Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

A jelenkori belga képzőművészet VIGYÁZZATOK, FELNŐTTEK! A DUNA ráun frissen áram­ló, rozsdaszínű leveleket magá­val sodró szél országaink zász­lóival együtt lengeti Belgium lo­bogóját a Nemzeti Galéria hom­lokzatán. Bent, a második eme­leten az őszi kiállítási évadot megnyitó tárlat ismét szenzá­ciót jelent. Belgiummal kötött kulturális egyezményünk gaz­dag eredményeket mutat fel. Kölcsönösen ismerkedünk egy­más szellemi termékeivel. A belga-flamand művészet 20. századi alkotásait: mintegy het­ven festményt és néhány plasz­tikát elmélyült figyelemmel szemléljük. Ezek az ország ré­gi híres hagyományainak dús termőtalajából fakadnak. Idő­rendben elsőnek az 1860-ban Gentben született James E n ­sor festőt és rézmetszőt említ­jük, aki kezdetben a realista szemléletet követte. Ostendei magányában tájat festett, s em­bereket. A legelesettebbeket. S eredeti felfogásban, majd fan­tasztikus, megkapó erővel ábrá­zo'.ta őket. Lázadó volt, s mora­lista, aki elítélte kora társadal­mát. Később őt is az északi ex­presszionizmus belső nyugtalan­sága Van Gogh és Munch pél­dája sarkallta, s ecsetje nyomán „minden reális groteszk alakot öltött". Majd teljesen elfordult a klasszikus művészet higgadt kifinomultságától. Látomásokkal "ílt képzelete a misztikus ex­presszionizmus teljesen egyéni változatát feileszti ki. Itt csu­EZZEL A CÍMMEL JELENT MEG A BUDAPESTI KOS­SUTH KÖNYVKIADÓ IDEI KIADVÁNYAKÉNT L I C K JÓZSEF TANULMÁNYA. A téma felette érdekes. Az ember problémája az utóbbi évek filozófiai vitáinak egyik középponti témája. Tény, hogy e témának ma már meglehető­sen széles marxista irodalma van, a marxista személyiségel­mélet azonban ennek ellenére sem tekinthető mélyrehatóan kidolgozottnak. A szerző már a bevezetőben megállapítja, hogy műve ugyan­csak nem tekinthető kidolgo­zott személyiségelméletnak. Ez csak a kutatók együttműködé­A humor NEKÜNK, csehszlovákiai ma­gyaroknak alkalmunk van ösz­szehasonlitani, már csak a tele­vízió műsorok révén is, a prá­gai, pozsonyi és a budapesti hu­moros műsorokat. Ez az össze­hasonlítás nem hízelgő a buda­pesti humor részére, összeha­sonlítani Horníčeket, Suchý­Slitret vagy Lasica—Satinskýt a pesti kabaré máig is orfeumgő­zös humorával... jelentős stílus és fzléskülönbséget eredményez. A pozsonyi József Attila Ifjú­sági Klubban október 15-én Sán­dor György budapesti előadó­művész műsora valóban újat ho­zott számunkra, méghozzá nem a szó elcsépelt értelmében. Még a pozsonyi műsora előtt talál­kozhattunk nevével az „Élet és irodalom" hasábjain, ahol Zelk Zoltán elismerő hangú méltatá­pán ] u ,. us évjelzésű Vihar uta.i ,i.t látjuk, mely a felkorbá­csolt l-inger hullámainak foko­zalos megnyugvását érezteti. 1920 ban egy Gent melléki fa­luból indul el tulajdonképpen a flamand expresszionizmus, amelyre a drezdai Brücke s Ka­dinski Kék lovasának irányzata hat, s így ők is „a reális tárgy átformálásának vagy deformálá­sának útját választották." En­nek a csoportnak egyik tagja Constant Permeke. Világos fel­hőin még az impresszionizmus hatása érzik. A férfit és nőt áb­rázoló vásznán a flamand elő­dök vaskos népi realizmusa nyilvánul meg. Nagy testű, szög­letes, nehéz mozdulatú figuráit izgatott festőiséggel rögzíti. Frits Van Den Berghe, Gustave De S met és Edgár Tytgat is eu­rópai jelentőségű expresszionis­ták. A korai szerkesztőigényű kubizmus is nyomot hagyott mű­veiken. Tytgatnak a század kö­zepén alkotott képén a Három lány csónakon a „kísértetiesen felcsigázott valóság" jelenik meg. Az első világháború Belgiu­mot súlyosan sújtó esztendei után erőteljesen bontakozik ki az absztrakt művészet. A „Fiatal belga festészet" csoportjának lelkes tagja, a Párizsban élő Pierre Alechinsky egy megkapó fehér-fekete kompozícióval sze­repel. Gaston Bertrand mértani formákból s erős színellentétek­ből építi meg városképeit. Az sének hosszú, kitartó munkájá­nak eredménye lehet. A mű célja egy későbbi lehetséges szintézis megteremtéséhez való hozzájárulás. Lick József munkájában két pioblémakör kerül a közép­pontba: a tevékenység és a tár­sadalmiság. Ezek a személyisé­gfllinéletnek olyan fókuszai, amelyek a marxista személyi­ségelmélet valamennyi lényeges problémáját maguk köré gyűj­tik. A tanulmány három fejezet­ből áll. Az első fejezet az objektum és a szubjektum kölcsönös vi­szonyát vizsgálja. E két kate­gória a tevékenység beható ereje sában Karinthyvel hasonlítja össze a magyar humor régen­várt csodagyerekét, a „humora­listát". Zelk dicsérete jogos. Sándor György műsora nevetséges, fáj­dalmas és szégyenkeztető egy­ben. Ha a közönség nevet, utá­na pironkodva szégyenli magát, hiszen maga a közönség van a színpadon. Az ember, aki úgy bosszulja meg az őt „elgázoló úthengert", hogy másnap átgya­logol rajta. Az ember, aki min­dig más bőrbe bújik, és megeszi az előtte állót. Amikor Sándor György „halandzsázik" és meg­szűnik a szavak értelme (Zelk szerint neodadaizmus, vagy neo­szürrealizmus), ezek a szavak hétértelmet kapva nevettetnek és fárasztanak, mint egy filo­zófiai trakta. De hiszen ftlozó­absztraktizmusban itt is hol a lírai, hol a geomejriai tendencia érvényesül. A „Konstruktív irányzatot" főképp Jo Delahaut képviseli. 1969-es keltezésű vászna tiszta színű négyszögek­re tagolt. Az előbbi irányzatok mellett 1925 táján itt is hódító útjára indult a szürrealizmus látomá­sos álomfestészete. Híve a két évvel ezelőtt elhalt René Mag­ritte, aki egyéni eredetisége mellett is tiszteli az esztétikai kritériumokat. Az Utolsó sikoly és az Igazság keresése a meta fizikus festészet dermesztő hű vösségét árasztja. A Brüsszelben élő Paul Deluaux asszonyfigurái lengő hajukkal, feszült arcvoná­saikkal, nem evilági tekintetük­kel a racionális és irracionális mezsgyéjén állnak. S ahogy mind bonyolultabbá, és sokrétűbbé válik az élet, úgy a művészeti irányzatok is mind több ágra szakadnak. Octave Landuyt fára festett olaj képén fantasztikus expresszivi­tással jeleníti meg egy Perui ra­gadozó vérszomjas fejét. A gen­ti születésű, Párizsban tartózko­dó ifjú Jacques Chemay és Mau­rice Roquet a növényvilág bio­lógiai rejtelmeit elemzik tűnőd­ve. Jef Verheyen meggyőződé­ses nem-ábrázoló. Nagy, citrom­sárgára festett vásznán halvá­nyan derengő, rózsaszínes folt jelzi a Napot. Maurice Wyckaert Szigetének színeit mintha az af­rikai nap hevítette volna ilyen izzó lángolóvá. Az Európában és Amerikában tért hódító egyéb irányzatok: az Op Art és Pop Art, s az Űj figuráció sem hiány­zik a belga művészet egyre ala­kuló formálódó áramából. BÁRKÁNY JENŐMÉ elemzésével nyer mélyebb ma­gyarázatot. És a tevékenység elemzése vezet el a marxista személyiségelmélet egyik köz­ponti, de meglehetősen kidol­gozatlan problémájához: a sze­mélyiség aktivitásának és ön­fejlődésének kérdéséhez. A második fejezet az egyén és a társadalom viszonyát tár­gyalja. A harmadik fejezet a szemé­lyiség struktútájának sokat vi­tatott problémáit fejtegeti. Lick József tanulmánya érde­kes és értékes mindazok szá­mára, akik e problémakörrel közelebbről foglalkoznak. Ezen túl választ ad sok olyan kér­désre, amelyek egy-egy táisa­dalmi jelenséggel kapcsolatban felmerülnek. (zs. l.l fiáról is lehet beszélni, ponto­sabban filozófiai mélységekről, ahol a humor egy társadalmi dráma erejével hat. Nem poé­nek elcsépelése ez, hanem a kisember, a költő, a satöbbi hű rajza a valóságtól is Igazabb áttételekben. Sándor György nem karikíroz, hanem lát — másképp, őszintébben, minden­ben az embert látja teljes egé­szében, semmit sem eltitkolva rajzolja meg a képet az ember­ről, s a képen a társadalom a keret. Sándor György legnagyobb ereje abban van, hogy éppen ak­kor tűnik el, amikor fellép a pódiumra. Mondanivalóját nem ő mondja, hanem a közönség, ő csak katalizátor, gyorsítja agyunkban a reakciót: felismer­ni önmagunkat. GÁGYOR PÉTER HOGYAN AKADÁLYOZHATÓ MEG, illetve kerülhető el, hogy ne legyenek szellemileg fogya­tékos gyermekek? A kérdés lát­szólag könnyű, ám a válasz tá­volról sem ilyen egyszerű. Hogy e kérdésre helyes választ ad­hassunk, elsősorban tudnunk kell, milyen lelki zavarok, meg­rázkódtatások érhetik a gyer­meket. Ezeknek ugyanis több­féle oka lehet. írásunkban meg­próbáljuk ezeket elemezni és szólunk azokról a megelőző in­tézkedésekről is, melyeket a gyermekgondozók a fogyatékos­ságok megelőzése érdekében tesznek. Évtizedekkel ezelőtt, amikor az orvostudomány még nem ér­te el a mai fejlett szintet és nem rendelkezett számos, ma már sikeresen alkalmazott is­meretanyaggal, a gyenge, fizio­lógiailag és biológiailag kevés­bé fejlett gyermekek elhaláloz­tak, csak az életképesek ma­radtak életben. Ezekkel a szü­lőknek nem volt különösebb ne­hézségük vagy gondjuk. Az or­vostudomány azonban előbbre jutott, új ismeretanyaggal gaz­dagodott, a szülés folyamata is tökéletesedett, s ily módon le­hetővé vált, hogy az orvosok a gyenge, sérült gyermekeket is életben tartsák. A magzat vagy az újszülött központi ideg­rendszere még a terhesség ide­je alatt az anya testében vagy a szülés során megsérülhet. A koraszülés, sőt később, csecse­mőkorban is valamilyen beteg­ség az idegrendszerben sérü­lést okozhat. Ez a sérülés az idegrendszerben tartóssá vál­hat. Az orvosok a testi beteg­ségeket kigyógyítják és a gyer­meket megmentik. Az ilyen gyermekek szépen fejlődnek és gyarapszanak, ám váratlanul valamiféle zavar vagy rendel­lenesség következhet be náluk. Ezek a rendellenességek a gyermek iskolai magatartásá­ban, a kortársaival szembeni viselkedésben, az alkalmazko­dóképességben, értelmi vagy észbeli képességeiben, esetleg a legtermészetesebb életmeg­nyilvánulásokban jelentkezhet­nek. Az orvos teljesítette köte­lességét: a beteg gyermeket meggyógyította, vagy megmen­tette az életét. Viszont nem te­het arról, hogy a betegség kö­vetkeztében megsérült a gyer­mek idegrendszere. Ezt nem akadályozhatja meg, időben nem avatkozhat be, mert előre nem láthatja, hogy beáll-e a rendellenesség, s ha igen, mi­lyen kimenetelű lesz. Az orvos a legnagyobb elégedettséget ér­zi, ha sikerül a gyermeket élet­ben tartania, tekintet nélkül arra, hogy a későbbiek folya­mán a gyermek szellemi képes­ségeiben milyen zavarok állhat­nak elő. Nem áll az orvos mód­jában az sem, hogy az ilyen gyenge gyermekeket megóvja a fertőzésveszélytől. Az ilyen sé­rült, szellemileg fogyatékos gyermekek az egyre tökéletese­dő orvostudomány és orvosi megelőzés ellenére is szociális és egészségi szempontból gon­doskodásra szorulnak. A leg­nagyobb nehézség éppen abban mutatkozik, hogy előre senki sem tudja, hogy csecsemőkor­ban valamilyen betegséget át­vészelt, vagy a szülésnél meg­sérült gyermeknél a későbbiek folyamán keletkeznek-e valami­lyen jellegű zavarok. Ha a gyermeknél valamilyen rendellenességet, vagy lelki za­vart észlelünk, a zavar súlyos­ságának és jellegének megfe­lelően pszichológiai, illetve ideggyógyászati kezelésben ré­szesítjük. AZ ORVOSTUDOMÁNY az esetleges rendellenességek meg­előzése érdekében különféle in­tézkedéseket tesz, ezért egyre tökéletesíti a szülési folyamat lebonyolítását, a jövendő anyák­ról történő gondoskodást, s ezáltal feltételt teremt arra, hogy a szülésnél egyre keve­sebb gyermek sérüljön meg. Lelki zavarok keletkezhetnek a gyermeknél a szociális kör­nyezet hatására is. A szociális környezetet a család, tehát a gyermek szülei és testvérei al­kotják. A gyermek egészséges fejlődése szempontjából szívé­lyes, szeretetteljes légkör, ke­délyes, barátságos környezet szükséges. Az anyának sosem szabad elfelejtenie, hogy mo­solya, vágy sírás esetén a gyer­mek segítségére sietése, neve­lési szempontból rendkívüli je­lentőségű, mert magatartásával biztonságérzetet sugároz. Az, hogy a gyermeknek védelmet nyújt és gondoskodik róla, po­zitívan tükröződik vissza a gyermek lelki világában, tehát közvetve formálja annak sze­mélyiségét is. Az ilyen légkör­ben nevelkedő gyermek szépen fejlődik és gyarapszik, jó kap­csolatokat teremt környezeté­vel, egészséges, s megvan min­den feltétele, hogy a későbbiek folyamán súrlódásmentesen il­leszkedjék be a közösségbe. Szeretni fogja embertársait, s baráti, emberi kapcsolatokat ápol velük. A gyermeknek te­hát születésétől kezdve szere­tetteljes légkörre van szüksé­ge. A KEDVEZŐ LÉGKÖR és kör­nyezet kialakítása természete­sen a szülőktől függ. Sajnos, napjainkban az emberi kapcso­latok idegességtől, önzéstől, szenvedélyességtől, tekintetnél­küliségtől és gyűlölettől terhe­sek. A családi élet zilált, tele viszályokkal és veszekedések­kel, napirenden vannak a válá­sok. Ha a gyermeket megkér­dezzük, kit szeret jobban, anyu­kát vagy apukát, ösztönösen így válaszol: anyukát is, apukát is. Ha ez a szeretett apa el­hagyja a családot, a gyermek ezt nem tudja helyesen felfog­ni, törvényszerűen ellentmon­dásos helyzetbe kerül, életében törés áll be. Nem érti meg az előállt helyzetet, mely gyakran még azáltal is rosszabbodik, hogy az anya a gyermek előtt szidja és becsmérli-az apát, s emiatt a gyermeknél lelki za­varok vagy megrázkódtatások keletkeznek. Iskoláskorban az ilyen gyermeknek romlik az előmenetele, esetleg megszökik a háztól stb. A hibát minden esetben a szülők követik el, akik a kisgyermekeket beavat­ják problémáikba, a felnőttek dolgaiba, hogy bizonyos mérté­kig befolyásolják a gyermeket, s mintegy „megnyerjék" maguk­nak. A lélektani kutatások igazol­ják, hogy a szellemileg fogya­tékos gyermekek egy része fel­borult családokban, súrlódások közepette nevelkedett, amikor a szülők által előidézett hely­zetben nehéz, sőt lehetetlen egyensúlyt teremteni. A helytelen szociális környe­zet a gyenge idegrendszerű gyer­mekekben örökre nyomot hagy. A gyenge idegrendszer, a ke­vésbé ellenállóképes gyermek szinte alkalmas „talaj" a ked­vezőtlen környezetben. MI TÉVŐK LEGYÜNK tehát, hogy minél kevesebb sérült és hibás gyermek legyen? Elsősor­ban ügyelnünk kell arra, hogy a szülést mindig kellő szakmai felkészültséggel rendelkező egyén — lehetőleg szülészeti klinikán — végezze. A gyer­meknek világrajötte után sze­retetteljes környezetet kell te­remtenünk, melyben biztosítot­tak a kedvező feltételek az egészséges szellemi fejlődés szempontjából. A gyermeknek jó példát kell mutatni szorgal­munkkal, a munkához, az em­bertársainkhoz való helyes vi­szonyunkkal, értékelnünk kell az emberek nemes és pozitív tulajdonságait. Az emberek cse­lekedeteinek a kellő méltányo­lását a gyermek is elsajátítja és kapcsolatainak a kialakítása során a helyes példából kiin­dulva jár el. A szülők a gyer­meknek mindezt megadhatják, mert a társadalmi környezetet a felnőttek alakítják, s csakis tőlük függ, milyenné formál­ják. HA A GYERMEK számára meg­felelő társadalmi környezetet teremtünk, esetenként még a fogyatékos gyermek is kellő­képpen érvényesül és végleg megszabadul a rendellenesség­től. Dr. EUDOVlT REPÄŇ pszichológus PAUL DELVAUX: ASSZONYOK CSOPORTJA Személyiség és filozófia

Next

/
Thumbnails
Contents