Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

Diáküdülő a szövetkezetek segítségével régi bölcs mondás szerint minden szónál ékesebben beszél a tett, amely a haladás egyik fontos záloga. A vidéket Járó krónikást mindig öröm tölti el, valahányszor egy új kezdeményezésről, értelmes tettről adhat hírt... A minap Somorjáról, a magyar tannnyelvű iskolából érkezett meghívó szerkesztőségünkbe, melynek közölték velünk, hogy szlovákiai viszonylatban a maga nemében páratlan megmozdulásról, éspedig a helyi iskola es a környékbeli szövetkezetek közös akciójáról szeretnének bennünket tájékoztatni. Megérkezésemkor Dudás Kálmán, a somorjai magyar tannyelvű gimnázium igazgatója ismertetett meg a közös munka részleteivel: — Iskolánkat már hosszú évek óta hagyományosan jó kapcsolatok fűzik a környékbeli szövetkezetekhez. Éppen ezért, amikor az év elején szovjet gyártmányú turistaházat kaptunk, egyéb anyagi lehetőség híján e szö. vetkezetek vezetőit kértük meg, segítsenek nekünk ezt felépíteni és berendezni. Ugyanis azt szerettük volna, ha a turistaházat Szlovákia valamelyik szép hegyvidékén állítjuk fel. Az említett kapcsolatok ellenére is kissé szorongva vártuk, miképpen reagálnak elképzeléseinkre a szövetkezetek vezetői. Most, hónapok múltán is csak meghatódva tudom felidézni az első közös megbeszélés felejthetetlen légkörét. Tizenegy szövetkezet képviseltette magát vezetőik révén ezen az összejövetelen, éspedig: Bacsfa, Béke, Csákány, Csenke, lllésháza és a környező falvak, Gútor, Nagylég, Nagymagyar, Somorja, Tejfalu, Vajka. Itt volt a nagymagyari körzeti hivatal elnöke, továbbá Merva István építész, Galambos László, a bacsfai ftnb elnöke, valamint a kilencéves alapiskola vezetősége és a két iskola szülői tanácsának képviselőt. A merésznek tűnő elképzelésből jóval nagyobb, s most már valóban merész terv született. A szövetkezet tagjai ugyanis azt javasolták, ha már közös vállalkozásba fognak, akkor annak megfelelő formája is legyen. Ezért azt indítványozták, bogy a turistaház mellé építsenek még egy nagy üdülőházat, ahol egyszerre több osztály foglalkoztatását és szállásolását is biztosítani lehet. ľass Ferenc, a csenkei szövetkezet elnöke is bekapcsolódik beszélgetésünkbe: — A somorjai magyar tannyelvű gimnáziumot a mienkének tartjuk, hiszen Itt tanulnak gyermekeink, akik közül többen a különböző szakiskolák elvégzése után visszajönnek hozzánk a szövetkezetbe. Kötelességünknek érezzük, lehetőségeinkhez mérten támogatni ezt az iskolát, mert a mi érdekünk is, hogy minél jobb körülmények között végezhesse oktató-nevelő tevékenységét. A szövetkezet tagsága és a vezetősége ugyanezen a véleményen volt, s igy a taggyűlésen minden ellenvetés nélkül elfogadták közös javaslatunkat. Kollégáim beszámolói szerint más szövetkezetekben is ugyanilyen megértéssel fogadták elképzeléseinket. Ojra Dudás elvtárs veszi át a szót: — Még akkor, az első összejövetelen megegyeztünk a részletes tervekben. Az iskola igazgatósága vállalta, hogy megszerzi a szükséges dokumentációt, majd irányítani fogja az építkezést, a szövetkezetek pedig gondoskodnak az építőanyagról, szállításukról és a munkaerőről. A kiadások túlnyomó többségét is a szövetkezetek közösen fedezik. Az elhatározást tett követte. Néhány hét leforgása alatt az igazgatóság megszerezte a szükséges engedélyeket, Somorjai József szülői tanácstag jóvoltából a dokumentációs anyag is elkészült, s ezután a szövetkezet vezetőivel találtunk megfelelő helyet is, aránylag nem túl messze, Nitrianske PrSvno mellett, a gyönyörű vidéken lévő Chvojnicán. A következő kellemes meglepetés akkor ért bennünket, amikor az ottani helyi szervek és az állami gazdaság képviselői készségesen, az udvariassági haúgy mint ma, összejövünk és rögzítjük a munkálatok további menetét. Szerintem minden ditsérő szónál szebben beszél az a tény, hogy a szö. vetkezet vezetői a mezőgazdasági csúcsmunkák idején ís állták szavukat, megszerezték és elszállították az anyagot, úgy ahogy azt megígérték. Odaadó munkájukért nekik és a tagságnak is a legnagyobb elismerés és megbecsülés jár. Arról is érdeklődöm az igazgatótól, hogy miképpen használják majd ki az üdülőházat. — Sokféle elképzelésünk van ezzel kapcsolatban is, de egyelőre csak a legfontosabbat említem. Az üdülőházzal megoldódik a téli sítanfolyamok kérdése, hiszen a helyszínen csaknem ideálisnak mondható terep van a téli sportok űzésére. Az üdülőházban lehetőség lesz a természeti iskola megszervezésére ís, azonkívül azt hiszem nem kell hangsúlyoznom, hogy síkságon élő gyermekek számára mennyire egészséges a tiszta hegyi levegő. Szeretnénk továbbá j S kapcsoKÖVETÉSRE MÉLTÓ PÉLDA tárt jóval túllépve segítettek a megfelelő hely kiválasztásánál és a különböző munkálatoknál. Ez a magatartásuk is bizonyltja, hogy az egyszerű emberek között tartósabb gyökeret eresztett a kölcsönös megbecsülés, mint a gyűlölködés... Ezután az üdülőhely adatairól érdeklődőm. Merva Istvántól, a nagymagyari körzeti hivatal építészétől, aki egyben ennek az építkezésnek szakmai irányítója, ő tájékoztat erről: — A főépület mérete 16X11 méter, s az egész építkezés költsége mintegy fél millió korona. Az építőanyagokat a szövetkezetek vásárolják önköltségi áron, s a munkálatok nagy részét is az 6 embereik végzik. A különböző kisegítő munkákra pedig a Szülői Tanács és az igazgatóság szervez brigádokat. A munka nehezebb részén már túl vagyunk, hiszen az épület néhány nap múlva tető alá kerül. A tervek szerint jövő tavaszra fejeződnek be a belső munkálatok, vagyis az üdülőház nyáron már kényelmes hajlékot biztosít a diákoknak. — A kezdeti lelkesedés azóta sem lohadt le — mondja Dudás elvtárs —, a szövetkezetek vezetői becsülettel teljesítik ígéretüket. Havonta egyszer, latot kialakítani az állami gazdaság dolgozóival és a falubeliekkel ls, hogy tanulóink közvetlenül megismerhessék a szlovák munkások életét. íme, ennyi egy értelmes kezdeményezés és hónapokig tartó eredményes munka rövid krónikája. A tollforgató ember számára, aki jó ideje már leggyakrabban a különböző látszólagos bűvös körök és zsákutcák labirintusában tapogatózik, különösen jóleső érzés, hogy vannak azért helyek — s bízunk benne számuk egyre növekedni fog — ahol nem állnak meg a gondolatok és az elképzelések határán, hanem az értelmes tettek mezejére lépnek. S ha most végül egy találó befejezésen gondolkodnék, biztosra veszem, hogy nem találnék szebbet, mint amit Dudás elvtárs mondott: — Ezt a közös munkánkat bejelentjük „a Nép a gyermekekért" mozgalomba. Szeretnénk, ha példánkat ilyen vagy más formában mások is követnék. Ogy hiszem, az annyira hangoztatott iskola és az élet kapcsolata ilyen közös összefogás révén válik valóban gyümölcsözővé... SZILVASSY JÓZSEF KETTESBEN (Tóthpál Gyula felvétele) Matisris-kiállítás az Ermitázsban Henri Matisse születésének 100. évfordulójára emlékezve, az Ermitázs néhány termében bemutatják a modern francia művészet nagy egyéniségének a Szovjetunió gyűjteményeiben található alkotásait, festményeket, grafikákat és szobrokat, mintegy kétszáz művet. Ez a művészi és tudományos szempontból egyaránt kitűnően rendezett kiállítás együtt tárja a nagyközönség elé a lenini Ermitázs és a moszkvai Puskinmúzeum gazdag Matisse-gyűjteményeit. Köztudott ugyan, hogy Matisse alkotó periódusának egy jelentős szakaszából — a század első két évtizedéből — a legtöbb alkotás Morozov és Scsukin gyűjteményeibe került, de most e kállítás láthatóvá teszi mindazokat a képeket és rajzokat, melyekkel szinte folyamatosan kiegészítették a gyűjteményt, a művész újabb periódusait reprezentáló festményekkel és grafikákkal. MAGYAR HlRlAP Hogyan készült Strindberg haláltáncából Dürrenmatt Play Strindbergje? Amikor a bázeli színház elhatározta, hogy Strindberg Haláltáncát ebben az évadban színre hozza, senki sem gondolt az eredeti szöveg alapvető átdolgozására. Legfeljebb a szokásos törlésekről, olyan csekély módosításokról lehetett szó, amelyek a felújítást korszerűsítenék. Az ezzel megbízott Friedrich Dürrenmatt azzal adta vissza megbízását, hogy a darab teljes átdolgozását ő becsületesebb megoldásnak tartja. Végleges alakját a Play Strindberg a próbákon nyerte. A szöveg színpadi használhatóságát az egyes játékhelyzetekről lefolytatott viták és kísérletezések döntötték el. Az átdolgozó mindinkább elvált Strindbergtől, hogy saját súlyával érvényesüljön az átdolgozásnál... Strindberg naturalista stílusát Dürrenmatt jelszószerű mondatokká szűkítette, hogy kiküszöbölje Strindberg „irodalmi" oldalát. Az eredeti szöveg egyszerűsítése fokozta a párbeszéd átütő erejét és összpontosulását. (NEUE ZÜRICHER ZEITUNG) űj tévéopera Hoszabb szünet ntán október második felében eredeti tévé operabemntató kerül a képernyőre. Dragntin Savin mai j»goszláv zeneszerző művének a „Szerelmesek" címet adta. Témáját egy XVI. századbeli ismeretlen dubrovnyiki szerző Komédia de l'arte-jéből meríti. A komikas opera prágai bemutatója a lublini és Csehszlovák Televízió együttműködésével történt. ^Rendezte Fran Zsizsek lublini rendező. A szövegkönyvet cseh nyelvre dr. Rudolf Vonásek fordította. Egy romániai hír A sepsiszentgyörgyi városi könyvtár zsúfolásig megtelt termében Áprily Lajos emlékét és költészetét Idézte föl Kudelász Ildikó, a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház művésznője. A brassói szülői háztól a szentgyörgypusztai remetelakig kísérte végig a költő életét, Áprily Lajos versei és Győri János: ,.Áprily Lajos alkotásai és vallomásai tükrében" című könyvéből merített idézetek alapján. A nagy sikerű előadóestet ebben a hónapban Brassóban, Áprily Lajos szülővárosában megismétlik.