Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-07 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

I

eljes tíz napon át jártam az országot. Szófiától Várnáig a déli útvonalakon robogtam végig egy fürge kocsiban. A nagy Trák Alföld kapujában, Plovdivnál ugyan északabbra kerültem, hogy a történelmi nevezetességű Sipka-szoroson át, majd az ország ősrégi székvárosán, Trnovón és Sumen városán át jussak le a tengerpartig. Visszafelé északnyugatnak indultam, Tolbuhin városán át föl a Dunáig. Szilisztránál az országút egyenest a Dunának tart. A túlsó part már Románia. Ruszénél az út elhagyta a Duna völgyét, délnyugatnak fordult Pleven felé, s aztán m'ic. délebbre, Szófia felé. Tíz napon at ísinarkedtem az országgal, a látóhatár felé tárulkozó síkságokkal, folyóvölgyekkel, eget érő hegyekkel, tengerparttal, végtelen égbolttal, városokkal, történelmi nevezetességekkel és emlékművekkel. Bulgária ősrégi ország, mégis azt a benyomást keltette bennem, hogy Európa és a Balkán legfiatalabb országa. Talán azért, mert a teljes öt évszázadra nyúló török hódoltság elsikkasztotta történelmét, s a török iga megszűntével a folytonos újjászületés jegyében él. fölkelések és forradalmi megmozdulások jelzik az ország társadalmi és történelmi újjászületését, míg végül negyvennégy szeptemberében a fölszabadító szovjet hadsereg közeledtének hírére egy utolsó erőfeszítéssel talpra állt az egész ország. A munkástömegek, a partizánosztagok, a felkelő parasztság, a hazafias érzelmű katonák és értelmiségiek huszonöt évvel ezelőtt, szeptember kilencedikén megdöntötték a cári kormányt. A hatalmat a Hazafias Frontba tömörült pártok és társadalmi szervezetek ragadták magukhoz, élükön a Bolgár Kommunista Párttal. Szeptember tizedikén Bulgária hadat üzent Németországnak. Egy évre rá Bulgária a nép elsöprő többségiének akaratából népköztársasággá alakult. A népszavazás eredményét 1946. szeptember 15-én hirdették kl hivatalosan Bulgária történelmének utolsó negyedszázada egyértelmű az ország teljes gazdasági és társadalmi megújhodásával. Az elhanyagolt agrárországból fejlett mezőgazdasággal és iparral rendelkező ország állt elő. Erről tanúskodnak a nagyszerűen kiépített városok, ipari telepek és a kitűnő földművesszövetkezetek. Ezért találtam olyan fiatalnak ezt az orszápot vO N I Gft 1 I Előzmények KörUtam után, Szófiában ismerkedtem meg az ország talán legfiatalabb tábornokával, Hriszto Radonovval, aki ma a szófiai helyőrség parancsnokának tisztségét tölti be. Fiatal ország és fiatal tábornok! Ez a világ legtermészetesebb dolga. Egyike volt azoknak a fiataloknak, akik vállukon emelték kl az országot a német igából és' a fasiszta uralom sötétségéből Negyvenháromban ugyan nem volt még tábornok, csak húszéves legényke, aki alig hagyta oda az iskolapadot, s alig kóstolt bele a katonai szolgálatba a reguláris hadseregben, idősebb bátyjának hatására, aki kommunista pártfunkcionárius és a Krum partizáncsoport parancsnoka volt, a hegyekbe szököf Hriszto Radonov tábornok ezt a cselekedetét egészen természetesnek tartja. Erre nevelte a szülővárosa, Banszko, és a város egész környéke, mely gazdag forradalmi hagyományokra tekint vissza. Ennek a tájnak a népe hősiesen harcolt az 1876-os, törökök elleni felkelésben, 1903-ban az ilindeni felkelésben, és 1923-ban a kommunista párt vezette forradalmi megmozdulásban. Ez a táj szülte Paisszij szerzetest, aki a bolgár nép első ébresztője volt és Banszko városában született Nikola Vapcarov, akit Salvatore Quasimodo az európai ellenállás egyik nagy költőjének nevezett, s akit a németek 1942. július 23-án végeztek ki, mivel egyben a Bolgár Kommunista Párt élenjáró funkcionáriusa volt. — Apám részt vett az ilindeni felkelésben, huszonháromban is fegyvert fogott, s kétszeri koncentrációs táborba hurcoltatás után a partizánok közé állt, vele együtt édesanyám, nővérem, és másik bátyám is — mondta a tábornok. így hát érthető, honnan táplálkozott a fiatalember lázadó hajlama. így már kétszázötvenen voltunk. — Eleinte a Nikola Parapunovról nevezett partizfincsapatban szolgáltam. A b*iszárnyon Zselju és Hrisztju Sztöjcsev csapata állt. Hriszto Radonov az ifjúsági csoporttal indult harcba Kocserinovo ellen. Az ifjúsági csoportot még ötven-hatvan főnyi fegyveres csapat biztosította hátulról minden meglepetés ellen. Útközben Kocserinovo felé favágókkal találkoztak. Kölcsönkérték szerszámaikat és szamaraikat, s így favágóknak álcázva közeledtek az állomás felé. Elhaladtak egy erdészlak mellett. Az erdész épp akkor hagyta el a házat. Két legény azonnal berontott a lakásba és megsemmisítette a telefonkészüléket. Tizetnöt perccel a támadás időpontja előtt megközelítették a kocserínovói állomást. Leszálltak a favágóktól kölcsönkért szamarakról, s kúszva közeledtek az épület felé. Pontosan 18 órakor kézigránátot dobtak az egyik ablakba, mely sajnos visszapattant az ablak keresztfájától. Akcióban Megkezdődött a tüzelés. A németek kézigránátokat dobáltak ki az ablakokból. Mikor az épület falai alá értek, bezárták a vaskos ajtót, s felmenekültek a második emeletre. Onnan védekeztek sűrűn viszonozva a tüzet és kézigránátokat dobáltak le a falak tövébe. Hriszto Radonov másodmagával egy földszinti ablakon át behatolt az.épületbe. A németeket beterelték a második emeleti hálószobába, ahol egy asztal alá rejtőzve összezsúfolódtak. Ezekre a forró pillanatokra visszaemlékezve ezt mondta a tábornok: — Sok akcióban vettem részt, de még sose hallottam olyan jajveszékelést és lármát. Azóta is az a véleményem a németekről, hogy közelharcban nem a legbátrabbak. Pedig kézigránátjaik ott voltak az éjjeliszekrényeken. A támadás fedezésére hátrahagyott csapat tette lehetővé az épületbe való behatolást. Mire közelharcra került sor, ez a csapat is megrohanta az épületet. — Harmincegy német katona elesett az összecsapás során, két szakaszt foglyul ejtettünk. Százhetvenkét puska, négy aknavető, négy gépfegyver, sok kézigránát és lőszer volt a zsákmányunk. Az épületet felgyújtottuk. A bal- és jobbszárny is teljesítette harci feladatát. A Rilszka folyó mentén felszámoltunk minden német hadállást és minden katonai fegyverraktárt. így előkészítettük a nagyobb szabású hadmüveleteket. Két hét múlva a szovjet hadsereg átlépte a bolgár országhatárt. így emlékezett vissza a tábornok a huszonöt évvel ezelőtt lezajlott eseményekre. Akkor még nem volt tábornok, csak húszéves legényke, aki alig hagyta el a gimnázium padjait férfikor És aztán ľ Szeptember kilencedike után egy zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Novemberben már a Katonai Akadémia hallgatója volt. Elvégezte tanulmányait a Katonai Akadémián Bulgáriában, aztán a Szovjetunióba ment tanulni. Ugyancsak a Katonai Akadémiára. Jelenleg a szófiai garnizon katonai parancsnoka. Évei számát tekintve talán nem a legfiatalabb ember. Negyvenöt éves. De tábornoknak rendkívül fiatal. Idősebb fia a Műszaki Főiskola másodéves hallgatója: a rádió-elek'tromos szakot választotta. Kisebb fia most kezdi középiskolai tanulmányait. A felesége, Mária asszony verseket ír. A partizánharcok idejéből merített élményeit önti versbe. Ö maga is részt vett a harcokban. A lapok szívesen közlik alkotásait. A közeljövőben ielennek meg kötetbe gyűjtött munkái A beszélgetés vége felé Hriszto Radonov tábornok megkérdezte: — Maga. mana. uaue. csehszlovákiai? A homloka elborult — Volt egy jóbarátom. A szomszédunk fia. Dimitar Hadzsi Todorov. Diák volt. Ott tanult maguknál, a fővárosban. A Szlovák Nemzeti Felkelés idejében, partizánharcok során esett el. Nagy csend támadt a tábornok dolgozószobájában. S mintha roppant teher nehezedett volna a tábornok vállára. Csak a búcsúzásnál, a kézfogás után vettem észre, milyen zömök, erős, vállas ember. Ha most megkérdezné tőlem valaki, milyen ország Bulgária, azt válaszolnám: nagyon fiatal ország. A tábornokkal való beszélgetésem még jobban megerősít ebben a meggyőződésemben. BÁBI TIBOR Segédkeztem Ivan Kozarev mellett, aki a partizánmozgalom első szervezője volt, s egyben a párt központi bizottságának póttagja. Negyvenháromban és negyvennégyben egy fedezékben háltam vele. Ugyanott rejtezett a párt több aktivistája is. Én akkoriban a Forradalmi Ifjúsági Szervezet járási titkára voltam. Lehetőségem volt együttműködni a fiatalokkal, és sosem felejtem el azt az áldozatkész segítséget, amit a fiatalok nyújtottak a partizánmozgalomnak. A Rita völgyében A tábornok emlékei között kutatott: — Legjelentősebb fegyveres akciónk a Rilszka folyó mentén zajlott le, ahol a németek erős hadállásokat építettekki a hegyszorosok örizetére és több fegyverraktárát létesítettek ezen a szakaszon a rilai monostortól le egészen a Struma völgyéig. A partizánmozga lom portyázó egységeiben sok harcrakész fiatalember szolgált, de nem volt elég fegyverünk, és nem állt rendelkezésünkre nagyobb ütőképes osz tag. Ezért a IV. hadműveleti terület parancsnoksága elhatározta, hogy létrehoz egy ilyen erős egységet. S így a forró augusztusi napokban a Rilai fennsíkon Štipocsano községben létrejött a Rila-Pirini partizánosztag, mely a Nikola Parapunovról nevezett csa pat legénységéből, a blagoevgrádi partizáncsapatból és Kosztya Petrovról nevezett partizáncsapat embereiből toborzódott, és csatlakozott hozzá vagy huszonöt ember a szófiai brigádból is. Így már kétszázötvenen voltunk. — Sose felejtem el a nagy létszámú osztag gyülekezését. Stipocsano községben az újonnan jöttek között felfe deztem egy sereg volt osztálytársamat, és engem rendkívüli öröm töltött el, hogy utaink egységesen a partizánmozgalomba torkolltak. A nagy osztag megalakulása után újjá kellett szervezni a pártszervezetet és az ifjúsági szervezeti is. Kivettem a részemet ebből a szervező munkából és a politikai elő készítésből is. Egy epizóddal szeretném jellemezni a partizánosztag és főleg a fiatalok harci elszántságát. Bogrjanov, az akkori miniszterelnök amnesztiát ígért minden partizánnak, aki felhagy harci tevékenységével. A partizánok körében akkor ez a jelszó kapott lábra: „A halottak az élőket akarják megajándékozni az élettel." A partizánok szemében akkor már minden miniszter halottnak számított. .. Hriszto Radonov lett az egyesített partizánosztag ifjúsági titkára. Csakhamar befejeződött a politikai előkészítés és a harci felkészülés. Az ak ciónak augusztus 4-én pontosan 18 órakor kellett elkezdődnie. Tizenöt órakor már felsorakoztak a támadás kiinduló vonalán. A jobbszárnyon egy hatvan tagú partizáncsoport foglalt helyet Krum Radonov parancsnoksága alatt, mely elfoglalta Pcselino helységet. A derékhadat az ifjúsági csoport alkotta; Lazar Lazov volt a parancsnoka, politikai biztosa pedig Szlavcso Georgijev. Az ifjúsági csoportnak jutott a legfontosabb feladat: elfoglalni és megsemmisíteni a kocserínovói állomást, ahol a németek erősen befészkelődtek és fegyverraktári létesítettek. TÁBORNOK