Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

JÓ INDULÁS, FIGYELMEZTETŐ JELEK Felszabadulási verseny a rimaszombati járásban A rimaszombati járós iparában is megszülettek az első felajánlások a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére. A járási pártbizottság konkrét feladatokkal bízta meg az üzemi pártszervezetek kommunistáit, akik a CSKP KB felhívására a versenyt szervezik. MEGVÁLTOZOTT PROGRAM A Hnúsfa-Likier-i Vegyiművek gyártmányaik értékesítésében nagy nehézségekkel küzdöttek, s jelentősen csökkent a kereslet. Ezért megegyeztek a vásárlóüzemekkel, és a keresletnek megfelelően módosították a termelési programot. Ez lehetővé teszi, hogy vállalják 200 000 korona értékű áru terven felüli gyártását a felszabadulási verseny keretében. Bár felajánlásukat eléggé nem objektív mutatószámmal, a bruttótermelés értékében fejezik ki, gondoltak rá, hogy az eredmény pozitív munka s ne spekuláció útján szülessen meg: 800 000 koronás önköltség-csökkentésre tettek felajánlást. A SZÉNRAKTÁRAK FELAJÁNLÁSA ugyancsak a legfontosabb munkaszakaszra irányul: vállalták, hogy lerövidítik a vagonok kiés berakodási idejét, mégpedig az eddigi 14—15 óráról maximálisan 6 és fél órára. Ez jelentős kezdeményezés, mert a szénellátás leggyakoribb kerékkötője nem is annyira a szénhiány, mint a vagonhiány. Emellett a szénraktárak megígérték, hogy növelik a házhoz szállított szén mennyiségét. TOVÁBBI MILLIÓK Értékes felajánlást tettek a Magasépítő Vállalat dolgozói, akik a Rima-parti 2. számú lakótelepet építik — több mint egymillió koronával fokozzák a bruttó termelést. Ugyancsak a bruttó termelés 930 ezer koronás növelésére tettek felajánlást a Járási Iparvállalatban és a vendéglátóiparban, valamint a hafiavai magnezitművekben. A Járási Iparvállalat törekvése annál értékesebb, mert súlyos alkatrész- és nyersanyaghiánnyal küzd. A verseny szervezői azonban a belső szervezésre helyezik a fősúlyt és a munkaidő legjobb kihasználására törekednek. MIÉRT BRUTTÖ TERMELÉSI ÉRTÉK? Számos felajánlás láttán szembetűnő, hogy az üzemek ismét a bruttó termelési értékben fejezik kl céljaikat. Mivel a jövedelem alapján történő értékelés számos visszaélésre adott lehetőséget, sok üzemvezetőségnek most úgy tűnik, vissza kellene térni a régi mutatóhoz. A bruttó termelési érték azonban nem előrevezető mutatószám, leplezi az aránytalanságokat és az extenzív fejlesztést. Márpedig nyilvánvaló, hogy gazdaságunkban most nem erre van szükség. Ezért különösen örvendetes, hogy olyan üzemek, mint a Likieri Vegyiművek gondoltak erre és a bruttó jövedelmet gyarapító és a bruttó termelési érték mutatószámát kiegészítették konkrét árugyártási és önköltségcsökkentési kötelezettségekkel. Ma a nemzeti jövedelmet gyarapító termelésre van szükség, tehát többtermelésre, de ugyanakkor az önköltség csökkentésére s intenzív fejlesztésre is. Azok az üzemek, amelyek figyelembe veszik ezt a követelményt, biztosítékot nyújtanak, hogy felajánlásuk nem lesz formális. VILCSEK GÉZA Addig nyújtózkodhatunk csak

y ameddig a takarónk ér A külföldi utazásokkal kapcsolatos rendkívüli intézkedésekről Polgáraink külföldi utazásainak feltételeit a 114. számú kormányrendelet, valamint a 115. számú belügyminisztériumi és külügyminisztériumi hirdetmény szabályozza. A két törvényes intézkedésről a napokban Václav V a ň e k alezredes, a Belügyminisztérium útlevél- és vízumosztályának a vezetője az alábbi felvilágosítást adta: !46» 0 Mi tette szükségessé a rendkívüli intézkedéseket? — A rendkívüli intézkedéseket politikai és gazdasági szempontok tették indokolttá. A gazdasági okok közül a leglényegesebb az a probléma, milyet a csehszlovák pénzeszközökkel folytatott meg nem engedett üzérkedések váltottak ki. Devizahiányunkkal kapcsolatos nehézségeink abban is megnyilvánulnak, hogy nem mindenkinek engedélyezzük a kiutazást a kapitalista államokba, s hogy azokat, akik mégis utazhatnak, nem tudjuk ellátni elegendő külföldi pénzzel. A legtöbben kevés zsebpénzzel, meghívásra utaztak külföldre. Csakhogy ezek a meghívások többnyire formálisak voltak, mert azok, akik a meghívót küldték, a valóságban nem gondoskodtak polgáraink eltartásáról. Ez az oka annak, hogy polgáraink más módon, gyakran törvénytelen úton igyekeztek maguknak megszerezni a szükséges devizákat. Sőt, az is előfordult, hogy a mi pénzünket vitték ki külföldre nagy mennyiségben és ott árfolyamon alul árusították. Ennek következményeként a hazánkba látogató külföldi turisták már odahaza rendkívül olcsón jutottak a csehszlovák koronához (nálunk csak a kötelező összeget váltották be), vagy itt vettek pénzt előnyös áron polgárainktól, akik az így szerzett devizákat külföldön költötték el. Ezzel az üzérkedéssel népgazdaságunk olyan károkat szenvedett, amilyeneket a jövőben nem engedhetünk meg magunknak. Ezentúl tehát csak lehetőségeink aiányúban engedélyezhetjük a külföldi utakat. # Kiknek fogják engedélyezni a külföldi utakat és mely államokba? — Csak a legközelebbi hozzátartozók (szülők, gyermekek, testvérek, férj és feleség) meghívását fogjuk elfogadni. A meghívás adatainak valódiságát pedig az illető állam, hatóságának (pl. közjegyző) kell igazolnia. Polgáraink a kiutazási kérvényhez a főállamügyészség büntető nyilvántartójának 3 hónapnál nem régebbi kivonatát csatolják majd. Mondanom sem kell, hogy az illegálisan külföldön tartózkodó személyek meglátogatását még abban az esetben sem engedélyezzük, ha a legközelebbi hozzátartozókról volna szó. Ezek a korlátozások a kapitalista országokba és a Jugoszláviába utazó turistáinkat érintik csupán. Jugoszlávia ugyan szocialista ország, de minthogy a turisztikával kapcsolatos kiadásokat dollárban kell fedeznünk, vele szemben sem tehetünk ezúttal kivételt. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy a szocialista országokba polgáraink továbbra is kedvük szerint utazhatnak. Összefoglalva az elmondottakat; megszűnnek a külföldi utazások meghívásra — kivéve a családi látogatásokat. Ugyanez vonatkozik az úgynevezett félhivatalos utakra is, melyekkel polgáraink gyakran visszaéltek. A hivatalos utazások feltételei azonban nem változnak. 0 Mi a helyzet a társasutazások és a devizaígérvényekre engedélyezett egyéni utak esetében? — Ezekre az utazásokra sem vonatkozik a korlátozás. Természetes azonban, hogy a kiutazó polgárok számának engedélyezése minden körülmények között, devizalehetőségeinktől függ. Azonban némi változásokra mégis csak sor kerül. Például a kiutazási kérvényhez ezentúl minden esetben csatolni kell a főügyészség büntető nyilvántartójának a kivonatát. Erre azért van szükség, mert többszöi is előfordult, hogy a feltételesen elítéltek is kijutottak külföldre, vagy azok, akiknek idehaza adósságaik vagy más anyagi kötelezettségeik voltak. A további elv az lesz a jövőben, hogy polgáraink, a szolgálati utak kivételével, évente csak egyszer látogathatnak el valamelyik kapitalista államba. Rendkívüli esetekben azonban kénytelenek leszünk kivételeket tenni. A további eltérés a kiutazási engedélyek terén az, hogy az eddigi egy év helyett csak három hónapig lesznek érvényesek. 0 A munkaadónak a jövőben javasolnia kell alkalmazottja külföldi útját, vagy elegendő, ha azt nem kifogásolja? — Nem, ezentúl ennyivel nem elégszünk meg. A munkaadónak kifejezetten beleegyezését kell adnia a dolgozó utazásához. Az FSZM javaslatához a jövőben sem fogunk ragaszkodni. Ha valakinek elutasítjuk az utazási kérvényét, döntésünket, mely ellen természetesen fellebbezés adható be, minden esetben megindokoljuk. # Az utazások váratlan korlátozásával senki sem számolt. Ezért sokan, akik már megkapták a kiutazási engedélyt, de még nem hagyták el az országot, megvették a szükséges okmánybélyegeket, megfizették a vízumdijat és már a repülővagy a vasúti jegy is a zsebükben volt. Megtérülnek polgáraink kiadásai? — Éppen most folynak a tárgyalósok arról, hogy melyek a megtérítendő kiadások és milyen módon történik majd viszszafizetésiik. Befejezésül hangsúlyozni szeretném, hogy a szóban forgó kormányintézkedéseket rendkívülieknek és ideigleneseknek kell tekinteni. A Belügyminisztérium ugyanis a jövő év közepén a külföldi utazások szabályozásával és az utazási okmányokkal kapcsolatban tötvényjavaslatot terjeszt a kormány elé. —km— MEZŐGAZDASÁGUNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI (III.) A gépek és a gépesítés Bizonyára sokan meglepődnek, ha azt mondjuk, hogy mezőgazdaságunk gépesítése nem tart lépést a termelés ütemével. Ez azonban, mármint a meglepődés, a helyzeten mit sem változtat. A tények tények maradnak. A jelen esetben pedig a tények azt mutatják, hogy nincs sem elég, sem megfelelő minőségű gépünk a mezőgazdasági üzemek számára. A mezőgazdasági gépipar valahogy elaludt. Töhh ízben tapasztaltuk ezt már, valójában azonban akkor kezdtünk a gépesítéssel komolyabban foglalkozni, amikor kiderült, hogy Szlovákiában például a mezőgazdasági üzemek nem tudnak traktorokat vásárolni. Nem azért, mintha nem volna rá pénzük, hanem egyszerűen azért, mert nincs traktor. Ez ínég tréfának is rossz volna, de sajnos egyáltalán nem tréfa. Annyira nem tréfa, hogy az SZNT mezőgazdasági bizottsága napirendi pontként foglalkozott a kérdéssel. Az egyik előző cikkünkben bővebben foglalkoztunk a mezőgazdaság munkaerö-utánpótlásával. Tudjuk, hogy e téren mezőgazdaságunk nagyon komoly problémákkal találta magát szemben. Elmondottuk azt is, hogy a munkaerőhiányt elsősorban a gépesítés korszerűsítésével és fokozásával lehetne némileg enyhíteni. Most azonban, amint látjuk, a mezőgazdaság gépekkel való ellátása sem felel meg a kívánalmaknak. S nem csupán a traktorokról van szó. Mert a szövetkezetek és az állami gazdaságok gépparkjai ren delkeznek elegendő traktorral, bár azok nagyobbik hányada már elöregedett. A gépesítés kérdése ennél sokkal szélesebb területet ölel fel. Az előző évek legfontosabb problémája a gabonabetakarítás teljes gépesítése volt. Ez érthető is, hiszen az aratás és cséplés jelentették a mezőgazdaságban a legnehezebb munkát. Ezen a téren ma már nincsenek különösebb prublémák a gépek mennnyiségét illetően. A minősét; kérdése azonban még mindig megoldatlan. Ezt az idei nyár is bizonyította. A növénytermesztés azon ban nem csupán gabonatermesztésből áll. Ott van például a kukorica és általában a kapások. Dél-Szlovákiában a szántóterület közel egyharma dán termelünk kukoricát szemre vagy silónak. S hol tart a kukoricatermesztés gépesítése? Sehol! Pedig a kukorica termesztése ma már nagyon is kifizetődne. Az új, intenzív kukoricafajták hektárhozama eléri a 70 mázsát Szlovák szerző a MATESZ színpadán Konrád fózsef rendező és az újoncok a Soloviő-darab olvasópróbáján. is. A gabonafélék hektárhoza ma átlagosan 30 mázsa körül mozog. Ha takarmányozásról van szó, kézenfekvő a kukorica előnye. Ezt látják a szövetkezetekben is. Csak ott van a hiba, hogy a kukorica termesztése — éppen a gépesítés hiányában — lényegesen költségesebb, mint a gabonaféléké. A kukorica nagy részét még ma is kézzel törik. Hol ott külföldön — elég, ha Ma gyarországra megyünk — már megtalálták a kukoricabetaka rítás gépesítésének a módját. A nálunk is használatos kombájnokra ún. kukoricaadap tert szerelnek, amely nemcsak a kukoricabetakarítás gépesítését oldja meg, hanem a kombájnok gazdaságosabb kihasználását is lehetővé leszi. Tehát kétszeres előnyt jelent. Nálunk azonban még a mezőgazdasági gépipar nem gyárt kukoricaadaptereket. A behozatal pedig olyan elenyésző, hogy még csak részmegoldásnak sem vehetjük. (Az idén 19 kukoricaadaptert kap a mezőgazdaság.) Hasonló problémát jelent a kapásnövények megművelésének a gépesítése is. Ez esetben főleg a cukorrépa- és a burgonyatermesztés gépesítéséről van szó. Ugyanitt említhetjük a gyümölcstermesztést is. Déi-Szlovákiában nagyszerű lehetőségeink vannak a gyümölcstermeszlésre. A szövetkezetek ezt a lehetőséget időben felismerték, és ma már ott tartunk, hogy sok száz hektárnyi új telepítésű gyümölcsösünk van. De például gyümölcsosztályozó gépet még egyetlen szövetkezetben sem találtam. Pedig erre is nagy szükség volna. Nem is beszélve csomagoló gépekről vagy a hűtőházról. Az állattenyésztés gépesítése is hasonló képet mutat. Megoldatlan a trágyakihordás az istállókból, a fejőgépek sem váltak be valami nagyon, és a takarmányozás gépesíté se is csak a most épülő istállókban oldódik meg. Az elmondottakból nem bontakozik ki valami derűs kép. Nem is volt szándékunkban azt festeni. Csak a figyelmeztető tényeket akartuk felvillantani, mivel a mi társadalmunkban valahogy szokássá vált az. hogy ha valahol valami nincs rendben, akkor azt mindjárt a parasztságtól kérik számon. S ez egyszerű: ha nincs hús, tojás vagy tej — azt mindjárt mindenki észreveszi. De kinek gond az, ha december elején a kukorica még a szárán van?! Csak annak, aki mindennap látja. Pedig illene egyszer már r.ájönni arra is, hogy ez is társadalmi érdek. -gsTehetséges fiatal szlovák szerző darabjának bemutatójáta készül a komáromi Magyar Területi Színház október 24-én Komáromban, a Szakszervezetek Házában. Ján S o 1 o v i fi „Ez aztán a meglepetés" cfmü vígjátékát viszi színpadra az együttes Konrád józsef fordításában és rendezésében. A szerző — aki ma a Csehszlovák Rádió művészeti vezetője — nem csupán a zélyomi, zsolnai és a pozsonyi színházlátogatók körében Ismert, hanem a rádió és a TV révén is. E vígjátékban időszerű kérdést visz a színpadra. Elfogadjuk-e természetesnek az olyan dolgokat, amelyek erkölcstelenek? Napjainkban könnyen túltesszük magunkat annak elítélésében, ami erkölcstelen, és kezdjük természetesnek, normálisnak venni. A tisztes családapa és huligánkodó gyermekei, a három műszakban dolgozó „agyonhajszol" feleség, valamint a mai élettel békétlen anyós és barátnője, egy szociális otthon lakója és egy nevelőintézeti vagány a szereplői ennek a szellemes, fordulatos vígjátéknak. Mai embereket mutat be a szerző erényeikkel, hibáikkal, ellentétes életfelfogásukkal és konfliktusaikkal együtt, amelyek azonban jórészt társadalmi vonatkozásúak és megoldásuk intézményes rendezésie vár napjainkban. A MATESZ erősségei játsszák a szerepeket: Lőrincz Margit, Palotás Gabi, Udvardi Anna és Sípos Ernő, de természetesen a fiatalok is helyet kapnak: Petrécs Anni, Ropog József, sőt a színház újoncai, Pőthe István, Cúth László és Kovács Juli is. A darab díszleteit Platzner Tibor tervezte. Reméljük, hogy a fiatal szlovát, szerző komáromi bemutatkozása olyan siket es lesz, mint amilyen lelkesedéssel dolgoznak müve színre vitelén a komáromi művészek. ISz. f.)