Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-15 / 243. szám, szerda

Ahogy ma dolgozunk - úgy élünk holnap (Folytatás až 1. oldalról) velejárója, hogy az ember mind személyi, mind társadalmi életében nemcsak jő tettekkel, ésszerű lépésekkel büszkélkedhet. Előfordulnak hiányosságok, tévedések és ostobaságok is. így volt ez nálunk is a szocializmus építése éveiben. A politika és a gazdaság különböző szakaszain gyűltek és feltornyosultak a hiányosságok. Az alapvető hiba az volt, hogy ezeket a hiányosságokat Idejében nem szüntették meg, mert nem volt olyan előrelátó vezetés, amely idejében észrevette volna gazdasági fogyatékosságainknak, a társadalmon, a társadalmi szervezeteken és a párton stb. belüli megrekedés okait. Nincsenek tévedhetetlen emberek, sem szentek közöttünk. Nem tudom, talán másutt akadhatnak. Ezért olyan fontos, hogy a megnyilvánuló nehézségekkel gyorsan és erélyesen felvegyük a harcot. Nálunk majdnem tíz évig körbetopogtak számos problémát s ez fokozatosan elmélyítette a politikai, valamint a gazdasági válságot. Nemcsak az elmúlt esztendőről, hanem az azt megelőző évekről is beszélek, amint erről szó esett a központi bizottság ülésén. Ma meg kell oldanunk az évtizedek óta feltornyosult problémákat. Az önök üzemének futólagos megtekintése során is jól látható a politikai és más problémák rétegeződése. A tavalyi január feladata az volt, hogy átmentse a korábbi fejlődés minden helyes jelenségét és felszámolja a helytelent, a korhadtat, mindazt, ami elavult. Ez volt a probléma veleje. Ehelyett, vagy talán emellett, mivel kísérletek történtek néhány kérdés megoldására és néhányat közülük részben sikerült is rendezni, az egyik palánktól a másikig sodródtunk s a hibák kiküszöbölése helyett az emberek jelentéktelennek nem mondható csoportjai hozzákezdtek a szocializmus felszámolásához. A beteget gyógykezelés helyett el akarták tenni láb alól. Ebben rejlik az elmúlt esztendő fejleményeinek tragikuma, ezzel a problémával kell ma felvennünk a harcot. Hangzatos szavakba csomagolták terveiket ezek a manapság szocialistaellenes s a párton belül jobboldali opportunista erőknek nevezett elemek. A szabadságról, a demokráciáról stb. szóló szép szavakba, gazdasági vonatkozásban is, amint azt önök Jól tudják. Céljuk azonban a kommunista párt helyzetének aláásása, a pártnak, mint vezető politikai erőnek belső fellazítása volt, ami lényegében gazdasági életünkben is mélyreható bomlásra vezetett. Az ezzel kapcsolatos adatokat önök ismerik, végeredményben a Skoda Művek tapasztalatai is beszélnek erről. Ha egy olyan nagy hagyományhyal rendelkező üzemóriás, mint a Skoda gyár a gyakorlatban mintegy 5 százalékkal csökkenti a termelést és ugyanakkor körülbelül ugyanannyival emeli a béreket, akkor mindenki tisztán láthatja, hogy ez mire vezetett volna. Ugyanakkor sok más üzemben és más munkahelyen még rosszabb volt a helyzet. Az, amit nálunk tavaly az emberek hangoztattak, s ami eltúlzott szabadságjogokkal járó látszólagos nagy megújhodási gondolatként beszüremlett egész politikai életünkbe, gyakorlatilag a szocialista rendszer, a szocialista rend és gazdaságunk bomlasztásaként nyilvánult meg. Az elmúlt esztendőre és ez év kezdetére visszatekintve, néha olyan benyomás támad, hogy ez valamilyen álarcosbál volt. Az emberek álarc mögé rejtették arcukat és nemcsak fönt, hanem mindenütt akadtak az új igazságnak, az új szabadságnak, a szocializmus új modelljének stb. nagy miszszionáriusai, akiknek célkitűzései azonban egészen mások voltak. Az álarcosbál főleg a fiatalabbak szemében lehet érdekes, de rendszerint csak egy este vagy egy éjszaka tart. Nálunk eltartott másfél esztendeig, és ez egy kissé sok. Egyetlen állam sem engedhet meg magának, súlyos következmények nélkül, ilyen szórakozást, ilyen luxust — ilyen hosszú ideig bomlasztani az egész társadalmat, annak irányítását. A következmények minden területen, bel- és külpolitikai viszonyainkban stb. megnyilvánultak. A Január előtti időszak fogyatékosságainak megszüntetése helyett (bár nem akarjuk a felelősséget egy emberre hárítani,. általában a Novotný rendszer időszakáról beszélünk) a gyakorlatban ezek a fogyatékosságok elmélyültek, bel- és külpolitikai viszonylatban tragikus konfliktusokba torkolltak. Ebből kell keresnünk most a becsületes kiutat. Pártunk központi bizottsága áprilisi ülésén végre valahára, nem is a tizenkettedik órában, hanem nézetem szerint jóval tizenkettő után, elhatározta, hogy erélyesen keresni fogja a válságos helyzet kiútját, pártunkat és társadalmunkat ösztönzi társadalmi életünk és gazdaságunk konszolidálására, ami életünk továbbfejlesztésének, az előrehaladásnak bázisa. Egyes kritikusok azt mondják, liogy nincs pozitív programunk. Nem tudom, milyen pozitív programjuk van azoknak, akik a Szabad Európából, vagy valahonnan Svájcból ilylormán bírálnak bennünket. Legalábbis annak idején, amikor tavaly sok mindenben lehetőségük nyílt erre, semmiféle pozitív programot nem tudtak felmutatni. A kommunizmus eszméje, a kommunista párt egész munkássága önmagát, tartalmát tekintve, pozitív program. Egyedüli értelme megszervezni az igazságosabb, jobb és szabadabb társadalmat, megszervezni a gazdaságot ágy, hogy fellendüljön és megnyíljanak távlatai. S az adott pillanatban mi lehet pozitívabb annál, mint létrehozni a pozitív feltételeit annak, hogy az emberek milliói alkotó munkásságának lehetővé létele érdekében megnyugodjék egész közéletünk. A nyugalom hazánkban alapvelő feltétel. Nem úgymondván a temetői csend, az elnémult ajkak csendje, hanem a normális, elégedett állampolgároknak, a dolgozó embereknek nyugalma, amely minden normális és civilizált államban szükséges a munkához. Ez a nyugalom szükséges külpolitikai viszonyaink rendezéséhez és ahhoz, hogy figyelmünket összpontosíthassuk a rendkívül nagy gazdasági problémák rendezésére és megoldására. Egész tevékenységünknek ez az alapvető célja. Értelme nem az, hogy itt vagy ott valamit betiltsunk stb. Néha azonban elkerülhetetlenül le kell vonnunk a következtetéseket, ha valakivel már másképpen nem tudunk szót érteni. Munkánk célja a csehszlovák államot minden vonatkozásban magas színvonalra emelni. Pártunk és társadalmi szervezeteink egész tevékenysége erre irányul. Azt mondjuk, hogy valóban rendelkezünk a helyzet megoldásának minden feltételével. Ez igy van, ez az objektív igazság, mert rendelkezünk az anyagi feltételekkel és az ehhez szükséges emberekkel Is. Tennivalónk akad viszont mind a politikai munka és általában a népgazdasági tevékenység rendszerének kidolgozása tekintetében. Ezen túlmenően, a munka komolyabbik végét is a kezünkbe kell vennünk. Ennek híján nem mennénk semmire. Nem akarjuk az embereket félrevezetni. Nem állítjuk, hogy ezeket a kérdéseket, főleg a gazdasági problémákat, egy, két vagy négy hónap alatt rendezzük. Sajnos, túl sok fogyatékosság és negatív jelenség van ahhoz, hogy azokat bárki is, valamilyen varázspálca érintésével egyik pillanatról a másikra eltávolítsa. Mégis derűlátóan tekintünk helyzetünkre s ehhez nagyon reális okaink vannak. Mély meggyőződésünk, hogy valóban rövid időn belül leküzdhetjük az alapvető nehézségeket. Pártunk, a funkcionáriusok ezrei és a párttagok százezrei szívós tevékenységének néhány hónapja tanúbizonysága annak, hogy ez az út helyes, járható s ezért reális reményekkel kecsegtet. Természetesen a politikai konszolidálás harcot jelent az olyan erőkkel szemben, amelyek bomlasztották társadalmunkat. Küzdelmet jelent a felforgató erőkkel szemben, amelyek nem akartak vagy nem tudtak beletörődni a szocialista rendszerbe, aláásták azt s valami más, vagy burzsoá, vagy kispolgári modellt kerestek. Egyszóval a fejlődést le akarták téríteni arról az útról, amelyre nálunk 1945 és 1948 után léptünk. A politikai konszolidálódás múlhatatlanul feltétele a párton belül a jobboldali opportunista erők, nézetek és gondolatok, a társadalomban pedig a szocialistaellenes erők elleni politikai küzdelem. Tavaly agusztus előtt és után hosszú hónapokon keresztül sok embert kértünk, óva intettünk, figyelmeztettünk, köteleztünk s tudjlsten még mivel próbálkoztunk, de mindhiába. Rendkívüli időszakban, rendkívüli intézkedésekre kényszerültünk politikai viszonylatban és nyilvánvalóan ezt kell tennünk a gazdaság területén Is. Politikai küzdelmet vívunk olyan erőkkel, amelyek felforgatják szocialista társadalmunkat. Ezt a harcot az üzemekben, a községekben és az egész társadalomban végig kell vinnünk, mert különben nem jutunk előre. Tisztáztuk, hogy nálunk a marxizmus—leninizmus alapjain kívánjuk építeni a szocialista társadalmat. Tisztáztuk külpolitikai kapcsolatainkat is. Ezekből az alapelvekből semmiképp sem engedhetünk egy jottányit sem. Aki ezzel nem ért egyet, aki más nézetet vall, aki ellenzi a pártnak ezt a magatartását, azzal szakítanunk kell. Minden ember megnyerésére, a baráti kapcsolat megőrzésére törekszünk, mert politikai |>árt és politikai mozgalom vagyunk. Valamennyien az eszméért harcolunk, s ez annyit jelent, hogy az eszmének meggyőzés útján kell megnyernünk az embereket. Viszont mindennek van határa. Ha ez a törekvésünk nem vezet sikerre, akkor természetes dolog, hogy pártunkban nem haladhatunk közös úton az ellenkező pólnson álló emberekkel. Vannak erők, amelyek nyíltan meg akarták zavarni a nyugalmat hazánkban — és ezt nem ls igen titkolták —, felfordulást Idéztek elő és szerveztek. Ismerik azokat az akciókat, amelyeket az augusztusi évforduló és egyéb különféle alkalmak előtt készítettek elő. Az emberek egyes csoportjai harcolni akarlak pártunk, rendszerünk ellen. Aki harcolni akar, azzal harcolni fogunk — ez a szabály. Nem tartozunk azok közé — amint ezt az egyik cseh király mondotta — akik megtutamodnak a harc elől. A kommunisták a párt fennállásának ötven éve alatt megtanultak harcolni, megtanultak tapintatosan közeledni az emberekhez, megnyerni őket mini harcostársaikat, mint testvéreiket, ha azonban szükséges, akkor lesújtanak az ellenségre. Ürülök, hogy a plieni Skoda Művekben és magában Plzeňben sem fordultak elő valamilyen különös jelenségek az utóbbi időben. Ez a pártszervezetek érdeme. Pártunk fejlettségéről és jó munkájáról tanúskodik, az, hogy augusztusban és a további hónapokban is viszonylag nyugodtan tekinthetünk a Skoda Művekre és Plzeüre is a politikai helyzetet Illetőleg, habár tudjuk, hogy 111 Is elég probléma volt. Ismét megmondjuk azonban mindazoknak, akik felforgatni akarták, vagy akarják szocialista rendszerünket és államunkat, kegyelmet ne várjanak és ne kérjenek, amint a bibliában meg van írva — aki karddal harcol, kard által vész el. Ez elől nem fogunk kitérni. Senkit sem fogunk térden állva kérni, maradjon meg pártnnk soraiban. Pártunk eléggé erős és tapasztalt. Vannak emberek, akik most menekülnek mondván, nehéz a helyzet, felülnek a pánikhíreknek, nem akarnak felelősséget viselni. Egyesek nem akarnak magas funkciót sem vállalni, egyszerűen most nem akarják bepiszkítani a kezüket. Ma miniszternek vagy miniszterelnöknek lenni sem szórakoztató munka. Volt nálunk olyan időszak is, amikor vezető politiknsok lefényképeztették magukat vadászaton, színésznőkkel, sőt még a fürdőkádban is, mindenkire mosolyogtak, de semmiért sem viseltek felelősséget. Ennek véget vetettünk. Az egyes ilyen politikusoknak is búcsút mondtunk és ezt tesszük mindazokkal a magasabb és alacsonyabb funkciókban, politikai és gazdasági posztokon állókkal, akik nem akarnak harcolni pártunk eszméjéért, a szocialista állam megszilárdításáért, gazdaságunk egészségessé tételéért és további fejlődéséért. Ha kívül akarsz állni és azt akarod, hogy tiszta maradjon a kezed — nyugodtan megteheted, de akkor távoznod kell a tisztségedből. Munkánkban, főként a pártmunkában alibistákra nincs szükségünk, államunkban van elég becsületes és bátor ember, aki kész ezért az eszméért harcolni, nincs szükségünk arra, hogy a levegőt olyanok rontsák körülöttünk, akik óvatoskodnak, vagy azért léptek a pártba, esetleg azért maradnak benne, hogy valamilyen pozíciót és előnyöket biztosítsanak maguknak. A kommunista párt nem valamilyen „ultiparti", hanem a világot átformáló s egyre jobban átalakító nagy eszme által vezérelt emberek politikai csoportosulása. Mint tudják, ezért kellett átszervezni a párt Központi Bizottságát és annak vezető szerveit Is. Azoknak az embereknek, akik számtalan nehézségünkért felelősek, távozniuk kellett helyükről, főképp akkor, ha nem akarták tévedéseiket és hibáikat megérteni, és nem akartak segíteni ebben a nehéz időben. Vannak olyanok, akik azt mondták, hogy még fiatalok, várhatnak néhány évet és akkor megint bekövetkezik tavalyihoz hasonló időszak, amikor a vásári árusokhoz hasonló politika folyt, amikor mosollyal győztek stb. Ezek várjanak csak nyugodtan, nyugdíjban vagy valahol félrevonulva — ez ellen nincs kifogásunk. De álljanak félre utunkból, ne gátolják a becsületes kommunistákat annak a nagy feladatnak a teljesítésében, amelyet magunk elé tűztünk — kivezetni társadalmunkat a válsághelyzetből. Ne álljanak utunkban ezek az emberek! Átszervezték a szövetségi kormányt, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanácsot, holnap és holnapután összeül a Szövetségi Gyűlés, átszervezi a vezetőségét, majd megtárgyalja a riemzeti bizottságokban eszközlendő változásokról szóló törvényt is. Egyszóval az egész társadalmunkban mutatkozó mély válság után, amelyen átmentünk, arra kell törekednünk, hogy minden felelős helyen — és nemcsak a prágai „csúcsszervekre" gondolok, hanem ez érvényes minden egyes alapszervezetre és műhelyre is — a szocialista eszméhez valóban hű emberek legyenek, olyanok, akik képesek a rájuk bízott munkát elvégezni. Ezért személyi változások történtek és fognak történni ott, ahol elkerülhetetlen lesz. Ez a dolog egyik oldala. Nálunk valahogy az évek folyamán az emberekben megrögződött az a tudat, hogyha valaki politikai, állami vagy gazdasági tisztséget tölt be, ezt már nyugdíjazásáig be fogja tölteni, nem kell onnan elmozdítani, mert erre „örökölt" joga van stb. Nem tekinthetünk így a politikai munkára. Alkalmas vagy-e elvtárs, akarsz-e dolgozni ezen a helyen, megvan-e hozzá a képességed és a készséged? Jó. Ha nincs meg — át kell adnod a helyedet másnak. Ez mindenkire érvényes, érvényes énrám és az egész pártvezetésre, érvényes az üzemekre stb., másképp sehova sem jutnánk el. Azzal ijesztgetnek bennünket, hogy ez visszatérés az ötvenes évekhez, hogy ez az emberek kinyírása, politikai perekkel rémítgetnek stb. De már mióta ijesztgetnek a politikai perekkel? Mint tudják, semmilyen politikai pert, semmilyen koholt vádat nem konstruálunk és nem fogjuk ezt a jövőben sem tenni, nem térünk vissza a múltbeli hibákhoz, tévedésekhez és törvényellenességekhez. Más az, ha valaki megsérti a törvényt. A törvényszegő kockázatot vállal magára. Ha valaki ellop valamit és rajtakapják, senki sem csodálkozik, hogy megbüntetik érte. És ha valaki felforgatja az államot, felforgatja az egész társadalmat, nyugalmunkat és vannak erre paragrafusok — akkor ez kisebb bűn? Nálunk, aki tiszteletben tartja a törvényeket, nyugodtan alhat, nem kell félnie a megtorlástól vagy valami mástól. Aki pedig megsérti a törvényeket, ezért vállalnia kell a következményeket, számolnia kell velük. Mi nem szándékozunk feladni szocialista rendszerünket, nem fogunk példát venni semmilyen kispolgári vagy más modellről, amint azt a múlt évben tanácsolták nekünk az úgynevezett Jószándékú emberek. A marxista szocializmus bevált útján haladunk, amelyért kommunista pártunk annyi küzdelmet vívott és amelyen eddig is haladt. Tovább fejlesztjük mindazt, ami a múltban jő volt, — így tesz minden józan ember — mindazt, ami jó volt az 1968 januárja előtti időszakban és a januárt követő időszakban, és elkerüljük azokat a hibákat és fogyatékosságokat, amelyek az előző időszakban előfordultak. Nem akarunk visszatérni sem a Novotný-féle bürokratizmushoz, sem a Dubček-féle anarchiához. (Taps!) Rendezett, kulturált, civilizált, de szocialista államot akarunk, amelyben hely van minden kommunista és nem kommunista, minden becsületes ember számára, mindenki számára, aki szereti szülőföldjét, hazáját és nemzetét. Az utóbbi időben bíráltak bennünket, hogy a szövetségi kormány intézkedéseket hozott a turistaforgalom területén, azokkal szemben, akik jelenleg külföldön tartózkodnak, és azokkal az idegen állampolgárokkal szemben is, akik Csehszlovákiába látogatnak. Ez az a terület, ahol olyan nagy a rendetlenség, amilyet egyetlen más állam sem tűrt volna tovább. Tennünk kellett valamit. Meg kellett oldanunk nemzetközi kapcsolatainkat is. Pártunk Központi Bizottsága szeinptemberi plenáris ülésének határozataiból, a dokumentumokból és a tényekből tudják, mi tette bonyolulttá Csehszlovákia és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország közötti kapcsolatokat. E kérdéseket az igazságnak megfelelően, becsületesen kellett megoldanunk. Az olyan kis nemzetek, mint a mieink, nem élhetnek a világban elszigetelten, ha biztosítani akarják jövőjüket és függetlenségüket, országuk nyugalmát és az osztályokra tagozódó világ nyugalmát, és szövetségeseikkel is, akiklkel megértik egymást, becsületesen kell tárgyalniuk és szövetségi kötelezettségeiket is meg kell tartaniuk. Ez nemcsak nálunk van így, hanem az egész világon is. A múlt évben pártunk akkori vezetősége és szövetségeseink között egy kissé olyan volt a helyzet, mint néha a házastársak között. Hűséget ígérnek, és azután a gyakorlatban másként van. A világban, a nemzetközi politikában az Ilyen hűtlenség — hűséget ígérni, szövetséget fgérni, szövetségest nyerni, szavakkal mellette állni, de a gyakorlatban teljesen az ellenkezőjét csinálni, ez természetesen súlyos konfliktusokat, nehéz helyzeteket von maga ilá>. A kis országok mindenütt a világon természetesen gondoskodnak biztonságukról, hogy ne kerüljenek tragikns helyzetbe. Nemrégen beszéltem e kérdésről Urho Kekkonen finn elnökkel. Ö is gondoskodik állama nyugalmiról ás biztonságáról, hogy ne kerüljöa valamilyen nehéz helyzetbe. Ezzel szemben nálunk tavaly, sőt még 1988 augusztusa ntán is a párt vezetősége és különféle más erők részéről mindenféle történt, hogy a szövetséges kapcsolataink komplikálódjanak. Ezen a téren is rendet kell teremtenünk. Ma azt mondhatjuk, hogy a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolataink barátibbak, mint bármikor azelőtt, az ellentétek közöttünk megszűntek, szilárdan a szocialista táborba tartozunk, tudjnk, kiben bízhatunk meg a világban esetleg bekövetkező nehéz helyzetekben. Barátaink és szövetségeseink is nagyon Jól tudják, hogy Csehszlovákiában megbízhatnak. Tehát nyugodtan modhatjuk, hogy államunk biztonsága kifelé biztosítva van, vannak barátaink, szövetségeseink, az ellentétek megszűntek közöttünk. Nem engedjük már meg senkinek, hogy, kapcsolatainkat komplikálja. Plzeň, mint a nyugat-csehországi kerület központja, nemcsak Csehszlovákia legnyugatibb kerülete, hanem az egész szocialista tábor legnyugatibb határa is. Éppen itt kell tudatosítanunk, hogy ez nemcsak saját biztonságunk határa, hanem az egész szocialista tábor biztonságának a határa is, és az összes ellentétek rendezése után szövetségeseink is tudják, hogy e határban, e bástyában itt teljesen megbízhatnak. Azáltal, hogy külső kapcsolatainkban teret nyitottunk munkánk számára, azáltal, hogy politikai Intézkedésekkel konszolidáljuk a légkört és a belső nyugalmat hazánkban, egyre közelebb" és közelebb jutunk a gazdasági problémák megoldásához is. Szó volt róluk és még tárgyalni fogunk róluk ez év végén a párt Központi Bizottságának külön ülésén is. Természetesen a dolgokat tovább nem halogathatjuk. Ismerik mindazokat a meséket — talán még gyermekéveikből —« hogyan kerestek az emberek kincset vagy keresték a kincshez vezető kulcsot. Minden országnak' megvannak az útjai, hogyan jnthat ehhez a kincshez, a mi országunknak is. A kincshez vezető kulcs nálunk az emberek helyzetének megjavulása, nálnnk a jól megszervezett alkotő manka — és semmi más. Ei egyszerű, de egyben borzalmasan bonyolult is: tudni kell hogyan lehet teljesen kihasználni a szocialista társadalom előnyelt, annak a társadalomnak az előnyelt, amely megszüntette a kizsákmányolást. E kérdésekben a múltban gyakran nem mondtuk meg az igazságot az embereknek. A fogyatékosságokat különféle Idegen szavak mögé bújtattuk. Kisebbfajta kellemetlenségem származott abböl öt évvel ezelőtt, amikor a bratislavai városi pártkonferencián erről beszéltem és kissé bíráltam. Akkoriban divatos volt az a sző, hogy gazdaságunkban aránytalanságok vannak. Azt mondottam: ha valaki kabátot varrat, és az egyik ujja túlságosan hosszá, a másik (Folytatás a 3. oldalon)