Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-10 / 213. szám, szerda

A tények fényt derítenek az igazságra Kétségtelen, hogy az elmúlt év eseményei és az augusztus előtti pártvezetés döntései egészen más színben tűnnek, ha a legutóbbi tanúságtételek nyújtotta tények tükrében vizsgáljuk őket. Lapunkban már ismertettük Oldfich Svestka, Vasit Bilak és Oldfich Centik nyilatkozatát az 1968 augusztusát megelőző időszak fontos eseményeinek körülményeiről, E tanúságtétel-sorozat, amely a kommunisták és pártonkívüliek ezrei számára lehetővé teszi, hogy ismételten elgondolkozzanak az elmúlt év eseményei fölött, újabb érdekes dokumentummal bővült: a Tribúna és a Rudé právo szeptember 10-i számában közölt interjúban Drahomír Kolder közöl olyan ú i tényeket, melyek a lakosság és a párttagság előtt eddiq ismeretelenek voltak. A tanúságtétel súlyát még az a körülmény is növeli, hogy a Drahomír Kolder 1968. augusztus végéig tagja volt a CSKP Központi Bizottsága elnökségének és betöltötte a KB egyik titkári tisztségét ls. Az alábbiakban részletesen ismertetjük az interjút. Az interjú bevezetőjéből kitűnik, hogy Kolder elvtárs már 1968. októberében közzé akarta tenni tanúságtételét, amelyben részletesen kifejtette állásfoglalását a pártelnökség egyes döntéseivel kapcsolatban. A cikket 1968. október 10-én el is küldte a Rudé právo szerkesztőségébe, közlésre azonban nem keiiilt Köpönyegforgatás a „2000 szó" körül Drahomír Kolder tanúsá

gtétele sor azzal az indokolással, hogy a pártvezetés néhány tagja a novemberi plénum előtt nem tartja időszerűnek. Dubček elvtársnak is az volt a véleménye, hogy a cikk közlése az adott helyzetben nem lenne célravezető, mivel azt sem tették lehetővé, hogy a cikket a KB tagjai és póttagjai még a novemberi plénum előtt megkaphassák. Kolder elvtárs a cikket a novemberi plénum jegyzőkönyvéhez csatoltatta. A szóbanforgó cikkben Kolder elvtárs megállapította, hogy az 1968 januárja utáni fejlődés eltér a Központi Bizottság és a pártelnökség eredeti elképzelésétől, s rámutatott azokra az okokra, amelyek szerinte a politikai katasztrófához vezettek. Felhívta a figyelmet arra, hogy több esetben sem a plénumot, de a pártelnökség minden tagját sem tájékoztatták a szövetségeseinkkel folytatott nagyfontosságú tárgyalásokról; továbbá arra, hogy barátaink komoly figyelmeztetéseit lebecsülték. A cikkben Kolder elvtárs közelebbről ismertette a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző- és Revíziós Bizottság tagjainak tárgyalását a prágai Praha-szállóban 1968. augusztus 21-én. „A szóbanforgó cikkben azonban teljes mértékben vállaltam az együttes felelősséget azokért a hibákért, amelyeket a párt vezetősége ebben az időszakban elkövetett" — állapítja meg D. Kolder. Visszaélés a januári politikával Amint ismeretes, annak e.'lenére, hogy a januári plénumon kinyilatkoztatták: a Központi Bizottság ezentúl nagy szerepet fog játszani a párt életében, a KB plenáris ülését január után 3 hónapig nem hívták össze. Ennek okát D. Kolder többek között abban látja, hogy mindjárt a januári plénum után hiányzott a pártszervezetek egységes tájékoztatása. A januári plénumról a pártszervezeteket csak március elején tájékoztatták. Annak ellenére, hogy már január végén voltak javaslatok a plénum összehívására, a CSKP KB első titkára ezeket a javaslatokat, különböző okokra hivatkozva, nem vette figyelembe. És ez alapvető hiba, mivel abban az időben már a Központi Bizottság több tagja — Šik, Borűvka és Smrkovský — azzal, hogy különböző nagygyűléseken és mítingeken a CSKP érdekeivel szemben léptek fel — megsértették a demokratikus centralizmus elvét. „Véleményem szerint — hangoztatja az interjúban D. Kolder — ekkor már határozott tettekre volt szükség. Haladéktalanul meg kellett volna oldani a pártban felgyülemlett problémákat és elejét kellett volna venni a szélsőséges irányzatoknak, amelyek világosan Jelezték, hogy bizonyos emberek január eredményeinek más értelmet és a fejlődésnek más irányt akarnak szabni. Súlyos hibának tartom azt, hogy a gyakorlatilag megszüntetett sajtócenzurát nem váltotta fel a hatékony politikai irányítás." Kolder elvtárs saját tévedéseiről is nyíltan beszél. Elismeri, hogy 1968 januárjában és februárjában még ő sem hitte, hogy a fejlődés üteme annyira meggyorsul. „Beismerem, hogy ebben az időszakban illúziókban ringattam magam, s hittem abban, hogy a párt politikája — minden hiányossága ellenére — mély gyökeret ereszt a széles tömegekben... A pártban levő jobboldali opportunista elemek és a párton kívüli antiszocialista erők akciói azonban Igazolták, hogy ezek az erők nem január után jöttek létre, hanem akcióikra hosszasan készültek." Hiba volt az is, hogy a januári plénum vitáját nem értékeltük kellőképpen, s nem fedtük fel, ki is törekszik valójában a hibák eltávolítására, a párt vezető szerepének megszilárdítására és a szocialista országokkal való kapcsolatok megerősítésére, és kik törekszenek arra, hogy megváltoztassák a politikai irányt, amelyet a későbbi időszakban a „demokratikus szocializmus" és az „emberarcú szocializmus" jelszava takart. Kolder elvtárs annak a véleményének ad kifejezést, hogy a januári plénum után pontosan meg kellett volna határozni a kétfrontos harc taktikáját mind a dogmatizmussal, mind pedig a jobboldali opportunizmussal szemben. A január előtti időszak egyik hibája az volt, hogy ideológiai harc helyett adminisztratív eszközökkel folyt a küzdelem a jobboldali veszély ellen. Az interjúban sok szó esik a sokat emlegetett „2000 szó"-ró! és egyes politikusok köpönyegforgatásáról is. A Tribúna szerkesztői elmondták Kolder elvtársnak, hogy nemrég itt járt Mihail Zimjanyin, a moszkvai Pravda főszerkesztője, aki az alábbi epizódot mesélte el Smrkovský elvtárssal kapcsolatban. Smrkovský elvtárs annak idején kezében tartva a „2000 szó" című felhívást tartalmazó Literárni noviny számát, így kiáltott fel: „Eta kontrarevolucija!" (ez ellenforradalom). És egy hét múlva megírta az „1000 szó"-t, amivel lényegében csatlakozott a pamflethez. Kolder elvtárs ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Smrkovský elvtárs a 2000 szó platformját még a CSKP KB elnökségének ülésén is ellenforradalminak jellemezte. Az elnökség nyilatkozatában azonban ezt a megjelölést „a párt új politikája elleni támadásra" enyhítették . .. Megdöbbentő volt azonban — állapítja meg D. Kolder —, hogy a pártelnökség állásfoglalásától hangnemben eltért a kormány és bizonyos mértékben a Nemzetgyűlés álláspontja is. S minderre az „1000 szó" című cikkével feltette a koronát Smrkovský elvtárs. A továbbiakban D. Kolder megerősítette O. Černík megállapítását (Új Szó — 1969. aug. 30.), hogy A. Dubček elvtárs az elnökség javaslatával ellentétben televíziós beszédében nem ítélte el a „2000 szó-t". „A CSKP KB küldötteként részt vettem a karvinái járási pártkonferencián, ahol a vitában a delegátusok így érveltek: — Te itt bírálod a „2000 szó-t", s közben a párt első titkára televíziós beszédében egy szót sem szólt róla. Amint ismeretes, tavaly lndra elvtárs, a CSKP KB elnökségének megbízásából, a titkárság nevében a járási és kerületi pártbizottságoknak géptávírólizenetet továbbított, amely az elnökségnek a „2000 szó"-val kapcsolatos állásfoglalását tartalmazta. Kolder elvtárs ezze' kapcsolatban megjegyzi, hogv az elnökség ülését akkor Černík elvtárs irányította, s ő fogalmazta meg azt a határozatot, amely utasította lndra elvtársat a géptávíró-üzenet továbbítására. „Ezért meglepődtem — mondja D. Kolder — amikor Černík elvtárs az ostravai városi pártkonferencián úgy nyilatkozott az lndra elvtárs nevével ellátott üzenetről, hogy nem kell a dolgokat feleslegesen dramatizálni..." Az egység hiányát az is dokumentálta, hogy František Kriegel, a pártvezetés akkori tagja a „,2000 szó" szerzőivel együtt üli le a tv-kamera elé és lényegében szépítgette és tompította az elnökség állásfoglalását. Az interjúban D. Kolder ugyancsak igazolja, hogy az akkori első titkár nem tájékoztatta nemzetközi kapcsolatairól az egész elnökséget. Azonban nem ismeretesek számára azok a motívumok és okok, amelyek e titkolózásra késztették Dubček elvtársat... Közismert tény, hogy a testvérpártok 1968 júliusában javaslatot tettek a CSKP vezetőségének, hogy közös tanácskozáson vitassák meg a Jdalakult helyzetet. D. Kolder tanúsítja, hogy az elnökség többsége — kisebb fenntartásokkal ugyan — osztozott a tesjvérpártok aggodalmaiban a csehszlovákiai helyzet alakulását illetően. A közös tanácskozáson való részvétel kérdésében Dubček elvtárs azon a véleményen volt, hogy az adott helyzetben .előnyösebb a kétoldali megbeszélés. „Sajnos, ekkor még nem tudtam, hogy Brezsnyev elvtárs előzőleg már javaslatot tett kétoldali tárgyalásokra, de azokat elutasították" — mondta D. Kolder. Annak ellenére, hogy több elnökségi tag kezdeményezte a Központi Bizottság öszehívását, a plenáris ülésre nem került sor. Kolder elvtárs elismeri, hiba volt, hogy az elnökségben nem bocsátották szavazásra a plénum összehívását. Kolder elvtárs állásfoglalását ezzel kapcsolatban 1968. július 7-én írásban terjesztette az elnökség elé. „Ismeretlen szerző" dokumentum tervezete Nem hallgattunk barátainkra A drezdai konzultatív tanácskozásról Kolder elvtárs elmondja, hogy az számára nagy iskolát jelentett. A testvérpártok képviselői kifejezték aggodalmaikat, amelyek pártjaik tapasztalatain alapultak. Főleg a magyar tapasztalatokról volt szó, amelyeket nagyon plasztikus módon ismertetett Kádár elvtárs. Azután Lengyelország és a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatairól. A januári plénum eredményeit, amelyek a hibák felszámolását, a pártirányítás tökéletesítését, valamint a szocialista demokrácia elmélyítését tűzték ki, az SZKP kezdettől fogva megértéssel fogadta. Döntéseinket pártunk belügyének tekintették. Az SZKP vezetői hangoztatták: a garancia abban rejlik, hogy a párt mennyire tudja érvényre juttatni vezető szerepét, s mennyire tudja kézben tartani az események ellenőrzését. „Lelkünkre kötötték, hogy ne tévesszük szem elől a szélesebb politikai és stratégiai szempontokat. Hangoztatták, hogy a CSKP és a szocializmus helyzetének megerősítéséhez való sokoldalú hozzájárulás közös internacionalista ügy és kötelesség." ' A politikai fejlődés a testvérpártoknak adott igazat és rácáfolt küldöttségünk drezdai ígéreteire. A KB múlt év áprilisi és májusi plénuma közti időszak vitái a májusi plénum előtt a CSKP KB elnökségének 3 napig tartó ülésén érték el csúcspontjukat. Ezen az elnökségi ülésen egységes nézet alakult ki arra vonatkozóan, hogy az adott helyzetben a főveszély jobboldalról fenyeget... A továbbiakban D. Kolder ismerteti azt a dokumentumot, amelyet a varsói találkozás utáni napokban egy magát meg nem nevező szerző terjesztett az elnökség elé, s amely lényegében a Szovjetunióval való szakítást volt hivatott előkészíteni. A dokumentumot július 17-én a varsói levélre készült választerve zettel együtt terjesztették az elnökség elé. A szokástól eltérően a dokumentum-tervezet alatt nem volt aláírás. Az ismeretlen szerző által megfogalmazott tervezet ilyen kiételeket tartalmazott: „ .. továbbá tekintetbe kell venni, hogy a levelet (az öt testvérpárt varsói levelét, a szerk. megj.) nem az elnökséghez, hanem a CSKP Központi Bizottságához intézték, ami lényegében szükségessé teszi a plénum összehívását. Ezzel kapcsolatban azonban két tényezőt kell figyelembe venni: — A pártban és a társadalomban burkolt és nyílt bizalmatlanság nyilvánul meg a jelenlegi Központi Bizottság bármilyen döntése vagy határozata iránt. — Figyelembe véve a közvéleményt és annak viszonyulását a CSKP Központi Bizottsága eddigi plénumához, várható, hogy a plénum összehívása a társadalomban éles reagálást vált ki. Ebből következik, hogy az adott helyzetben a legjobb megoldás a rendkívüli XIV. pártkongresszus idő előtti összehívása. Ebben a helyzetben a CSKP KB elnökségének az alábbi lépést kell tenni: — Saját nevében azonnal válaszolnia kell a levélre..." A dokumentumtervezet célja az volt, hogy megbénítsa a Központi Bizottságot, mint a párt kongresszus közti legfelsőbb szervét, s elutasító választ kényszerítsen ki a varsói levélre. A javaslat ellen Kolder elvtárssal együtt mások is tiltakoztak, felvilágosítást követelve arról, ki terjesztette elő ezt a javaslatot. „Dubček elvtárs vállat vont, mondván, hogy nem tudja. A CSKP KB július 19-i határozatát vissza kell vonni Július 19-én összeült a KB plénuma. Az augusztusi események előtt ez volt az utolsó plenáris ülés. Hogy milyen légkörben zajlott le, azt BiTak elvtárs' interjújából (Új Szó — 1969. szept. 4.) már tudjuk. Azt máikevesebben tudják, hogy ezen a plénumon Kolder elvtárs szinte egyedül lépett fel eltérő nézettel. Szólt az elnökségben megnyilvánuló nézeteltérésekről, azt a célt tartva szem előtt, hogy a Központi Bizottság előzze meg az elszakadást a testvérpártoktól „Véleményem szerint — mondta Kolder elvtárs — ma elengedhetetlen követelmény, hogy a KB felülvizsgálja a július 19-i határozat helyességét. Véleményem az, hogy tekintettet az ismert tényekre, ezt a határozatot vissza kell vonni: ebben a határozatban rejlik ugyanis augusztus alapja". Oldŕich Svestka tanúságtételében (Új Szó — 1969. augusztus 21.) szó esik arról ls, hogy augusztus 20-án Kolder és lndra elvtárs az elnökség elé terjesztett helyzetértékelő jelentés alapján határozati javaslatot dolgozott ki, amelynek az volt a célja, hogy elejét vegye a mér katasztrofálisnak tűnő fejlődésnek. D. Kolder a Tribunának és Rudé právónak adott interjújában közelebbről Ismerteti ezt a határozati javaslatot. Idézzük belőle a főbb megállapításokat: „Mint kommunistáknak ismernünk kell a belső és külső ellenséges erőfi taktikáját, amelylyel alá akarják ásni a párt helyzetét. Ez a taktika egyszerű, de még mindig hatékony! Meghozza gyümölcsét a párttagság és a pártfunkcionáriusok ezrei évtizedes munkájának gyalázásában... S a biztonsági apparátus felbomlasztásához és akcióképességének megszüntetéséhez vezet. Az ellenség most a párt gyengítésére és belső megosztottságára törekszik, ellenszenvet szít a Szovjetunió iránt, meg akarja bénítani a munkásőrség akcióképességét. A pártban egyéneket és csoportokat magasztalnak, másokat megbélyegeznek és skandalizálnak azzal a céllal, hogy belülről gyakoroljanak befolyást a rendkívüli XIV. pártkongresszus személyi előkészítésére. A szociáldemokrácia felújításával meg akarják bontani a munkásosztály egységét, s ehhez bármelyik szervezetben ellenzéki erőket keresnek, amelyek feladatukat megfelelő időben készséggel teljesítenék. Végül diszkreditálni akarják mindazokat, akik útjukban állnak terveik megvalósításában. A szövetséges országok katonai akciójáról" Kolder elvtárs így nyilatkozik: „A szövetséges csapatoknak Csehszlovákiába való bevonulását nagyon komoly lépésnek tartom, amelyre a testvérpártok a nemzetközi munkásmozgalomban bekövetkezhető nagy, politikai bonyodalmak tudatával határozták el magukat. Mély meggyőződésem, hogy azért került sor erre a lépésre, mert számos tény és a valóság alapján, a CSKP egészséges erőinek aggodalmaival egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy veszély fenyegeti Csehszlovákiában a szocializmust. Ehhez járul még az is, hogy elvesztették bizalmukat — indokoltan — a CSKP vezetősége iránt. A belpolitikai helyzet megfontolt és tárgyilagos elemzése világosan bebizonyította, hogy a szocialistaellenes és ellenforradalmi erők fokozzák támadásukat. Világos lesz, kik a felelősek Az interjú befejező részében D. Kolder rámutat az augusztus előtti pártelnökség munkájában megnyilvánult opportunista Jelenségekre is. Megállapítja, hogy a sok politikai és taktikai hiba abban gyökeredzett, hogy az elnökség néhány tagja félt, vagy nem akarta beismerni, hogy az opportunista irányzat bizonyos időszakban túlsúlyba jutott és a későbbiek során fokozatosan egybeforrott a nacionalizmussal. Az elnökség néhány tagja elvetette az osztályszempontokat a politikában, ami a gyakorlatban a tanácstalansághoz és a nacionalizmussal szembeni tehetetlenséghez vezetett. D. Kolder véleménye szerint az akkori jiártelnökség egészséges erői is hibásak abban, hogy az elnökségben megnyilvánuló nézeteltérések megvitatása nem került a CSKP KB májusi plénumának napirendjére. Önmagát is hibáztatja amiatt, hogy a májusi plénumon ezeket a veszélyes irányzatokat nem leplezte le. Mentségére felhozta, hogy ettől a szándéktól Dubček elvtárs tanácsára állt el. A Tribúna szerkesztőivel folytatott beszélgetés végén D. Kolder annak a nézetének ad kifejezést, hogy nemcsak a CSKP elnökségének, mint egésznek a munkáját kell értékelni, hanem egyes tagjainak tevékenységét is. „Meg kell mondani a párttagságnak, hogy ezek az elvtársak milyen állásfoglalást tanúsítottak és mit tettek a gyakorlatban. Akkor majd világos lesz, hogy ki kicsoda, és ki viseli a párt és nemzeteink előtt a felelősség oroszlánrészét... Meg győződésem, hogy a politikai helyzetről készült elemzés — j ahogy Husák elvtárs is mondta ! — választ ad a pártnak és az egész népnek valamennyi alapvető kérdésre, megvilágítja azo- jq kat az összefüggéseket és okokat, amelyeket pártunk becsíiletes tagjai és a lakosság mind- U, eddig nem ismert". 1969