Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-19 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

, agyarország legismertebb és legtöbbször emlegetett állami gazdasága. Tizennyolcezer hold. Ebből tizenkétezer a szántó, illetve amelyen műveléses mezőgazdálkodást folytatnak. Magyarországi viszonylatban nem tartozik a nagy kiterjedésű állami gazdaságok közé, ellenben ami a termelés színvonalát illeti, első helyen áll. Bábolna nem egyszerűen helységnév, hanem fogalom. Régebben ménese, most pedig baromfitenyésztése tette hírnevessé az ország határain túl is. Az ember el sem hinné, hogy még másfél évtizede sincs annak, hogy kivált a tanyavilágból, faluvá nőtte ki magát, ötvennyolcban, amikor utoljára náluk jártam, még Bana községhez tartozott. Egyike volt a Komárom megyei tanyáknak. És ma — falu. Űj, csinos falu. Korszerű lakóházak, kultúrotthon, boltok, Iskola, orvosi rendelő, patika. Csak amit az idegen úgy hamarjában számbavesz. Talán csak a tágas park a régi, közepén a gazdaság ódon irodaépületével. Első látásra az ember laktanyának vélné, és, hogy nem ls jár messze az igazságtól, azt már Sárközi Jánostól, a gazdaság párttitkárától tudja meg. — Ha nem is laktanya, de tiszti lakások voltak benne. A vaskos irodaházat éppen tatarozzák, csinosítják. Sárközi János szerint az ilyesmi elég gyakran megesik. Bábolnán elég gyakori az olyan vendég, akinek a tiszteletére „nagytakarítást" rendeznek. Most éppen Kekkonent, a Finn Köztársaság elnökét várják. Azt a feltevésemet, hogy Bábolna neve világviszonylatban ismeretes, Sárközi János ls megerősíti. Nem „haza beszél" — habár Bábolna szülötte —, amikor azt állítja, hogy ez a gazdaság tényleg rászolgált a hírnévre a múltban éppúgy, mint a Jelenben. Majd így folytatja: — Bábolna említésére — különösen a határokon túl — sokan még ma is, a nagyszerű mozgású, eleven arab lovakra gondolnak. Az igazság viszont az, hogy az utóbbi évtizedben a ló helyet cserélt a csirkével. De erről mafd később. Ügyelőre maradfunk a lovaknál. A gazdaság bemutatását a hátsó udvarban kezdi. Olyan udvar ez, hogy versenypályának is megfelelne. Elől az Irodaház, hátul a fedett lovarda, jobbról és balról gazdasági épületek, illetve múzeumnak átalakított helyiségek határolják ezt a hatalmas négyszöget. Közepén egy szürke arabmén ezüstösen csillogó, életnagyságú szobra. Kulcs csikordul a zárban, s máris a múzeumban •agyunk. Lószerszámok, neves lovak, lovasok fényképei és a győzteseket megillető jelvények, serlegek ... Ez az, ami a látogatóknak mindenekelőtt a szemébe ötlik. Ha azonban az ember alaposabban szemügyre veszi a dolgokat, egy és más között összefüggéseket keres, és ha olyan „útikalauza" van, mint Sárközi elvtárs, egy kicsit Bábolna történetével is megismerkedik. II. József elrendeli Bábolna története azzal kezdődik, hogy a gazdaság 1789-ben gazdát cserél. A Szapári családtól az állam veszi meg. Még ugyanebben az esztendőben 11. József császár elrendeli és megparancsolja, hogy Csekonics József őrnagy elképzelései szerint katonai ménestelepet létesítsenek Bábolnán. A parancs végrehajtatott. Bábolna, a négy esztendővel korábban létesített Mezőhegyesi Állami Ménesintézetnek fióktelepévé vált. Ettől az időtől egészen 1869-ig o-sztrák császári katonai méntelep. Sárközi János, az érdekesség kedvéért megemlíti, hogy 1809-ben Napóleon csapatai is megjelentek Bábolnán. A lőállományt előlük átmentették Mezőhegyesre. A lóra „éhes", hoppon maradt franciák felgyújtották a telepet. Csak 1814 körül kezdte meg újra működését a méntelep. Egy furcsa nevű magyar Csekonics Józsefen kívül egy másik nevet ls említ Sárközi János. Azt mondja, hogy 1899 és 1913 között egy furcsa nevű katonaember volt a méntelep parancsnoka: Fedlalah El Hedad Mihálynak hívták. A neve etán ítélve aligha születhetett a Duna—Tisza közén. A furcsa nevű parancsnok története a következő: Még a múlt század derekán egy lóvásárló bizottság járt Arábiában. Hoztak is magukkal harmincnégy gyönyörű kancát és tizennégy tüzesvérű mént. És még valamit: egy csokoládébarna, igen ügyes lovászfiút. Magiénak hívták. Az új világban nem igen tudott mihez kezdeni. Kapta hát magát, — ahogy mondani szokták —, felcsapott katonának. Különböző katonai ménestelepeken szolgált, majd kérte, és 1876-ban megkapta a magyar állampolgárságot. A hajdani lovászfiúból, Magiéból így lett Fadlalah El Hedad Mihály. A katonai ranglétrán is igen magasra jutott. Tizennégy esztendeig volt a bábolnai ménestelep parancsnoka. Ezredesként vonult nyugdíjba. Halála után Bábolnán temették el. De, hogy szavamat ne felejtsem... A méntelep történetének egyik legmozgalmasabb szakasza az 1848as szabadságharc ideje. Látták futni az osztrák csapatokat. Görgey Artúr diadalmas tavaszi hadjáratát. Futott az osztrák sereg, de a ménest is vitte magával. A hadiszerencse azonban rövid idő múlva megfordult. Látták leáldozni a szabadságharc csillagát. Bábolna újból osztrák katonai telep. Végigparádézik rajta Haynau és az ifjú Ferenc József. A kiegyezés után a magyar állam veszi át Bábolnát. Különválasztják a lótenyésztést és a mezőgazdálkodást. A lótenyésztés továbbra is katonai célokat szolgál. tétele is ennek van alárendelve. Fő termény a kukorica. És miért éppen a csirketenyésztés az, ami ma Bábolnát az ország határain túl is Ismertté tesz? — Az úgy volt — kaptam a tájékoztatást —, hogy az ötvenes évek végén, amikor már szabadabban gazdálkodhattunk, nálunk is egyre jobban előtérbe került két kérdés: milyenek a piaci igények, mi az ami számunkra a legtöbbet hoz. így maradtunk aztán a csirkénél. A hajdani lóistállókat átalakították, fokozatosan, baromfival telepítették be. Már akkor kifizetődőnek bizonyult ez a vállalkozás. Közben a határokon kívülre is kiterjedt a figyelmük. Hogy lehetne még jobbá, gazdaságosabbá tenni a baromfitenyésztést. Kutatták, keresték a legmegfelelőbb fajtákat. Huzamosabb idő után kapcsolatot teremtettek, akkor Európa legnevezetesebb baromfitenyésztőjével, a nyugatnémetországi Lohmann-céggel. A Lohmann-féle tojó- és pecsenyecsirke hibridek bizonyultak Bábolna számára a legmegfelelőbbeknek. I MAGYARORSZÁG/ ÚTINAPLÓ Az ezt követő, viszonylag nyugodt évtizedekben Bábolna elindul a hírnév felé. A századfordulón a bábolnai lovakért csengő aranyakkal fizetnek. Még az első világháború sem zavarta meg különösebben a méntelep életét. Csak a Tanácsköztársaság bukása után kellett menteni újból a ménest. Egy részét Eszterházy herceg uradalmában, másik részét az ihászi, illetve a marcaltői katonai ménestelepekre szállították. A két világháború között még egyszer szárnyra kelt a bábolnai ménes hírneve, hogy azlán negyvennégyben teljesen csődbe jusson. A jószágot elhajtották Hitlerék. Az újrakezdés A felszabadulás után a lótenyésztést Illetően megoszlottak a nézetek. Akadtak még szószólói a ménesnek, akik a régi hírnév visszaszerzését rebesgették. Mások viszont azt mondták: legyen ménes, hogy ne szakítsanak teljesen a hagyománnyal, de Bábolna Inkább a hús, meg a kenyérnek való termesztésében jeleskedjék. A lovat helyettesíteni tudják a gépek, a lósport meg úgyis úri időtöltés. Valami mással, hasznosabbal tegyék magukat ország-világ előtt híressé. Több, mint húsz esztendő kellett ahhoz, hogy Bábolna neve újból többet Jelentsen egyszerű helységnévnél. És ma a Bábolnai Állami Gazdaság az ország határain túl ls újból jó hírnévnek örvend. Nem a lótenyésztés, hanem a baromfitenyésztés fémjelzi a gazdaság nevét. — A lovakat, a szilaj ménest háttérbe szorította a csirke — mondja kissé tréfásan Sárközi János. — A csirke az, ami pénzt, hírnevet ad Bábolnának. Ma ez a termelési ág a döntő. A növénytermesztés összeMario, a kisbéri félvér átrepüli az akadályt Ez a kapcsolat több éven át tartott. A tenyésztojást, a napos csirkéket tőlük kapták. Bábolna egy darabig abból élt, hogy nevelte a pecsenyecsirkéket, és tömegesen dobta a piacra. Közben nyitott szemmel jártak, ha Lohmannékhoz ellátogattak, és itthon is céltudatos kísérletezéseket folytattak, mígnem néhány esztendővel ezelőtt függetlenítették magukat. A tanítvány túltesz a mesteren Sárközi János állítja, hogy a bábolnai csirkék ma már verik a Lohmann-féléket. Bábolna a világpiacon is komoly versenytársa a Lohmann-cégnek. A gazdaság szerepe is fokozatosan megváltozott. Bábolna, ma már úgyis mondhatnánk csupán „anyagot" ad a termelőknek, vagy ahogy ők nevezik — a partnereknek. Bábolna Magyarországon a tojó- és pecsenyecsirketenyésztés központja. Az ország területén — arányosan elosztva — féltucat csibekeltetőjük működik. Ezek szállítják az ország több mint háromszáz mezőgazdasági üzemének a napos csirkéket. Sőt, a bábolnai broilerok külföldön is egyre keresettebbek. Itt kell megjegyezni, hogy Bábolna szerepe nem merül ki szaporításban és a tojás, illetve napos csirkék szállításában. A partnereket szaktanácsokkal látják el, gondoskodnak róla, hogy a takarmánykeverő üzemek az ő „receptjük" alapján készítsék a szemcsésített takarmányt stb. Megkövetelik, hogy a partnerek minden téren betartsák az utasításaikat, viszont kezeskednek érte, hogy egy-egy tojó évente 270--280 tojást tojik és a pecsenyecsirkék 56 napos korukban elérik az 1 kiló 40 dekát, és hogy 1 kiló csirkehús előállításához 2 kiló 30 deka takarmány is elég. Csupán az érdekesség kedvéért! Az idén már 30 millió napos csirkét és közel 90 millió keltetésre alkalmas tojást juttattak a partnereknek. Az említett hallatlan mennyiségű napos csibének, illetve tojásnak egy része a határokon túlra megy. Szállítanak az NDK-ba, a Szovjetunióba, Libanonba, és nem utolsósorban hazánkba. Csehszlovákiába is. Ha jó az értesülésem, az idén ötmillió napos csirkét, illetve keltetésre szánt tojást kapunk tőlük. A jövő esztendőre már 7 millióra kötöttünk szerződést. Amit még kevesen tudnak Azt tartja a közmondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. Valahogy így van ez Bábolnán is. A baromfitenyésztés sikereiből kiindulva a sertéstenyésztésben is célul tűzték ki, hogy keresztezés útján olyan hibrideket hozzanak létre, amelyek az eddigieknél nagyobb eredményeket hoznak. Sárközi János szerint ez ls sikerült a bábolnai szakembereknek. Ma már tömegesen olyan malacokat szállítanak partnereiknek — konkrétan a szomszédos nagyigmándi termelőszövetkezeti társulásnak, amelyek, — ahogyan Páva Gyuláné, az említett szövetkezet hizlaldájának a vezetője is megerősítette — kétszáztíz napos korukban elérik a 105—110 kilós átlagos súlyt. Egy kiló hús előállításához elég 3,5 kg takarmány. És most, hogy idáig Jutottunk, térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk: a lovakhoz. Ámint láthattuk, az első hely ma már nem a ménesé. A csirke megelőzte a lovat, a sertéstenyésztés ls előbbre jár már egy lófejjel, de... A bábolnai ménesnek is lesz még neve. Már most sem fizetnek rá. Sárközi János szerint a ménes tavaly is ötmillió forintot „tett" az asztalukra. És még több is lesz. Ha jól zárul a gazdaság külkereskedelmi mérlege —, ehhez viszont nem fér kétség — a ménesüket arabménekkel és kancákkal frissítik fel, hogy újból neve és ára legyen a világpiacon a bábolnai lovaknak. SZARKA ISTVÁN