Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-07 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

Tovább építik?... Abbahagyják? Vagy talán csak egy időre fagyasztják be? Természetesen a textilgyárról van szó, amelynek építéséről, távlatairól valami három esztendeje riportot írtam. Ott voltam, amikor a miniszterasszony hivatalosan is bejelentette: Itt van szükség a gyárra. Igy Léva „kapta"* meg a gyárat... És ott voltam, amikor az építővállalat vezető dolgozója mondta: „Talán itt megtörténik a csoda — határidőre elkészül a gyár". üs Nem véletlenül döntöttek ügy, hogy ezt a gyárat éppen Léván építik fel. Léva környékén kevés a munkaalkalom. Főleg a nők számára. Az ötvenes évek végén végzett felmérés mutatja, hogy ilyen szempontból ez a vidék mélyen az országos átlag alatt volt. Ján Udvardy mérnök statisztikai adatokkal illusztrálja az ötvenes évek végén uralko'dó helyzetet. De figyelmeztet: — Mindez a múlté. Ami 1960-ban, vagy 62-ben igaz volt, az ma már félig se igaz. Más szóval: Léva környékén ma már távolról sincs olyan nagy munkaerő-felesleg — női munkaerő-felesleg — mint hatnyolc esztendeje. — Mi történt? — Néhány csehországi üzem, vállalat felfedezte: érdemes itt fióküzemet építeni. Hogy csak egy példát említsek, a járásban a jablonecl divatékszergyár 300 nőt foglalkoztató részleget létesített ... Iparosodik a vidék... viszont Udvardy mérnök a jelenség fölött nem térhet napirendre anélkül, hogy le ne vonná belőle a következtetéseket. Már csak azért se, mert a jelek szerint ő a tröszt egyik kiszemelt embere, aki a gyár elkészülte után itt is marad. CD •o > >U •u •E O TJ O :s Q. •O) LÉVAI CSODA o Csak sejtem, milyen lehef egy korszerű gyárépítés ütemterve, ahol szinte minden egye* gép minden egyes mozdulata percnyi pontossággal meg van határozva. Csak sejtem, mert a mérnök erről, ennek az ütemtervnek a kidolgozásáról, az alkalmazási lehetőségéről még csak mint a jövő zenéjéről beszél. Ha lassan is, de épül a gyár. Vajon milyen gépek kerülnek a 110 milliós költséggel épülő nagy csarnokba? — Minden kár haszonnal jár — idézi a mérnök a közmondást -és elárulja, hogy a beruházó — nem kapitulált. — Megtörténhetett volna, hogy belenyugszunk a dolgok Ilyen alakulásába, és a később elkészült csarnokba az eredetileg tervezett gépeket szereljük be. Mi semmibe se nyugodtunk bele ... Tudni kell, hogy a gyár két szakaszban épül. A most épülő részleg — a 650 milliós — az első szakasz. Eredetileg úgy tervezték, hogy az első szakaszban a hagyományos textilipari gépeket alkalmazzák. Ez abban az időszakban volt, amikor még nem tudták, milyen nagy jövő vár a brnói vásárok csehszlovák slágerére: az orsó nélküli szövőgépekre. Ezeket a gépeket csak a második szakasz gyáregységébe akarták beépíteni. Változtattak a tervBh, így a korszerűbb gépek már az első szakaszban is dolgozhatnak. Érdekességként a mérnök azt is megemlíti, hogy a „brnói sláger" hazai elterjedése is késett. Az orsó nélküli szövőgép szabadalmát már két textilnagyhatalom: Olaszország és Japán megvásárolta tőlünk. A világra szóló találmány tehát nagy késéssel jutott el szülő hazájába — Csehszlovákiába. A lévaiak bebizonyították, hogy még a mi szűkös körülményeink között is lehet küzdeni a gépek normális elöregedése ellen. A textiliparban már észrevették, tudatosították, hogy Udvardy mérnök szavaival élve „elavult gyárat építeni — nem érdemes". Tehát a lévai gyár felépül és az üzem modern lesz. A munkaalkalom nélküli nők zömét nem is az ipari kisüzemek „szippantották" fel, hanem a mezőgazdaság. Ma a szövetkezetek mások, mint 1962-ben voltak. Akkor száz falusi lány, asszony közül legalább kilencven így sóhajtott fel: „Ha én egyszer gyárban dolgozhatnék ..." Akkor a szövetkezetesek jövedelme — néhány jó gazdaságot kivéve —

1 az ipari dolgozók jövedelmének a felét se érte el. Ma más a helyzet, viszont ez a körülmény nem változtat a tényen, hogy az ország legkorszerűbbnek ígért textilgyárát Léván kezdték építeni. — És a hír, hogy a gyárat nem építik fel? — Alaptalan mendemonda! A sző szoros értelmében felkiáltójellel mondja ezt Udvardy mérnök, és ez megnyugtat. Viszont elszomorít, amikor közli velem: a csoda — elmarad. A gyárat nem sikerül határidőre felépíteni. Pedig a kezdet biztató volt. Az üzemnek az eredeti terv szerint a jövő évben kellene megkezdeni a próbaüzemeltetést. Eszerint 1971-ben már teljes kapacitással termelt vol— Mi okozta a késedelmet? — Mindaz, amit általában „népgazdasági aránytalanságok" gyűjtőnéven emlegetünk. Az építőipari problémák, a tervezési melléfogások, az anyaghiány, a szakemberhiány és tucatnyi más tényező ... Pillanatnyilag gondot okoz, hogy a fő kivitelező — a Priemstav —' képtelen az épttőmunkák befejezésére. Éneikül, azonban a technológiai berendezések szerelését nem lehet megkezdeni. Találomra a gyárudvaron megkérdezek egy betonozót: Mi a véleménye a munkák menetéről? Lakonikusan így válaszol: „Nem klappol". Udvardy mérnök, aki közgazdász lévén szélesebb összefüggésekben látja a dolgokat, elmond egy jellemző esetet. — Termelési értekezlet. Mind a beruházó, mind a kivitelező egyetért abban, hogy a dolgok — nem „klappolnak". Így szóltam az építésvezetőhöz: Miért nem dolgoztok két műszakban? „Annyi eszem nekem is van. Csak, hogy egy műszakra sincs elég cementem ... " Iskolapélda, amelynél jobban semmi sem jellemezheti az építkezésen — és az országépítésben uralkodó állapotokat. Ha gép van nincs cement, vagy nincs kavics. Megtörténik néha, hogy ez is van, meg amaz is van, de akkor elromlik a gép és egyes alkatrészek beszerzése — kalandregényekbe kívánkozó vállalkozás. — Ma még a Priemstav okozza a legtöbb gondot. Holnap, holnapután azonban — az építőmunka elvégzése után — a technológiai berendezések szállítói okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Majd meglátjuk ... Nem sok optimizmussal és nem sok reménnyel mondja ezt a mérnök. Pontosan tudja, mibe kerül, ha a gyárat a tervezett 48 hónap helyett csak 60 hónap alatt építik fel. — A különbség — egy év. Az első szakasz építése körülbelül 650 millióba kerül. Egy év alatt az üzem mintegy 300 milló korona értékű árút termel. Ebből az adatból sokminden kiszámítható. meg, hogy az iparilag fejlett országokban az építés előkészítése tart aránylag hosszú ideig, hogy azután az építést gyorsan befejezhessék. Nálunk viszont sok esetben a beruházók legfőbb gondja, hogy különböző fondorlatokkai megszerezzék az építkezési engedélyt. A többit a „majd csak lesz valahogy"^ bízzák. Szinte elképzelni se tudom, mennyi az a 300 millió, amenynyivel az ország a késedelmes építés miatt — csak ebben az egyetlen esetben — károsodik. Csupán annyit tudok: nagy veszteségről van szó. Igazat kell adnom Udvardy mérnöknek, hogy gátat kell vetni a vállalatok beruházási „ámokfutásának". És a sorrendet meg kell fordítani, az építkezések előkészítésére nagyobb gondot kellene fordítani. Kitekintünk a gyárudvarra. Itt egy betonkeverő áll, amott egy daru vesztegel, máshol egy dömper tétlenkedik. A hosszúra nyúlt gyárépítés sok gondot okoz a beruházónak, nevezetesen Udvardy mérnöknek. Azok a szakemberek, akik a hatvanas évek elején tanulták ki Csehországban és az észak-szlovákiai gyárakban a mesterséget, már máshol helyezkedtek el, máshol telepedtek le. A gyár elkészülte után ezeknek csak egy része hajlandó hazajönni. Viszont — mint már említettük — Léva környékén ma már nincs olyan nagy munkaerő-felesleg, mint 1960 körül volt. — Ojabb toborzásba kezdünk — mondotta a tröszt képviselője. — Szívesen vesszük á fiatalok jelentkezését, egy-két éves iskolára, tapasztalatszerzésre küldjük őket, hogy 1970ben és az azt követő években ne kelljen szakemberhiánnyal küzdenünk. Bíznak a fiatalokban. És örülnek, hogy nem „múzeum lesz a gyár", hanem olyan üzem, ahol a modern igényű dolgozók is megtalálják számításukat. Áruljunk el néhány érdekes számot a gyár programjából. Évente 37 millió méter textil anyagot adnak át a kiskereskedelemnek. Fő termékük az ágynemű lesz, ami iránt mind ma, mind holnap és holnapután nagy lesz az érdeklődés. A mérnök íróasztalán külföldi szakirodalom. Ogy látszik, érdeklődik aziránt, hogy máshol miként folyik a gyárépítés. A beruházásokat, a gyárépítést mi fordítva szervezzük, mint a fejlett ipari országokban, ahol megnézik, hova teszik a pénzt... Udvardy mérnök szerint ez a' „fordítottság" abban nyilvánul A tervezett 48 hónap. helyett körülbelül csak 60 hóncp alatt készül el a gyár. A csoda tehát elmarad. Viszont az csodálatra méltó, ahogy a textilipar fejlesztését irányítók küzdöttek azért, hogy minden nehézség ellenére is korszerű legyen a gyár. És ez - nem kis tett! TÓTH MIHÁLY