Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

„Mutasd meg írásod, megmondom, ki vagy" címmel jelent meg lapunkban néhány hónappal ezelőtt a grafológiával foglalkozó írásunk, mely oly visszhangra talált olvasóink körében, hogy kívánságuknak eleget téve, ismét vissiatérünk ehhez a témakörhöz. Ezúttal Ota Borský bírósági írásszakértőhöz és grafológushoz fordultunk, aki kerek ötven esztendeje folytatja „vesékbe látó mesterségét". Valósággal szenvedélyévé vált ez az életének értelmet adó, érdekes, sőt gyakran izgalmas tevékenység, melynek fél évszázados tapasztalatairól szívesen elbeszélget a kitűnő pszichológus és egy kicsit detektív benyomását keltő öregúr. Az írás sok mindent elárul , — A kézírás tulajdonképpen nem más, mint a mozdulatok grafikus rögzítése — jegyzi meg. Ebből következtet a grafológus valakinek a természetére, jellemére. Igen, már maguk a mozdulatok is sok mindent elárulnak az emberről — utal csodálkozásomat látva, a kiképzés előtt álló újoncra, akik parancsnokuk vezényszavára felemelik a karjukat. Csakhogy míg az egyik hanyagul, vagy lustán, a másik erőteljes mozdulatokkal engedelmeskedik. És akadnak köztük olyanok is, akik a jobb karjuk helyett a balt emelik a magasba. Ezekből és a hasonló megnyilvánulásokból éppúgy megítélhető valakinek a vérmérséklete, mint az írásából. Míg pl. az érzékeny természetű emberre a lágy, kerek betűk jellemzőek, addig az értelem és az akaraterő határozott, inkább szögletes írásban jut kifejezésre. A kiforratlan jellemű egyének mozdulatai határozatlanok. Hullámvonalas kézírásuk tehát ennek megfelelően megbízhatatlan, ingadozó természetre vali. Az alakoskodással az ember a grafológus előtt nem sokra megy. Hiába akar jobbnak, nemesebbnek tűnni, mint amilyen a valóságban. A grafológus nem elégszik meg felületesen szerzett benyomásaival. Végleges következtetéseit csak az elébe tett írás lelkiismeretes tanulmányozását, sőt elemzését követően, igen megfontoltan vonja le. Borský elvtárs magyarázatából egyet s mást már én is megtanultam. Pl. azt, hogy aki az „n" betűt fordítva írja (U), az rendszerint gyenge jellemű, határozatlan, s pillanatnyi hangulatának hatása alatt cselekszik. Az érzékenység jele nemcsak a lágy girlandok, hanem az aránylag hosszú betűk ls. De vigyázat, mert a magas betűk sokszor azt is elárulják, hogy írójuk nem gazdálkodik célszerűen a hellyel, tehát a takarékossággal áll hadilábon. A takarékos háziasszonynak minden bizonnyal apróbbak a betűi, hogy minél többet írhasson a rendelkezésére álló papírra ... Névtelen levelek — hamis aláírások — Ezek az észrevételek azonban csak azoknak az írásánál irányadók, akik rossz szándék nélkül vetik papírra gondolataikat, tehát akikrwk nem céljuk mások félrevezetése — figyelmeztet O. Borský. A névtelen levélírók ugyanis szándékosan ferdítik el betűiket, azt remélve, hogy túljárnak a grafológus eszén, aki egyúttal írásszakértő is. — Csakhogy tévednek — véli a szakember. — A legaprólékosabb részletekre A l iíi #n I C rv kiterjedő figyelemmel, csaknem minden esetben megoldjuk a rejtélyt. A dolog nem is olyan bonyolult, mint amilyennek látszik. A névtelen levélíró ugyanis megfeledkezik arról, hogy a-grafológus olyan következtetésekből és törvényszerűségekből indul kl munkájában, amelyekről a laikusnak fogalma sincs, de nem is lehet. Mert, aki elferdíti az írását, azt leköti a csalás gondolata, más írásának vagy aláírásának az utánzásával van elfoglalva. Nem az a fontos számára, hogy mit ír, hanem az, hogyan írja. Ezért bizonytalanabbul és lassabban veti papírra a betűket. Gátlásainak leküzdése bizonyos időt vesz igénybe. A keze ilyenkor hosszabban nyugszik azokon a helyeken, ahol más rendszerint nem szokta megszakítani az írást. Röviden: a névtelen levélírók többnyire önmagukat árulják el, még akkor is, ha az egyéniség tükre feljelentésüket, vagy zsaroló leveleiket nyomtatott betűkkel írják. Kevesen tudják, hogy még a puszta írásjelekből is sok mindenre következtethet a grafológus, akinek hűséges munkatársa a mikroszkóp. A mikroszkópon keresztül ugyanis még a vesszőnek vagy a pontnak, sőt az írásjelek elhelyezésének is megvan a maga sajátossága, nem beszélve a sorközökről, az egyes szavak közötti távolságról vagy akár a szóvégződésekről, és a betűvetés számos más jellegzetességéről. — Akár akarjuk, akár nem, írásunk minden körülmények között az egyéniségünket tükrözi — szögezi le Borský elvtárs. — A betűk tulajdonképpen nem mások, mint tudat alatti elképzeléseink szüleményei. Ez alól pedig a kífforratlan jellemű gyermekek sem képeznek kivételt, még akkor sem, ha elferdített írásukkal a felnőttek közül akarnak valakit (pl. a szülők egyikét

j utánozni. Tény tehát, hogy a diákok írásából már tanítóik is sok mindenre következtethetnek (pl. a rendszeretetre, sőt bizonyos hajlamokra, lelki elváltozásokra). Franciaországban ezeknek az észrevételeknek az alapján olyan elveket dolgoztak ki a pedagógusok, melyeknek alkalmazásával idejekorán helyrehozhatók a jellembeli fogyatékosságok. Nem vitás ugyanis, hogy ha az írás a jellem tükre, a latin betűket ismerte — kifogástalanul írt arabul. Felsőbb erő? Vagy talán lelki betegség? — kérdezhetné valaki. Sem az egyik, sem a másik. Csupán szuggesztió, melynek az ember „tudatalattijára" gyakorolt átmeneti hatása az említett formákban is megnyilvánúlhat. O. Borský az elmebetegségekre tereli a szót, melyek ugyancsak leolvashatók az írásból. A mániákus pl. a felkiáltójeleket alkalmazza sűrűn és indokolatlanul aláhúzogatja azokat a sorokat, melyek lényegesebb mondanivalót nem tárákkor ez az elv fordítva is érvényes, vagyis: ha megváltozik a gyermek írása, akkor e változás természetes következménye, hogy az a jellemében is nyomot hagy. Az írógép sem diszkrétebb De térjünk vissza, ha röviden is, a névtelen levelekhez, melyeket nem mindig írnak / kézzel. Szerzőik bizonyára azzal számolnak, hogy az írógép diszkrétebb és elhallgatja kilétüket. — A gépírásból még a kézírásnál is egyszerűbben következtethető a levél szerzőjére — véli O. Borský. — Nemcsak a gépek betűi különbözők, hanem pl. a billentyűkre gyakorolt nyomás is egyéni s ezért félreérthetetlenül felfedi a válóságot. A szakember a levélíró személyazonosságának megállapításánál a mellékkörülményekre is tekintettel van. Azonnal észreveszi, kemény alátéten vagy puhán feküdt-e a papír, és még az sem marad titok előtte, hogy tompa vagy hegyes íróeszközzel, sötétben vagy jól i ?gvilágított helyiségben, fáradtan e vagy betegen ragadott tollat a levélíró. De akármilyen körülmények között vetette is valaki papírra gondolatait, írása mindig ugyanazokat a jellegzetességeket viseli magán, még akkor is, ha az illető az iront történetesen hem a kezével, hanem a lábával vagy a szájával, a fogai között vezeti. A grafológia és a betegségek megelőzése Kivételt csupán a hipnotizáltak képeznek. Kísérletek bizonyítják, hogy ilyen állapotban az írás megváltoztatható. Egy angol tudós pl., akire egyébként szabályos, apró betűi voltak jellemzők, amikor hipnotikus álmában Napóleonnak képzelte magát, egyszerre szélesen, terjengősen kezdett írni, mint a fontoskodó természetűek. Ezt az aláírásában is kifejezésre juttatta azzal, hogy autogrammját többször aláhúzta. Mihelyt azonban ugyanezzel az emberrel elhitették, hogy 75 éves és elhunyt feleségét gyászolja, betűit reszketős kézzel, felindult állapotban vetette papírra. Egy hipnotizált francia nő pedig — noha egyébként csak talmaznak. A paralitikus Írása rendszerint kusza, olvashatatlan (ami azonban nem jelenti azt, hogy minden olvashatatlan írás szerzője paralitikus). Minthogy az írás bizonyos tudatalatti zavarokra is reagál, a grafológia segítségével a súlyos betegségek megelőzhetők, a kellemetlenségek nagy része elkerülhető. Többször is előfordult, hogy a házasulandókat O. Borský az írásuk alapján figyelmezteti: nem egymáshoz valók. Akik nem hittek intelmeinek, néhány év múlva elváltak ... Az öregúr gazdag tapasztalataira hivatkozva elmondja, hogy egy fiatalember írása alapján figyelmeztette a szüleit, tartsák szemmel a fiút, aki hajlamos az öngyilkosságra. Csak a katasztrófa bekövetkeztével vallották be sírva a szülők, hogy nem hittek a szakembernek. A jövőbe is lát a grafológus? O. Borský egy kazettából régi írásokat és aláírásokat vesz elő. — Ez itt pl. Napóleon barátjának és bizalmasának: Berthier francia marsallnak az autogramja — mutat az egyik papírszeletre. Az önállóság hiánya, határozatlanság, fanatikus elszántság, vak odaadás jellemzi ezt az , embert. És még valami: amint az aláírásából nyilvánvaló, kihúzta, megsemmisítette a nevét, úgy tűnik, a saját énjét nullára redukálta, amiből arra következtethetnek a szakemberek, hogy már pusztulása előtt kimondta önmaga fölött a halálos ítéletet: röviddel Napóleon bukása után öngyilkos lett. Egy további példa: Napóleon szárnysegédjét, Massenát 1809-ben az olaszországi hadjáratban elért sikereiért fejedelmi ranggal tüntette ki. Massena aláírásából szokása szerint mindig hiányzott a keresztneve, ami állítólag származásának semmibe vételét jelenti. A nagy- és kisbetűk között sem tett különbséget, úgyhogy egyforma magasságukból megállapítható hideg, cinikus és karrierista természete. Az aláírása alatti félkör pedig alárendeltjeivel szembeni rossz magatartását, zárkózottságát és felfuvalkodott, oktalan gőgjét bizonyítja ... Felesleges hangsúlyozni, hogy a szakemberek ebben az esetben is fején találták a szöget. Ezt bizonyítják a történelemkönyvek Waldstejn gróf esetéljen is, aki — az aláírása igazolja — megérezte szomorú vesztét. Legalábbis erre következtetnek a pszichografológusok autogramja utolsó betűinek meredek zuhanásából. Tudat alatt cselekedett így, hiszen végzetét nem sejthette ... Ízelítőül talán elég ennyi azoknak a tudományából, akik pszichológusok és detektívek egy személyben, s ezzel rendkívül hasznos munkát végeznek. Megérdemlik tehát megbecsülésünket és bizalmunkat. KARDOS MARTA Az évforduló előtt A bratislavai V. I. Lenin Múzeum 1954ben nyitotta meg kapuit. Fennállása óta több mint 1 millió ember kereste fel. Hogy a legközelebbi jövőben milyen akciókra kerül sor, ezzel kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést Sámuel Bakoš elvtársnak, a pozsonyi V. I. Lenin Múzeum igazgatójának. • Hogyan készül a múzeum Lenin születésének 100. évfordulójájára? — Elöljárójában szeretném leszögezni, hogy az évfordulót nem tekintjük egyszeri akciónak, sem kampánynak. Rendezvényeinken — amelyek már megkezdődtek — a leninizmus időszerűségét, jelentőségét hazánk szocialista építésében akarjuk kidomborítani. • Konkrétan milyen akciókra kerül sor? — Október 2-án és 3-án a népművelési dolgozók részére országos szemináriumot rendeztünk. E hó 7-én megnyílt „Művészet és forradalom" című kiállításon elsősorban agitációs képzőművészeti alkotásokat mutatunk bé. Ezenkívül 8 vándorkiállítást — egyet magyar és egyet orosz nyelven — készítünk elő, amelyek „Lenin és a jelenkor" címet viselik. Ezek bejárják Szlovákia városait, nagyobb üzemeit. Hasonló jellegű brosúrát is kiadunk, amely mintegy 20 oldalon mutatja be Lenin életét, a leninizmus mai értelmezését és alkalmazását a szocializmus építésében. Az említetteken kívül számos beszélgetést és előadást, filmvetítést készítünk elő. • Es közvetlen az évforduló előtt? ... — A jövő év áprilisában újabb kiállítás megrendezését tervezzük, amely „Lenin és a csehszlovák munkásmozgalom" nevet viseli. Ezzel akarjuk dokumentálni, hogy Leninnek milyen nagy szerepe volt hazánk munkásmozgalmában. • Az elmondottakat mivel egészítené még ki? —• A felsoroltakon kívül számos kisebb-nagyobb rendezvényt szervezünk, vagyis menet közben egészítjük ki terveinket, elképzeléseinket. Nem dicsekvésképpen említem meg, hogy a KGST országai által Moszkvában megrendezendő kiállításhoz is adunk anyagot. A varsói csehszlovák kultúrközponttal is érintkezésbe lépünk egy kiállítás megszervezésével kapcsolatban. A múzeum dolgozói előadásvázlatokat, tanulmányokat készítenek Lenin életéről, munkásságáról és Lenin szerepéről a nemzetközi munkásmozgalomban. Egyszóval azon fáradozunk, hogy e nagy jelentőségű évfordulót a legméltóbban megünnepeljük, örökké emlékezetessé tegyük. (németh)