi is a felzaklatott idők, különböző szervek, Intézmények és személyek határozatainak és állásfoglalásának hatása alá kerültünk. Anélkül, hogy a kérdést minden következményben megfontoltuk volna, hozzászegődtünk olyan kampányhoz, amely a jobboldal malmára hajtotta a vizet... még akkor is, ha elleneztük az aláírók megélhetési lehetőségeinek veszélyeztetését. A tények mai ismeretében a szerkesztőség a kampányban való részvételt súlyos politikai hibának minősíti." Egy tudományág szomorú fejezete ... A Svét socializmu 43. számában Bfetislav Dejdar Kollaboránsok az orosz filológiában is című cikkében a prágai orosz filológusok tavalyi nézeteivel foglalkozik. Megírja többek között, hogy a cseh ruszinisztika képviselői az utóbbi években szinte kizárólag Szolzsenyicin leegyszerűsített magyarázatával, jelentőségével foglalkoztak. E filológusok mindenáron a „Keressük a szovjet januárt" jelszó szerint igazodtak. „1968 augusztusa után orosz filológusaink teljesen csődöt mondtak. Exponáltságukban és hallgatásukban is — és ez, gondolom, nem növeli hírnevüket. Oroszország együttes, elvakult, tudománytalan és minden tárgyilagosságot nélkülöző bojkottálása, az oroszellenes, fasizélódó„ kultúraellenes terrorral szembeni tehetetlenség — mindvégig a csehszlovák ruszisztíka szomorú fejezete lesz . .. Mit tesznek ezután a mi megtévedi orosz filológusaink? Részletes magyarázatot adnak-e szovjetellenes álláspontjukról? Lesz-e vajon bátorságuk nemcsak a nyilvánosság előtt, hanem saját lelkiismeretükben is — feldönteni a szovjetellenesség kártyáiból épült elméleti légvárakat? Avagy ezekkel az emberekkel ismét feltöltik az újjászervezett csehszlovák—szovjet intézetet, hogy annak falai között gondosan előkészítsék a jövő számára a következő ideológiai diverziót?" A pártélet szabályai Zátopek számára is kötelezők A Rudé právo pénteki számában jm Hečko Emil Zátopek politikai pályafutásával foglalkozik. A cikk címe: Dicsőség és felelősség. A cikkíró megírja, hogy Zátopek sporteredményei az elmúlt években idehaza is a legnagyobb elismerésben részesültek, azonban első számú sportolónk, aki a kommunista párt tagja volt, január után olyan dolgokkal foglalkozott, amelyekhez nem értett. „Zátopek, mint régi párttag, akit a tömegek kedveltek, sokat segíthetett volna a párt és a társadalom bonyolult helyzetének rendezésében. Ehelyett teljes mértékben engedte, hogy személyével visszaéljenek a jobboldali erők, 1968 őszétől kezdve pedig tevékenységével állandóan akadályokat gördített a társadalom nyugodt kibontakozása elé. Zátopek aláírta a 2000 szó c. ellenforradalmi pamfletot, a tavalyi válságos augusztusi napokban állandóan szónokolt. Neve nem hiányzott a párt tavalyi novemberi törekvéseivel szembeszegülő nyilatkozat alól sem. Zátopek nem maradhatott ki a Ján Palach tragikus halálával kapcsolatos eseményekből sem, s mint a hadsereg ezredesi rangban levő tisztje, nem tartotta be az állami és katonai titoktartás legelemibb szabályait sem. A pártélet normáinak megszegéséért Emil Zátopekot alapszervezete és az illetékes ellenőrző és revíziós szerv javaslata alapján kizárták a pártból. Most az a kérdés — írja J. Hečko —, meg tud-e birkózni Zátopek sajátmagával? „Ha Zátopek csalódást okozott mint kommunista, ez nem jelenti még, hogy mint állampolgár fölött is pálcát törünk. Kiváló sporteredményei örökre benne lesznek a sportévkönyvben. Az egész sportvilág tudja, hogy nagyszerű eredményeit elsősorban törhetetlen akaraterejével, az ellenféllel és önmagával vívott harccal érj.e el. És éppen ebben volt az ifjúság példaképe, nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Arról van szó, hogy mozgósítani tudja-e ismét akaratát arra, hogy saját magát legyőzze — még a téves politikai hibákban és káros né^ zetekben is?" isml