Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-19 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

-MINDENRŐL DIVAT A méhek teleltetése Minden méhész félti a mé­heit. Mindent megtesz, hogy kaptárai jói védett helyen le­gyenek, hogy azokba minél kevesebb hideg levegő hatoljon be. A feleltetés sikere azon­ban nemcsak a megfelelő hő­mérséklettől, hanem az elegen­dő mennyiségű táplálék és a kellő nyugalom biztosításától is lügg. t. jnban a bőséges ele­ség sem biztosíték a jó telelte­téshez, ha a méheket valaki vagy valami zavarja, inert ilyenkor nyugtalanná válnak, többet fogyasztanak és rend­szerint hasmenést kapnak, ami azután a családok pusztulásá­hoz vezet. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a mellekre nézve nem is annyira a hideg veszélyes, mint a kaptárakban megszorult rossz levegő és a páralecsapó­dás. 1 A meleg, párás levegő nyugtalanítja a méheket, a te­lelűfUrt széthúzódik, a méhek lehúzódnak a kljáróhoz és ott pusztulnak. Az ls előfordulhat, hogy a páradús levegőjű kap tárban a lépek megpenészed­nek. Tehát ügyelni kell arra, hogy a kaptárak védettek, de eléggé szellősek legyenek. A kaptárakat óvni kell a cinkék­től, harkályoktól, egerektől és a házi baromfitól ls. Sok kel­lemetlenséget okozhat a mé­heknek a kaptárakhoz verődő gyUmölcsfaág. A folytonos kopogás nyugtalanságot Idéz elő a kaptárban, és a méhek idegessé válnak. Hogy kellő nyugalmat biztosítsunk mé beinknek, a kaptárakat méhes­be helyezzük el. A méhes vé­di a kaptárakat a széltől és a vihartól, azonban szabad beha­tolást enged az enyhe légáram­latoknak. Ha méhessel nem rendelkezünk, akkor meg kell elégednünk a szabadban való teleltetéssel. Ez esetben a kaptárakat védett, árnyékos helyre tegyük, és állandóan felügyeljünk azokra. A szabadban történő felelte­tés előkészítése képpen a kaptárakat átfestjük, a fedő­deszkákat jól szigetelő kát­ránypapírral borítjuk be, hogy ezáltal megóvjuk a fa átned­vesedését. Igen ajánlatos a kaptárak oldalát ls kátrány­papírral befedni, mert így ke­vesebb a lehetőség ahhoz, hogy a harkályok garázdálkodhassa­nak. A harkály ugyanis lyukat vág a kaptár oldalán és nagy pusztítást végez a telelő méhek között. Az egerek ellen legjobb egérfogókat felállítani vagy mérget alkalmazni. A cinkék ellen legcélszerűbb védekezési eszköz a madáretető. A madár­etetőt a kert legtávolabbi ré­szében helyezzük el és gon­doskodjunk arról, hogy az ele­ség sose fogyjon kl. Minden­nap friss eleséget — naprafor­gót, tökmagot, főtt húst, sza­lonnabőrt — helyezzünk oda, amit a cinkék is kedvelnek. A méhek téli nyugalmát a baromfi is zavarhatja. Ezért gondoskodjunk arról, hogy a méhek közelébe a tyúkok, a kacsák és a pulykák ne kerül­jenek. Főleg az utóbbiak, ame­lyek képesek órákon át a kap­tárak előtt vagy azok tetején járkálni és zavarni a méhek nyugalmát. Az élelem fogyasztását teljes pontossággal meghatározni nem lehet. Mindenesetre meg­felelő mennyiségű élelmet kell biztosítani minden méhcsalád­nak. Az élelem mennyiségét nemcsak a kaptárbell meleg fenntartása szabja meg, hanem a kaptárban levő méhek száma ls. A méheknek elegendő meny­nylségő mézet kell hagynunk télire. Általában 5—6 teli ke­retet, amelyet leszűkítve közé pen helyezünk el. A feletetést már szeptember végén, októ­ber elején megkezdjük, hogy kedvezőtlen Idő esetén a mé­heinket nyugalmi állapotba tudjuk helyezni. A kellő meny­nyiségű élelemnek nagy jelen­tősége van a családok to­vábbi fejlődése szempontjából. Ugyanis az erős családok éle­lemfogyasztúsa január második felében rohamosan növekszik, mivel ekkor már megkezdődik a flasítás. A gyakorlat azt Igazolja, hogy a szabadban telelő csa­ládok liamirább kezdik meg a fiasítást, mint a zárt helyen tartott méhek. Ugyanakkor sza­porulat szempontjából is felül­múlják a zárt helyen telelőket. A fentebb elmondottakban igyekeztem néhány legfonto sabb teendőre felhívni a mé­hészek — főleg a kezdők — figyelmét, a méhek teleltetésé­vel kapcsolatban. Ha minden óvintézkedést megteszünk, ak­kor méheink békésen telelnek át, és tavasszal minden külö­nösebb baj nélkül kezdhetik meg serény munkájukat. ANDRISKIN JÓZSEF család # otthon A rakott szoknya kedvelt viselete a fiatal lányoknak. Pulóverrel, blúzzal, szvetterrel, mellénnyel egyaránt viselhető. Természete­sen csakis a karcsú csípőjűeknek előnyös. 1. Ha kissé erősebb a csípőnk, a hajtáso­kat fönt szélesen tűzzük le, vagy szabjuk á szoknyát csípőrésszel {lásd a képen). 2. A hagyományos egyoldali hajtásokkal lerakót szoknyán kívül varrhatunk levasalt szembehajtásokba rakott szoknyát is. Ezek a hajtások tetszés szerint lehetnek keske­nyebbek vagy szélesebbek. HOGYAN TÁPLÁLKOZZUNK Élelmiszereink a tápanyagokat nem egyfor­ma mértékben tartalmazzák, viszont szerve­zetünk a tápanyagok és vitaminok rendszeres fo­gyasztását kívánja meg. Étrendünket tehát úgy kell összeállítanunk, hogy az egyik étel hiá­nyosságát a másik étel kiegészítse, mégpedig egy étkezés keretén belül. Az ételeknek ezt az egymással való biológiai kiegészítését komp­lettálásnak nevezzük. Hogy az egyes ételeket megfelelően tudjuk társítani, ismernünk kell összetételét és tulajdonságait. Az alábbiakban megpróbálunk áttekinthető képet nyújtani erről olvasóinknak. A hús és hal fogyasztásának elsősorban a komplett fehérjetartalmuk miatt van nagy szerepük táplálkozásunkban. A húsok a fehér­jén kívül zsírt, egy kevés szénhidrátot, külön­féle ásványi anyagokat és vitaminokat tartal­maznak. A húsok összetétele azonban fajtán­ként eltérő. A sovány húsok fehérjetartalma 100 g-ként 20—22 g, a kövér húsoké csak 14—16 g. Ezzel szemben a sovány hús kalóriatartal­ma 100 g-ként 120—150 kcal, míg a kövérhú­soké a 300—500 kcal-t is elérheti. Legtöbb fe­hérjét a marha és a lóhús, legkevesebbet a seitéshús tartalmaz. A belsőségek (máj, vese, tüdő, stb. J bőséges vitamin- és ásványi anyag tartalmunk miatt fontosak. Pl. 100 g sertés­máj napi komplett fehérje és C-vitamin szük­ségletünk felét, A- és B-vitamin, valamint a vas-, a foszfor- és a mészszükségletünket pe­dig teljesen fedezi. Mindezek ellenére a túl­zott húsfogyasztás egészségtelen mivel olyan anyagokat tartalmaz, amelyek túlzott fogyasz­tás esetén a szervezetre nagyon károsak; ér­elmeszesedést, magas vérnyomást, vese- és epe­bajokat okozhatnak. A tojás az egyik legkiválóbb táplálékunk, valóságos tápanyag kincsestár, mivel a C-vi­tc.min kivételével kb. 35—40 féle, az emberi szervezet szempontjából nélkülözhetetlen táp­anyagot tartalmaz, amelyek közül ha csupán egyből is hosszabb ideig hiányt szenvedünk, súlyosan megbetegedhetünk. 100 g, azaz kb. 2 tojás fehérjetartalma majdnem annyi, mint 100 g kövér húsé, vagyis 12,6 g. A tojás sokféle tápanyaga közül külön is említést érdemel e lecitin nevű foszfortartalmú zsír, amelynek idegrendszerünk sejtjeinek anyagcseréjében van fontos szerepe. Továbbá a tojás igen je­lentős D-vitamin forrásunk. A tej és tejtermékek igen értékes élelmisze­rek, az ember számára szükséges valamenuyi tápanyagot tartalmazzák, a vitaminokat isoe­leértve. A tej fehérje komplett, helyes arány­ban vannak meg benne az összes aminosavak. Egy liter teljes tejben 36 g, 100 g zsíros sajt­ban pedig 26 g komplett fehérje van. Egy kö­zepes súlyú felnőtt tehát másfél liter tej vagy 150—200 g sajt elfogyasztásától egész napi fe­hérjeszükségletét megszerzi. A tej a nélkülöz­hetetlen ásványi anyagoknak is tárháza. Napi mész-szükségletünket pl. 1/2 liter tej vagy 5 dkg sajt elfogyasztásával biztosíthatjuk. A zsiradékok jellemző tulajdonsága, hogy igen magas a kalóriaértékük: 100g-ként 730— 930 kcal. A sertészsír és a baromfizsír ezen* kívül némi fehérjét is tartalmaz. A vaj viszont jelentős mértékű ásványi anyagot, valamint A­és D-vitamint is tartalmaz. Emészthetőség szempontjából legelőnyösebbek a növényi ola­jok a friss vaj, legnehezebb a sertészsír. A gombafélék fedezik teljes kalóriaszükség­letünknek mintegy kétharmadát. Sok bennük a szénhidrát: 100 g gombában kb. 75 g. Tar­talmaz továbbá fehérjét, 100 g-ként kb 15 g-ot, továbbá 1—2 g ásványi anyagot és jelentős mennyiségű B-vitamint. A burgonya szintén sok szénhidrátot nyújtó élelmiszerünk. Tartalmaz ezenkívül fehérjét és C-vitamint. Fontos népélelmezési cikk. A hüvelyesek magas kalóriatartalmukkal és foszfortartalmukkal tűnnek ki. Nem hiányoz­hatnak étlapunkról. A gabonafélék bőséges szénhidrátforrásaink. A fehér búzalisztből készült tészta hiányos fe­hérjetartalmú étel, tehát a szervezet építése szempontjából kevés értéket képvisel. A hiányzó aminosavat étkezéskor tejfellel, tú­róval, tojással komplettálhatjuk. így a tészta nagy kalóriatartalmán kívül szervezetünk fe­hérjeszükségletét is biztosíthatjuk. Szervezetünk állandó vltaminellátására nagy gondot kell fordítanunk. Ezért minden évszak­ban elegendő mennyiségben kell fogyaszta­nunk nyers gyümölcsöt és zöldséget, hogy biztosíthassuk C-vitamin-szükségletünket •> A csipkerózsát (csicskenyefa, ebcsipke, csipkefa, gyepürózsa, tüskefa, istenátkoztafa) mindenki ismeri. A csipkebogyó különböző vadrőzsa-fajok termése. A bogyókat akkor gyűjtjük, amikor pirosak, de még kemények és feltétle­nül a dércsípés előtt. Lekvárfőzésre viszont csak a dércsípte, téglavörös bogyók alkalmasak. Hatóanyaga: legfontosabb az ascorbinsav (C-vitamin), amely a termésekben 0,25—1 százalék. Ezenkívül Illóolajat, carotint, cuk­rot, pektlnt, továbbá zsíros olajat, alma- és citromsavat és cser zőanyagot tartalmaz. Tulajdonsága: vltaminoíerum (vitaminpótló], vizeletelhajtó és gyenge összehúzóerejü. Felhasználása: vesehomok és vesekő, hólyaghomok és hólyag­kő elleni gyógyszer. Húsa vizeletelhajtó, krónikus hólyaghurut vizelési zavarok, véres vizelet esetén használható. Tovább a csipkehús elpusztítja a gennykeltő baktériumokat. NAGY GÉZA Korábban sötétedik Vége a nyárnak. Rövidülnek a napok és bi­zony már korábban sötétedik. Este hamarább kell meggyújtanunk a lámpát. A gyerekek iáin­panfénynél tanulják a leckéjüket és a háziasz­szony is mesterséges világítás mellett végzi teendőit: varr, stoppol, vasal, kézimunkázik stb. Az írás, olvasás, varrás eléggé igénybe ve­szi a szemünket, azért ügyeljünk arra, hogy este csakis jó megvilágításnál végezzük ezeket a munkákat. A mennyezeti lámpa általában mindenütt a szoba közepén van elhelyezve, az asztal fölött. Viszont előfordul, hogy a gyerekek a szuba félreeső részében, egy másik asztal mellett ír­ják házi feladatukat, és ide már nem jut el elegendő lámpafény. Ez nagyon káros lehet a látásra. Oldjuk meg úgy a dolgot, hogy a szo­ba azon részeibe, ahol ilyen tevékenység fo­lyik — jusson egy-egy fali vagy asztali lámpa. Ügyes megoldás a hosszú zsinóron függő, lehúzható, egy- vagy kétégős világítótest használata (lásd a képen). Ezt ugyanis mindig a szükségnek megfelelő magasságban használ­hatjuk CSIPKEBOGYÓ (Rosa casina L.) MINDENKINEK

Next

/
Thumbnails
Contents