Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

A HET KEPEKBEN WL Q 1 E 11 1969. október 26. A NAP kel: 6.18, nyűg szik: 16.37 őrakor. — A HOLD kel: 16.44, nyugszik: 7.39 őrakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük DÖMÖTÖR, nevű kedves olvasóinkat • 1609-ben halt meg Pozsonyban BELNAY GYÖRGY történetíró, akadémiai tanár, nyomdatulajdonos, a polgári reformtörekvések egyik üttörője (sziil.: 1765). • 1674-ben halt meg PETER CORNELIUS német zeneszerző (sziil.: 1624). • 1954-ben halt meg VÁCLAV RABAS cseh festő, a cseh« tájfestészet egyik legjelentősebb mestere (szül.: 1685). GÖRGŐ ÉS SZÁDALMÁS A Vasárnapi Oj Szó október 12-i számában közöltünk írást „Füstbe ment görgői tervek" címmel. Az idézett írásban szót adtunk a görgői helyi tisztségviselőknek. Az írás nagy visszhangot váltott ki az egész környéken, de főképp Szádalmáson. A napokban terjedelmes levelet kaptunk Köteles Gábor szádalmási iskolaigazgatótól, Köteles Gábornétól, a szádalmási könyvtár vezetőjétől és végül a szádalmási helyi pártszervezettől. Valamennyi vélemény eltér az említett írásban foglaltaktól. A pártszervezet kifogásolja az írás leközlését és felelősségre vonást követel, mert véleményük szerint a cikk tartalma nem felel meg a valóságnak. Az esetet természetesen kivizsgáljuk, ezért nem szeretnénk az események elébe vágni. Előzetesen csak anynyit: amennyiben hangot adtunk a görgőiek panaszainak, egészen természetes, hogy lapunk hasábjain — az ügy; lezárása után — a szádalmásiak véleményének ls helyet adunk, amennyiben a probléma tisztázása ezt megköveteli. Ezzel kapcsolatban szükségesnek véljük megjegyezni, hogy lapunk munkatársa az adatokat Görgőn a legilletékesebbektől — a helyi tisztségviselőktől szerezte. Sőt, írásában szavaikat idézte. Az újságíró joggal előlegezhet bizalmat azoknak, akik a nép akaratából a község élén állnak. Egyetértünk viszont azzal a megállapítással, hogy célravezetőbb lett volna a görgői és a szádalmási vélemények egyidejű és nem utólagos szembesítése. Szeretnénk .biztosítani a görgőieket és a szádalmásiakat egyaránt: munkatársunk és szerkesztőségünk törekvése arra irányul, hogy segítse a fennálló — s nem csupán a cikkünk után keletkezett problémák megoldását. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy a két község közti nézeteltérések tisztázását — az ügy érdekében — a tőlünk telhető módon elősegítsük. Ez mindannyiunk közös célja: a görgőieké is, a szádalmásiaké is, s végső soron a szerkesztőségé is. A felvetett problémákhoz lapunk hasábjain természetesen még visszatérünk. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ÖNMAGUNK ELLEN? A legutóbbi és a korábbi évek gazdasági fejlődéséhez minden bizonnyal sokszor visszatérünk még. Legalábbis gondolatban, amúgy tapasztalatcserére. Meg kell tudnunk, hogyan jutottunk a mai viszonyok közé, de tanulságként azt is, hogyan kell a jövőben eljárnunk, hogy a hibák már ne ismétlődjenek meg. A már eddigi tapasztalatok és tanulságok, mint maguk a gazdasági élet összetevői is, természetesen igen sokrétűek, bonyolultak, s nem könnyű megállapítani, hol a dolgok veleje, a baj lényege. Hiszen szóba keriilt már az emberek politikai magatartása, az öntudatosság hiánya, a könnyelműség, felelőtlenség, szakszerűtlenség, ami mind előfordult, tehát az ellenük emelt kifogás jogos, de mégsem sikerült sokat változtatni rajtuk. Aztán szó volt a közgazdasági szemléletről, arról, hogy az embereket a közgazdasági törvények és törvényszerűségek szellemében kell megtanítani gondolkodni és dolgozni. Ez bizonyos értelemben sikerült is, hiszen tapasztalhattuk: sokan már úgy, akkor és abból is üzletet csináltak, amiből sem tegnap, sem ma, sem holnap nem lenne szabad, például a munkaerőből... Nemrég sajtóértekezlet volt a Szlovák Árhivatalban. Legfőképpen arról esett szó, hogy az ellenőrző szerveknek milyen csalásokat, visszaéléseket volt „szerencséjük" leleplezni, s hogy ezeket mennyire sikerült megakadályoznia a július elsején hatályba lépett árszabályozási rendeletnek. Az eredménnyel elégedettek lehetünk, mert miután ideiglenesen alaposan leszűkült a termelők szabad árképzési lehetősége, ritka eset az indokolatlan áremelés, vagyis az, hogy a termelők a vásárlókkal fizettetik meg tehetetlenségüket és trehanyságukat, tehát, hogy a termelők nem saját munkájuk .mennyiségének növelésével és minőségének javításával igyekeznek nagyobb jövedelemre szert tenni, hanem a vevők zsebének nagyobb megterhelésével. Felvetődött azután a kérdés: miként lehet az, hogy ebbe az indokolatlan áremelésbe a kereskedelem szó nélkül, sőt készségggel belement?) A válasz — úgymond — egyszerű: a kereskedelem a forgalom nagyságában érdekelt, vagyis minél több pénzt halmoz fel a kasszában, annál nagyobb a részesedése. S miután nem árubőség, hanem áruhiány volt, jól jött az áremelés a nagyobb forgalom, azaz a részesedés érdekében. Azt hiszem, ezzel eljutottunk a lényeghez. A termelő magasabb áron adta el áruját a kereskedelemnek, hogy anyagi helyzetén javítson. A kereskedelem átvette, s az árat a szükséges százalékban még megtoldotta, hogy ő se járjon rosszul. S a vásárló az árut ezen az áron is megvásárolta, mert szüksége volt rá, s mert pénzének hasznát akarta látni. De ki volt ez a vásárló, aki a magasabb árért közben szidta a kereskedelmet és a szocializmust? Maga a termelő, csakhogy most már nem mint vállalat, hanem mint dolgozó. A séma meglehetősen leegyszerűsödött, de igazát, azt hiszem, nehéz volna kétségbe vonni. A „lavina" azokra zúdult, akik elindították, vagyis minden maradt a régiben, csak a korona értéke csökkent. S ez nem más, mint önámítás. Ezekután talán fölösleges is feltenni a kérdést: milyen közszellemre van hát szükség, hogy gazdasági bajainkból mihamarabb kilábaljunk. Elhangzott már: ne akarjuk önmagunkat becsapni. Ogysem sikerül... SZABÓ GÉZA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK MEGTÖRT A JÉG? A nemzetközi munkásmozgalom egyik legsúlyosabb problémája a Kínai Kommunista Párt egységbontó politikája, amely nemcsak a mozgalomban okoz ellentéteket, hanem elmérgesítette a szocialista országok közötti viszonyt. A pekingi vezetők szovjetellenes elvi kirohanásait nemrég határincidensek követték, amelyek joggal megdöbbentették az egész világ haladó közvéleményét. A kínai területi követelések ilyen erőszakos hangsúlyozása kétségtelenül a szocializmus ellenségeinek malmára hajtotta a vizet, akik örömmel látták a kommunista párt vezette országok közötti fegyveres összetűzések kirobbanását. Egyes merész képzeletű külpolitikai hírmagyarázók már a két szocialista nagyhatalum közötti háború kirobbanását jósolgatták, és a Szovjetunió Kína-ellenes atomtámadásának lehetőségéről fecsegtek. Számításaikat azonban keresztülhúzta a következetes szovjet diplomácia, amely a két ország közötti vitás problémák kirobbanásának első pillanatától kezdve békés tárgyalásokat javasolt. Kínai részről sokáig visszautasítottak minden tárgyalási javaslatot, a türelem azonban ezúttal is meghozta gyümölcsét. Szeptemberben a Ho Si Minh vietnami elnök temetésén részt vett Koszigin szovjet miniszterelnök Pekingben találkozott kollégájával, Csou En-lajjal és felvázolta előtte a két ország kapcsolataiban mutatkozó nézeteltérések kiküszöbölésének tervét, a helyzet normalizálásának lehetőségeit. A tárgyalások tartalmáról semmi hivatalos közleményt nem adtak ki, sőt egyes kínai lapok Koszigin látogatása után is folytatták a szovjetellenes támadásokat. Ennek ellenére Pekingben is rádöbbenhettek arra, hogy a határincidensek milyen súlyos károkat okoznak a szocializmus Ügyének, és ezért beleegyeztek abba, hogy Pekingben folytassák a tárgyalásokat a vitás határproblémáról. Ezzel megtört a jég, s ha Peking valami váratlan fordulattal újabb komplikációt nem okuz, a kínai fővárosban Vaszilij Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettes vezetésével tanácskozó küldöttség előkészítheti a két ország között felmerült határviták rendezését. Kuznyecov, aki 1953-ban a Szovjetunió pekingi nagykövete volt, tapasztalt diplomata (az elmúlt hónapokban gyakran megfordult Csehszlovákiában is és hozzájárult a konszolidációhoz) s bizonyára minden lehetőséget felhasznál arra, hogy ez a tárgyalás ne csak a határkérdéseket oldja meg, hanem kiindulópontja legyen a két ország között feltornyosult, számos további probléma rendezésének. Persze, ez nemcsak a szovjet küldöttség kitartásán és megfontoltságán múlik. Az elkövetkező hetekben kiderül, hogy a kínai fél őszintén törekszik-e az elmúlt évek tévedéseinek, hibáinak helyrehozására. Ho Si Minh, a vietnami nép nagy fia végrendeletében fájdalommal állapította meg a két szocialista ország közötti nézeteltéréseket és bizakodóan szögezte le, hogy ezek feltétlenül rendeződnek. Szeretnénk hinni, hogy a most Pekingben megkezdődött tárgyalások az első lépést jelentik ezen az úton. A csehszlovák kommunisták örömmel fogadják a közeledés minden bizonyítékát. SZŰCS BÉLA Hétfőn csehszlovák párt- és kormányküldöttség érkezett Moszkvába. Képünkön A. Koszigin, O. Cerník, L. Brezsnyev, G. Husák, L. Svoboda és N. Podgornij a vnukovói repülőtéren. 'ČSTK — TASZSZ felvétele) A bratislavai Slovnaft már válaszolt a CSKP Központi Bizottságának jelhívására. Az üzemi pártbizottság és az üzem vezetősége programot dolgozott ki, mellyel biztosítani akarják az idei jeladatok teljesítését és a jövő évi terv ^sikeres valóra váltását. Az egyes "üzemrészlegek kötelezettségeket vállaltak a feladatok túlteljesítésére. Ezek közé tartozik a képünkön látható olajkeverő állomás is. (JÄN VALKO—

ČSTK felvétele) WASHINGTONI DIPLOMATÁK LATIN-AMERIKAI ELRABLÁSA UTÁN - Miféle katonai puccs?! Az új amerikai nagykövet megy átnyújiani megbízó levelét. (A Sunday Express karikatúrája). Michal Hanko, a Kelet-szlovákiai Vasmű igazgatója fogadta a zaporozsei kohászok 20 tagú küldöttségét. A szívélyes eszmecsere során megismertette a szovjet vendégeket a legnagyobb kohónk fejlődésével. (BODNÁR — ČSTK felvétele)