Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-25 / 252. szám, szombat

A véres uteu A különös utca Prágában van. Igaz, hogy nem ez a neve, és nem is olyan híres, mint például az Aranyművesek utcája, ahol a középkor aranykeresö alkimistáiról szóló legendákat őrzik a faiak. Nem azért véres, mintha itt kellene a „vesszőfutásra" ítélteknek végigjárni a kínok útját. Nem, ennek az utcának semmi köze sincs a feudális középkorhoz. Az igazi neve Vladislav utca, és csak egy rövid szakaszán „véres", különösen szombaton és vasárnap. Persze, nem is azért, mintha itt véresre vernék egymást az emberek. Kocsma van az utcában, mert egy prágai utca kocsma nélkül elképzelhetetlen, de az ott elfogyasztott árpáié inkább békés meditálásra késztetni a sör kedvelóit, nem pedig dulakodásra. Aztán ebben az utcában van az Állami Biztosító hátsó bejárata is, amely előtt hétfőn reggel összetört kocsik sorakoznak, a „vasárnapi úrvezetők" ügyességét bizonyítandó. De a „véres" jelző nem ezektől származik A különös jelenség magyarázata az, hogy ebben az utcában működik.a főváros fogászati készültsége. Talán nem is kell felidézni, hogyan kezdődik az ilyesmi. A fájdalom kezdetben egész enyhe, az ember azt mondja: „Ah, vasárnap még kibírom", aztán nemsokára, már csak fél szemmel nézzük ezt a szép világot, mert arcunk úgy megdagad, hogy másik szemünk teljesen eltűnik. Ilyenkor kapjuk a jótanácsokat, amelyek azonban végül is paranccsá válnak: menj orvoshoz! Dehát melyikhez? A rendelők szombaton és vasárnap zárva vannak, fogászati készültség pedig csak egy van, itt a Vladislav utcában. így aztán a hét két utolsó napián a főváros minden fogfájós lakosa ide igyekezik. Persze, itt is sorba kell állni, de a várakozók nem idegesek, nem türelmetlenkednek. Inkább megnyugvás számukra, hogy nincsenek egyedül, hanem számos sorstársukkal találkozhatnak. Ilyenkor születnek azok a fura gondolatok, hogy „már nem is fáj annyira, tulajdonképpen semmiség az egész, nyugodtan hazamehetnék", de az ember a kisablak elé kerül, ahol felveszik személyi adatait és arra gondol, hogy ha már ennyit várakozott, akkor kár lenne megfutamodni. Kár lenne az elfecsérelt időért... mert ugyebár, csak erről van szó. hiszen már nem is fáj olyan nagyoi), sőt... egyáltalán nem fáj, csak úgy, inkább kellemesen zsibog. Na és az arcunk is mintha lelohadt volna, és ... igen ... már a másik szemünkkel is látunk: Amikor az ember adatait már felírják, úgy érzi, hogy elkötelezte magát az ördögnek. Utána pedig üldögél a karosszékben, vagy sétál a váróteremben. Nyílik a rendelő fehér ajtaja, és kilép rajta egy ifjú ember, szőke göndör fürtjei a vállát verik, de injekciótól elferdüli vonásaival igazán nem emlékeztet valami hosszúhajú, hős Apoilóra. A feliér ajtó mögül női sikoly hallatszik. A várakozók szoborrá merevednek, valaki észrevétlenül előveszi zsebkendőjét és letörüli homlokáról a hideg verejtéket. A többség azonban hagyja, hogy a verejték lecsorduljon az arcán, mert ezen a helyen nem illik — sorstársaink szeme előtt — ilyesmit csinálni. Érdekes, hogy egy fog, egy kis apró csontocska, még egy olyan hatalmas, erős építményt is megingat, mint egy több mint két méteres férfi, f ifi Fried festőművész megállapítására gondolok, miszerint a fogak: harminckét kis koporsó, amelyekben az ember fokozatosan eltemeti fiatalságát. Nos, ma a jelek szerint megint eltemetek egyet. Tulajdonképpen mennyi van még? Nyelvemet arra u kis csontdarabra nyomorr, ami miatt az éjjel nem tudtam elaludni ... jaj, jaj, jaj... nagyon fáj... Na, most engem hívnak. Aprótermetű, szimpatikus doktornő áll elöltem. Vajon honnan van annyi erő ezekben a kis kezekben? De... de hol vun az a több mint kétméteres óriás, aki előttem lépett be a rendelőbe? A sarokban, a heverőn fekszik, homlokán vizes borogatás ... injekciózás közben „lefeküdt". „Férfi?" — mondja kérdő pillantásomra a doktornő. Ezzel mindent megmondott, már nem is kell hozzátenni, hogy „csak". De éppen ezért, amikor a fogót agyonplombált fogamra teszi, a tortúra alnti meg sem nyikkanok. Ľ zen az októberi hétvégén 127 szenvedőn segített a készültség. L- Többségük prágai volt, de az orvosok nem lokálpatrióták, segítenek cseheknek, szlovákoknak, magyaroknak egyaránt, nem törődnek azzal, hogy nem „füderalizált" szervek. Ezért ha az olvasók közül valaki Prágába utazik és ünnepnap, vagy a hét utolsó ket napján úgy érzi, hogy valamelyik fogán csak a „hideg vas" segít, keresse fel a készültséget a „véres utcában". LENKA HAŠKOVÁ A magyar alapiskolák ügye a lévai járásban A közelmúltban Rácz Olivér, az SZSZK oktatásügyi miniszterhelyettese és Szamos László, az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának dolgozója a Lévai jnb iskolaügyi szakosztályára látogatott, hogy közelebbről is megismerkedjen a járás iskolaügyi problémáival, elsősorban a magyar tannyelvű iskolák helyzetével. A megbeszélések során számos iskolaügyi probléma került megvitatásra. Szó esett egyebek között a közös igazgatás alatt levő magyar tannyelvű A közép-szlovákiai mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemekben is megindult a kezdeményezés fejlesztésére irányuló mozgalom a CSKP KB szeptemberi plénumának felhívása alapján. A felhívást megvitatta és ennek megfelelő intézkedéseket fogadott el a Zólyomi Tejüzem, a Mezőgazdasági Építővállalat, a Húsfeldolgozó Vállalat, valamint~~a Füleki Állami Gazdaság pártaktívája. Felbontják és saját viszonyaikra alkalmazzák a felhívást a Zsolnai Erdőgazdaság kommunistái is. A kerületi pártbizottság a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezését a legégetőbb munkaszakaszokra akarja irányítani. A jelenlegi húshiány alapiskolák munkájáról. Az eltelt évek gyakorlata igazolta, hogy az iskolák bürokratív módon történő összevonása nem biztosított kedvező feltételeket az oktató-nevelőmunka javulásához és fokozásához. Ezért a jnb iskolaiigyi szakosztálya tervbe vette mindazon közös igazgatás alatt levő iskola különválasztását, ahol arra megfelelő káder- és anyagi feltételek vannak. A jnb iskolaiigyi szakosztályának vezetőjétől, Kmef elvtárstól szerzett tájékoztatás szerint az idei tanaira ösztönözi a kommunistákat, hogy különösen nagy gondot fordítsanak az állattenyésztésre. Közép-Szlovákiában tavaly óta 26 ezerrel csökkent a szarvasmarha-állomány, a sertésállomány pedig 29 ezer darabbal kevesebb. Ugyanakkor megnövekedett az állattenyésztés intenzitása, mégpedig 25 százalékkal, ami kiváló eredmény. Mivel az állattenyésztők kezdeményezése az állomány feltöltésére irányul — és erre ösztönöz a gazdasági mechanizmus is —, felmerül a veszély, hogy a megnövekedett állomány hizlalása extenzív irányt vesz, és újra takarmánygondok merülnek fel. Ezért hatásos intézkedéseket tesznek a lakarév megkezdése előtt külön igazgatás alá helyezték a déméndl, a nagysallói, a csatai és a nagyölvedi alapiskolát. Megfelelő anyagi feltételek hiánya miatt a járás területén néhány teljes szervezettségű kilencéves alapiskola és több 1—5 osztályos alapiskola közös igazgatás alatt maradt. Kmef osztályvezető szavai szerint ezen iskolák különválasztására egyelőre nem nyílt lehetőség, de a probléma megoldása folyamatban van. A látogatás és megbeszélés során Igazolódott, hogy a lévai Járási Nemzeti Bizottság iskolaiigyi szakosztálya behatóan foglalkozik a magyar tannyelvű alapiskolák ügyével. Sz. L. mány és takarmánykeverékek megfelelő biztosítására: idén egynegyedével több takarmány marad a mezőgazdasági üzemekben, mint tavaly, 75 ezer tonnát nyernek az állami alapokból és nagy figyelmet fordítanak a rétek és a legelők feljavítására. A rétek és a legelők feljavítására és hozamának növelésére néhány évvel ezelőtt indított ún. besztercebányai mozgalom jó tapasztalatokat eredményezett. E mozgalom pozitív tapasztalatait inost ki kellene használni, mert ezt a kezdeményezést az utóbbi időben elhanyagolták. Itt a ťétek hozama átlagosan alig több az 1965. évinél. E kezdeményezés felújításával nemcsak a húsellátás kérdését lehetne megoldani, hanem jó alapot nyújthatnának arra is, hogy az állattenyésztők igyekezete reális legyen, és ne veszítsük el a réven azt, amit a vámon nyerünk. tvil.) Nagyidat kontrasztok (Tóthpál Gyula felv.) Mezőgazdasági kezdeményezés Közép-Szlovákiában CBRnji'KM? riZ&úA- .-.)' -' ., Á motívumok megvonják a határvonalat Politikailag rendkívülien mozgalmas időszakot élünk; ezt látjuk, halljuk, tudjuk. A küzdőtér egyfelől szinte végtelen, nincs országhatárok közé zárva, az egész munkásmozgalom érdekelt benne, másfelől pedig túlságosan is véges, hiszen bennünk, önmagunkban is megvan. A küzdőtérnek e két pólusa közé szorul az ország, a párt, a munkahely és a hol kevesebb, hol több munkatárs, s valamennyien kölcsönösen hatnak egymásra. Ebből a sokrétű egymásrahatásból adódik, hogy küzdelmünk meglehetősen bonyolult, hiszen a küzdő felek és szempontok közül itt az egyik, olt a másik rugaszkodik az előtérbe, sokszor nem is az igazság, hanem egyszerűen a hangerő szerint. Ami bizonyos, az a jelmondat és a cél: a zászlóra a marxizmus—leninizmus elvei vannak írva, s az ellenség a nacionalizmus, a szocializmusellenesség, a jobboldali opportunizmus és a szektásság. Elvileg ma már nem olyan nehéz eldönteni, melyiknek mi a platformja, mire épít és milyen célt követ. Mngértésükhöz hozzásegítettek a leleplező tanúságtételek, a központi bizottsági plenáris ülések és nem utolsósorban azok a hivatalos jelentések, amelyekből fény derült a rendszerellenes mozgolódásokra és szervezőikre. Az elvek tisztázásánál azonban sokkal bonyolultabb a gyakorlati, a konkrét esetekben való differenciálódás. Márpedig most ezen van a sor. Egyesek azt mondják, az lenne igazi, ha a párt tagsága egytizedére csökkennék, mert akkor valóban csak a legegészségesebb magva maradna meg. Mások kiegyeznének az egyötödében, az egyharmadóban vagy akár a felében is. Szóval így: dekázva-centizve, mintha egy párt tagságát politikai meggyőződés és politikai aktivitás szempontjából mázsálni lehetne. Vannak aztán olyanok, akik szentet hunynának minden elkövetett ostobaság fölött, s méghozzá nem is mindig titokzatos, későbbi érvényesülésre számító politikai célzattal, hanem egyszerűen naiv szolidaritásból. Politikában nem szoktak a názáreti jámborság nyelvén beszélni, de civilizált társadalmakban politikai vétségekért | legalábbis egy párton belül) nem szokás a spanyol inkvizíció példáját sem követni. Pártunk első titkára a központi bizottság szeptemberi plenáris ülésén elhangzott zárszavában ezzel kapcsolatban többek közt kijelentette: „Egyeseket joggal zártunk ki a pártból. Aki az ellenséges oldalon áll, nemcsak ebben a szervben (a központi bizottságban — a szerk. megj.), hanem a pártban is, unnak itt nincs keresnivalója tekintet nélkül arra, milyen volt megelőző fejlődése." Aztán tovább: „A kommuinista párt nem karddal csinálja a politikát. És a nevelés, az szintén nem az elfürészelés kérdése, nem a bosszú, nem a revanš kérdése, nem a személyi számlák kérdése." Tehát egyfelől a szigor az ellenséggel szemben, másfslől a jószándékú, megnyerő-meggyőző, elvtársias nevelőmunka a megtévedtekkel vagy a homályosan látókkal kapcsolatban. Vagyis differenciálás a differenciálódásban. A tavaly januári fordulat létjogosultságát a kommunisták becsületesen gondolkodó többsége nem vonja kétségbe. Mai pártvezetésünk is leszögezte, hogy már jóval korábban is indokolt lett volna. A személyi hatalom, a túlbürokratizált irányítás, a deformációk jóvátételének halogatása (és újabb deformációk elkövetése), továbbá az égető gazdasági-politikai problémák megoldására, vagy egyáltalán csak bevallására való képtelenség nyilvánvaló oka voll a társadalmi stagnálásnak, a tömegaktivitás fékezésének, lizen akart változtatni január, s bíztunk benne: változtatni fog. Arról volt szó, hogy az elvek helyesek, csak megvalósításuk, érvényesítésük módszerén kell változtatni, mégpedig úgy, hogy megfeleljenek az elvek — «i marxi—lenini elvek — szellemének. Aki ennek híve volt, annak ma nincs mit szégyellnie, hiszen azt akarta, hogy ne legyen ellentét a szavak és a tettek között, a szocialista elvek és a Novotný-féle szocialista gyakorlat között. Hogy azután a szavak és a tettek között újrael mélyült az összhang hiánya, azt már nem voll olyan könnyű felismerni. « Mert vajon a kisemberek tudták e, hogy lehetetlen vagy ellenséges szándékú politikusok megbénították az államhatalom szerveit, hogy (saját vezetői is) szándékosan bomlasztották a rendőrséget, a katonaságot, hogy megszűnt a pártszervek befolyása a tömegtájékoztatási eszközök nagy többségére, hogv sorra nem teljesítik a szövetségeseinknek tett ígéreteket, hogy lehetővé tették a gazdasági visszaéléseket, és hogy mindennek a felszíni látszata nem a ,nem akarjuk megismételni az ötvenes évek praktikáit" taktika eredménye, hanem a vezetés tehetetlenségének következménye. Aki elkötelezte magát a szocializmus ügyének, annak természetes lett volna, hogy becsukják a „halál a kommunistákra" jelszó hirdetőit, s legalább megintik a „magyarok a Dunába" álok harsogóit. Persze, sokan hitték: mindez abnormális szélsőség, nincs tömegalapja, nem jelenthet veszélyt. Csakhogy amikor már többen voltak, akkor sem görbült meg egyetlen hajszáluk sem; s valóban, az apgusztus előtti (ma már tudjuk: enervált, akcióképtelen) államgépezet vajon mire lett volna képes, ha a gyilkos szavakat gyilkos tettekre váltják?! Ha az egyszerű párttagok ezt nem látták, mert nem mindenütt láthatták, akkor tévedésük elsősorban ebből származik. Hasonló kérdés az elvi-ideológiai zűrzavar. Gyökerei (sokan rámutattak már) szintén a január előtti időkbe nyúlnak vissza, mégpedig az osztálynélküli társadalom kinyilatkoztatásáig. Január után ebben a tekintetben maga a pártvezetés is későn foglalt állást, s amikor állást foglalt, véleménye — úgy tudtuk — a marxizmus—leninizmus legjobb tudósainak véleménye volt. A fenntartást a kísérleti jelleg indokolta, de amikor a jobbról-balról jött túllicitálás voltaképpen már elfedte az eredeti lényeget, az orientá lődás nagy szakértelem, alapos tudás nélkül lehetetlen volt. Ma sokan mondják: ők látták a bajt, ők tisztában voltak mindennel. Érdekes, legfelsőbb vezetőink sem tagadják, hogy csak akkor kezdtek tisztán látni valójában, amikor alapos információk révén, a lények fel: | fedése után rájöttek az össz.efüggésekre, amikor lelepleződtek a visszásságok és ellenséges célok, amelyeket követőik > rafináltan a szocialista elvek frázisaiba burkoltak. Nem két- . séges: voltak, akik ösztönösen J vagy tudatosan felismerték,