Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1969-10-23 / 250. szám, csütörtök
N yolc esztendővel ezelőtt — 1961. január 7-én, délután négy órakor Lyon külvárosának egyik pincéjében felfedeztek egy, még ki nem hűlt holttestet. Az áldozat torkát és hasát kegyetlen bestialitással felvágták. A gyilkosság borzalmát csak növelte az a tény, hogy az áldozat egy hétéves kisleány volt, Dominique Bessard helybeli mészáros gyermeke. Bessard mészárosnak volt a segédje Jean Marié Deveaux, a IS esztendős későbbi vádlott. BEISMERŐ VALLOMÁS A gyilkosság felfedezése utáni első vizsgálat eredménytelenül végződött. Megvizsgálták a vádlott ruháit, testét, kezét, körmeit, de a vér nyomát sehol sem fedezték fel, márpedig a gyilkosság módja olyan volt, hogy a tettes a vérnyomokat sebtiben el nem tüntethette. Ezenkívül két fontos tanú vallomása azt igazolta, hogy a fiatal hentessegéd ellen minden vád alaptalan. Egyik tanú azt állította, hogy a gyilkosság napján, délután 3 óra 15—20 perc között a kisleány, a későbbi áldozat, még bekopogtatott az ajtaján. A másik tanú, a gyermek anyja, Bessardné pedig azt állította, hogy aznap délután három óra tíz perckor lakásából az üzletbe ment, ahol a vádlott éppen a tálakat mosta, és együtt volt vele a gyilkosság felfedezéséig. A két tanú állítása szerint a fiatal segéd semmiképp sem lehetett a gyilkosMégis, több hónap elteltével, pontosan 1961. augusztus 28-án Bessard mészáros ájultan találta segédjét a pince lejáratánál. Jean Marié Deveaux, a 19 esztendős segéd azt mondta, hogy ismeretlen egyén megtámadta, és akkor vesztette el eszméletét. Később azonban kiderült, hogy a fiatal segéd szimulált, amit később maga is bevallott. Szokatlan magatartását azzal magyarázta, hogy mindenütt maga körül érezte a gyanú légkörét, és így akarta a gyanút elhárítani. A rendőrség újabb vizsgálatot indított ellene. A legnagyobb meglepetésre a hentessegéd beismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot. A VÁDLOTT VISSZAVONJA VALLOMÁSÁT ťontosnak tartom itt megjegyezni, hogy .Deveaux, a 19 éves segéd korához képest szellemileg fejletlen volt. Előfordult, hogy valótlan dolgokat állított anélkül, hogy ebből valami haszna származott volna. Egyszer például azt mondta a főnökének, hogy Jómódú menyasszonya van, aki autóval rendelkezik. Egy időre rá sírva közölte a főnökével, hogy menyasszonya baleset következtében szörnyethalt. Később kiderült, hogy a menyasszonyból meg az autószerencsétlenségből egy szó sem igaz. Hogy miért találta ki mindezt, és miért sírt, könnyezett, arra senki sem tudott magyarázatot' adni. Minderről azért kellett szólnom, hogy megmagyarázzam a további meglepő viselkedését. Vallomását a gyilkossággal kapcsolatban ugyanis visszavonta, és azzal magyarázta a szörnyű tett vállalását, hogy a rendőrség a vallatásnál megfenyegette: ha nem beszél, injekciót kap, az igazság szérumát és attól majd megmondja az igazat. Deveaux — amint mondotta — nem az igazság szérumától, hanem az injekciótól félt, azért vállalAx elmúlt hetekben egész Franciaországot Iáiban tartotta a Deveau-ugy, amelynek tárgyalását nyolc év után felújították. Nem ment könnyen. Kemény, kitartó harc előzte meg az ítélet hatálytalanítását Am előbb hadd mondjam el az előzményeket, a vád anyagát képező szörnyű gyilkosság történetét. tá magára a gyilkosságot, sőt a kést is megmutatta, amellyel borzalmas tettét végrehajtotta. E könnyen szerzett vallomás a bíróságot nem elégítette ki, azért 1961. szeptember 4-én újra kihallgatták. Ekkor a vizsgálóbíró előtt visszavonta vallomását, és mind a mai napig kitartott ártatlansága mellett. Mindez elítélt vádlott e nyolc esztendő alatt, amióta fogságát sínyli, érett emberré vált és állandóan ártatlanságát hangoztatja. Ma 27 esztendős, és az elmúlt évek során állandóan küzdött, harcolt a per újrafelvételéért. Viszszautasította a kegyelmet és a büntetés enyhítését. Csak a per felújításáért harcolt és ártatlanságát hanFELMENTŐ ÍTÉLET nyolcévi fegyház után azonban már nem sokat használt. Az 1963 februárjában megtartott tárgyaláson Deveauxot, a segédet húszévi börtönre ítéltékA BÍRÓSÁG HAJTHATATLAN A most felújított per folyamán ki kell derülnie annak, mit ér a szellemileg fejletlen henteslegény vallomása. A vallomásnak ugyanis sok a szégséghibája és hitelessége kétségbe vonható. így például a boncolási lelet többek között megállapítja, hogy a tettes először az áldozat nyakát metszette el, mert a hassebből alig folyt vér. A 19 éves vádlott vallomásában pedig azt állította, hogy a gyilkosság fordítva történt. Másrészt a két tanú első határozott vallomása is azt igazolta, hogy a vádlott nem követhette el a gyilkosságot. Igaz, hogy a segéd beismerése után a két tanú visszakozott, és azt állította, hogy az időpontban tévedhettek és nincs kizárva, hogy mégis ő a gyilkos. A segéd azonban tagad. A 20 évre goztatva éhségsztrájkot kezdett. A bíróság évekig hajthatatlan maradt. E nyolc esztendő alatt már több igazságügyminiszter kérte a per újrafelvételét. Louis Joxe igazságügyminiszter azzal az indoklással kérte a felső bíróságtól a Deveaux-per ítéletének hatálytalanítását és újratárgyalását, hogy az akkori bírósági elnök, Roger Combas és az ügyész, Coustant Quatre, továbbá Durin rendőrtiszt a helyszíni vizsgálatot úgy végezték, hogy erről a védőt és a vádlott szüleit nem értesítették. E módszerrel a törvény által előírt szabályoknak nem tettek eleget. A felső bíróság ezt az indoklást sem tartotta kielégítőnek és a kérvényt visszautasította. OJ TÁRGYALÁS Ezután Kopitant igazságügyminiszter 1968-ban újabb kérvényt nyújtott be, újabb indoklással. A legfelsőbb bíróság helyt adott a kérelemnek és az Idén 1969. április 30-án, az 1963-ban hozott ítéletet megsemmisítette és kiDeveaux első este családja körében, testvére kisfiát tartja karjában. tűzte a felújított per tárgyalását. — Az események alakulását nagyban elősegítette az a tény is, hogy Roger Combas, az ítéletet hozó bíróság elnöke már nincs az élők sorábanA pert napokon át tárgyalják Dijonban. A vád ugyanaz, a tanúk is ugyanazok, csak az ügyész más, és a bírók is változtak. Ezenkívül az amúgy ís vaskos aktacsomóhoz újabb iratköteg került, amely Boyernak, a fogház gyóntatópapjának tanúvallomását tartalmazza. A pap a vádlottat az első perctől kezdve ártatlannak tartja. A vádlott a felújított per tárgyalásán, amikor a bíróság elnökének a kérdéseire válaszolt, újra hangsúlyozta, hogy azért vallott önmaga ellen, mert a rendőrök a vallatásnál az injekcióval ijesztgették, amitől nagyon félt. Ez a félelem ls ösztönözte arra, hogy a kést megmutassa, amellyel a gyilkosságot állítólag elkövette. A rendőrség utasításai szerint a gyilkos mozdulatait is utánozta. Valószínű, hogy a vádlott az igazat mondja. Hasonló esettel találkoztam André Gide 1927-ben megjelent „Kongói utazás" című könyvében. A 208-ik oldalon Adum, bennszülött fiú, aki Gide kíséretéhez tartozik, megbetegszik. Amikor az orvos meg akarja vizsgálni és felszólítja, hogy vetkőzzék le, a fiú vonakodik. Később kiderül, hogy azért vonakodott, mert a combján fekélyek voltak. Az orvos nyomban meg is állapítja, hogy a fiú vérbajos, és faggatja, mikor volt nővel. Majd anélkül, hogy megvárná válaszát, a szájába rágja, hogy bizonyára hetekkel ezelőtt, amikor a környéken lezajlott a nagy bál. A fiú ijedtében mindenre igennel válaszol. Csak hetek múlva, amikor a fekélyek begyógyultak, és Gide egy másik orvoshoz vérvizsgálatra viszi, derül ki, hogy vére negatív és sosem volt luese. Gide akkor megkérdi a fiút, miért mondta, hogy a nagy bálon volt, és ott szerezte vérbaját? — Igent mondtam — válaszolta a fiú —, mert láttam, hogy ragaszkodnak hozzá ... Nem mondhattam, hogy nem csináltam semmit. Senki sem hitte volnaUgyanez történhetett Jean Maria Deveaux-val is. A rendőrök mindenáron meg akarták találni a tettest, és a gyilkos helyett megelégedtek egy gyenge akaratú médiummal. A nyolcévi fogház azonban megérlelte a vádlott jellemét, akaratát megedzette, és ezen a tárgyaláson a bírónak és ügyésznek egyaránt okosan és megfontoltan tudott válaszolni. Minden szavával, hangsúlyával ártatlanságát védte. SZABADLÁBON Szombaton, szeptember 27-én, a tárgyalás utolsó napján, a délutáni órákban, amikor Paul Brenot, a tárgyalást vezető bíróság elnöke felolvasta a Deveaux-nak teljes felmentését hozó ítéletet, a hallgatóságból a megkönnyebbülés sóhaja' tört fel, majd kitört a viharos taps. Deveaux örömében és meghatottságában megölelte az ügyvédjét. Az elnök ezután rendet teremtett és kiadta az utasítást Deveaux azonnali szabadlábra helyezésére. Egy óra múlva egy szálló szalonjában fogadta az újságírók és a kíváncsiak nagy tömegét. A fényképezőgépek kattogtak, mikrofonokkal rakták körül és sok-sok kérdésre kjüett válaszolnia. SZABÓ BÉLA 1967 novemberében valamilyen kérdezz — felelek Játék folyt a Magyar Televízióban. A játékvezető azt kérdezte: — Ki az a magyar író, akinek titkos jelekkel írott regényét a mai napig sem fejtették meg. — Gárdonyi Géza — hangzott a válasz, s a versenyző jó pontot kapott. Gyiirk Ottó honvédalezredes ekkor határozta el, hogy megpróbálja kikutatni a titkosírás kulcsát. Negyediknek jelentkezett az egri múzeumigazgatőságon, s mint később megtudta, összesen huszonnégyen kezdtek foglalkozni a titkosírás megfejtésével. Két éven át mindennap ott ült az íróasztalnál. Majd huszonnégy hónapig tartott, míg rájött a titok nyitjára. Kibernetikával, statisztikai módszerekkel próbálta a rejtélyt megközelíteni. A feltételezés szerint az Egri csillagok egvik részletét kapta meg. Az első lépés: rájönni, hogy Gárdonyi Jobbról balra írt, s a füzeteket az utolsó lapon kezdte el. Ezután következett az írás jelekre bontása, s az összekötő jelek elválasztása a betűjelektől. Számolnia kellett természetesen azzal, hogy íróról van szó, aki vesszőt, pontot, hosszú és rövid ékezetet, idézőjelet, kettőspontot használ. Széllyukkártya segítségével megállapította, hogy melyik betűjel milyen gyakran fordul elő. Kereste a számok jelenlétét. Amikor ez sikerült, már csak a számokra koncentrált. 1969 márciusában a számok között elsőnek megtalálta a nullát. Ezután olyan anyagot kért a múzeumtól, amelyben feltételezhetően sok szám fordul elő. Az 1927-ben megjelent Bibi című regény kézirata alkalmasnak látszott. Valószínűnek tűnt, hogy az író az oldalszámozás alá dátumokat írt. (Később kiderült, hogy a feltételezés helyes volt.) Rendkívül sok gondot okozott, hogy Gárdonyi Géza nem elégedett meg a titkosírással, hanem azon belül is trükköket használt. A dátumokat például így jelölMEGFEJTETTÉK GÁRDONYI TITKOSÍRÁSÁT te: 118. Ebből kellett kitalálni, hogy ez január 18-at, avagy november 8-at jelent. A hónapokat saját felfogása szerint nevezte el, így az áprilist bolondhónapnak, az augusztust születéshónapnak. (Tekintve, hogy ő maga akkor született). Augusztus 6-án Gyürk Ottó honvédalezredes családjával a Balatonra utazott. Megérkeztek, kicsomagoltak. Aztán a 'férfi leült az asztalhoz, előszedte irományait. Körülbelül másfél óra múlva felállt, levette a szemüvegét, és egészen halkan azt mondta: — Megvan ... Azonnal értesítette az egri múzeumot. Ekkor már tudta, hogy egy pécsi egyetemi hallgató, Gilicze Gábor, ugyancsak Jó eredményeket ér el a kutatásban. Levelezés indult meg közöttük, jó értelemben vett tapasztalatcsere. És egy hónappal később, szeptember 6-án elkészült a szövegkulcs is. Megkezdődhetett a titkosírás megfejtése. A gépelt papírlapokról rengeteg minden olvasható. Szavak, szinonimák. Sok humor, sok gondolkodásra késztető bölcsesség. Gárdonyi nem akarta, hogy titkosírását elolvassák. Elhitette környezetével, hogy naplóit, Jegyzeteit megsemmisítette. Csak amikor fia meghalt, s a háziasszony a múzeumnak elvitt egy csomó iratot, akkor derült ki, hogy ezek között vannak titkos jelű írások is. S hogy az író "mégiscsak számított arra, hogy jegyzeteit lefordítják, a következőket jegyezte fel: — Gratulálok, ha sikerült megfejtened; a magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput. A nagy munka nem fejeződött be, sőt most kezdődik igazán. Ezer oldalnyi titkosírást kell a két kutatónak lefordítania. Miután a jelírás rendkívül kevés helyet foglal el (többek között ez és a gyorsaság lehetett az író egyik indítéka), a fordítás terjedelme legalább háromezer oldalra lesz tehető. Ez körülbelül 6—8 hónapi munka. Ha befejeződik, az irodalomtörténet és a Gárdonyit szerető közönség sok újat tudhat meg. Annyi mijr most is bizonyos, hogy az eddigi feltételezésekkel, sőt állításokkal szemben az író élete utolsó hónapjáig aktívan dolgozott, regényt írt, szabályos költségvetést vezetett. t Az Esti Hírlap nyomán)
