Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-05 / 209. szám, péntek

ELHUNYT HO SI MINH ,. a/ i otuairoi; szabad államnak ismerte el Viet­namot, amely kormánnyal, paria menttel, hadsereggel és saját pénzügyekkel rendelkezik és az Indokínai Föderáció, valamint a Francia Unió részét alkotja. 194B decemberében azonban a francia gyarmatosítók a megállapodások felrúgásával megtámadták a köz­társaságot. Msglndult a nyolcéves fegyvnr::s harc a betolakodók el­len. A forradalmi háború meghir­detője, szervezője a nép immár le­gendás hírű vezére, Ho Si Minh volt. Az Indokínai Kommunista Párt őrükébe lépett Vietnami Dol­gozók Pártja az 6 vezetésével is­mét győzelmet aratott a harcban. Franciaország kénytelen volt Genf­ban aláírni a fegyverszüneti egyezményt, elismerni szennyes háborújának kudarcát. A vietnami párt és kormánykül­döttség vezetőjeként Ho Si Minh lS35-ben látogatást tett Kínában és a Szovjetunióban. 1957-ben az európai népi demokratikus orszá­gokban járt. Az Egyesült Államok Vietnam el­leni agressziója óta következete sen és erélyesen követelte az 1954. évi genfi egyezmény rendelkezé­seinek tiszeletben tartását, az amerikai csapatok Vietnamból tör­ténő kivonását és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front tá­mogatásával erőteljes segítséget nyújtott az agresszorok elleni há­borúhoz. Gromiko Tito elnökkel tanácskozott Hanoi gyászol A hanoi középületeken csü­törtök reggel óta fekete zász­lók lengenek és az utcákon az emberek a Ho St Minh elnök halálát követő hétnapos gyász jeleként fekete karszalagot hordanak. Mint a VNA jelenti, az elnök elhunyta után a Viet­nami Dolgozók Pártjának Köz­ponti Bizottsága rendkívüli ple­náris ülést tartott. A Központi Bizottság 1 percnyi némasággal adózott Ho Si Minh emléké­nek, majd meghozta a döntést a temetés megszervezéséről. Ezt követően a délutáni órák­ban tartotta meg együttes ülé­sét a párt központi bizottsága, a nemzetgyűlés állandó bizott­sága és a Hazafias Front Köz­ponti Bizottságának elnöksége. A résztvevőket Pham Van Dong, a VDP Politikai Bizott­ságának tagja, miniszterelnök tájékoztatta a halálhírről. Az ülés megrendült résztvevői szintén 1 percnyi csöndet szen­teltek az elnök emlékének. A szovjet vezetők részvéttávirata A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Minisztertanács csütörtö­kön mélységes együttérzését fejezte ki Ho Si Minhnek, a VDK elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottsága elnöke elhunyta al­kalmából. „Eltávozott közülünk a hős vietnami nép nagy fia, a nem­zetközi kommunista mozgalom és a nemzeti felszabadító moz­galom kiemelkedő személyisé­ge, a Szovjetunió nagy barát­ja" — hangzik abban a távirat­ban, amelyet a Szovjetunió ve­zetői intéztek a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bizott­sághoz, a Nemzetgyűlés állan­dó bizottságához és a VDK kor­mányához. A részvéttávirat szövege han­goztatja: Ho Si Minhnek, a jel­szabadulásért és a szocializmu­sért küzdő vietnami nép elis­mert vezérének irányításával valósult meg az augusztusi for­radalom, amelynek szülötte a Vietnami Demokratikus Köztár­saság — Délkelet-Ázsia első szocialista állama. A Ho Si Minh által lelkesített vietnami nép megsemmisítő vereséget mért a VDK elleni irányuló im­perialista agresszióra, nagysza­bású harcot kezdett az Egye­sült Államok és szövetségesei­nek intervenciója ' ellen, Dél­Vietnam felszabadításáért. A távirat hangoztatja, hogy Ho Si Minh egész életét és minden képességét a népe jobb jövőjéért vívott harcnak, a marxizmus—leninizmus diada­lának szentelte. A távirat kifejezésre juttatja a Szovjetunió vezetőinek azt a meggyőződését, hogy a Vietna­mi Dolgozók Pártja és az egész vietnami nép szilárdan követni fogja Ho Si Minh útmutatását; fejleszti és megszilárdítja a szocializmust a VDK-ban; eltö­kélten megvédi a szabadság, a függetlenség, Vietnam egységé­nek és. haladásának ügyét; erő­síti a szovjet—vietnami barát­ságot, a szocialista közösség és az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom összeforrottsá­gát. , , , A VDK prágai nagykövetsége és a dél-vietnami köztársaság nagykövetsége közli,- hogy hét­főn, szeptember 8-án 9 és 16 óra között fogad részvétnyilvá­nító látogatásokat a nagykö­vetség székházában, Prága 6 — Bubeneč — V Tisine 2. szám alatt. Belgrád — A hivatalos láto­gatáson Jugoszláviában tartóz­kodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön reggel Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter társaságában Belgrádból Brioni-szigetre uta­zott, s délelőtt megkezdte meg­beszéléseit joszip Broz Tito ju­goszláv államfővel. Gromiko jugoszláviai megbe­szélései első felének tárgyalá­sairól adott tájékoztatókból ki­tűnik, hogy a két ország kö­zötti kapcsolatok vonatkozá­sában a baráti és sokoldalú együttműködés kialakítása a fő cél, ami az árucsereforgalom növelésén és általában a gaz­dasági együttműködés erősíté­sén túl a politikai kapcsolatok kibővítésére is kiterjed. Gromiko a nemzetközi politi­ka kérdéseivel összefüggésben a jugoszláv fővárosban hangoz­tatta, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia sok megvitatott problémával azonos vagy ha­sonló álláspontot vall, bár vannak bizonyos eltérések az egyes jelenségek és fejlemé­nyek megközelítésében. Szor­gos és kitartó munkával azon­ban ezeket meg lehet és meg kell szüntetni. A Szovjetunió ebben a vonatkozásban abból indul ki, hogy a bonyolult nem­zetközi helyzet elsődleges fon­tosságúvá teszi a testvéri szo­cialista országok egységét az imperializmus intrikái elleni küzdelemben. Szerdán a szovjet külügymi­niszter Mitja Ribicsiccsel, a Ju­goszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökével folytatott megbeszélése után díszebéden vett részt, amelyen mind a ju­goszláv külügyminiszter, mind Gromiko pohárköszöntőt mon­dott. Mirko Tepavac "külügyminisz­ter hangoztatta, hogy Gfomiko mostani jugoszláviai látogatása különös jelentőségű a két or­szágok közötti kapcsolatok szempontjából. Meggyőződését fejezte ki, hogy a jugoszláv— szovjet megbeszélések haszno­sak lesznek és elősegítik az együttműködést Jugoszlávia .és a Szovjetunió között. Kijelen­tette, hogy a jugoszláv kor­mány széles körű és szilárd kapcsolatot kíván a Szovjet­unióval a két ország érdekei­nek megfelelően, és az európai helyzet megjavítása javára, Ju­goszláviát„ mint európai orszá­got erősen érdeklik az európai földrész problémái, s Jugoszlá­via különös figyelemmel fordul a szomszédos országok és a Balkán térségének irányába — mondotta Tepavac. Gromiko válaszában utalt ar­ra, hogy Tepavaccal folytatott megbeszélései során és találko­zóján Mltja Ribicsiccsel, a ju­goszláv kormány elnökével a fő figyelmet a két ország kö­zötti kapcsolatokra és a nem­zetközi kérdésekre, különösen az európai biztonság problé­máira fordították. A szovjet külügyminiszter ismételten alá­húzta a Szovjetunió és Jugo­szlávia közötti kapcsolatok je­lentőségét, rámutatva, hogy ami a Szovjetuniót Illeti, az SZKP és a szovjet kormány le­nini politikájából indult ki, amikor viszonyát Jugoszláviá­val a szocialista internaciona­lizmus szellemében kívánja fej­leszteni. Szerda este Gromiko adott vacsorát Mirko Tepavac tiszte­letére. ÚJABB BARIKÁDOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN Belfast — Tegnap reggel pro­testáns szélsőségek csapatai újból barikádokat épfíettek Bel­fastban. A csoportok felfordí­tották a tehergépkocsikat és pótkocsikat. A rendőrség fi­gyelmeztette a gépkocsivezető­ket, ne hajtsanak a zavargá­sok színhelyére. A protestánsok állítólag azért építik a barikádokat, mert a helyi katolikusok ne­gyedeiben még nem bontották le az akadályokat. A hatósá­gok attól tartanak, hogy a protestánsok fegyveres össze­csapást akarnak kiprovokálnl az angol csapatokkal és a ka­tolikus kisebbséggel. Az észak-írországi kormány határozatot hozott arról, hogy fegyelmi vizsgálatot indít 16 rendőr ellen, akik a tüntetések leverése során bűncselekmé­nyeket követtek el. A kormány döntése azonban nem elégíti ki a katolikusokat, akik azt kö­vetelték. állítsák bíróság elé a rendőröket. A protestánsok kö­rében viszont elégedetlenséget váltott ki a határozat, és a szélsőségesek vezetője kijelen­tette: Chichester Clark minisz­terelnököt le kell váltani. LÍBIA 1MB9 IX. 5. Líbiában hétfőn a hadsereg tisztjeinek egy csoportja megdön­tötte a királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. A ha­talmat az ún. forradalmi parancs­nokság tanácsa vette át. Afrika ban nagyon gyakoriak a katonai puccsok, de a líbiai furdulat — tekintettel az ország fekvésére és nagy kőolajgazdagságára — élénk érdeklődést keltett. Líbia Észak-Afrikában a Föld közi-tenger partján fekszik, nyu­gat felől Tunéziával és Algériá­val, délen Nigerrel és a Csád Köztársasággal, keleten pedig az Egyesült Arab Köztársasággal ha­táros. Területe 1,7 millió négy­zetkilométer, lakosainak száina csupán 1,6 millió. Az ország terü­letének túlnyomó részét — 85 száza­lékát sivatag borítja és csak a tengerpart keskeny sávján terül el termékeny síkság. Líbiának nincs állandó vizű folyója, csak az időszakos vízfolyások, a vádi­kat használhatják a megművelt terület (az ország területének 4 százaléka) öntözésére. Az arabok­ból, berberekből és olaszokból összetevődő lakosság háromne­gyed része a sivatagok kis oázi­saiban szétszórtan él. Líbia az ötvenes évek végéig a legelmaradottabb afrikai országok közé tartozott. A lakosság elkép­zelhetetlen nyomorban élt, 90 százaléka analfabéta volt és csak hat főiskolai végzettségű líbiai akadt. Gazdasági élete szinte tel­jesen az ország területén kiépí­tett amerikai (Wheelus) és brit (Tobruk és Benghazi környékén) katonai támaszpontokért cserébe kapott segélyektől függött. A hat­vanas évek nagy változást hoztak az ország életében. Rendkívül gazdag kőolajhelyeket fedeztek fel és 1961 ben a Szirtisz öböltől délre meg is kezdték a termelést. 1962-ben 9,7 millió tonna nyers­olajat termeltek ki, 1968-ban már 125 millió tonnát. Líbia ezzel a hatodik helyre került a kapita­lista világ olajtermelő országai között. A kőolajforrások 46 kül­földi, elsősorban amerikai, brit és nyugatnémet társaság kezében vannak. A tíz kőolajmezőt csőve­zetékek kötik össze Port Brega és Es Sider kőolajkikötőkkel. In­nen elsősorban a nyugati kapita­lista országokba szállítják a kőo­lajat. Nyugat-Németország kő­olajszükségletének 38,5 százalé­kát Líbiából szerzi be. A kőolaj kitermelésből eredő haszon egé­sze a királyi kormányé volt, és így a kormány évi bevétele az 1962. évi 40 millió dollárról 1960 ban már 809 millióra emelkedett. Ez lehetővé tette, hogy megerő­södjék az ország gazdasági és po­litikai helyzete. A kőolajon kívül gazdag fosz­fát, vasérc, réz, ón és bauxitlelő­helyeket fedeztek fel. Ezek is kül­földi társaságok birtokában van­nak, de a termelést még nem kezdték meg. A megművelt föld­terület nagyobb része földbirto­kosok kezében van, a parasztok részesbérlűk. Elsősorban datolyát, földi mogyorót, olajfát, citrusfé­lét, szőlőt termesztenek. Líbiának az ötvenes évek vé­géig két fővárosa volt, Benghazi és Tripoli. A kormány — a ber­ber arab ellentétek miatt — két­évenként változtatta székhelyét. A gazdasági fellendülés éveiben megkezdték El Beida, az új fővá­ros építését és ma már itt székel a parlament. Tripoli azonban to­vábbra is az ország fővárosának számít. Líbia a volt olasz gyarmat 1951­ben az ENSZ határozata értelmé Den lett tliggetlen köztársaság. Ekkor került az ország élére a most megbuktatott Idrisz király. A gazdaság gyors ütemben fejlő­dött, míg a monarchikus rendszer megtartotta merevségét, a politi­kai intézmények nem változtak az utóbbi évtizedben. Idrisz király uralma korlátlan volt. Ö döntött az ország politikai lépéseiről, a miniszterelnököket gyakran, saját belátása szerint váltotta le. Az országban politikai pártok nem működhettek. A helyzet látszatra stabil volt, de időnként hírek terjedtek el a régi uralkodó ré­teg és a fiatal, külföldön járt ér­telmiség ellentétéről, a Baath Párt befolyásáról és a hadsereg elégedetlenségéről. Ennek meg­nyilvánulása volt, hogy 1964-ben a fokozódó elégedetlenség miatt tárgyalásokat kezdtek a brit és amerikai támaszpontok megszün­tetéséről. Bár az angol és ameri­kai kormány elvben beleegyezett a bázisok kiürítésébe, a támasz pontok még ma is megvannak. A most hatalomra jutott fórra dalmi parancsnoki tanács prog­ramját egyelőre nem ismerjük, sőt tagjainak nevét is titokban tartják. A tanács első nyilatkoza tában azt hirdette, hogy az or­szágot meg kell tisztítani a kor­rupciótól és változtatni kell a ne­gatív külpolitikán. Ebből arra kö­vetkeztethetünk, hogy Líbia új vezetői, az eddigi hivatalos irány­zattól baloldalibb politikát akar­nak folytatni, amit az is bizonyít bogy Irak, az EAK, Szíria, Szu­dán, Dél-Jemen és az NDK már elismerte a Líbiai Arab Köztársa­ságot. E cél érdekében nagyon sok akadályt kell majd leküzde­niük. Említsük csak meg a Nyu­gat gazdasági érdekeltségeit és azt, hogy Líbia 1973-ig érvényes katonai szerződést kötött Nagy­Britanniával, és London a szerző­dés értelmében már 200 millió font sterling értékű fegyvert szál­lított neki. A jelenleg Athénban tartózkodó Idrisz király London­tól kért segítséget és kijelentet­te, az állami fordulat sem aka­dályozza meg őt abban, hogy visszatérjen az országba. CS. E. Csehszlovák újságírók a Szovjetszkij Szóidat szerkesztőségében Moszkva — A Krasznaja Zvezda közli Taratut őrnagy­nak a középső hadseregcso­portnál működő tudósítójának beszámolóját arról, hogy cseh­szlovák újságírók látogattak el a csoport Szovjetszkij Szo:dat nevű újságjának szerkesztősé­gébe. A tudósító a vendégek között említi V. Divišt, a CSKP Központi Bizottsága saj­tóosztályának vezetőjét, M. Mo­cot, a Rudé právo főszerkesz­tőjét, /. Zelenkát, u Csehszlo­vák Televízió vezérigazgatóját, /. Valentát a Svét socialismu főszerkesztőjét, /. Ambrozt, az Obrana lidu főszerkesztőjét, L. Barošt, a csehszlovák hadsereg politikai főcsoportfőnöksége sajtóosztályának vezetőjét, D. Podzimeket, az A-Revue főszer­kesztőjét, K. Valtert, a Kvéty főszerkesztőjét és a Rudé prá­vo több szerkesztőjét. A talál­kozón részt vett Sz. Zolotoo vezérőrnagy, a középső hadse­regcsoport politikai főcsoport­főnöke, a katonai tanács tagja és L. Gorbunov ezredes, a po­litikai főcsoportfőnökség pro­pagandaosztályának főnöke. A találkozó szívélyes légkörben zajlott IR ALDO RASERO nyugalmazott tábornok, egykori olasz parti­zánvezér nyilatkozott az olasz rendőrségnek a filetói véreng­zést vizsgáló csoportja előtt, hogy az 1944-es náci tömeg­gyilkosság, amelyben Defregger müncheni segédpüspök is részt vett, semmiképpen sem igazol­ható, mert a vérengzést megelő­zően egyetlen német katonát sem öltek meg. A NEW JERSEY állambeli Camdenben csütörtökön 405 fő­nyi rendőri alakulatot mozgó­sítottak a faji zavargások el­fojtására. Camdenben egy ren­dőr és egy fiatal színes bőrű lány vesztette életét a lövöl­dözések során. A BAJOR SÖRGYÁR munkásai azzal fenyegetőznek, hogy sztrájkba lépnek, és ezzel meg­hiúsítják az idei nemzetközi sörünnepélyt. A munkások béremelést követelnek. CSEHSZLOVÁKIA részt vesz a nicoslal nemzetközi vásáron, melyet szeptember 5-én nyit­nak meg. Csehszlovákián kí­vül a Szovjetunió, Nagy-Britan­nia, az NSZK, Franciaország, Olaszország, az EAK és Török­ország mutatja be termékeit' Ciprusban. A CSEHSZLOVÁK SZAKSZER­VEZETEK KÖZPONTI TANÁ­CSÁNAK küldöttsége Karel Po­láček vezetésével tegnap Ulán­bátorba érkezett. A BRIT HADÜGYMINISZTÉ­RIUM adatokat közölt egy új harckocsiról, mely nem acél­ból, hanem túlnyomórészt alu­míniumból készül majd. Az Ilyen harckocsi könnyebb lesz és így egyszerűbb a légi szállí­tása. A LENGYEL KÜLKERESKE­DELMI KAMARÁBAN csehszlo­vák szekció létesült. A szekció feladata, hogy hozzájáruljon a csehszlovák—lengyel gazdasá­gi, kereskedelmi és tudomá­nyos-műszaki együttműködés­hez. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a sztrájkok következtében 21 millió munkanap esett ki. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN egy 300 tagú brigád alakul, mely Kubába akar utazni, hogy segítsen Castro gazdasági ter­velnek megvalósításában. A bri­gádba elsősorban fiatalok je­lentkeznek. A SPANYOL KORMÁNY teljes titokban új szakszervezeti tör­vény javaslatán dolgozik. A törvény értelmében egységes szakszervezeti központ alakul­na. A szakszervezetek a kor­mánytól függetlenül működné­nek, és befolyással lennének az ország politikai és gazdasági életére. MAURICE SCHUMANN fran­cia külügyminiszter október el­ső felében a szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba látogat.

Next

/
Thumbnails
Contents