Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-19 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

önyürtelenül és egy­hangúan zuhog az eső. Nigériába beköszöntött az esős évszak. Ilyenkor, aki csak teheti, fedél alá húzódik. Valósággal meg* bénul az élet. Lagos repü­lőtere mégis forgalmasabb, zajosabb a megszokottnál. A síkos betonról egymás után lendülnek magasba a karcsú testu katonai re­pülőgépek. Gondterhelt ar­cú tiszteket, egykedvű ŕe­kintetű katonákat visznek a frontra. Keletre. Hausza katonákat, az ibó rebelli­sek ellen. A beszállásra szólító vezényszavak rideg tam-tamként dübörögnek a koppanó esőben. Ezek az első szembeszökő jelei an­nak, hogy Nigériában, az afrikai földrész hatvanmil­liós lakosú országában —, vagy ahogyan maguk a ni­gériaiak előszeretettel be­cézik magukat — Afrika óriásában, véres és kegyet­len polgárháború dúl. ILI AS BELA NIGÉRIAI RIPORTJA í® HMJIfEI • S s ál Az afrikai katonai puccsok szokásos kísérő zenéje, patto­gó induló hangjai szaporítják lépteim ütemét. A repülőtér kijáratánál ötperces kézitusút kell vívnom azért, hogy egy­szál bőröndömet ne hatan akarják a taxihoz cipelni. Vég­re elnyújtózkodhatok a rozoga kocsi kopott, tépett ülésén. Ravasz képű vezető. Mellette a szokásos kísérő. Máig sem tudom, hogy ez utóbbinak mi a hivatása. Azért van-e, hogy az errefelé gyakori rablótáma­dásoktól óvja a sofőrt, vagy pedig azért, hogy robusztus jelenlétével jobb belátásra bír­ja a borsos tarifa ellen ágáló utast. A sofőr arcizma rándu­lás nélkül közli velem, hogy ő egyrészt joruba (azaz nem tudatlan hausza és nem csa­lárd ibó, hanem becsületes törzsbeli], másrészt a viteldíj két és fél font. Kikalkulálom, hogy ez pontosan két és fél­szerese a szokásosnak. Hát jó. Akkor el se induljunk. Kere­sek más taxit. Egy font, vagy volt utas, nincs utas. Dühösen rám mordul. Ezek szerint nem először jár Lagosban? Nem. Sokadszor. Miért nem ezzel kezdte. Másfél font. Tekintet­tel az esős évszakra. Bólintok. Induljunk. A becsületes joru­ba bekapcsolja a kocsirádiót. Felcsendül egy nigériai ,,High Life", a lagosiak kedvenc tánczenéje. Mintha feledtetni akarná velem a repülőtér in­dulójának kiábrándítóan iz­mos ritmusát Lagos, a sokszázezres afri­kai város utcáin az ember rit­ka, de a gépkocsiforgalom el­képesztő. Az üzletek árkádjai alatt fázósan egymáshoz hú­zódó vásárlók tereferélnek, itt cserélik ki legújabb értesülé­seiket, rémhíreiket a háború­ról, a munkalehetőségekről és az elszaporodott gengszteriz­musról. Egy útkereszteződés­nél megvárjuk, amíg áthalad nak előttünk az iskolából ha­zafelé tartó fekete gyerekek. Csupa lány. Egyszerű lenvá­szonból készült, zöldszínűre festett ruhákban. Hónuk alatt műanyagtasakokba csomagolt könyvek. Csivitelnek, mint az ázott verebek. Nagyokat ne­vetnek. Számukra nem létezik háború, s talán még ismeret­len fogalom a törzsi ellentét. Fiatalok, gondtalanok és bol­dogok. A lagunaparti Marina is fel­tűnően néptelen. Az Apapa­öbölben csendesen nyújtóz­kodnak, szunyókálnak a hűvös esőben a kirakodásra váró ha­jók. Kirí közülük egy ameri­kai felségjelű csatahajó, a Donna Mercedes. Joruba taxi­som, aki időközben megbékélt a gondolattal, hogy mindössze ötven százalékos nyereséggel szállíthat az Ikoyi-szállóba, el­engedi a kormányt és az ame­rikai hajó felé mutat. Azt mondják, hogy élelmiszerrel pakolták meg. Az ibók számá­ra. De a szövetségi kormány nem engedi tovább. Majd bo­lond lesz. Hogy a szakállas Ojukwu tábornok emberei új­ból erőre kapjanak. így sem bírnak velük. Ezek az „amik" is megérik a pénzüket. Sza­vakban Lagost támogatják, de hajójuk a lázadóknak viszi az élelmiszert. Talán fegyvert is. Ki tudja? Enné meg a fene az egész háborút. Mióta ez a haj­cihő tart, sokkal kevesebb a turista. Alig keresi meg az ember a betevő falatot... Lagosban korán sötétedik. S alkonyat után nem ajánla­tos az utcán kódorogni. Hosz­szú karókkal felszerelt nyo morékok, koldusok lepik el a járdákat. S a katonai tervsze rűséggel bekerített járókelő örülhet, ha aprópénze árán megússza. Ha nem elég gyor­san, s ha legalább nem két­szer ad, akkor aligha ússza nisztériumban, amely atyai gondoskodással veszi köriil a külföldi újságírókat. Ellátja őket bőséges irodalommal, amelyből minden érthető és világos. Legfeljebb az nem derül ki, hogy miért húzódik immár három éve a testvérhá­ború? A minisztétium Lagos húsz emeletes felhőkarcoló­jában, az Independence Buil­ding-ben van. A felhőkarcoló bejáratánál homokzsák mell­véd. Mögötte géppisztolyos katonák. Ez minden iroda­lomnál, röpiratnál vagy bro­súránál többet mond a gya­nútlan látogató számára. Ven­déglátóm, egy hatalmas ter­metű nigériai, öt percig tartó udvarias és semmitmondó be­szélgetés után megajándékoz a szövetségi Nigétia térképé­vel. Az egy a hárommillióhoz méretarányú mappán színe­sen villan elém a tizenkét szövetségi államra osztott af­rikai óriás, — Nigéria. Az az ország, amelyben Afrika la­kosságának több mint tizenöt százaléka él. A Közép-Keleti meg kiadós verés nélkül. Se­hol Afrikában nincs ennyi kol­dus. Nigériai újságírók mesé­lik, hogy Lagosban a szó leg­szorosabb értelmében gyártják a koldusokat. Dickens londoni alvilága éledt itt újjá, sokkal nagyobb méretekben. Nincste­len szülők maguk törik el gyermekeik kezét-lábát, hogy koldusokat nevelhessenek be­lőlük. Kifizetődő szakma. Egy jól helyezkedő, s megfelelő argesszivitással bíró koldus többet keres Lagosban, mint egy gyári munkás. A koldulás­nál talán csak a gengszteríz­mus kifizetődőbb. De nagyobb a rizikó, mert a rablótámadást halállal is büntethetik. FELHŐKARCOLÓ HOMOK1SÁKÖKKAL Tiszteletemet teszem a szö­vetségi tájékoztatásügyi mi­Allamot világos kékszín jelzi. A lázadók kezében lévő te­rület mindössze ujjlenyomat­nyi nagyságú. Tüske az óriás testében. Meddig vajon? Mi­kor húzzák ki? Erre keres­tem a választ a Lagosban el­töltött néhány nap alatt. OLAJ ES EGYSÉG Lagos katonai paiancsnoka és kormányzója (Lagos ugyan­is nemcsak szövetségi köz­pont, hanem külön állam is) Mobolaji Johnson ezredes az 1966 januárjában lezajlott puccs során megölt Balewa miniszterelnök egykori rezi­denciájában fogad. Ennek a laguna menti épületnek a kertjében beszélgettem két nappal a puccs előtt Balewá­val, a nagyműveltségű, halk­szavú államférfival. Néhány nappal később egy országút mentén találták meg kegyet­lenül megcsonkított holttes­tét. Johnson ezredes, aki ma­ga is részt vett ebben a véres hatalomátvételben, most a há­ború mielőbbi befejezésének reményéről, a béke és az egy­ség helyreállításának szüksé­gességéről beszél. Katonásan. Meggyőződéssel. Ne vájkál­junk a hegedő sebekben. Ni­géria egysége döntő fontossá­gú nemcsak számunkra, ha­nem egész Afrika számára is. Minden afrikai országnak megvan a maga potenciális Biafrája. Mi nem feltétlen ka­tonai győzelmet, hanem békét akarunk. Nigéria egységének megőrzése kötelező feladat számunkra. Ezért harcolunk. Ezt írja meg. Ogy, ahogyan látja. Az igazságnak megfele­lően. Lelkiismerete szerint. Feláll és egy falitérképhez megy. Elefántcsont markolatú tiszti pálcája begyakorlott mozdulattal mutat a keleti országrészre: — Tudni akarja, miért mondta ki az elszaka­dást Ojukwu, ez a milliomos­fióka, ez a Rommel-utánzat? Hát én megmondom. Ezért itt. Itt húzódik Nigéria felmérhe­tetlenül gazdag olajlelőhelye. Évi tizennégy millió tonna kőolaj. Ezt szeretné elvenni tőlünk. Mindazoktól, akik ni­gériainak vallják és érzik ma­gukat. Szavai megnyitják emléke­zetem zsilipjét. Az angolok, akik száz éven át kezükben tartották Nigériát, csupán az ország olajiparába százmillrö font sterlinget fektettek be. Az olaj és a háború így talál­koznak. S ha egyszer valóban véget ér a háború, vajon lesz-e elegendő ereje Nigériá­nak ahhoz, hogy ezt a mér­hetetlen kincset saját hasz­nára fordítsa? TELEVÍZIÓS BOMBA Lagos, vagy ha pontosabb akarok lenni, egész Nigéiia a gyilkos testvérháború lázá­ban ég. A lapok ilyen szalag­címekkel jelennek meg: „Kér­dezés nélkül lőjetek!" •—• Katsina brigadéros parancsa", „Egyetlen gramm élelmiszert sem a lázadóknak! Az éhség háborús fegyver! A háború­ban minden megengedett!" — Awolowo pénzügyminiszter nyilatkozata ", „Presztizshábo­rút vívunk" — mondja Ade­bayo brigadéros, a Nyugati Állam katonai kormányzója, aki egy kórházi látogatás so­rán imigyen szól a sebesült szövetségi katonákhoz: „A jó katonának nem otthon, vagy a kórházban, hanem a csata­téren illik meghalnia. Legkö­zelebb nem itt, hanem a harc­téren szeretnélek viszontlátni benneteket! Takarékoskodja­tok a zsolddal, igyatok keve­sebbet és ne felejtsetek el ír­ni hozzátartozóitoknak!" A rádióban és a televízióban napjában többször felhangzik egy női kórus dala: „Ha erre tévedne egy bomba, ne üvölts és ne ess pánikba. Ez a hábo­rú a te háborúd. Rajtad kívül senki sem vívhatja meg!" HA ISTEN IS UGY AKARJA A lagunákkal át meg át­szelt, szigetekből álló Lagos olyan, mint egy hatalmas ki­ér jedésü katonai tábor. A alföldi követségek negyedé­>°z közel, ä Viktória-szigeten i ] egyenruhákba bújtatott, szálas legények masíroznak. Ajkukról melankolikusan száll | a felli* ég felé a menetnó- jJ ta. Talán iiolnap tuár hajóra I teszik őket, s elindulnak a • frontra. Az egységes Nigéiia, H a kétszázötven néptörzset I magában foglaló afrikai or- I szág életben tartása jegyében. H Ok masíroznak. Készülnek a H csatatérre. A távoli Vatikánban a papa I azért imádkozik, hogy béke I legyen Nigériában. Eközben I pedig a CARITAS elnevezésű I egyházi világszervezet a dol I lárok millióit fordítja aŕt a, H hogy megsegítse a Nigéria | egységre törő ibókat. S ha hin- I ni lehet a nigériai hivatalos I szerveknek, a portugál gyar- H mátokról felszálló CARITAS I gépeken korszerű fegyverek B tonnái jutnak el Ojukwu tá­bornok lázadó hadseregéhez. I A háború első évében hu- I szonötmillió dollár értékű I élelmiszer és fegyver jutott H el az ibókhoz. S a jótékony- H kodó CARITAS mögött béké- • sen megfér egymás mellett az I Egyesült Államok, Franciaor- H szág, Portugália és Izrael. A I pápa imádkozik a nigériai I békéért. A CARITAS cselek- I szik — a béke ellen. A hábo- H rú felett szavakkal sajnálko- I zó nyugati tőke kiéhezett I farkasként leselkedik, nyújt- I ja ki "a vértől, az afrikai em- I berek, katonák, gyermekek • és nők millióinak vérétől be- E­mocskolt karmait a nigériai ES' olaj felé... Az angol érde- j| keltségű lagosi Daily Teleg- I raph vezércikkben fohászko- I dik: „Ha Isten is úgy akarja, I megszűnik a háború, fennma- I rad Nigéria, visszatér hoz- I zánk a béke, az igazság és az I egyenlőség." Ha Isten is úgy akarja... ff; Hiszen ha csak ezen múlna, s I nem azokon, akik Isten nevé- I ben a tőke és a háború oltá- I ián kívánják feláldozni Ni- I g ér i át. A Kingsway áruház előtt csempészórát és biafrai bélye­get kínál egy alkalmi árus. A közeli bárban harsány beat­zenére táncolnak fehér ame­rikai níatrózok fekete nigériai lányokkal. Egy sarokasztal­nál egetverő kacagások köze­pette meséli valaki, hogyan járt egy külföldi diplomata, aki a televízió előtt aira riadt fel szokásos szunyóká­lásból, hogy a tetőn át eléje hullott egy lelőtt ibó repülő­gép pilótájának holtteste. Időnként megszólalnak a lé­gelhárító ágyúk. Az a bolond svéd gróf megint erre küldött egy repülőgépet, ha másért nem, hát azért, hogy emlé­keztesse Gowon tábornokot, a lagosi szövetségi kormány fe­jét arra, hogy az ujjlenyo­matnyi Biafra nincs leveive. Az utcán élelmes kofák kí­nálják áruikat. ízletes jam­gyökeret, kukoricalisztet, zsi­lettpengét és katonai bakan­csot. A mozikban húsz s egy­néhány éves amerikai filme­ket játszanak. A lagúnák vi­zén, furcsa nevű motorcsó­nakjaikon hétvégi kirándulás­ra indulnak a diplomaták és az üzletemberek. A háborúval együtt Lagos csaknem meg­szokott mindennapi életét éli. Egy hatalmas, létéért küzdő afrikai ország vajudő életét. Amikor kocsiba szállok, hogy elinduljak a repülőtér felé, ismét megered a trópusi eső. Türelmetlenül kopogtat az autó ablakán. Mintha bebo­csátásért esedezne. Kezembe veszem a szállo­da előtt vásárolt lapot és fel­lapozom a csillagjósok rova­tát. Sagittarius mai jóslata számomra: „Bajaid és gond­jaid megoldódhatnak, ha va lamilyen ismeretlen forrásból kellő segítséget kapsz." Sem­mitmondó, de megnyugtató jóslat. Vajon mi van megírva a csillagokban az eső leple alatt meghúzódó Lagos, a há­ború, a testvérharc lémével viaskodó afrikai óriás-Nigéria számára? ••HRC^p iviífl T ' lá aitiľ- Hľ-I. : llf' "i'ŕ WM ILI BBHHBHSHHMHHHHiHHflH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents