Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-22 / 249. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1069. október 22. SZERDA BRATISLAVA • XXII. ÉVFOLYAM 249. szám Ára 50 fillér A testvéri barátság és a teljes nézetazonosság jegyében: megkezdődtek a csehszlovák-szovjet tárgyalások Moszkva — Mint már jelen­tettük, az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány hétfőn este vacsorát adott a csehszlovák párt- és állami küldöttség tisz­teletére. A díszvacsorán N. V. Podgornij és L. Svoboda pohár­köszöntőt mondott. Podgornij üdvözölte a csehszlovák kül­döttséget, majd hangsúlyozta, hogy a szovjet és a csehszlovák nép barátságának mély gyöke­re van. A szovjet nép és a szov­jet kommunisták nagy figyelem­mel és bizalommal kísérik a csehszlovák testvérek harcát a szocializmus győzelméért, a nép erkölcsi és politikai egységé­nek megszilárdításáért — mon­dotta Podgornij elvtárs, majd meggyőződését fejezte ki, hogy a küldöttség látogatása hozzá­járul a barátság elmélyítéséhez. Elmondotta, hogy a szovjet elv­társak megértik, milyen bonyo­lult problémákat kell megolda­nia Csehszlovákia Kommunista Pártjának és állami szerveinek. A szocialista társadalom építé­sének eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a problé­mák megoldhatók és a nehézsé­gek kiküszöbölhetők. Ma új le­hetőség nyílt a Szovjetunió és Csehszlovákia, valamint az SZKP és a CSKP együttműködé­sére — mondotta, majd befeje­zésül a szocialista tábor egysé­gét, a Szovjetunió és Csehszlo­vákia megbonthatatlan barátsá­gát és a csehszlovák vendége­ket éltette. Svoboda elvtárs válaszában a csehszlovák küldöttség nevében köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért és tolmácsolta a CSKP Központi Bizottságának a a csehszlovák kormány és az egész csehszlovák nép üdvözle­tét. Hangsúlyozta, az elmúlt Időszak is megmutatta, hogy minden, ami megbontja Cseh­szlovákia és a Szovjetunió együttműködését, megkárosítja pártunkat, nemzeteinket és el­A két küldöttség a tárgyalóasztalnál (Telefoto: CSTK—TASZSZ) lentétben áll a szocializmus ér­dekeivel, majd a küldöttség lá­togatásának céljairól beszélt. Elmondotta, hogy a küldöttség a szovjet vezetőkkel értékelni fogja az elmúlt időszak tapasz­talatait és megmutatja az utat a kölcsönös kapcsolatok továb­bi elmélyítéséhez. A továbbiak­ban méltatta a Szovjetunió ér­demeit Csehszlovákia felszaba­dításában, s foglalkozott a duk­lai harcokkal. Meggyőződését fejezte ki, hogy a látogatás hoz­zájárul a CSKP és az SZKP kap­csolatainak elmélyítéséhez, s ezáltal a Varsói Szerződés és a KGST-államok egységének meg­szilárdításához. Befejezésül él­tette a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió kormá­nyát, valamint a szovjet és a csehszlovák nép szilárd barát­ságát. NSZK J Willy Brandt az új kancellár Bonn — Zsúfolt karzatok előtt, feszült légkörben nyitot­ta meg kedd délelőtt Von Has­sel elnök a Bundestag kancel­lárválasztó ülését. A szavazati joggal rendelkező képviselők közül hárman hiányoztak. Az ülés megnyitása után azonnal megkezdődött a szava­zás. Mivel a köztársasági el­nök egyetlen jelöltként Willy Brandt-ot javasolta kancellár­nak, csak igennel vagy nemmel lehetett szavazni. A szavazás és a szavazatok összeszámolása alig másfél órát vett igénybe. Utána Von Hassel elnök síri csendben hirdette ki az eredményt: Brandt-ra 251 képviselő szavazott, ellene 235. öten tartózkodtak a szavazás­tól, négyen pedig érvénytelen szavazólapot adtak le. Mivel a kancellárválasztáshoz megkívánt minimális abszolút többség 249 szavazat, Brandt-ot az elnök megválasztottnak je­lentette ki. A bejelentés után az SPD és az FDP képviselői hatalmas tapssal üdvözölték az új kancellárt. Brandt délután már le is tet­te az esküt, majgl utána nyilvá­nosságra hozta kormányának listáját. A kancellárválasztás eredmé­nye azt mutatja, hogy a koalí­ciós pártok képviselői közül hárman nem adták szavazatu­kat Brandt-ra. Két pártnak ugyanis együttesen 254 képvi­selője van a Bundestagban. Másrészt nem minden CDU/CSU képviselő szavazott nemmel, csupán 235 az Unió 242 kép­viselője közül. Brandt nyugatnémet kancellár október 28-án, kedden ismerte­ti új kormány-nyilatkozatát. C KÖZEL-KELET ] Mahmud Riad tanácskozása a három nagyhatalom nagyköveteivel Közlemény a tárgyalások megkezdéséről Moszkvában tegnap az alábbi közleményt adták ki: Október 21-én a Kremlben csehszlovák—szovjet tárgyalá­sok kezdődtek. Csehszlovák részről a tárgyaláson részt vesz dr. Gustáv Husák, a CSKP Köz­ponti Bizottságának első titkára (a küldöttség vezetője), Ludvík Svoboda, a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, köztársasági elnök, Oldrich Cer­ník, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, miniszter­elnök, Ľubomír Štrougal, a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja, a CSKP Köz­ponti Bizottságának titkára, a CSKP Központi Bizottságának a cseh országrészekben a párt­munkát irányító bizottságának elnöke, Vasil Bifak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségé­nek tagja, a CSKP Központi Bi­(Folytatás a 2. oldalon) Kairó — Mint az Al Ahrani keddi száma közli, Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere magához kérette Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió nagyköveteit, hogy eszmecserét folytasson velük a közel-keleti válsággal kapcsolatos amerikai álláspontról. A lap a következő pontokban foglalja össze azokat a főbb megállapításokat, ame­lyekkel Mahmud Riad az ame­rikai álláspontot jellemezte: 1. Az Egyesült Államok Je­lenlegi magatartása súlyos kö­vetkezményekhez vezethet a közel-keleti helyzet szempont­jából; 2. Az Egyesült Államok nem mentes a részrehajlástól a vál­ságban, holott pártatlanságot követelne meg részvétele a kö­zel-keleti rendezéssel foglalko­zó négyhatalmi és a kéthatalmi — szovjet-amerikai tárgyalá­sokon; O tt voltam, tudom és vallom: a ma középkorúnak számító nemzedék kommunista nevelésének kohója volt az Ifjúsági Vasútvonal, amelynek épí­tése pontosan húsz évvel ezelőtt ért véget. A Selmecbánya felé húzódó mintegy hu­szonkét kilométeres vadregényes völgyben sok ezernyi fiatal vett részt ebben a mun­kában, akik közvetve még évek múlva is hatottak Szlovákia Ifjúságának zömére, az ifjúsági mozgalom eszmei és akcióegysé­gének kialakulására. Mi volt a kulcsa, magyarázata ennek a maga nemében megismételhetetlen, vi­szont a ma számára is okulást szolgáltató politikai tettnek? A válaszadás tüzetes elemzést követel, de a lényegre talán e nélkül is rátapinthatunk. Az Ifjúsági Vas­útvonal építése hőskorának van ugyanis néhány általánosítható és — merem állí­tani — manapság is alkalmazható jegye. Nemzedékem konkrét munkafeladatot kapott. Nem „ukázba", parancsba, hanem önként vállalta. Olyan feladatot, amely felkeltette a minden fiatalban szunnyadó romantikát és a tettvágyat is. Olyan fel­adatot, amely könnyűnek semmiképp sem volt mondható, s nem kis felelősséggel járt. S a feladattal együtt, a felnőttek bá­báskodása helyett, bizalmuk volt a mate­riális erővé duzzadó hatásos támogatás. Mindez önmagában még kevés lett vol­na. A vasút építésének volt ettől mélyebb tartalma és célja, úgy is mondhatnám — eszmei töltete. 1948-ban, amikor építése elkezdődött, még kísértett a háború pusz­tításának számtalan nyoma. Ezeknek eltá­volításából részt vállalni — a becsület úolga lett. Talán még nem teljesein tudato­san, de éreztük a rombolás erői negálá­sának, erőnk bizonyításának igényét. Tud­tuk, hogy az országépítés — bármennyiro frázisosan hangzik is ez ma egyesek fülé­ben — a szocializmus eszméjének gyakor­lati valóraváltását, egy új, jobb világ meg­teremtésének célját szolgálja. Igen, volt Gazdag örökség (Húsz éve készült el az Ifjúsági Vasútvonal) ebben egy jó adag messianizmus. Meg akartuk váltani a világot s még nem tud­tuk, hogy ez mennyi buktatóval és nehéz­séggel, kitérővel és megtorpanással jár. S volt még valami, amiről feltétlenül szólni kell, ha meg akarjuk érteni az If­júsági Vasútvonal fiatal építőinek lelkese­dését, lendületét és — sikerét. Proletár internacionalizmust tanultunk itt. Nem könyvekből, nem a marxizmus-leninizmus tanszékelnek akadémikusan száraz stílu­sában, hanem az életben, a gyakorlatban és — szabadjon így mondanom — mégis főiskolai fokon. Nem tudom, hány nemze­tiség dolgozott itt számos európai és ten­gerentúli országból. Azt viszont jól tu­dom, hogy a közös nyelvre rátaláltunk. Ügy hiszem, ma nem elég csak sóhajtoz­nunk afölött, hogy hová lett a tavalyi hó, miért merült el a ködös homályba Ifjúsági mozgalmunknak ez a ragyogó szakasza, miért ilyen és nem amolyan a mai fiatal­ság. Inkább az okokat keressük — a kö­rülményekbein és magunkban is. Igen, ab­ban is, hogy ez a ina középkorú nemzedék, amely oly erős volt az Ifjúsági Vasútvona­lon, ha nem is az egész, de nagy hánya­dában gyengének bizonyult ahhoz, hogy húsz esztendő törvényszerű keserű csaló­dásat nyomán, az illúziók mellett ne ve­szítse el ideáljai egy részét is. Nyilván ez is érezhető az általa azóta felnevelt új nemzedék magatartásán. Mint ahogy érez­hető az is, hogy társadalmunkban hosszú éveikig szervezeti kalodába zárták, köte­lességgé sekélyesítették és ezáltal gépie­sen felőrölték a fiatalok természetes tett­vágyát, fantáziáját és lelkesedését. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a mai ifjúság több kérdést tesz fel, mint mi annak idején, és több benne a kétely is. Megnyerése céljainknak, egy igaz és nemes eszmének, társadalmi létünk és fej­lődésünk múlhatatlan követelménye. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a fiatalok min­den kérdésükre igaz, őszinte választ kap­nak és ha a jövő gyakorlatában lemérhe­tik: a szavak és a tettek ebben a rend­szerben mindig egyeznek. 3. Az Egyesült Államok töb­bé nem támogatja a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i ha­tározatát, és ehelyett „közvetí­tő" szereppel szeretné megbíz­ni Jarring nagykövetet, akinek küldetése valójában a Biztonsá­gi Tanács említett határozatá­nak gyakorlati végrehajtása; 4. Az EAK szerint ez az ame­rikai álláspont szoros kapcso­latban áll az Egyesült Államok­nak azzal a döntésével, hogy engedélyezik amerikai állampol­gároknak az izraeli hadsereg­ben való szolgálatot; 5. Az EAK ismét leszögezi, hogy ellenez minden olyan kí­sérletet, amely illegálisan bő­vítené Jarring megbízásának kereteit; a nagykövetnek csak a Biztonsági Tanács határoza­tában megjelölt küldetését he­lyesli és hangsúlyozza, hogy ellenez mindenfajta közvetlen és közvetett tárgyalást Izrael­lel, beleértve az úgynevezett „rodoszi formula" alapján tör­ténő tárgyalásokat is­Washingtoni jelentések sze­rint Joseph Sisco, amerikai kül­(Folytatás a 2. oldalon) N' jem könnyű munka ez különösen ma­napság, amikor vannak olyan belső és külső erők, amelyek kétségbe­vonják a szocializmus sarkalatos igazsá­gait, értékeit, amelyeket feladnunk nem lehet és nem szabad. Nem várhatunk si­kert egyik napról a másikra. Viszont nem lphet kétséges, hogy előbb-utóbb célba érünk, ha — a többi között — felkaroljuk és hasznosítjuk az Ifjúsági Vasútvonal épí­tésének gazdag örökségét. GALY IVAN A 24 OLDALAS GAZDAG TARTALMABÓL: Kölcsönös bizalommal — Interjú dr. Peter COLOTKA elvtárssal, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnökével, a szövetségi kormány alelnökével Az írás az egyéniség tükre — A grafológus titkokat tár fal A nemzetiségi kisebbségek fejlődése és helyzete — A kétnyelvűség és az asszi­miláció problémája Követésre méltó példa — Diáküdülő szövetkezeti segítséggel Felmentő ítélet 8 évi fegyház után — Pálizsi tudósítás Versek, humor, rejtvények

Next

/
Thumbnails
Contents