Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

A HET KEPEKBEN WL Q 1 E 11 1969. október 26. A NAP kel: 6.18, nyűg szik: 16.37 őrakor. — A HOLD kel: 16.44, nyugszik: 7.39 őrakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük DÖMÖTÖR, nevű kedves olvasóinkat • 1609-ben halt meg Po­zsonyban BELNAY GYÖRGY történetíró, akadémiai ta­nár, nyomdatulajdonos, a polgári reformtörekvések egyik üttörője (sziil.: 1765). • 1674-ben halt meg PE­TER CORNELIUS német ze­neszerző (sziil.: 1624). • 1954-ben halt meg VÁCLAV RABAS cseh festő, a cseh« tájfestészet egyik legjelen­tősebb mestere (szül.: 1685). GÖRGŐ ÉS SZÁDALMÁS A Vasárnapi Oj Szó októ­ber 12-i számában közöltünk írást „Füstbe ment görgői tervek" címmel. Az idézett írásban szót adtunk a gör­gői helyi tisztségviselőknek. Az írás nagy visszhangot váltott ki az egész környé­ken, de főképp Szádalmá­son. A napokban terjedel­mes levelet kaptunk Köteles Gábor szádalmási iskolaigaz­gatótól, Köteles Gábornétól, a szádalmási könyvtár veze­tőjétől és végül a szádal­mási helyi pártszervezettől. Valamennyi vélemény eltér az említett írásban foglaltak­tól. A pártszervezet kifogásol­ja az írás leközlését és fe­lelősségre vonást követel, mert véleményük szerint a cikk tartalma nem felel meg a valóságnak. Az esetet természetesen ki­vizsgáljuk, ezért nem szeret­nénk az események elébe vágni. Előzetesen csak any­nyit: amennyiben hangot ad­tunk a görgőiek panaszai­nak, egészen természetes, hogy lapunk hasábjain — az ügy; lezárása után — a szádalmásiak véleményének ls helyet adunk, amennyi­ben a probléma tisztázása ezt megköveteli. Ezzel kapcsolatban szük­ségesnek véljük megjegyez­ni, hogy lapunk munkatársa az adatokat Görgőn a legil­letékesebbektől — a helyi tisztségviselőktől szerezte. Sőt, írásában szavaikat idézte. Az újságíró joggal előlegezhet bizalmat azok­nak, akik a nép akaratából a község élén állnak. Egyetértünk viszont azzal a megállapítással, hogy cél­ravezetőbb lett volna a gör­gői és a szádalmási vélemé­nyek egyidejű és nem utó­lagos szembesítése. Szeret­nénk .biztosítani a görgőie­ket és a szádalmásiakat egyaránt: munkatársunk és szerkesztőségünk törekvése arra irányul, hogy segítse a fennálló — s nem csupán a cikkünk után keletkezett problémák megoldását. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy a két köz­ség közti nézeteltérések tisztázását — az ügy érde­kében — a tőlünk telhető módon elősegítsük. Ez mind­annyiunk közös célja: a gör­gőieké is, a szádalmásiaké is, s végső soron a szerkesz­tőségé is. A felvetett problémákhoz lapunk hasábjain természete­sen még visszatérünk. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ÖNMAGUNK ELLEN? A legutóbbi és a korábbi évek gazdasági fejlődéséhez min­den bizonnyal sokszor visszatérünk még. Legalábbis gondolat­ban, amúgy tapasztalatcserére. Meg kell tudnunk, hogyan ju­tottunk a mai viszonyok közé, de tanulságként azt is, hogyan kell a jövőben eljárnunk, hogy a hibák már ne ismétlődjenek meg. A már eddigi tapasztalatok és tanulságok, mint maguk a gazdasági élet összetevői is, természetesen igen sokrétűek, bo­nyolultak, s nem könnyű megállapítani, hol a dolgok veleje, a baj lényege. Hiszen szóba keriilt már az emberek politikai magatartása, az öntudatosság hiánya, a könnyelműség, felelőt­lenség, szakszerűtlenség, ami mind előfordult, tehát az elle­nük emelt kifogás jogos, de mégsem sikerült sokat változtatni rajtuk. Aztán szó volt a közgazdasági szemléletről, arról, hogy az embereket a közgazdasági törvények és törvénysze­rűségek szellemében kell megtanítani gondolkodni és dolgoz­ni. Ez bizonyos értelemben sikerült is, hiszen tapasztalhat­tuk: sokan már úgy, akkor és abból is üzletet csináltak, ami­ből sem tegnap, sem ma, sem holnap nem lenne szabad, pél­dául a munkaerőből... Nemrég sajtóértekezlet volt a Szlovák Árhivatalban. Legfő­képpen arról esett szó, hogy az ellenőrző szerveknek milyen csalásokat, visszaéléseket volt „szerencséjük" leleplezni, s hogy ezeket mennyire sikerült megakadályoznia a július elsején hatályba lépett árszabályozási rendeletnek. Az ered­ménnyel elégedettek lehetünk, mert miután ideiglenesen ala­posan leszűkült a termelők szabad árképzési lehetősége, rit­ka eset az indokolatlan áremelés, vagyis az, hogy a termelők a vásárlókkal fizettetik meg tehetetlenségüket és trehany­ságukat, tehát, hogy a termelők nem saját munkájuk .mennyi­ségének növelésével és minőségének javításával igyekeznek nagyobb jövedelemre szert tenni, hanem a vevők zsebének nagyobb megterhelésével. Felvetődött azután a kérdés: miként lehet az, hogy ebbe az indokolatlan áremelésbe a kereskedelem szó nélkül, sőt kész­ségggel belement?) A válasz — úgymond — egyszerű: a ke­reskedelem a forgalom nagyságában érdekelt, vagyis minél több pénzt halmoz fel a kasszában, annál nagyobb a részese­dése. S miután nem árubőség, hanem áruhiány volt, jól jött az áremelés a nagyobb forgalom, azaz a részesedés érdekében. Azt hiszem, ezzel eljutottunk a lényeghez. A termelő ma­gasabb áron adta el áruját a kereskedelemnek, hogy anyagi helyzetén javítson. A kereskedelem átvette, s az árat a szüksé­ges százalékban még megtoldotta, hogy ő se járjon rosszul. S a vásárló az árut ezen az áron is megvásárolta, mert szük­sége volt rá, s mert pénzének hasznát akarta látni. De ki volt ez a vásárló, aki a magasabb árért közben szidta a kereske­delmet és a szocializmust? Maga a termelő, csakhogy most már nem mint vállalat, hanem mint dolgozó. A séma meglehetősen leegyszerűsödött, de igazát, azt hi­szem, nehéz volna kétségbe vonni. A „lavina" azokra zúdult, akik elindították, vagyis minden maradt a régiben, csak a ko­rona értéke csökkent. S ez nem más, mint önámítás. Ezekután talán fölösleges is feltenni a kérdést: milyen közszellemre van hát szükség, hogy gazdasági bajainkból mi­hamarabb kilábaljunk. Elhangzott már: ne akarjuk önma­gunkat becsapni. Ogysem sikerül... SZABÓ GÉZA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK MEGTÖRT A JÉG? A nemzetközi munkásmozgalom egyik legsúlyosabb problé­mája a Kínai Kommunista Párt egységbontó politikája, amely nemcsak a mozgalomban okoz ellentéteket, hanem elmérgesí­tette a szocialista országok közötti viszonyt. A pekingi vezetők szovjetellenes elvi kirohanásait nemrég határincidensek követ­ték, amelyek joggal megdöbbentették az egész világ haladó közvéleményét. A kínai területi követelések ilyen erőszakos hangsúlyozása kétségtelenül a szocializmus ellenségeinek mal­mára hajtotta a vizet, akik örömmel látták a kommunista párt vezette országok közötti fegyveres összetűzések kirobbanását. Egyes merész képzeletű külpolitikai hírmagyarázók már a két szocialista nagyhatalum közötti háború kirobbanását jósolgat­ták, és a Szovjetunió Kína-ellenes atomtámadásának lehetősé­géről fecsegtek. Számításaikat azonban keresztülhúzta a követ­kezetes szovjet diplomácia, amely a két ország közötti vitás problémák kirobbanásának első pillanatától kezdve békés tár­gyalásokat javasolt. Kínai részről sokáig visszautasítottak min­den tárgyalási javaslatot, a türelem azonban ezúttal is meg­hozta gyümölcsét. Szeptemberben a Ho Si Minh vietnami elnök temetésén részt vett Koszigin szovjet miniszterelnök Pekingben találkozott kol­légájával, Csou En-lajjal és felvázolta előtte a két ország kap­csolataiban mutatkozó nézeteltérések kiküszöbölésének tervét, a helyzet normalizálásának lehetőségeit. A tárgyalások tartal­máról semmi hivatalos közleményt nem adtak ki, sőt egyes kínai lapok Koszigin látogatása után is folytatták a szovjetel­lenes támadásokat. Ennek ellenére Pekingben is rádöbbenhet­tek arra, hogy a határincidensek milyen súlyos károkat okoz­nak a szocializmus Ügyének, és ezért beleegyeztek abba, hogy Pekingben folytassák a tárgyalásokat a vitás határproblémáról. Ezzel megtört a jég, s ha Peking valami váratlan fordulattal újabb komplikációt nem okuz, a kínai fővárosban Vaszilij Kuz­nyecov szovjet külügyminiszter-helyettes vezetésével tanácsko­zó küldöttség előkészítheti a két ország között felmerült határ­viták rendezését. Kuznyecov, aki 1953-ban a Szovjetunió pekin­gi nagykövete volt, tapasztalt diplomata (az elmúlt hónapokban gyakran megfordult Csehszlovákiában is és hozzájárult a kon­szolidációhoz) s bizonyára minden lehetőséget felhasznál arra, hogy ez a tárgyalás ne csak a határkérdéseket oldja meg, hanem kiindulópontja legyen a két ország között feltornyo­sult, számos további probléma rendezésének. Persze, ez nem­csak a szovjet küldöttség kitartásán és megfontoltságán múlik. Az elkövetkező hetekben kiderül, hogy a kínai fél őszintén törekszik-e az elmúlt évek tévedéseinek, hibáinak helyrehozá­sára. Ho Si Minh, a vietnami nép nagy fia végrendeletében fájda­lommal állapította meg a két szocialista ország közötti nézet­eltéréseket és bizakodóan szögezte le, hogy ezek feltétlenül rendeződnek. Szeretnénk hinni, hogy a most Pekingben meg­kezdődött tárgyalások az első lépést jelentik ezen az úton. A csehszlovák kommunisták örömmel fogadják a közeledés minden bizonyítékát. SZŰCS BÉLA Hétfőn csehszlovák párt- és kormányküldöttség érkezett Moszkvába. Képünkön A. Koszigin, O. Cerník, L. Brezsnyev, G. Husák, L. Svoboda és N. Podgornij a vnukovói repülőtéren. 'ČSTK — TASZSZ felvétele) A bratislavai Slovnaft már válaszolt a CSKP Központi Bizott­ságának jelhívására. Az üzemi pártbizottság és az üzem veze­tősége programot dolgozott ki, mellyel biztosítani akarják az idei jeladatok teljesítését és a jövő évi terv ^sikeres valóra vál­tását. Az egyes "üzemrészlegek kötelezettségeket vállaltak a feladatok túlteljesítésére. Ezek közé tartozik a képünkön lát­ható olajkeverő állomás is. (JÄN VALKO— ČSTK felvétele) WASHINGTONI DIPLOMATÁK LATIN-AMERIKAI ELRABLÁSA UTÁN - Miféle katonai puccs?! Az új amerikai nagykövet megy át­nyújiani megbízó levelét. (A Sunday Express karikatúrája). Michal Hanko, a Kelet-szlovákiai Vasmű igazgatója fogadta a zaporozsei kohászok 20 tagú küldöttségét. A szívélyes esz­mecsere során megismertette a szovjet vendégeket a legna­gyobb kohónk fejlődésével. (BODNÁR — ČSTK felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents