Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-14 / 242. szám, kedd

Mit is akarnak a krómé* ŕižiek? Elsősorban is azt kell leszögeznünk, hogy a bányászok felhívásának elhangzása után nem azzal a céllal ültek le az asztalhoz, hogy „összetákolják" a maguk válaszát és az államigazgatási szervek közül — ahol a legtöbbet tehetnek az emberek elégedettsége érdekében elsőként hívják fel magukra a figyelmet. A felszólítás nem érte őket váratlanul. A tavalyi nyugtalan és tragikummal teli évben, s az zeti bizottságánál. A maguk szakaszán ebben látják a legfontosabb hajtómotort a párt- és az állami szervek határozatainak teljesítésében, hozzájárulásukat a konszolidálás ügyéhez. Az életkörnyezet megjavításában a legfontosabbnak tartják a lakáskérdés megoldását. A kis városokban szétaprózódnak az erők. A kis üzemek, vállalatok, és más, költségvetéssel rendelkező szervezetek csak egy-két házat építhetnek, a célszerű városfejlesztést ez A VALASZ MEG VARAT MAGARA A felhívás elhangzott Aki a mindennapi munkájából él, az tudja a legjobban, hogy a hangzatos szavak nem juttatnak több árut az üzletekbe, szenet az üres raktárakba és fedélt a fejek fölé. Vagyis: a szép szavakból nem élünk meg. A karvinái Május 1. Bánya alkalmazottai ennek tudatában is léptek elsőkként a porondra. A dolgos ember nem fél a munkától, versenyezzünk hát, itt a legjobb alkalom arra, hogy bebizonyítsuk, szeretjük hazánkat, és becsületes, hűséges állampolgárokhoz méltóan megteszünk mindent a nehézségek leküzdésére. Itt a felszabadulás 25. évfordulója! És felhívással fordultak az ország népéhez. Az ipar, a termelés dolgozói, mint az elmúlt negyedszázadban már annyiszor, most sem tétlenkednek. A Központi Bizottság hívó szavára mozgósítják erőiket, fejlesztik a munkakezdeményezést, újjászervezik a munkaversenyt, kötelezettségeket vállalnak: tegyünk meg mindent, ami erőnkből telik, segítsünk egymáson, mert a józanul, becsületesen gondolkodó ember sosem elégedhet meg azzal, hogy csak letudja a munkát, tessék-lássék elvégezze, s ne ösztönözze a többieket ínég derekasabb helytállásra. Azon nem is csodálkozhatunk, hogy a felhívásokra a termelőüzemek gyorsan tudnak reagálni, hiszen minden „kéznél" van, a szervezők minden percben beszélhetnek az emberekkel, bírálhatják is egymást a fennakadás miatt, s „bombázhatják" a minisztériumot az anyagellátásban mutatkozó zavarok miatt. A dolgozók a maguk ellenségei lennének, ha a versenyadta lehetőségekben nem találnák meg a nagyobb kereseti forrást is. De mit csináljanak azokon a munkahelyeken, ahol nincs minden kéznél, és mégis gyümölcsözőbb munkát kellene végezni, mert ezt várják tőlük az emberek, s erre ösztönzi őket a lelkiismeret is. Mit tehetnek ott, ahol nem játszik, s nem játszhat nagyobb szerepet a nagyobb kereseti lehetőség, ahol csak arra gondolhatnak: mit tehetnék, hogy embertársaim elégedettebben élhessenek, Mert ilyen felhívás is elhangzott visszhangképpen a bányászok felhívására. A Kroméŕížl Városi Nemzeti Bizottság vplt a kezdeményező. A csehországi nemzeti bizottságok már mozgolódnak, — városok, falvak válaszolnak a felhívásra. Szlovákiában eddig csak a fővárosiak reagáltak. Több helyütt félreértették, egyszeri kötelezettségvállalási akciót látnak benne, mintha csak az lenne egyedüli célja, hogy válaszképpen „összegezzék" a kezdeményező javaslatokat. Itt többről van szó. főanyagot? Elsősorban panellgyárat létesítenek. Az építi* ügyi osztályon a családi házak új típusát fejlesztették ki: paneli és vaskonstrukció. Ezzel sok hagyományos építőanyagot megtakarítanak. Amikor mindezt papírra vetették és „betervezték", nem is gondoltak arra, hogy egyszer majd felhívással fordulnak az államigazgatási szervekhez, Ezt a saját ügyüknek tekintették. De amikor a bányászok a felszabadulás jubileumi évfordulója tiszteletére versenyt kezdeményeztek, helyesnek, sőt hasznosnak találták, hogy ők is kezdeményezően lépjenek fel. idei válságokkal telezsúfolt konszolidálódás időszakában sem ültek ölbe tett kézzel, s nem kötötte meg kezüket az a tudat sem, hogy a képviselőválasztásokat elhalasztották, s az idei év végéig törvényerővel hosszabbították meg a mandátumukat. Elég sok helyen ebben gúzsbakötöttséget láttak, sok helyütt megbénította a helyi képviselők tevékenységét, ami meg is mutatkozott a nemzeti bizottságok nem eléggé hatékony, kezdeményezésben vérszegény munkájában... Ha figyelmesen elolvassuk a Kroméŕíži Városi Nemzeti Bizottság felhívását és értékeljük azt, amit tenni szándékoznak, csak azt mondhatjuk: valahogy így képzeljük el egy választott szerv, a választott szervben tömörülő képviselők és az apparátus tevékenységét. Bármilyen nehézségekkel is küzdött az ország, nem feledkeztek meg a huszonháromezer lakosú városukról, tudatában voltak annak, hogy bennünket semmilyen erő sem téríthet le a szocializmus útjáról. S őket igazolja a jelenlegi helyzet is. Tekintettel a politikai fejleményekre, a teljes konszolidálás és a képviseleti szervek fokozott aktivitása érdekében szükségesnek mutatkozik a választási időszak újabb meghosszabbítása. Erre a megállapításra jutott a napokban a Nemzeti Front országos elnöksége, s ide vonatkozó javaslatával a legfelsőbb állami szervekhez fordul. A kroméfížiek ezt örömmel fogadhatják, mert tervek és célkitűzések helyett eredményekről adhatnak majd számot a választási időszak értékelésekor ... A közelmúltban kidolgozták az 1980-ig szóló városfejlesztési tervet. S ebből adódik minden, amit most kötelezettségbe foglaltak, amit a felhívásukba belesűrítettek. Ez az érem egyik oldala. S a másik: felkelteni a polgárokban az érdeklődést, a kezdeményezést, és ugyanezt elérni a nemcsak akadályozná. Tárgyaltak az üzemekkel és más szervezetekkel, s az építkezésre szánt összeget összegyűjtötték egy kasszába (eddig több mint tizenegy millió koronát adtak össze). A nemzeti bizottság elvállalta a beruházó szerepét. Az új negyedekben ők építik fel a lakásokat, az üzleteket, a bölcsődéket és óvodákat, az éttermeket, s készen átadják a „beruházótársaknak". Hasonlóan járnak el a kultúra és a sport fejlesztése (télistadion), a műemlékvédelem terén. (A történelmi nevezetességű épületekben levő lakásokat modernizálják.) Ilyen összefogássala jövő évben 250 lakást adnak át rendeltetésének. Nem feledkeznek meg a nyugdíjas, idősebb emberekről sem, jövőre 28 kisebb méretű lakás építésébe kezdenek. Azok részére, akik nem akarnak bérházakban lakni, a nemzeti bizottság családi házakat építő szövetkezetet létesít, s a jövő év végéig megteremti 300 családi ház építéséhez szükséges feltételeket. Ez lesz a családi házak új lakónegyede — természetesen teljes közművesítéssel (bölcsőde, üzlet stb). Ezeket úgy fogják építeni,' hogy a tulajdonosok a jövőben — szükség szerint — emelettel „toldhassák" meg az épületet . . Érdekes a „lakásépítő kassza". Figyelemre méltó ez az összefogás. De még figyelemre méltóbb a „családi házak negyede". A város itt is magára vállalja a beruházó szerepét. A családi házakat készen adja át a tulajdonosoknak. Bár minden városban, járásban akadnának ilyen kezdeményezők és „végrehajtók", hogy a házépítőknek ne kelljen engedély, anyag, kőművesek után futkosni, szabad idejükben az építkezéssel vesződni és fáradtan „letudni" a munkát a kenyérkereseti helyen. Az első szakasz: háromszáz lakás, s utána jön a többi.. . Hol szerzi be a város a rengeteg épíMert a munka mégis csak jobban megy, ha tudom, hogy versenyben állok valakivel, mégpedig szocialista életünk egyik legszebb megnyilvánulásában, mint ahogy ők mondják: Jelszavunk: 1970 — a konkrét tettek éve. Felhívásunkat kötelezettségekkel támasztottuk alá. Bízunk abban, hogy a nemzeti bizottságok követni fognak bennünket, de emellett hangsúlyozzuk: nem akarunk példaadók lenni. A nemzeti bizottságoknak a maguk feltételeiből kell kiindulniok, saját problémáik megoldására kell törekedntök. Itt nincs szükség utánzásra, hanem a legjobbat, a leghasznosabbat kell keresniök. Hiszen a legjobb politika az, amikor a polgárok elégedettnek mondhatják magukat, amikor a nemzeti bizottság felépíti számukra azokat az épületeket, amelyek őket szolgálják ... A FELHÍVÁS ELHANGZOTT. ÉS SOK HELYÜTT A VÁLASZ MÉG VÁRAT MAGÁRA. .. PETRŐCI BALSNT Jugoszláv kiállítás Bratislavában Ma 14 órakor nyílik meg a bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeum épületében a jugoszláv közszükségleti ipari kiállítás. 900 négyzetméteren mintegy 60 jugoszláv termelővállalat mutatja be legjobb termékeit, főképp azokat, amelyeket már exportál vagy a közeljövőben fog exportálni Csehszlovákiába. A jugoszláv ipar — és így a külkereskedelem is — az utóbbi évtizedben meglehetősen sokat fejlődött és szerkezetileg nagyot változott. Külföldi, elsősorban nyugati szabadalmak alapján egy sereg olyan iparcikket kezdett gyártani, amelyeket korábban kizárólag importált, s ezek termelését olyan sikeresen fejlesztette, hogy ma már nagy mennyiségben kínálja fel őket a külföldi piacokon is. A pozsonyi kiállítás is annak tanúbizonysága, hogy a jugoszláv közszükségleti ipar rövid idő alatt világviszonylatban is magas színvonalat ért el, s bátran kínálhatja termékeit az iparilag fejlett Csehszlovákiának. Hogy ez á kínálat nem eredménytelen, arról a múlt hét végén aláírt, 1970-re szóló csehszlovák—jugoszláv árucsere-egyezmény is tanúskodik, amelynek értelmében a két ország közötti export-import meghaladja a 245 millió dollárt. A pozsonyi kiállításon elsősorban tetszetős textilipari készítményeket, továbbá korszerű elektrotechnikai készülékeket, fűtőtesteket, mosógépeket és hűtőszekrényeket, továbbá lábbelit, élelmiszeripari termékeket, műanyagból készült cikkéket és faipari termékeket láthatunk. Az ízlésesen megrendezett bemutatót október 30-ári zárják. (szft) Az NDK sikere képekben Tegnap a bratislavai Barátsúg Házában ünnepélyes keretek között megnyitották a Német Demokratikus Köztársaság Invest Export külkereskedelmi vállalat reklámszövegeinek gyűjteményes kiállítását. A megnyitón Alfréd Schulz, az említett vállalat hirdetési osztályának igazgatóhelyettese mondott beszédet. Üdvözölte a meghívott vendégeltet, valamint a sajtó képviselőit, majd egyebek között ezt mondta: — A Német Demokratikus Köztársaság, az első munkásparaszt német állam a napokban ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Barátság Házában e hó 3-án nyílt meg a Német Demokratikus Köztársaság 20 éve című kiállítás. A ma megnyíló bemutató, amely reklámiparunkról nyújt áttekintést, mintegy kiegészítője az előbbi és a német nép mai életét bemutató kiállításnak. A rendezvénnyel az a célunk, hogy képet nyújtsunk az elmúlt években végzett munkáról, és elmélyítsük a baráti szocialista országok kapcsolatát. A Német Demokratikus Köztársaság 20 éve című kiállítás e hó 20-ig, a prospektusokat bemutató kiállítás e hó 16-ig tekinthető meg. Mindkét tárlat sok érdekességet tartalmaz, és sokat mond a szocialista német nép sikeréről és törekvéséről. Izsa) A

politikai és közéletünkben az elmúlt hetekben bekövetkezett megállapodás, megnyugvás után végre ahhoz a ponthoz érkezhettünk, amikor őszintén számot vethetünk önmagunkItal, lehetőségeinkkel, vagy ha tetszik: realitásainkkal. A válságállapotból kivezető út a CSKP Központi Bizottsága áprilisi és májusi ülésétől datálódik, s az augusztusi tetőződés után ahhoz a fejlődési szakaszhoz érkeztünk, amikor „az ösztönös és anarchikus fejlődést felváltja a pártélet és a társadalom céltudatos irányítása". Külön nyomatékkal hangsúlyoznám a c é 1

1 u d a t o s-t, hisz épp arról van szó, hogy az elmúlt évek opportunistademagóg-dogmatikus időszakát felváltó szubjektív-voluntarista, s a maga nemében ugyancsak demagóg és illuzórikus társadalomszemlélete után ahhoz az állapothoz közelítsünk, mely a marxizmus-leninizmus elveinek következetes érvényesítésével egyengeti a fejlődés, a haladás, — a progresszió útját. Mert ez kell, hogy elsősorban szemünk előtt lebegjen, még akkor is, ha a hozzávezető út — a bekövetkezett jobbra-tolódás szükségszerű korrekciójaként — átmenetileg több vonatkozásban visszavonulásra is kényszerít bennünket. Az eddigiek során is meggyőződhettünk arról, hogy nem a rossz emlékű 50-es évek visszaidézéséről van szó, mint azt sokan szívesen magyaráznák, vagy egyesek még szívesebben vennék, hanem egy következetes, a marxizmus —leninizmus elvein nyugvó politikai gyakorlat kialakítása követel magának tervet és időt. Más szóval: nem a Januári eszmék feladása, hanem a januári eszmék következetes, céltudatos megvalósítása. Évek hosszú sora óta várjuik már ezt az alkalmat, s a nagy lehetőségek tavalyi elmulasztása, sőt bukdácsolása és bukfencsl után a politikai realitások adottságai alapján kell ehhez a szándékhoz közelednünk. „A Novotný-féle vezetés nem tudott elvszerűen reagálni arra az új áramlatra, ameliy a nemzetközi kommunista mozgalomban az 1953 —56-os években erősödött s amely kifejezésre jutott a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának néhány megállapításában és ösztönzésében is... Nem volt bátorsága a feltornyosult hiányosságok és hibák nyílt beismerésére, marxista elemzésére és erélyes felszámolásukra" — olvashatjuk a CSKP KB szeptemberi főbeszámolójában. Ez tehát a hibák, fogyatékosságok elsődleges oka, s eredete. Ezt ismerte fel és fogalmazta meg a CSKP KB tavaly januári ülése, s az itt megfogalmazott eszmék, elképzelések megvalósításával maradt adós a korábbi pártvezetés... Aligha lehet tehát más választás, mint az, hogy a hibák halmozása s az álmodozások irrealitásai helyett korlátozzuk a további mulasztások lehetőségeit, s a valóság talaján állva keressük az elvek valósításának legjobb módozatait, útjait. Ezek azok a fő szempontok, melyek c a szeptemberi tanácskozásokat jellemzik, s ezek azok az érdekek, melyek a cselekvés egységét szem előtt tartva a párt egységét kívánják erősíteni. Persze, nem akármilyen egységről van szó! A CSKP KB ülése nemcsak azzal mutatott példát, hogy szélesebb összefüggésekben megkísérelte az elmúlt évek, s hónapok elvszerű, következetes jellemzését, értékelését, hanem azzal is, hogy a tények erejével minősítette az elmúlt hónapok tendenciáit, törekvéseit. Nem riadt vissza ugyanakkor attól sem, hogy megtegye a szükséges személyi változásokat, ügyelve azonban arra, hogy politikai eszközökkel oldja meg a kérdést, s ki-ki felelőssége arányában — ahogy az természetes is — mérettessék meg... A közvélemény általában kedvezően fogadta a tanácskozás következtetéseit, s a szélsőségektől tartózkodó magatartás, a józanság és megfontoltság a párt alsó szerveiben is követendő példa. Igaz, csalódtak azok, akik elsősorban egyéni ambícióktól vezettetve a „leszámolás" — és ezzel a leegyszerűsítések — lehetőségére számítottak... Ez azonban — enyhén szólva — arányban áll a párt érdekeivel! A párt egysége annál erősebb, minél inkább távol tartja magát a kalandoroktól, hangoskodóktól, köpönyegforgatóktól, a mindenkori konjunktúra-lovagoktól. — Jó néhány ilyen „életművésszel" találkozhattunk az elmúlt években, de az elmúlt hónapokban is, és ezek előfordulása ma sem ritka. Vannak, akik a januári eszméket féltik amiatt, hogy a politikai talajrengés személyüket is érintette, vannak azonban olyanok is, akiit egyéni ambícióik eddigi beérkezetlensége miatt csak amolyan átmenetnek tekintik a mai állapotokat... Eltekintve attól, hogy az élet maga is csak „átmenet", a magunk részéről nem a licitiálók pártján állunk, hanem azokén, akik józanságból a múltban is jelesre vizsgáztak... Azok pártján, akiknek nem közömbös a társadalom ügye, s akik éppen a társadalom érdekeitől vezettetve vállalják azt is, hogy megnyerjék és meggyőzzék a félrevezetett, vagy ingadozó becsületes emberek tömegét, akiknek érdekük és céljuk a maguk boldogulása éppúgy, mint a társadalom előremenetele. A

z elvszerűség és következetesség mellett tehát a politikai éberségre és tapintatra egyaránt szükség van. A fekete-fehér szemlélet helyett arra a felfogásra, mely a maga bonyolultságában, sokrétűségében s mérhetetlen felelősségében képes szemlélni a mai napok eseményeit s egyengetni a jövő útját... Mert a politika éppúgy mint a hatalom — nagy felelősség, de nagy lehetőség is. A tervek, szándékok, ígéretek megvalósításának felelőssége és lehetőségei Mai helyzetünk korántsem könnyű: torzulások, torzítások után a bizonyítások sora vár ránk. A politikai-eszmei harcé éppúgy, mint a valós, egyszerű hétköznapi tetteké... És ez legyen számunkra ma is a legfontosabb! FONOD ZOLTÁN FEKETE-FEHÉR...?