Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-12 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

Talán furcsa, hogy Karel Hauser mérnökkel a prágai Takarmányipari Kutatóintézetben az emberiséget fenyegető éhínségről beszélgetünk. Joggal megkérdezhetnénk: mi köze a takarmánynak az éhínséghez? Ám — amint az alábbiakból rövidesen kitűnik — a kettő között mégis csak van némi összefüggés. Az éhínség a földtekénk kétharmadában nem is rémkép, hanem szomorú valóság. „A demográfiai fejlődés ütemét véve alapul, gondolni is rossz rá, mi lenne harminc esztendő múlva, ha..- jegyzi meg Hauser mérnök. - „Planétánk három és fél milliárdot számláló lakója helyett addigra ugyanis hat milliárd ember fogja követelni a midennapi betévő falatot.. .* Legfőbb ideje tehát, hogy történjék valami az emberiség megmentése érdekében! Ezért Igyekeznek a világ tudósai elhárítani a közelgő katasztrófát... Nem sajnálják a fáradságot és az anyagiakat a sok helyütt máris nyomasztó helyzet enyhítése érdekében, melyhez — ma már biztosak ebben — az út csupán a fehérjéken keresztül vezethet. Fehérjék és szénhidrátok nélkül ugyanis nem élhet az ember. A bökkenő, hogy egyik is, másik is „hiánycikk", de különösen az előbbi, melyből legtöbbet a húsfélék tartalmazzák. Mert míg az NSZK lakossága naponta 45 gr fehérjét fogyaszt hús formájában, a fejlődő országokban alig jut belőle 9—10 gr egy főre. Ez pedig korántsem elegendő — különösen a gyermekek testi és szellemi fejlődéséhez kevés. Ezért követ el mindent az ENSZ és szervezetei (pl. a FAO útján), hogy az életet jelentő fehérjék végre megszűnjenek „hiánycikk" lenni. De a dolog korántsem egyszerű, noha többféle megoldás is kínálkozik. Pl. gabonaneuiűek fehérjetartalmának a fokozása, vagy akár a mezőgazdasági termelés, esetleg a haltenyésztés növelése. Csakhogy e lehetőségek eredményessége többnyire nem az emberi akarattól és ügyességtől, hanem inkább az egyes országok természeti és éghajlati adottságaitól függ. Fehérjék bioszintetikus úton A természet néha mostoha, ám a tudósok Ilyenkor sem ismerik a csüggedést és szótárukból már régen kitörölték a „lehetetlent". Ennek köszönhetők kiváló eredményeik. Rájöttek a nagy titokra, hogy a fehérjék nemcsak a húsfélékből nyerhetők, hanem mesterségesen, mikrobiológiai úton is előállíthatók. — Régen ismert tény, hogy bizonyos mikroorganizmusok a cukortartalmú növényeken gyorsan szaporodnak — magyarázza Hauser mérnök. — Csakhogy ezek a növények aránylag költséges nyersanyagok volnának a mi céljainkra. Már az első világháború után jelmerült a gondolat, hogy a fehérjék bioszintetikus úton talán egyéb nyersanyagokból, pl. fából, vagy más vegyi anyagokból is előállíthatók ... A kísérletekből csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez" a feltevés helyes. És noha már régebben azt is tudták, hogy a mikroorganizmusok a nyersolaj egyik alkotóelemében is szaporodnak, az eredmény csak jó néhány esztendő elteltével, a műszaki készülékek kifejlesztésével jelentkezett. A tudósoknak csak a hatvanas évek elején sikerült a nyersolajból és földgázból parafinokkal táplálkozó, rendkívül gyorsan szaporodó mikroorganizmusokat, illetve baktériumokat kitenyészteni, amelyek — amint rövidesen megállapítást nyert — tulajdonképpen nem mások, mint fehérjék. Baktériumokból ízletes ételek A fehérjék ipari előállításával az első kísérleteket Ajred Champagnat francia tudós végezte. Ö és valamivel később a Brltisch Petroleum angol cég dolgozói valósították meg a gyakorlatban azt, ami a szovjet és a német tudósok számára elméletben már a harmincas években sem volt titok. Már akkoriban tisztában voltak azzal, hogy szerte a világon a föld gyomrából minden esztendőben 17 milliárd tonna nyersolaj lát napvilágot. Kiszámították, hogy ha ennek a mennyiségnek csupán 2,5%-át sikerülne fehérjékkel feldolgozni, akkor az így nyert kb. 22 millió tonnára rúgó fehérje mefelelne annak a húsmennyiségnek, melyre az embe riségnek egy esztendő alatt szüksége van. Bármily hihetetlen, mégis így igaz: a nyersolajból és a földgázból a hús vagy a tej alapanyagai is kitermelhetők. KAREL HAUSER A LABORATÓRIUMBAN. Hauser mérnök mosolyog: — Egyelőre csak az állattenyésztésben, takarmányként igyekszünk felhasználni a mesterségesen előállított fehérjéket. Ám, ami késik, nem múlik ... Hiszen külföldön máris igen népszerűek a bioszintetikus fehérjék, melyek bői bizonyos ízek és arómák hozzáadásával ízletes ételek készíthetők. A mesterséges főtt marhahúst, a csirkét, a hallevest — kísérletképp már nem egy országban árusítják. Bs tekintettel arra, hogy ezek az ételek nemcsak rendkívül táplálók, hanem keresettek is, nincs okunk kételkedni abban, hogy néhány esztendő múlva ott is jól élnek majd az emberek, ahol ma még hiánycikk az élelmiszer. meg mi is indokoltak tehát mind a kapitalista, mind a KGST keretében a szocialista államokban folyó kutatások. A nyersolajtermékekbői előállított fehérjék gyakorlati felhasználását tekintve ma már első helyen a Szovjetunió áll. Már 1967-ben megkezdte annak a hatalmas gyárnak a próbaüzemeltetését, melynek a tiszta parafínokból évente 12 000 tonna takarmányélesztőt kell termelnie. Példáját Franciaország, Anglia és más ország, közöttük Csehszlovákia is kö veti. — A külföldi eredmények láttán a CSKP Központi Bizottsága 1963 végén meghagyta, hogy állítsunk elő mi is fehérjéket nyersolajból. Összefogtunk a prágai Mikrobiológiai Intézettel és számos más kísérleti és kutató intézettel, a főiskolákkal, a többi tudományos munkahellyel. Rövid három esztendőn belül — 1966-ban sikerült tűrhető áron nagyobb mennyiségű kísérleti anyagot előállítanunk... Ennek az eredménynek a horderejét azonban csak az becsülheti fel tárgyilagosan, aki tisztában van azzal, milyen rosszul állunk mi is a fehérjék dolgában. Hiszen élelmünk még az orvosilag előírt optimális fehérjeadagokat sem tartalmazza, nem beszélve a takarmánycélokra szánt fehérjékről... Ezt a hiányt évente mintegy 70 000 tonna halliszt és 230 000 tonna olajpogácsa behozatalával igyekszünk pótolni. Természetesen a tőkés országokból. De még ez a mennyiség sem bizonyul elegendőnek. Mezőgazdaságunk legnagyobb sikerét éppen a takarmánykeverék szakszerű előállítása jelenti. Megfelelő mennyiségű fehérjék hozzá (Eman Uher felvétele) adása nélkül azonban semmire se mennénk. A terv szerint 1970-ben már 5 millió tonna takarmánykeverékre lesz szükség a mezőgazdaságban és az igények tovább emelkednek... E követelményekkel arányban kellene emelkednie a halliszt és az olajpogácsa behozatalának. Csakhogy ilyen nagy mennyiségű árut devizában képtelenek vagyunk megfizetni. Nem marad más hátra tehát, hogy a mezőgazdaság fehérjeigényeit saját forrásainkból fedezzük. Ez a legsürgetőbb feladat. A szaktudás nem csupán a fehérjék mesterséges előállításánál, hanem szakszerű felhasználásánál is elengedhetetlen követelmény. Fontos a takarmányban a szénhidrátok és a fehérjék közötti megfelelő arány betartása. Azokban az üzemekben, ahol ezt a feltételt betartják, máris sikerült a takarmányfogyasztást minden kiló súlygyarapodásnál — a malacok esetében 6 kg-ról 4 kg-ra, a baromfi esetében pedig az ivánkai kutatóintézet tapasztalatai alapján 4 kg-ról 2,4 kg-ra csökkenteMeddig várjunk még? A gazdasági állatok hizlalásával kapcsolatos kísérletek tehát sikerrel folynak szerte az országban. De a kutatóintézetekben szerzett taapsztalatoknak csak akkor lesz igazán értékük, ha a fehérjék mesterséges előállítása már nem a Takarmányipari Kutatóintézet kizárólagos feladata marad, hanem, amikor az erre a célra épített üzemek ontani fogják az aranyat érő fehérjéket, amelyekből ma nálunk évi 70—80 ezer tonna hiány mutatkozik ... Hauser mérnök véleménye szerint ennek a problémának a megoldása — tekintettel arra, hogy új üzemekre van szükség — legalább oly bonyolult, mint a fehérjék előállításával kapcsolatos kutató munka volt. Sőt, talán még annál is bonyolultabb, mert aligha rendelkezünk a beruházásokhoz szükséges anyagaikkal, amelyek a számítások szerint meghaladják a fél milliárd koronát. Ennek ellenőre — hiszen ezeknek az üzemeknek a felépítése a szó szoros értelmében a kenyerünket jelenti — a következő öt éves terv számol ezzel a feladattal. Az építkezési munkák megkezdése tehát valamikor 1971—75 között várható. KARDOS MÁRTA A LAKÁSPROBLÉMA 1946—1968-ban Csehszlovákiában 1249 ezer lakást építettek, aini javított ugyan a lakáshelyzeten, de a lakáskérdés megoldása továbbra is köztársaságunk egyik legfontosabb problémája maradt. A szlovákiai és a csehországi lakásépítés ütemét összehasonlítva nyilvánvaló, hogy Szlovákiában a lakosok számához viszonyítva több lakás épiilt. 1945 után Szlovákiában a lakáshelyzet sokkal rosszabb volt, mint Csehországban, ezért természetes, hogy a szlovákiai lakosok nagyobb erőt és több anyagi eszközt fordítottak a lakásépítésre. Ha azonban leszámítjuk az egyéni lakásépítést, megállapíthatjuk, hogy a lakásépítés üteme a két országrészben csaknem azonos volt. Szlovákiában a lakások csaknem fele 1945 után épült, míg Csehországban csak a negyede. Annak ellenére, hogy Szlovákiában a lakásépítés gyorsabban fejlődött, a lakásprobléma itt továbbra is égetőbb. 1968 végén Csehszlovákiában 4350 ezer lakás volt, melyekben 4775 ezer lakás voll, melyekben 4775 ezer család élt. Ez azt jelenti, hogy 10U lakásra 110 háztartás jutott. Egyre több a lakásépítő szövetkezetek tagjainak száma, amely sokkal gyorsabban növekszik, inint a felépített szövetkezeti lakásoké. 1969. március 31-én a Cseh Szocialista Köztársaságban 143 ezer érdeklődőt tartottak nyilván a szövetkezeti lakások iránt, a Szlovák Szocialista Köztársaságban 52 000-et. Abban az esetben, ha teljesítjük a lakásépítés tervét, figyelem be véve a háztartások számának feltételezett növekedését, 1970ben 200—250 000 lakás hiányzik majd. Ez azl jelenti, hogy a lakásproblémát valószínűleg 1975-ig sem sikerül megoldanunk. 6ZR6K450 4ŰO 350 500 25Ô 200 150 100 SZAMOKBAN