Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

Magyarországi útinapló t<— Hallom Hafdúbiharba készülsz — Így az egyik magyarországi kollégám. — Ha minden jól megy, igen. — Ne kerüld el Nádudvart. — Mi van Nádudvaron? — Van egy harmincezer holdas termelőszövetkezetük, meg egy Kossuthdíjas elnökük. Ennyi az útravaló. Mielőtt azonban tovább mennénk, tisztáznunk kell, hol is van az a Nádudvar. A Nagy-Alföldön, ott ahol a Hortobágy a hajdúbihari mezöségekkel találkozik. És maga a falu? Se vége, se hossza. Több mint tízezer lelket számlál. A faluköz feltúrva. Hosszú, vaskos csöveket süllyesztenek a kiásott árkokba. Az egyik járókelő mondja, hogy közművesítenek: most épp a gázvezetéket rakják le. Még mást is mondott. Azt, hogy minden, ami az utóbbi években a faluban történik közvetve, vagy hogy: mintha nálunk mégis nagyobb ütemben épülnének a falvak. Több len-" ne az új ház. Szombathi László egy pillanatra megáll és azt mondja: — Lehet, hogy úgy tűnik. Tudni kell azonban, hogy mi nagyon mélyről ve rekedtük fel magunkat. Először kenyeret kellett adnunk az embereknek, le hetőséget teremteni a ruházkodásra, *s csak aztán jött az építkezés. Valamikor itt a fő építkezési anyag a nád és a vályog volt. Talán a falu neve is összefüggésben lehet ezzel. És lát ma akár egy nádfödeles házat is? Tényleg nem láttam. — A nád viszont még a mai napig sem veszett ki a határunkbői. Hasznos valami most is. Évente négyszáz-ötszázezer kévét exportálunk, fó pénzt kapunk érte. De hogy itt valaki náddal födné ma a házát? Aztán még valamit: régen a nagygazdák laktak a faluközén. is vesszük, az alap, a jólét forrása a termelőszövetkezet, a többi minden már „csak" folytatódás, eredmény, vagy mindegy, hogy minek nevezzük. Újból a szövetkezet irodájában vagyunk, amikor valamin megakad a te kintetein. Ez a valami egy újság. No és, egy újság? Nádudvaron minden család ba jár újság. Rádió szól minden házban, közel ezer ház tetején tévéantenna. Mi lehet hát érdekes egy újságon? Csupán a elme, amely így hangzik: Nádudvari Vörös Csillag. Ez az újság az övék. Háromezer példányban jelenik meg, négyszer egy évben. Hasonlít a mi járási újságjainkhoz, de mégsem az. Ez egyszerűen a nádudvari termelőszövetkezeté. Számomra ez meglepetés, náluk természetes. Később jómagam is meggyőződtem róla, hogy Magyarországon más szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak is megvan a maguk újságja. Maguk csinálják magukFÖLDÖNFUTÓK közvetlenül kapcsolatban äll a Vörös Csillaggal. Ezt a nevet Magyarország legnagyobb termelőszövetkezete, a nádudvari viseli. A Vörös Csillag irodaházát valahol a falu közepén találom. Olyan kisebbszerű kúriára emlékeztet. Az épület valamikor alkalmasint egyik nádudvari módos gazdáé lehetett. Átellenben azonban már épül az új, emeletes, impozáns irodaépület. Ma még kőműves állványok támaszkodnak a meztelen falakhoz, de jövőre már szeretnének beleköltözni. Tágas, szinte teremszerű az elnök Irodája. Vendégfogadásra, tanácskozásra egyaránt alkalmas. A falakon vitrinekben számos elismerő oklevél, illetve kitüntetés. Az elnök a tanácskozó asztal mellé ültet. Igen, az elnök, Szabó István Kossuth-díjas, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, országgyűlési képviselő, a Termelőszövetkezetek Szövetségének országos elnöke. Markáns arc, széles váll, kemény s mégis marasztaló, bíztató tekintet. Akaratlanul is Bocskai István hajdani hazátlanjai, a bátor szívű hajdúk jutnak eszembe. Könnyen meglehet, hogy az elnök valamelyik őse is közöttük vitézkedett. Húszesztendős a Vörös Csillag. Ennyi ideje áll a közös élén Szabó István. A faluban tisztelve szeretik. Még útközben hallottam a következő esetet: amikor annak idején megtudta, hogy Kossuth-díjra javasolják, nyomban feluta. zott Pestre. Egyenesen a legllletékesebbekhez ment és azt mondta: „Köszönöm a megtiszteltetést, de csak akkor fogadom el, ha a helyettesemet is részesítik benne. Meri annak bizony ugyanannyi az érdeme a sikerekben mint nekem, ha nem több".. Erről ő nem beszél, de elmondják a falubeliek, hogy az idegen is lássa, milyen ember az ő elnökük. Amikor megtudja, hogy Csehszlovákiából vetődtem hozzájuk, így kezdi: — Ott ls vannak jóbarátaink. Szoros kapcsolatban állunk a szőgyénl Barátsággal. Voltak már nálunk ls. A mi fiataljaink meg éppen most tértek haza tőlük. A Barátság fennállásának 20. évfordulófát ünnepelte. A mi legényeink még most ls rekedtek. Nem ludom mitől, a sok nótázástól vagy a sörtől.,. Elnézést kér, hogy halaszthatatlan dolga van. Aztán „átad" Szombathi Lászlónak, a Vörös Csillag főkönyvelőjének. Az utasítás meg úgy szólt, hogy azért necsak a szellemiekkel törődjön ... Ojból egy kis séta a faluban. Közben arra is van időnk, hogy a tekintetemet legeltessem. Csinos park, épülő félben levő házak. Majd azt találom mondani, Részlet o gépesített ncigyhíxlaldóból (Bánhalmi János felvétele) Ezek a házak még tényleg a régiek, de ott, ahol a szegénység, a kubikosok, a földönfutók laktak, bizony gomba módjára szaporodnak az új házak. Ezt elhiheti. Elhiszem, sőt a továbbiakban jómagam is meggyőződtem róla. Szépen süt a szeptember végi nap. A kiadós ebéd után jólesik egy kismozgás. Szombathi László ajánlja, hogy nézzük meg a szövetkezet strandfürdőjét. Mit mondjak, egészen másra gondoltam, amikor kötélnek álltam. Ezt a strandfürdőt érdemes volt látni. A medencékbe másodpercenként szökik a negyven-negyvenkét fokos meleg víz. És a környezet? Olyan az egész akár egy kis paradicsom. Három óriási medence, rengeteg virág... A szövetkezetnek már eddig négymillió forintjába került, de még mindig akad tennivaló. Jelenleg például hintákat állítanak fel a legkisebb strandolók számára. Még egyszer azt mondom: igazi kis paradicsom ez. Szombathi László szerint viszont a hajdani földönfutók paradicsoma, de nemcsak a fürdők, hanem az egész Vörös Csillag. Mert akárhogyan nak. És hogy őszinte legyek, jól csinálják. A nádudvariak szerint az újság jó dolog. Segít a szervezésben, figyelmeztet bizonyos dolgokra, dicsér, és szükség esetén elmarasztal. És most már magáról a termelőszövetkezetről. Nem szeretnék gazdasági elemzésbe bocsátkozni, csak a legjellemzőbb adatokat említem meg. Informálom, Gazdag Ferenc, a Vörös Csillag főagronómusa. "Az a véleménye, hogy nem árt, ha egy kicsit a falu múltjába is belelapozunk, hogy a valamit valamihez mérni tudjuk. Azt már az írás elején említettem, hogy Nádudvar a hortobágyi szik és a hajdúsági fekete föld találkozásánál fekszik. Ez a vidék mindig szűkmarkú volt. A falu határában sok a „fehér föld", a nehezen művelhető talaj. A harmincas évekből visszamaradt feljegyzések szerint Nádudvarnak több mint harmincötezer holdnyi volt a határa. Ennek a fele százhúsz holdon felüli birtokos családok tulajdona volt. Ezernyolcszáz és egynéhány családnak viszont egy talapalatnyi föld sem jutott. Ezek az emberek részben cselédeskedtek, többségük azonban a kubikusok nehéz kenyerét ette. Számukra a nádudvari határban nem termett kenyér. És maga a gazdálkodás? Búzából öt és fél, árpából hat, kukoricából kilenc mázsa termett holdanként. Ezek után szinte hinni sem akarja az embsr, hogy Gazdag Ferenc, a ma már több mint háromszázmillió forintot érő gazdaság főagronómusa huszonegy mázsás holdankénti búzatermésről beszél, hogv kukoricából (morzsoltan) megközelítik a negyven mázsát, krumpliból — ennek a termesztését csak az utóbbi években kezdték — száztizenöt-százhúsz mázsás holdankénti átlagról tudnak számot adni. De mi tette ezt lehetővé? Ha azt mondom, hogy a közös gazdálkodás, a szorgalom, a becsületes munka, még nem mondtam meg mindent. Hogy huszonöt főiskolát vagy egyetemet végzett szakember dolgozik a szövetkezetben. Nagy dolog ez, de a lényeg talán mégis az, hogy ma már — szükség esetén — egész határukat öntözhetik. Olyan gépparkkal rendelkeznek, hogy láttára az ember egy kicsit meghökken. Amikor az új korszerű műhelyekbe, szerelőcsarnokokba beléptem, megláttam a gépek tömkelegét, azt gondoltam, hogy véletlenül egy állami traktorállomásra kerültem. És a műtrágya, a talajerőutánpótlás? Helyesebben, ami nem volt, azt nehéz pótolni. Inkább mondjunk' talajerő-fokozást. Ez jobban fedi a valóságot. És ez mind együttvéve közrejátszott abban, hogy Nádudvar ma nemcsak az ország legnagyobb, de az egyilt legjobban gazdálkodó szövetkezetét mondhatja magáénak. A Vörös Csillag így összességében jelenti azt, amiről már szóltam: a földönfutók paradicsomát. Valaki megkérdezhetné, mennyi a munkaegység értéke ebben a jól gaz' -''ó szövetkezetben. Ötven forint. De Gazdag Ferenc szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy a tagok átlagos havi jövedelme már megközelíti a két és félezer forintot. Ebben még nincs benne a háztájiból eredő Jövedelmük. És ha már a háztájinál tartunk, nem árt ha néhány mondat erejéig itt időzünk. A Vörös Csillag vezetősége szerint a háztáji föld felszámolására náluS ls voltak bizonyos törekvések. Ök azonban ragaszkodtak hozzá. Ragaszkodtak", mert egyelőre kellett. Hasznára volt a tagoknak, a termelőszövetkezetnek és a társadalomnak is. A Vörös Csillagban, aki rendszeresen részt vesz a közös munkában, kap háztáji földet. A családtag fél, a családfő egy katasztrális holdat. így a háztáji föld összesen kétezerkétszáznyolcvan hold. Azt mondtam, hogy ebből haszna van az egyénnek, a szövetkezetnek és a társadalomnak is. Vegyük most ezt egy kicsit közelebbről szemügyre. A tagok helyzete világos, különösebb magyarázatra nem szorul. A szövetkezetnek is hasznot hoz. Igaz, mert a tagok a szövetkezeten keresztül értékesítik a háztájiból eredő termékeiket. így például a hús kilójáért két forinttal kapnak többet, mintha közvetlenül ök adnák' el. A két forint többletből egy a szövetkezeté, amiért a szállítást, eladást lebonyolítja, egy pedig az illető szövetkezeti tagé. Ami pedig a dolgok társadalmi oldalát illeti, a tagok a háztájiban évente hétezer sertést nevelnek. Ebből általában négyezret saját szükségletükre levágnak, de a háromezret már eladják. Vagy pedig a hízómarhaj a múlt esztendőben hatszázötvenet adtak el. Van azonban a dolognak árnyoldala is. Erről ma már egyre többet beszélnek a szövetkezetben. A közel háromezer hold háztáji mégicsak nagy terület. És ezen a területen — Gazdag Ferenc szerint is — konzerválódott a régi, elavult gazdálkodási forma. Amíg a termelőszövetkezetben a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségek folytán a termelés három-négy, sót ötszörösére emelkedett, a háztájiban ezzel nem tudnak lépést tartani. Keres-ik tehát a legmegfelelőbb megoldást. Hogy ez milyen lesz, azt ma még maguk se tudják megmondani. Sok mindenről kellene még szólnom, ha teljes képet akarnék adni a nádudvari Vörös Csillagról. Az egyes termelési ágazatokról külön-külön ls lehetne írni épp úgy, mint mondjuk a falu kibontakozóban levő kulturális életéről. Például, hogy — náluk alakul meg Magyarország első termelőszövetkezeti filmklubja. De ez már a jövő. Nekem viszont mennem kell. Vár a nagy magyar puszta — ha ugyan még puszta —

1 a Hortobágy. SZARKA ISTVÁN