Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-10 / 213. szám, szerda

Hatékonyabb termelést — hogyan? Népgazdaságunk egyik legégetőbb problémája a termelés hatékonyabbá tétele. Milyen úton? Milyen módon? A szövetségi kormány legutóbbi illésén a külkereskedelem, a hazai piac és az építőipar nehézségeivel foglalkozva a Szövetségi Iparügyi Bizottság tervezete alapján ezekről a problémákról tárgyalt. • Milyen javaslatokat tartalmaz a tervezet? A bizottság elnökhelyettese, Milan Kubát mérnök kijelentette, hogy a Szövetségi Iparügyi Bizottság és más szövetségi, valamint nemzeti szervek közös elemzése alapján kidolgozott javaslat a nyugati és a szocialista országokba irányuló exportunk hatékonyságát, valamint a hazai piac szükségleteit veszi nagyító alá. Ugyanakkor a tervezet tekintettel van építőiparunk, nevezetesen a lakásépítkezés és a gépkocsiipar fellendítésének feltételeire is. — A javaslat a csehszlovák ipar hatékony és kevésbé hatékony termelési programjának elemzéséből kiindulva azt a következtetést vonja le, hogy a gépipar termékeit túlnyomó részben (78 százalékban) mind a kapitalista, mind a szocialista országokba igen előnyösen exportáljuk. Az építőanyagok kivitele pedig még ennél is elő nyösebb. • Mi a helyzet a közszükségleti cikkek esetében? — A közszükségleti cikkeknek csupán alig a felével érünk el külföldön jó eredményeket. Ez azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy a kevésbé kedvező eredmények alapján bizonyos iparágakat vagy termelőüzemeket felszámoljunk. Hiszen a belföldi piac igényeinek a kielégítése ezt nem engedi meg. Ha tehát a rádió- és a tvkészülékek, a magnetofonok, a fényképezőgépek, a cement, a textiláru, a konfekció, a bútor és számos más gyártmány kivitele nem is kifizetődő, előállításuk és fokozatos továbbfejlesztésük elengedhetetlen követelmény a hazai igények kielégítése érdekében. • Mi a termelés hatékonyságának a kritériuma? — Ebben a kérdésben több szempont mérvadó. Elsősorban a hazai és a világárak összehasonlításából indulunk ki, vagyis az az ár az irányadó részünkre, amelyen exportárunkért a rubelt vagy a dollárt szerezzük. De a hatékonyságnál más kritériumokat is számításba kell vennünk. Például többek között a vámot, a kereskedelmi közvetítők szerepét és természetesen a hiteleket is. Bizonyos árufajtákért ugyanis készpénzzel fizetnek a vevők, másokért rövid lejáratú hiteleket engedélyezünk. Hosszú lejáratú hiteleket beruházásokért folyósítunk. Persze nem hagyhatók figyelmen kívül a kölcsönös szállítások feltételei sem. Ugyanakkor lényeges szempont a hazai piac helyzete. • A külkereskedelem szempontjából melyek a leghatékonyabb gyártmányaink? — Az elmúlt évben a szerszámgépek, a textil, bőrfeldolgozó és cipőipari gépek, az építkezési gépek, valamint a tehergépkocsik és a traktorok, az elektronikus és az automata készülékek stb. exportálása bizonyult a legkifizetődőbbnek. Kevésbé örvendetes tény, hogy a fejlődő államokhoz ha sonlóan a nyersanyagok kivitelével esetenként mi is többet keresünk, mint általában a késztermékek exportálásával. • A beruházásokkal kapcsolatban milyen intézkedéseket javasol a tervezet? — Bizonyos, fejlesztésre váró iparágak sok gondot okoznak. Ezért a Gazdasági Tanács és a nemzeti kormányok együt tes ülésén hozott határozatuknak megfelelően a szövetségi kormány augusztus 27-én elrendelte a hatékony termelőüzemek fejlesztésére irányuló javaslatok számbavételét és elemzését. A legfontosabb javaslatokat a népgazdaság fejlesztésére irányuló 1970—1975. évi terv is tükrözni fogja. Beszélhetne konkrétabban? — Bizonyos termékek esetében (a tételek száma 30—50-re tehető) közvetlen állami beruházásokat javasolunk. Más esetekben a munkabérekre, a prémiumokra, az árképzésre igyekszünk befolyást gyakorolni. Természetes, hogy a hitelek folyósítását csak gazdaságos termé kek esetében javasoljuk. A kormány további adatokkal kívánja kiegészíttetni a javaslatot. Az anyag feldolgozásával szeptemberben és októberben az érdekelt szövetségi és nemzeti szervek dolgozóiból álló 14 munkacsoport fog foglalkozni. Véleményeiket természetesen a vállalatok véleményének tekintetbevételével fogják kidolgozKARDQS MARTA Milyen a tankönyvellátás Az új tanév előkészítése" felelősségteljes munkát igényel nemcsak a pedagógusoktól, hanem a különböző intézmények és vállalatok dolgozóitól is. Ez a sokoldalú munka az iskoláztatás gondos megszervezésében, a tankönyvek és tanszerek biztosításában nyilvánul meg. A zökkenőmentes és eredményes oktatás szempontjából a tankönyvek és tanszerek legalább annyira fontosak, mint a termelésben a szerszámok vagy a gépek. Iskoláink tankönyvellátásáról a pozsonyi Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat gondoskodik. A tanév megkezdésével felkerestük fAN HLÖSKAT, a kiadó főszerkesztőjét és jESZENKOVICS VILMOST, a magyar szerkesztőség vezetőjének helyettesét, s megkértük, tájékoztassanak, hogyan készültek fel a tanévre és milyen a tankönyvellátás? — A Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó az I. és II. ciklusú iskolák számára 139 féle új tankönyv (2 millió 3 ezer példányszámban) kiadását készítette elő az 1969/70-es tanévre. A legújabb kormányrendelet értelmében a könyveknek július 31-ig el kellett volna hagyniuk a nyomdákat. Augusztus végéig 129 féle tankönyv készült el. A tanév megkezdéséig mindöszsze 10 féle tankönyv nem jelent meg. Ebből hetet szeptemberben, hármat pedig októberben adunk ki. Bár a tankönyvellátás terén— a kiadó önhibáján kívül — néhány hetes eltolódás mutatkozik, a helyzetet kedvezőnek ítélhetjük. Mi okozza ezt késést? 1969. IX. 10. — Ez elsősorban* technikai okokkal magyarázható. A könyvek megszerkesztése ugyan időben elkészült, de a nyomdák kapacitáshiány következtében nem tudnak eleget tenni a megrendeléseknek. A nyitrai nyomda és a Pravda Kiadóvállalat a nehézségek ellenére is eleget tesz a tervfeladatoknak, sőt esetenként határidő előtt elkészíti a könyveket. • Milyen a nemzetiségi, kiváltképp a magyar iskolák tankönyvellátása? — A magyar tannyelvű alapiskolák számára készített könyvek közül csaknem egy hónapot késik a Fizika a 8. évfolyam tanulói számára (3. kiadás). A többi tankönyv, mint például a 6. osztályos Aritmetika, a 8. osztályos Kémia és a 7. osztályos Földrajz augusztus végéig ugyan napvilágot látott, azonban néhány napos késéssel kell számolni a csomagolás és szállítás miatt. A többi tankönyv idejében a rendeltetési helyére érkezett. • Mi a helyzet a középIskolák, illetve az iparitanuló intézetek tankönyvellátása terén? —- Az Irodalomkönyvet, a Szlovák nyelvkönyvet és a Matematikát az általános középiskolák 3. évfolyama számára (1. kiadás) augusztus 20— 30 között kiadtuk, az iskolákra azonban minden bizonnyal egy-kéthetes késéssel érkeznek meg. Ennyit az általános középiskolák tankönyvellátásáról. A szakközépiskolások a társadalomtudományi tantárgyakat az általános középiskolás tankönyvekből tanulják, hiszen az anyag teljesen megegyezik. Néhány szaktantárgyat, — az Oktatásügyi Minisztérium rendelete értelmében —^viszont szlovák tankönyvekből tanulnak. Előfordul, hogy Magyarországról is behozatunk szakkönyveket (Szervetlen kémia az ipari középiskolák számára, Technológia II, a kőműves szakma iparitanuló iskoláinak II. osztálya számára), mivel ezek kiadása egyáltalán nem gazdaságos, hiszen csak pár száz példányszám kell belőlük. • Néhány új könyv bizonyára kivívja a pedagógusok elismerését... — Feltétlenül. Például a magyar iskolák 2. évfolyama számára (a szlovák nyelvtanulás céljaira) kiadott, gazdagon illusztrált, szép kivitelezésű Képes nyelvkönyv, mely a Szlovák Pedagógiai Kiadó, a budapesti Tankönyvkiadó és az újvidéki kiadó közös gondozásában jelent meg. Vagy a 7. osztályos Orosz nyelvkönyv, az Irodalomtörténet az általános középiskolák 3. évfolyama számára. A budapesti és a mi tankönykiadónk együttműködésében készült a középiskolák 3. osztá lyosainak földrajzkönyve és a német nyelvkönyv. A Gazdasági földrajzot (a középiskolák 2. évfolyama számára) Budapesten fordították. Több magyar középiskolai tankönyv fordítása vagy recenzálása a csehszlovák—magyar kulturális egyezmény keretében Budapesten történik, hiszen célunk, hogy tartalmi és stilisztikai szempontból egyaránt kifogástalan tankönyvek kerüljenek diákjaink kezébe. —ym — A Kelet-sztováklai Vasmű — megkésve bár — leszállította a kassai új vasútállomás épületének vaskonstrukcióját, így az eddiginél gyorsabb ütemben folyhat az építkezés. l'TOthpál felv.) Gondolkodni és dolg ózni A SZILASI SZÖVETKEZET gazdasági udvarának kapujában idősebb férfi közli: én vagyok a mindenes, a többiek szórakoznak. Nálunk ma ünnep van. Az eset csütörtökön ebéd után történt. A falu valóban ünnepelt. Az új művelődési otthon nagytermében négy órakor felzúgott az első tapsvihar. A szövetkezeti tagok szórakozásáról Kabos László, Szilágyi Lajos, Öri István, Horváth Tivadar, Bakocsi Béla, Lórán Lenke és Balázs Eszter gondoskodott. A közönség hatalmas tapssal jutalmazta a táncdalt, a tréfát és a vidám jeleneteket. Az egyes műsorszámok után úgy hullottak a virágcsokrok a művészek lábához, mint a budapesti táncdalfesztiválon. A két órás műsor végén „kis Kabos" emigyen búcsúzott: ide többé nem jövünk — csak akkor, ha hívnak. Változnak az idők Szól a zene a művelődési házban. Táncolnak, szórakoznak a szövetkezeti tagok, főként a fiatalok. A mai tizennyolc évesek abban az évben születtek, amikor először takarították be közösen a termést a szilasl határból. Ekkor még csak a határ kisebbik részét mondhatták magukénak a szövetkezeti tagok. Az idősebbek ma is emlegetik, hogy a cséplés elvégzése után nagyon csendesen koccintottak egyetlen kívánságuk teljesülésére: „Jövőre már az egész határt közösen művelhessük." Régen volt. Az első közös aratás már távoli emlék. A tizennyolcévesek — meg a többi fiatal —, meghallgatja az idősebbek megjegyzését," az első • években sokat küszködtünk, jóformán ingyen dolgoztunk", de ők már többet néznek előre, mint a múltba. Számukra természetes, hogy budapesti művészeknek tapsolnak itt, a komáromi járás egyik legkisebb szövetkezetében. Változtak az idők ... Az ötvenes évek elején alighogy eltűnt a határból az utolsó négyzetméter talpon álló gabona, máris szervezték az aratási ünepélyeket. Voltak szövetkezetek, ahol a fele szalma sem volt még kazalban, de már ünnepelték az aratás bevégzését. „Az a fontos,\ hogy a szem a zsákban tegyen" hirdette nem egy járási vezető. Ez az elv tetemes kárt okozott az amúgy is gyenge szövetkezeteknek. Tönkre ment a szalma egy része, ezt megsínylették az állatok, kevesebb lett a trágya, és végső soron a következő években alacsonyabb a terméshozam. Nagy erőfeszítésbe került, inig megszakították ezt a nem kívánatos körforgást. Egyeseknek előbb, másoknak csak a hatvanas évek elején sikerült. A szövetkezetek megszilárdulásával változott az aratási ünepélyek küldetése és tartalma is. Már régen nem az a lényeg, hogy hol rendeznek először aratási ünnepélyt a járásban, hanem azt jegyzik meg, melyik szövetkezetben termelték a legtöbb gabonát hektáronként, és mennyi a dolgozók átlagkeresete. Szilason gyorsan elvégezték a betakarítást — ez természetes —, de az aratási ünnepély megszervezésével nem siettek. Ezt csak akkor tartják meg, amikor a „vezetőség teljes áttekintést nyújthat, és kifizetheti a prémiumokat is". Ennyit változott egy évtized alatt az aratási ünnepély ... A felemelkedés „titka" Az 580 hektáros szövetkezet fő jövedelmi forrása a gabonatermesztés és az állattenyésztés. Az idén búzából több mint 50, árpából 47,50 mázsát takarítottak be hektáronként. Szerződésre 32, ezenfelül még 23 vagon gabonát adtak el. Vannak ezer hektáron gazdálkodó szövetkezetek, amelyek kevesebbet adtak el. Persze ők 300 kiló tiszta tápanyagot adnak a talajba hektáronként. Ügy látják, hogy a gabona hozamát már nem tudják lényegesen növelni, ezért az állattenyésztés fejlesztését helyezik előtérbe. Beszélgetés közben többen is megjegyezték: nem tőlünk kell kérdezni, miért kevés a piacon a sertéshús, hanem azoktól, akik az árpolitikát irányítják. Nem tudják elfeledni, hogy 1968 decemberében „könyörögniük" kellett, míg végre felvásárolták tőlük a malacokat. Minden jel arra mutatott, hogy felesleges annyi sertést tenyészteni. Az események az ellenkezőjét bizonyították. Az egyik ok, hogy az irányító szervek nagyon rövid távon gondolkodtak. Szükség van a sertéshúsra, s ők erre az igényre helyesen reagálnak. Tavaly 18, az idén 19 malacot választanak el egy kocától. Gyorsan felépítettek egy új hizlaldát, amelyben most 700 sertést hizlalnak. Az első félévben 3,80 kg, takarmányból állítottak elő egy kiló sertéshúst. Jövőre már nem 14, hanem három vagonnal több húst adnak piacra. A takarmányellátás gondjait segített megoldani a zöldtakarmánylisztet készítő üzem. Ezt három szomszédos szövetkezet — Lakszakálas, Szilas, Bogya — építette. Ök a beruházás egynegyed részét vállalták, ennek arányában oszlik meg a termelési kapacitás is. Figyelemreméltó, hogy a kis szövetkezet az elmúlt évben 2 millió 200 ezer koronát, a bruttó jövedelem 32 százalékát beruházásra fordította. Ebből is látni, hogy a jövőbe néznek. Nem feledték el megjegyezni, hogy az említett üzem építéséhez kevés állami hozzájárulást kaptak, egyebütt az ilyen jellegű beruházásokhoz nagyobb öszszeggel járulnak hozzá a járási irányító szervek. Az ötvenes évek elején a szilasi szövetkezet volt a nagymegyeri járás egyik leggyengébbike. A munkaegységre az előleget is kölcsönből fizették. Győri László egy év híján másfél, évtizede áll a szövetkezet élén. A szilasi most már évek óta a komáromi járás egyik leggazdagabb szövetkezeteként emlegetik. Vajon miben látja az elnök a felemelkedés titkát? — Gondolkodni kell és dolgozni. Vagy ha jobban hangzik: gondolkodva dolgozni.. A Nem kell bizonygatni, hogy a szilasiak ezt tették, ezért lehetett a múlt évben az állandó dolgozók havi átlagkeresete 2600 korona. Védnökök - borátok 1954-ben jártak először a Stavoindustria vállalat képviselői Szilason. A találkozásra így emlékeznek vissza: — Öreg épületben volt az iroda, a szobában padló sem volt, és úgy füstölt a kályha, hogy alig ismertük fel a fal mellett álldogáló embereket. Elmondtam, hogy mit akarunk. A szövetkezetiek ezt felelték: Voltak itt már magukhoz hasonlók, szónokoltak, ígérgettek aztán többet sosem láttuk őket. Záhradník Géza építész alaposan megjegyezte ezt a találkozást. Bizonyítani kellett, és a vállalat ezt meg is tette. Aratás alatt egy hetes időközökben váltakoztak a brigádosalk. A szövetkezeti tagok nemsokára elismerték, hogy „nem üdülni jöttek". Három évig segítettek munkaerővel. Később változtak az igények, gépeket, építkezési anyagot kapott tőlük a szövetkezet. Idővel a védnökség baráti kapcsolattá alakult. S bár évekkel ezelőtt gyakorlatilag országszerte megszűnt a védnökségi mozgalom, ők továbbra is fenntartják a kapcsolatot. Az erős barátra még az ilyen jól gazdálkodó szövetkezetnek is szüksége van. S a Stavoindustria vezetői — függetlenül attól, hogy ma már senki nemi kéri számon: segítnek-e a szövetkezetnek — továbbra iš fenntartják a kapcsolatot. Becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy tovább ápolják á baráti viszonyt. CSETŐ JÁNOS