Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1969-09-07 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
A SZERELMET ELFELEJTIK Amíg felnő Q gyerek 80 ezer koronába kerül # Angliában nincs írott törvény # Évente 600 kérvény # A törvénytelen gyermek az államé — a törvénytelen gyermeket megöli k / Az ember furcsa lény: többnyire azt hangsúlyozza, hogy nyugalomra, békességre, csendes otthonra vágyik, s mégis keresi a változatosságot, az izgalmat, a különlegességet. Kiben nincs egy kis kalandvágy? Persze ennek formája különböző lehet. Az utóbbi időben több alkalmunk nyílik fantáziánk kibontakoztatására, kalandos vágyaink beteljesülésére. Valahogy kisebb lett a világ. Külföldre utazunk, idegen barátokat fogadunk, emberekkel és népekkel ismerkedünk. Ezek az órák kétségkívül életünk kellemesebb részét jelentik. Gyakran azonban a kaland, vagy akár az ártatlan látogatás messzemenő következményekkel járhat, élettragédiákkal végződhet... Egy kis nyár, tenger, romantika, szerelem. Vagy egy bécsi kocsi, néhány átmulatott éjszaka és aztán... eltűnik a lovag, és gyermeksírás tölti be a szerencsétlenül járt lány, fiatalasszony szerény otthonát. Megesik, hogy a férfi becsületesen vállalja az apaságot és gondoskodik gyermekéről. Sajnos, gyakoribb eset, hogy a másik fél nyomát bottal lehet ütni. Sokan vannak olyanok is, akik elhagyják családjukat, feleségüket, gyermekeiket, másutt, határainkon kívül keresik boldogságukat. Hát igen, valahol itt kezdődnek az emberi tragédiák ... A gyermek egyelőre nem érdeklődik apja iránt, vagy esetleg idővel elfelejti. De Kt van az anya, gondjaival, bajaival. Hiszen amíg egy ilyen csöppség felnő, 70-80 ezer koronára van szüksége. S honnan vegye azt? Meg aztán az igazság is úgy követeli, hogy a szülők mindegyike nevelje a gyermeket, s ha ez lehetetlen, okkor legalább anyagilag biztosítsa ezt. A nők többsége nálunk aránylag alacsony fizetést kap, így az apa hozzájárulása a kiadásokhoz nélkülözhetetlen. Ezért szabják meg törvényeink a kötelező gyermektartást. Csakhogy az írott szó és az élet által írott törvények között néha nagy a különbség. Minden törvénynek csak akkor van értelme, ha be is tartják. De mi legyen azokkal, akik a törvényt nem tartják be? Ebben az esetben, akik nem hajlandók önként teljesíteni a gyermektartási kötelességüket? Brnóban, a Roosevelt utca 16 szám alatt hazánkban egyedülálló szerv székel: A NEMZETKÖZI JOGI IFJÚSÁGVÉDELEM KÖZPONTJA 1930-ban dr. Sedláček egyetemi tanár kezdeményezéséből jött létre. Akkor Európában Csehszlovákián kívül ilyen szerv csak Németországban volt. Feladatául tűzte ki, hogy nemzetközi viszonylatban védeni fogja a gyermekeket, megkeresi az apákat, és gyermektartásra kötelezi őket. Akkor persze ez jóval nehezebb feladat volt, mint ma. 1952-ben az állam vette át az intézet igazgatását. Egyik szerényen berendezett irodájában, ügyiratok lapozgatása közben találjuk Anna Novákovát, aki az intézet fennállása óta itt dolgozik, ő kezelte az első ügyet. Ma már az a bizonyos kisfiú negyvenéves. Novákné asszony azóta a gyermekek ezrein segített. Tőle és az intézet igazgatójától, dr. Theodor Uhdetól nagyon sok érdekességet tudunk meg. 1956-ig tevékenységük tulajdonképpen jótékonysági alapon folyt. Ugyanis csak akkor ült össze New Yorkban egy nemzetközi konferencia, amelyen elfogadták és törvénybe iktatták a gyermekek nemzetközi jogi védelmét. Európa valamennyi államának képviselője részt vett a konferencián és Angliát kivéve alá is írta ezt az egyezményt A világ többi állama azonban nagyobbára kivonta magát e kötelezettség alól. Sajnálatos, hogy az intézet létezéséről a rászoruló anyák nem igen tudnak. Igy csak az esetek töredéke jut el ide. A bíróságok és a járási nemzeti bizottságok mellett működő ifjúságvédelmi osztályok dolgozói nem tájékoztatják eléggé az érintetteket, holott ez elsődleges feladatuk lenne. A legtöbb asszony csak szóbeszéd, illetve egy-egy cikk alapján keresi fel őket és kéri segítségüket. Ez bizony hiba, ugyanis évekre visszamenőleg sokkal nehezebb egy-egy ügyet elintézni, nagyobb összegeket kell kierőszakolni, mint azonnal az eset megtörténte után. 1968 decemberében 4646 nyitott ügyiratot kezeltek. A múlt év augusztusa után az év végéig a kérelmek száma 520-szal növekedett, holott az új ügyek évi átlaga 600. Ez év augusztusáig több mint ezer új kérvény érkezett. Az „árván" maradt gyermekek száma tehát egyre növekszik. Sokan persze most azt képzelik, hogy elegendő ennek az intézetnek írni, s az azonnal elintézi a pénz folyósítását. Hát bizony A VÉGSZÓIG HOSSZÚ AZ ÚT Átlagosan fél évig tart egy-egy ügyirat elintézése, de sok eset évekig is nyitva marad. Főként a régebbi keletűek, és az orientális államokra vonatkozóak. Vonnak esetek, amelyek el sem intézhetők. Ha a feleség meg tudja adni férjének tartózkodási helyét, aránylag egyszerű á dolog. Legtöbbször azonban a családtagok közül senki sem tudja, hogy a férfi hova távozott, illetve Bécsből tovább megy. Ilyenkor a Vöröskereszt siet az intézet segítségére. 1956-ban ugyan létre jött a nemzetközi egyezség, ám ez csak azt tartalmazta, hogy egy-egy állam ilyen jellegű intézménye segíti a másik intézményt a gyermektartás folyósításának elintézésében. Ezek az intézmények nem szólhatnak bele a törvényrendeletekbe. Sajnos, minden államban más-más törvény érvényes s ez nagyon megnehezíti a munkát. Például Angliában és általában az angolszász országokban nem kötelező az állandó lakhely bejelentése, s így azután nagyon nehéz megtalálni valakit. Angliában ezen kívül nincs írott törvény, ott egy-egy bírósági esetet a hagyományok kialakulása alapján ítélnek meg. Az ottani törvények szerint a feleség köteles mindenhova követni férjét, vagyis normáik szerint a Csehszlovákiában maradt asszony járt el törvényellenesen. Angliában a törvénytelen gyermek az állam tulajdona, az állam ad neki nevet és fedezi a nevelési költségeket. Felfogásuk szerint másutt is így kell ennek lennie, s nem értik, miért nem hagyja az állam „szabadon élni és dolgozni a férfit". Amerikában hasonló a helyzet. Ott is A FELESÉG KÖTELES KÖVETNI FÉRJÉT Ha nem tesz így, vessen magára. Ezekben az államokban évente körülbelül 900 000 asszony keresi gyermeke apját, és csak egyharmada találja meg. Amerikában az apa felkutatása magándetektív útján történik, az azonban egyetlen szervvel sem áll szóba, míg meg nem kapja a 300 dollár előleget. Mondanunk sem kell, milyen akadályokat jelent ez munkánkban. Vagy például a mohamedán államokban a Korán tiltja, hogy egy férfitől bárki is megkérdezze melyik asszonnyal tart fenn intim kapcsolatot. Feleségnek csak az számít, akit a férfi annak rendje és módja szerint megvásárol. Ilyen alapon ott nem létezik törvénytelen gyermek. Ha egy leányanyának gyermeke születik, azt azonnal megölik. Nálunk aránylag sok arab diák tanul, s bizony ittlétük ilyen jellegű következményekkel is jár. Lányaink nem értik meg, hogy a mohamedán férfiak törvényeinken kívül állnak. Feltételezik, hogyha államaink között kulturális, gazdasági egyezmények léteznek, akkor jogi egyesség is van. Ezekben az esetekben nem lehet semmit tenni. Az egzotikum varázsát a csalódás váltja fel. Az intézet minden évben ismételten kéri az Igazságügyi Minisztériumunkat, tegye meg a szükséges lépéseket ebben az irányban, ám eddig semmi eredményt nem értek el. Vannak, akik csak végső elkeseredésükben tíz-tizenkét év múltán kérik a segítséget. Ezek nagyon szomorú esetek. Gyakran előfordul, hogy a nevezettet sikerül ugyan megtalálni, de tagadja az apaságot azt állítva, hogy az anyát nem is ismeri, vagy már nem emlékszik rá. Ilyenkor orvosok segítségét kell kérni, s amíg beigazolódik a feltevés, évek telnek el, a procedúra költségességéről nem is beszélve. Akadnak olyan apák is, akik válás után szombaton felkeresik gyermeküket — ehhez joguk van —, elviszik sétálni, és a gyermek többé nem kerül vissza anyjához. Az apa magával viszi külföldre. AZ „ELRABOLT" GYERMEK visszaszerzése nagyon nehéz feladat. Előírásaink értelmében, ha az elvált házastársak közül valamelyik külföldi látogatásra készül, a másik fél beleegyezésére van szüksége. Ha a feleség úgy véli, hogy volt férje, illetve férje nem tér többé vissza, az intézményen keresztül jogában áll a nevelési költség előzetes letételének kérelme. Ezen a kontón Brnóban másfél millió van, amit azután az intézet havonként folyósít. Az elmondottakból kitűnik, hogy az intézet dolgozóinak nehéz feladatokat kell megoldaniuk. Ismerniük kell más államok törvényeit, más népek nyelvét. Uhde igazgató például hét nyelvet beszél, hazánkban egyedülálló szakembere a nemzetközi jognak. Tudásának, türelmének és nem utolsósorban emberszeretetének köszönhető, hogy a legtöbb ügyet kedvezően intézik el. Csak azt fájlalja, hogy intézményükre egyáltalán szükség van, hogy az emberek nem rendelkeznek elegendő felelősségérzettel, hogy képesek fájdalmat okozni egymásnak. A törvények nem oldanak meg mindent, az életkörülményeken kellene változtatni. Egy kis nyár, tenger, romantika, szerelem. Vagy egy bécsi kocsi, néhány átmulatott éjszaka és azután... a brnói nemzetközi jogi ifjúságvédelem központjában szaporodnak az akták. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy sokan felelősségtudattal hagyják el az országot, az intézet közbejárása nélkül küldik a gyermektartást, távolról bár, de gondoskodnak itthon maradt élettársukról, gyermekeikről. Persze a szeretet nem pótolható pénzzel... OZORAI KATALIN (Tóthpál Gyula felvétele.)