Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-25 / 252. szám, szombat

EGY FELMÉRÉS MARGÓJÁRA Sokasodnak a lakásépítés körüli gondok •••••••••••••••• - Ű J F í L M E K ­NEMSOKARA VILÁGVÉGE LESZ (jugoszláv-francía) ÁLLAMUNK szociális és gaz­dasági politikája u lakásépítés gyors fejlesztését tűzte ki egyik legjeleotősebb célunkul. A kér­déssel gyakran foglalkoznak a legfelsőbb párt- és kormány­szervek is A tárgyalások ered­ményeként az illetékes állami és gazdasági intézményeket, va­lamint a nemzeti bizottságokat konkrét feladatokkal bízták meg. Hogy a sok ígéret után sincs minden rendben ezen a téren, azt a nemrég megvalósí­tott felmérés is igazolja. Ered­ményeit a napokban az SZSZK Legfelsőbb Ellenőrző Hivatala is megvitatta. Amint a felmérés megállapí­totta, a komplex lakásépítés tervét Szlovákiában idén sem teljesítjük. Nincsenek meg az előfeltételei annak, hogy a la­kásépítés 1969. évi tervét az építők maradék nélkül teljesít­sék és ugyanakkor behozzák a múlt évek lemaradását. A be­ruházási szervek, a volt kerüle­ti nemzeti bizottságok és az építövállalatok az idei. terveik­ben kisebb feladatokat tűztek ki, mint ahogy azt a kormány gazdasági irányelveiben meg­határozta. A járási nemzeti bi­zottságok jogkörébe tartozó la­kásépítkezés sem biztosítja az évi terv teljesítését. A felmérés ugyanis megállapította, hogy az év első felében — a csökken­tett évi tervben meghatározott 31 711 lakásból — csupán 6570­et adtak át rendeltetésének, ami az évi terv 20,6 százaléka. A lemaradás különösen szembe­tűnő a volt kelet-szlovákiai ke­rület járásaiban és Szlovákia fővárosában, Bratislavában. A komplex lakásépítés egyik fékezője, hogy a lakótelepek nincsenek időben és kellően el­készítve az építkezésekre. Ugyanis szlovákiai viszonylat­ban a népgazdaság egyes ága­zatainak fejlesztési távlati ter­vei nincsenek .világosan meg­határozva. Mindezek mellett a már kész fejlesztési terveket gyakran átdolgozzák, és jóvá­hagyásuk is elhúzódik. Éppen ezért állíthatjuk, hogy a terü­leti dokumentációk nem szol­gálják a lakásépítés rugalmas fejlesztését, sőt fékezik a telkek előkészítését. AZ IDEI év tehát ismét hiány­nyal zárul, ismét több lakással maradnak adósak az építők. Mi lesz jövőre? Akaratlanul is fel kell vetni ezt a kérdést, ugyaii­megérezték a veszélyt, a rosz­szat, viszont sokan csak a min­dentudók mezében tetszelegnek, s ebből érdemtelenül is tőkét akarnak kovácsolni maguknak. Mit is mondott ezzel összefüg­gésben Husák elvtárs a már eni­lített zárszavában? „A hibákat jóvá kell tenni mind a szerveknél, mind az egyéneknél, és ha becsületes a magatartásuk, le van zárva ez a fejezet. És az egész pártban, elvtársak, így kell eljárni. Nem pedig úgy, hogy ott oaláhol az egyik helyen volt tíz szent, akik vagy a saját fejük után foglal­tak el helyes álláspontot, vagy valahol meghúzódva ültek, és ezért nem foglaltak el helytelen álláspontot, és így hát a többi rühes birka volt, amelyek közül egyet kiválasztok, ha úgy tet­szik nekem, a másikat meg pü­fölni fogom a végtelenségig. Ennek semmi köze se lenne sem a kommunista erkölcshöz, sem az e kérdésben elfoglalt kom­munista magatartáshoz." A hibákat jóvá kell tenni ­elvszerűen, kommunistákhoz méltóan. A január utáni időszak elsősorban érdekeik, motívu­maik alapján differenciálta az embereket. Egyesek nyíltan vagy burkoltan ellene szegültek társadalmi rendünknek, bom­lasztottak, zűrzavart keltettek, „bármilyen rendszert" akartak, Csak „demokratikus és humá­nus" legyen. S az ilyen „de­mokratikus és humánus" rend­szer érdekében feloszlatták vol­na, megsemmisítették volna a kommunista pártot, kitoloncol­ták volna a nemzetiségeket és akár szövetkeztek volna a negy­is az 1970-es év tervfeladatai­nak teljesítése jelentős mérték­ben attól függ, hogy megfelelő számú lakás építését kezdjük el az idén. A felmérés megállapí­tása szerint e téren sem rózsás a helyzet. Az évi tervben meg­határozott 21994 lakásból az első félévben 7628 építését kezdték el, vagyis a második félévben 14 316 lakás építését kellene elkezdeni. Hogyan tesz­nek azonban ennek eleget az építők, amikor a már épülő la­kások befejezése is erre a fél­évre összpontosul, nehéz elkép­zelni. (Az egyéni építkezés te­rén 9184 lakás építését kezd­ték meg.) Az idén megnövekedett a be nem fejezett lakások száma is. Az első félév végén 20 938 ál­lami, 2273 önsegélyes és szö­vetkezeti, továbbá 42151 egyé­nileg épített nem volt befejez­ve. Vagyis összesen 65 362, ami a múlt év végén kimutatott mennyiségnél 10 000-rel több. A lakásépítkezést, illetve a telkek előkészítését fékezik a telkek kisajátításának hossza­dalmas és bonyodalmas eljárá­sa is. Ez a ténymegállapítás ar­ról tanúskodik, hogy az e téren érvényben levő törvények no­vellizációra szorulnak. Minél előbb kerül erre sor, annál ha­marább érezhetjük majd hatá­sát a lakásépítésben, főleg vi­déken. A HIBÁK és hátráltató okok után kutatva a felmérés meg­állapította, hogy a tervrajzok és a dokumentációk elkészíté­se sem történik meg időben, tgy a komplex lakásépítés ter­ve sok esetben nem komplex, és gyakran átdolgozzák őket. A geológiai felmérésekben is sok a kifogásolni való. A komp­(CSTK) — Kedvezően alakulnak a kollektívák C-s az egyének bará ti kapcsolatai a Szovjetunió és a többi szocialista ország fiataljai­val — állapították meg az Ifjúsá­gi Utazási Iroda képviselői a na­pokban Prágában megtartott saj­tóértekezletükön, amelyen első­sorban a csaknem 100 fiatal szovjet bányásznak nemrég Cseh­szlovákiában tett sikeres látoga­tását értékelték. A kölcsönös kapcsolatok és a tapasztalatcsere jelentőségére mu­venöt előtt levitézlett politiku­sokkal is. Mások azért éljenezték a ja­nuár utáni politikát, mert éljen­zésiikkel egyszerűen karriert akartak csinálni. Új hullámhoz új emberek kellenek, s várták, hogy ez a hullám funkcionáriu­si székbe, párnázott ajtójú igaz­gatói szobába vagy még följebb röpíti őket. Rájuk lehet ismerni. Mindenkor hangosak, amit ko­rábban szidtak, azt később ege­kig magasztalták és fordítva. Tudnak hízelegni, de hamar be­lerúgnak az emberbe, ha a hely­zet, azaz a karrierjük úgy kí­vánja. Voltak aztán a január utáni politikának őszinte hívei is, akik látva a hatvanas évek passzivi­tását, a szubjektivizmus és bü­rokratizmus okozta tespedást, csak azt remélték, hogy ez meg­szűnik, s hogy a szocializmus ügye szolgálatában, valameny­nyiiink javára nagyobb tere lesz a becsületes, kezdeményező mukának, hogy egészségesebb légkör, ember és ember, elvtárs és elvtárs között valóban a szo­cialista társadalomhoz méltó vi­szony alakul ki. A január előtti torzulásokat elítélték, s annak reményében, hogy az új csak jobb lehet, szívvel-lélekkel tá­mogatták a változást. Ha aztán valaki csalódott a későbbi bal­jóslatú fejleményekben, akkor ezek az emberek csalódtak iga­zán. Mert őket vezették félre leginkább, az ő becsületes meg­győződésükön ejtették a legna­gyobb csorbát. A központi veze­tés tehetetlensége, az anarchia őket fosztotta meg attól a lehe­tőségtől, hogy a legjobb tudásuk szerint munkálkodjanak azon a lex lakásépítés ütemét nem kis mértékben fékezi az építövál­lalatok kapacitáshiánya, és e téren változást az SZSZK kor­mányának 63/1969. számú ha­tározata sem hozott. A kapacitás hiányánál azon­ban álljunk meg egy pillanat­ra. Az építövállalatok ugyanis állandóan azt hangoztatják, hogy nagy a munkaerővándor­lás, kevés a munkaerő, és a szakemberek a melléktermelési ágazatokba mennek dolgozni. Mindez tény, arról viszont hall­gatnak — s ezt a felmérés is igazolja —, hogy az év első felében azért nem volt megfe­lelő kapacitásuk, és talán a le­maradás is ennek tudható be —, mivel az első félévben az átadási hibák kijavítására össz­pontosították kapacitásuk nagy részét. A FELMÉRÉS megtörtént. A felsoroltakon kívül több más hiányosságra is rámutatott, mint pl. az építőanyághiány, a vízvezetékhálózat, a fűtés problémái stb., amelyek ugyan­csak nagy mértékben fékezik a lakásépítkezés ütemét. Ugyan­akkor toegállapította azt is, hogy a komplex lakásépítkezés irányítását összpontosítani kel­lene, hogy könnyebb legyen az irányítás és az ellenőrzés. Egy­szóval, ha a lakásépítés ütemét meg akarjuk gyorsítani, akkor elsősorban is az irányításban kell rendet teremteni. Erre pe­dig csakis a kormányszervek illetékesek. Ezért jó volna, ha az SZSZK Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalának jelentését a kor­mány is megvitatná és megfe­lelő következtetéseket vonna le belőle. NÉMETH JÁNOS tatlak rá a sajtóértekezleten a CSKP KB, a szakszervezetek, a CSSZK Iparügyi Minisztériuma, valamint a Szövetségi Iparügyi Bizottság képviselői, akik ellen a tekintetben sokoldalú támogatást ígértek az ifjúságnak. Számos ifjúsági munkakollek tíva és szervezete kapott már meg­hívást a jövő évre a Szovjetunió meglátogatására. A jövő évben az Ifjúsági Utazási Iroda a szocialis­ta országokba számos társasuta zást rendez. művön, amelyen a szocializmus híveiként mindig is dolgozni akartak. Ezeknek az emberek­nek a január utáni politikába vetett bizalmából (még ha ese­tenként illuzórikus volt is ez a bizalom) gúnyt űzni vagy vádat­fabrikálni — megengedhetetlen politikai cinizmus. Az elvi tisz­tánlátás kérdésében nem állít­hatunk fel mindenkivel szemben egyforma mércét; ezt kinek-ki­nek ismeretei, tapasztalatai ha­tározzák meg. A legfőbb igény a becsületes munka, a párthoz és szocialista rendünkhöz való hűség, és ennek a hűségnek a bizonyítása. Ma ez a hűség azt is jelenti, hogy felismerjük és elítéljük azt, amit tegnap hely­telen volt, amit rosszul csinál­tunk, s ha csak egy mód van rá, tegyük jóvá. Ez sokkal be nsületesebb eljárás, mint azoké, akik az elmúlt hónapokban lep­lezhetetlen gyávaságból mélyen hallgattak, hogy aztán amikor már tisztázódtak a dolgok, elő­jöjjenek, és fennhangon hirdes­sék, ők a jók, a tiszták, a meg­bízhatók — mert semmit sem tettek. Az elvszerüséget nem ad hatjuk fel. A politikai hierar­chia azonban azt is jelenti, hogy a felelősség másképpen oszlik meg vezetők és vezetettek kö­zött. Ma vannak esetek (csúnya hasonlattal élve), hogy elefán­tot szeretnének elcsapni, pedig csak szúnyogjuk van. Aki ele­fántot keres a szúnyogok kö­zött, annak nem tisztességes a szándéka. Viszont aki nem is­meri fel a valódi elefántot sem, azon az új politikai szemüveg sem segít. SZABÓ GÉZA Az utóbbi években egyre so­kasodik azoknak a filmrende­zőknek a száma, akik a film modern nyelvének köntösében a lélektani búvárkodásra szako­sítják magukat. Művészetükben a hangsúly az ábrázolt hősök lelkiállapotára, érzéseire, élet­felfogására esik, azt láttatják meg velük szinte fizikai való­szerűségben, s így mondják el véleményüket rólunk, önma­gukról. Alkotásuk ezáltal alig valamivel több, mint a termé­szetesen, ösztönösen kialakuló hangulatok halmaza, Hatásuk abban rejlik, hogy ezeket a hangulatokat rendkívül szug­gesztivitással ránk kényszerí­tik, s a beleélés pillanatában önként mondunk ítéletet a vásznon pergő és a valóságos életről. A jugoszláv Alekszandar Pet­rovics is ilyesfajta rendezőtí­pus, amiről a Találkoztam bol­dog cigányokkal is című híres­sé vált filmje alapján már meg-, győződhettünk. Ebben megis­mert önmagát kapjuk a Nem­sokára világvége lesz sejtelmes nevet viselő, most, a dolgozók őszi filmfesztiválján bemutatás­ra kerülő művében is. A külö­nös címet egy népdalból köl­csönözte. Az első strófa körül­berül azt mondja, hogy nemso­kára úgyis világvége lesz, min­dent elvisz a víz ... ám dőljön csak össze a világ, úgysem kár érte. A dal többször is felhang­zik a filmben, és szövegével ineg a keserű, „úgyis mindegy"­vidám hangulatával valóságos mottója a hátborzongató tette­ket végrehajtó falusi ösztönem­berek rövid életrajzának. Mert falun, egy igen elmaradott szerb településen játszódik a film megdöbbentő története. Az események, illetve a ren­dező figyelmének középpontjá­ban a falu együgyű kanásza áll. A fiatalembert — naiv jóhisze­műségéért és esetlenségéért — a falu gúnykacaja kíséri min­den lépésében. Szerelmi bonyo­dalmai, fájdalmas szerelmi csa­lódása csak tetézi nyomorúsá­gos sorsát. A kocsma szennyes gőzében minduntalan heccelik, MÁTÉ ÉLETE Egy sereg díjjal, kitüntetéssel elismert, megkapóan hangula­tos fflmballada ez a lengyel alkotás. Első filmjeként két év­vel ezelőtt forgatta a fiatal Wi­told Leszczynski. Tarjei Vesaas neves norvég író Madarak cí­mű regényéből vette a témáját. Egy eleven .fantáziájú, túlságo­san érzékeny,- már-már félke­gyelműnek tartott fiatalember­ről és a miatta vénlány maradt testvéréről szól a történet. Az Hatéves késéssel jutott el hozzánk ez a nem éppen kivá­ló, de — leginkább a rokon­szenves Uselotte Puiver eleven játékával — kellemesen szóra­koztató vígjáték. A magyar származású (1965-ben elhunyt) Ladislao Vajda rendezte, mint sokadik spanyol, illetve nyu­gatnémet—spanyol* filmjét. Azt HELGA Nagy érdeklődéssel várt és fogadott népszerű tudományos­felvilágosító film arról, ámit a serdülő ifjúságnak, a fiatal há­zasoknak a nevelőknek ma tud­niuk kell a férfi és a nő nemi s kimondhatatlanul bántó csa­lódottsága meg a szüntelen günykacaj borzalmas tettre kényszerítik. Önzetlen apja menti meg a börtöntől, de vé­gül kiderül az igazság, s a bosszú parancsát azok hajtják végre, akik bűnös tettébe be­lesodorták ... Amennyiben Petrovics filmje csak közvetlenül ezt a történe­tet mesélné el, nem lenne több a hasonló témájú, könyörületes­ségért kiáltó filmeknél. De Petrovics számára ez a sztori csak ürügy arra, hogy rádöb­bentsen: vannak még falvak és emberek, amelyek, illetve akik szinte semmit sem értettek meg mai világunkból, akik az ősem­ber ösztönelmélete alapján csak a mának, vagy legfeljebb a közvetlen holnapnak élnek, s bár a választásokra vörös zász­ló alatt vonulnak, a haladás jelképe még túlságosan színte­len a kezükben... Nyilvánvaló, hogy Petrovics* nak ez a túlságosan stilizált valóságképe nem szó szerint értelmezendő, hanem mint egy felkiáltójel, amely a falu elma­radottságára kell, hogy irányít­sa a figyelmet ott, ahol ez a figyelem igényelt, és időszerfe A film durva, de ugyanakkor szinte költői megfogalmazású nagyon hatásos igazmondása nálunk bizonyára elmarasztaló ítéletet is kivárt majd. Ne ítél­jünk azonban a mi viszonyaink alapján; inkább érdemes felfi­gyelni arra, ami Petrovics mü, vében számunkra is igaz. Mert azért még nálunk sem minden arany, ami fénylik ... nálunk is van: dőljön csak össze ez a világ, úgysem kár érte. Hosszú méltatást érdemelné­nek a film főszereplői. Kitű­nően összeválogatott társaság, A férfi főszerepet a már jól is­mert szlovák Ivan Palúch, a női főszerepet pedig a Rocco és fi­vérei című Visconti-filmben vi­lághírűvé vált francia Annié Gi* rardot játssza. Azonban talán még rajtuk is túltesz a tömeg, a falusi ember sok-sok eredeti típusa. Elgondolkozva-csodál­kozva nézünk rájuk. (lengyel) emberi megértés és önfeláldo­zás vívódik benne a természe­tes önzéssel, az egészséges em­ber élethez való jogával. Máté­nak a természet s testvére, Ol­t ga jelenti a világot. A termé­szet élteti, Olga eltartja. Egyik­től sem szakadhat el. Ha elsza­kad, meghal. Olgában felülke­rekedik a férjre vágyó nő, s ez szakítást jelent... De vajon lehet-e hibáztatni érte? meséli el henne, hogy mi min­den történik egy düsseldorfi csinos titkárnővel, ha főnöké­vel két hetet tölt Madridban szolgálati kiküldetésben. Ezt, persze, nem nehéz elképzelni, de mint Vajda vígjátéka is bi­zonyítja, annál nehezebb mind­végig élvezhetően a film nyel­vén elmondani. (nyugatnémet) életéről s a gyermek születésé­ről. Méltó hangnemben, jó szándékkal, hasznosan beszél a „kényes" kérdésekről, s remél­hetőleg jó szolgálatot tesz if­júságunk nevelésében. /szó) A Helga című film egy kockája Erősödő barati kapcsolatok MAJDNEM TISZTESSÉGES LÁNY (nyugatnémet-spanyol)

Next

/
Thumbnails
Contents