Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-07 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN E heti karikatúránk A nyuga!-németországi választási kampányban a felbátorodott neonáci NPD párt „rendcsináló" zsoldoslegényeivel terrorizálja az újnácik propagandakampánya és gyűlései ellen tüntető de­mokratikus tömegeket. Több nyugatnémet városban sok siemélyl sebesítettek meg a neonáci vezetők testi épségére és gyűléseik biztonságára felügyelő zsoldosok, akiknek garázdálkodását a bon­ni kormány különös jóindulattal tűri. un £ m 11 1969. szeptember 7. A NAP kel: 5.10, nyugszik: 18.14 órakor. A HOLD kel: —, nyugszik: 16.42 órakor. Névnapj'ukon szeretettel köszöntjük REGINA — MARIANN nevű kedves olvasóinkat • 1559-ben halt meg MI­CHELE SANMICHELI olasz építész, a cinquecento egyik legnagyobb, építóművésze, Bramante és G. da Sangallo tanítványa (szül.: 1484) • 1939-ben a náci német had­erő ezen a napon vonult be Krakkóba. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ? Kl TALÁLJA EL ? A tavalyi év folyamán gyakran fordultunk olva­sóinkhoz és kikértük ta­nácsaikat, javaslataikat lapunk szerkesztésével kapcsolatban. Közülük sokat már is megvalósí­tottunk, de sok minden még csak terv, elképze­lés. Olvasóink többsége szorgalmazta a rejtvénye­ket. Ggy hisszük, most már akad belőlük elég. A Ki kicsoda még be sem fejeződött, máris új tipp­szelvény jelent meg a Va­sárnapi Oj Szóban. Ma két ország sportra­jongóinak millióit foglal­koztatja az egy hét múl­va sorra kerülő csehszlo­vák—magyar labdarúgó mérkőzés, mert itt dől el, melyik csapat jut ki a vi­lágbajnokságra. Termé­szetesen a tippelés nem egészen rejtvény. A göm­bölyű labda kiszámítha­tatlan és nincs matema­tikai módszer, nincs szá­mítógép, amely előre je­lezhetné az eredményt. Éppen ebben rejlik a tip­pelés varázsa. A rejtvény tanulság, ta­nulás és szórakozás. Sőt, játék! A tippelés inkább csak játék, szórakozás. De éppen ez a játék tar­kítja szürke hétköznap­jainkat. S a szórakozta­tás hasonló formáit a jö­vőben is keresni fogjuk. Ezért kívánunk kelle­mes szórakozást mind­azoknak, akik a nagy mérkőzést akár a prágai stadion nézőteréről, akár a tv képernyőjéről nézik. S ne bosszankodjanak, ha a csapatok a zöld gyepen majd nem úgy játszanak, ahogy azt tippszelvényfin­kön megjósolták ... Az elragadtatásra haj­lamos szurkolók se feled­jék, hogy a játéknak is vannak szabályai! Itt uta­lunk eperjesi olvasónk, Murgas Adám levelére, amelyből idézünk: „A sport, a labdarúgás szolgálja a közeledést. A mérkőzés — dőljön akár egyik, akár másik léi ja­vára is — ne adjon okot á szenvedélyek felkorbá­csolására. Nincs szebb annál, mint amikor a vesztes elismerőleg kezet nyújt a jobbnak .. S hogy ebben az eset­ben ki lesz a jobb, tessék eltalálni. Csak ne felejtse el be­küldeni kitöltött tlppszel­vényét... A SZERKESZTŐSÉG Szigor és emberség Az augusztusi napok feszült légköre után a közvélemény meg­nyugvással fogadta a központi szerveknek a rend fenntartása érdekében hozott erélyes intézkedéseit. Annak ellenére, hogy a törvényerejű intézkedések szigorú, kemény rendszabályokat tar­talmaznak. A rendkívüli intézkedéseket a rendkívüli helyzet tette szük­ségessé. Társadalmunkban hosszú hónapok óta tart a feszült­ség, és ennek feloldása eddig is óriási energiát kötött le, amit hasznosabb célokra fordíthattunk volna. Közvéleményünk már régóta hangot adott véleményének, hogy a rendbontók ellen nagyobb eréllyel, szigorral kellene fellépni. Az eddigi törvények nem adtak kellő lehetőséget a bűnözés megelőzésére és a bűnözők megfékezésére. Számos olyan rendszabály volt érvényben, amelyek megkötötték a köz­rend őreinek kezét a bűnözés felszámolásában. Társadalmunk a demokratikus elvek helytelen értelmezése folytán sok esetben éppen a bűnözőkkel szemben volt elnéző, s ennek százezrek, milliók látták a kárát abban az értelemben, hogy nem kaptak kellő védelmet a bűnözők túlkapásaival szemben. A szigorúbb rendszabályokat már lapunk hasábjain is több­ször szorgalmaztuk. Az eredményes munka egyik alapvető fel­tétele a biztonság érzete. Valljuk be őszintén, ez a múltban nagyon sokszor hiányzott. Nem gondolunk most csak a torzulá­sokra és a visszaélésekre, hanem a társadalmi és a személyi vagyon vakmerő, semmitől vissza nem riadó dézsmálóira, mond­juk csak a gépkocsitolvajokra, akik — és éppen ők — a nyo­mozó szervek és a bíróság előtt nagy bangón demokratikus tőrvényeinkre hivatkoztak és hivatkozhattak (I). S a csekély büntetések egyáltalán nem riasztották őket vissza további bűn­cselekmények elkövetésétől. Ilyen téren a demokráciát tehát a bűnözök is élvezték, vi­szont a károsultak csak kevés reménnyel fordulhattak segítsé­gért a közbiztonsági szerveinkhez. Márpedig az a tolvaj, az a rendbontó, akinek nem kell számolnia a törvény szigorával, na­gyobb kockázat nélkül folytathatja a társadalom tagjaira veszé­lyes tevékenységét. Aki demokráciát hirdet a bűnözőkkel szem­ben, a becsületes emberek millióinak biztonságát, jogait, tu­lajdonát és demokráciáját veszélyezteti. A rendkívüli és bizonyos időhöz kötött törvényes intézkedé­sek másik része értelmében tisztségüktől és állásuktól is meg­foszthatok azok a személyek, akik elvesztették a környezetük bizalmát. Olyan kitétel ez talán, amely lehetőséget ad az egyéni szám­lák törlesztésére és az egyéni sérelmek visszafizetésére? A munkaközösségek, munkahelyek és egyének érettségén, em­berségén, valamint a pártszervezetek erején, elvi szilárdságán múlik, hogy a rendkívüli törvények kizárólag a társadalmi ha­ladást, az emberséges eljárást biztosítsák. Az elmúlt évek elegendő tanulsággal szolgáltak ahhoz, hogy ma nem lehet olyan hibákat elkövetni, amelyek a jövőben mind az egyén, mind a társadalom szempontjából meg ne bosszul­nák magukat. Mindannyiunkon múlik tehát, hogy a szigorú törvények ki­zárólag szocialista társadalmunk és valamennyiünk biztos jö­vőjét, a közrendet, a társadalom tagjainak biztonságát szolgál­ják. KALÁSZ LÁSZLÓ KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A háború tovább folyik A napokban, amikor a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 25. évébe lépett, érdemes egy kis számvetést végezni a vietnami problémáról. A hírekből ugyanis elég nehéz általános következtetéseket levonni és választ adni arra a kér­désre, hányadán áll a béke ügye. Foglaljuk össze röviden a szemben álló felek törekvéseit, így talán kirajzolódik a reá­lis válasz. HANOI: A VDK kormánya, amely az amerikai kalózbombá­zások megszüntetése óta gazdasága helyreállításán fáradozik, számtalanszor kifejtette álláspontját: Vietnamban csak akkor lesz béke, ha az amerikaiak teljesen kivonulnak és az ország népére bízzák a politikai problémák rendezését. Ha Dél-Viet­namban demokratikus kormány alakul, akkor a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya és a saigoni kor­mány átadhatja helyét egy olyan semleges kormánynak, amely a déli országrész valamennyi jelentős politikai csoportját kép­viselné. Demokratikus, szabad választáson kell dönteni Vietnam jövőjéről. SAIGON: Dél-Vietnam bábkormánya mindent elkövet, hogy megtorpedózza a békés rendezést, az amerikaiak távozását, amely természetesen bukásukat jelentené. Thieu és Ky tábor­nok mellett most egy újabb generális került a kormány élére, amely teljesen lehetetlenné teszi és üldözi mindazokat, akik az ésszerű béke hívei. Az amerikai nyomásra elharigzott saigoni békülési szólamokat senki sem veszi komolyan. Egyes lapje­lentések szerint a bábkormány azt követelte Nixontól, hogy szüntesse be az amúgy is jelentéktelen csapatkivonásokat. Az ideiglenes forradalmi kormány tíz pontban kifejtett állás­pontja a béke feltételeként az amerikaiak távozását követeli és egy szabad választások alapján megalakuló nemzeti kormányt |avasol. Közben a hazafias erők, ha csökkentették is harci te­vékenységiket, naponta győzik meg ellenfeleiket arról, hogy nem gyengeségük és kimerültségük jele az, hogy tárgyalni akarnak, ahogy azt egyes nyngati lapok hirdetik. WASHINGTON: A legutóbbi hónapok arról tanúskodnak, hogy Nixon elnök egyre nyíltabban halad elődje veszedelmes nyomdokain és enged a szélsőséges erők követeléseinek. Ezzel magyarázzák azt is, hogy ideiglenesen felfüggesztette a katonai egységek kivonását Dél-Vietnamból. A hadügyminisztérium azt bizonygatja, hogy fokozódott a VDK-ból a katonák átszivárgása délre, azért folytatni kell a háborút, ezzel szemben a külügy­minisztérium ellenzi a harcok folytatását és a politikai megol­dást szorgalmazza. Ogy látszik, Nixon habozik és nem tud vá­lasztani a két álláspont között. Tehát jelenleg tisztázatlan, za­varos az amerikaiak vietnami politikája, azért nehéz lenne kitalálni, merre vesz irányt az elkövetkező hónapokban. PÁRIZS: A francia fővárosban folyó vietnami béketárgyalá­sok is arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok nem tö­rekszik őszintén a békére. Cabot Lodge, az amerikai küldött­ség vezetője üres kézzel érkezett vissza Washingtonból, és a legutóbbi ülésen szokás szerint újra a szabadságharcosokat tet­te felelőssé az egy helyben topogásért. A francia sajtó arról ír, hogy a Vietnamról tárgyaló értekezlet valószínű Párizsban telel. E vázlatos összefoglalóból is kitűnik, hogy a vietnami béke sorsa nagyon bizonytalan. A háború tovább folyik. SZŰCS BÉLA AZ OSTOBASÁG ÚTJA (HANDELSBLATT) Ondrej Klokoč, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke a hét elején a bratislavai várban fogadta a Nemzetközi Kapcsolatokat Ápo­ló Csehszlovák Társaság vendégeinek küldöttségét, mely részt vett az SZNF 25. évfordulójának besztercebányai ünnepségein. (M. Borodáčová felv. — ČSTK j Szeptember elsején Bratislavába érkezett a Szovjet—Csehszlo­vák Baráti Társaság 10 tagú küldöttsége, melyet Jozef Való, a CSSZBSZ SZKB elnöke Jogadott. A szovjet küldöttséget G. N. Holosztjakov altengernagy, az SZCSBT Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Hőse, Bratislava díszpolgára vezette. {K. Valko felv. — ČSTK) Varsó lakossága nagy lelkesedéssel fogadta Ludvík Svoboda köztársasági elnököt és kíséretét. A csehszlovák vendégek hi­vatalos látogatásuk során részt veitek a második világháború kitörésének 30. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnep­ségen, amelyen Svoboda elnök is jelszólalt. (CAF felv. j

Next

/
Thumbnails
Contents