Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-05 / 209. szám, péntek

ELHUNYT HO SI MINH ,. a/ i otuairoi; szabad államnak ismerte el Vietnamot, amely kormánnyal, paria menttel, hadsereggel és saját pénzügyekkel rendelkezik és az Indokínai Föderáció, valamint a Francia Unió részét alkotja. 194B decemberében azonban a francia gyarmatosítók a megállapodások felrúgásával megtámadták a köztársaságot. Msglndult a nyolcéves fegyvnr::s harc a betolakodók ellen. A forradalmi háború meghirdetője, szervezője a nép immár legendás hírű vezére, Ho Si Minh volt. Az Indokínai Kommunista Párt őrükébe lépett Vietnami Dolgozók Pártja az 6 vezetésével ismét győzelmet aratott a harcban. Franciaország kénytelen volt Genfban aláírni a fegyverszüneti egyezményt, elismerni szennyes háborújának kudarcát. A vietnami párt és kormányküldöttség vezetőjeként Ho Si Minh lS35-ben látogatást tett Kínában és a Szovjetunióban. 1957-ben az európai népi demokratikus országokban járt. Az Egyesült Államok Vietnam elleni agressziója óta következete sen és erélyesen követelte az 1954. évi genfi egyezmény rendelkezéseinek tiszeletben tartását, az amerikai csapatok Vietnamból történő kivonását és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front támogatásával erőteljes segítséget nyújtott az agresszorok elleni háborúhoz. Gromiko Tito elnökkel tanácskozott Hanoi gyászol A hanoi középületeken csütörtök reggel óta fekete zászlók lengenek és az utcákon az emberek a Ho St Minh elnök halálát követő hétnapos gyász jeleként fekete karszalagot hordanak. Mint a VNA jelenti, az elnök elhunyta után a Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülést tartott. A Központi Bizottság 1 percnyi némasággal adózott Ho Si Minh emlékének, majd meghozta a döntést a temetés megszervezéséről. Ezt követően a délutáni órákban tartotta meg együttes ülését a párt központi bizottsága, a nemzetgyűlés állandó bizottsága és a Hazafias Front Központi Bizottságának elnöksége. A résztvevőket Pham Van Dong, a VDP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök tájékoztatta a halálhírről. Az ülés megrendült résztvevői szintén 1 percnyi csöndet szenteltek az elnök emlékének. A szovjet vezetők részvéttávirata A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Minisztertanács csütörtökön mélységes együttérzését fejezte ki Ho Si Minhnek, a VDK elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnöke elhunyta alkalmából. „Eltávozott közülünk a hős vietnami nép nagy fia, a nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom kiemelkedő személyisége, a Szovjetunió nagy barátja" — hangzik abban a táviratban, amelyet a Szovjetunió vezetői intéztek a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsághoz, a Nemzetgyűlés állandó bizottságához és a VDK kormányához. A részvéttávirat szövege hangoztatja: Ho Si Minhnek, a jelszabadulásért és a szocializmusért küzdő vietnami nép elismert vezérének irányításával valósult meg az augusztusi forradalom, amelynek szülötte a Vietnami Demokratikus Köztársaság — Délkelet-Ázsia első szocialista állama. A Ho Si Minh által lelkesített vietnami nép megsemmisítő vereséget mért a VDK elleni irányuló imperialista agresszióra, nagyszabású harcot kezdett az Egyesült Államok és szövetségeseinek intervenciója ' ellen, DélVietnam felszabadításáért. A távirat hangoztatja, hogy Ho Si Minh egész életét és minden képességét a népe jobb jövőjéért vívott harcnak, a marxizmus—leninizmus diadalának szentelte. A távirat kifejezésre juttatja a Szovjetunió vezetőinek azt a meggyőződését, hogy a Vietnami Dolgozók Pártja és az egész vietnami nép szilárdan követni fogja Ho Si Minh útmutatását; fejleszti és megszilárdítja a szocializmust a VDK-ban; eltökélten megvédi a szabadság, a függetlenség, Vietnam egységének és. haladásának ügyét; erősíti a szovjet—vietnami barátságot, a szocialista közösség és az egész nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságát. , , , A VDK prágai nagykövetsége és a dél-vietnami köztársaság nagykövetsége közli,- hogy hétfőn, szeptember 8-án 9 és 16 óra között fogad részvétnyilvánító látogatásokat a nagykövetség székházában, Prága 6 — Bubeneč — V Tisine 2. szám alatt. Belgrád — A hivatalos látogatáson Jugoszláviában tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön reggel Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter társaságában Belgrádból Brioni-szigetre utazott, s délelőtt megkezdte megbeszéléseit joszip Broz Tito jugoszláv államfővel. Gromiko jugoszláviai megbeszélései első felének tárgyalásairól adott tájékoztatókból kitűnik, hogy a két ország közötti kapcsolatok vonatkozásában a baráti és sokoldalú együttműködés kialakítása a fő cél, ami az árucsereforgalom növelésén és általában a gazdasági együttműködés erősítésén túl a politikai kapcsolatok kibővítésére is kiterjed. Gromiko a nemzetközi politika kérdéseivel összefüggésben a jugoszláv fővárosban hangoztatta, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia sok megvitatott problémával azonos vagy hasonló álláspontot vall, bár vannak bizonyos eltérések az egyes jelenségek és fejlemények megközelítésében. Szorgos és kitartó munkával azonban ezeket meg lehet és meg kell szüntetni. A Szovjetunió ebben a vonatkozásban abból indul ki, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet elsődleges fontosságúvá teszi a testvéri szocialista országok egységét az imperializmus intrikái elleni küzdelemben. Szerdán a szovjet külügyminiszter Mitja Ribicsiccsel, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökével folytatott megbeszélése után díszebéden vett részt, amelyen mind a jugoszláv külügyminiszter, mind Gromiko pohárköszöntőt mondott. Mirko Tepavac "külügyminiszter hangoztatta, hogy Gfomiko mostani jugoszláviai látogatása különös jelentőségű a két országok közötti kapcsolatok szempontjából. Meggyőződését fejezte ki, hogy a jugoszláv— szovjet megbeszélések hasznosak lesznek és elősegítik az együttműködést Jugoszlávia .és a Szovjetunió között. Kijelentette, hogy a jugoszláv kormány széles körű és szilárd kapcsolatot kíván a Szovjetunióval a két ország érdekeinek megfelelően, és az európai helyzet megjavítása javára, Jugoszláviát„ mint európai országot erősen érdeklik az európai földrész problémái, s Jugoszlávia különös figyelemmel fordul a szomszédos országok és a Balkán térségének irányába — mondotta Tepavac. Gromiko válaszában utalt arra, hogy Tepavaccal folytatott megbeszélései során és találkozóján Mltja Ribicsiccsel, a jugoszláv kormány elnökével a fő figyelmet a két ország közötti kapcsolatokra és a nemzetközi kérdésekre, különösen az európai biztonság problémáira fordították. A szovjet külügyminiszter ismételten aláhúzta a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok jelentőségét, rámutatva, hogy ami a Szovjetuniót Illeti, az SZKP és a szovjet kormány lenini politikájából indult ki, amikor viszonyát Jugoszláviával a szocialista internacionalizmus szellemében kívánja fejleszteni. Szerda este Gromiko adott vacsorát Mirko Tepavac tiszteletére. ÚJABB BARIKÁDOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN Belfast — Tegnap reggel protestáns szélsőségek csapatai újból barikádokat épfíettek Belfastban. A csoportok felfordították a tehergépkocsikat és pótkocsikat. A rendőrség figyelmeztette a gépkocsivezetőket, ne hajtsanak a zavargások színhelyére. A protestánsok állítólag azért építik a barikádokat, mert a helyi katolikusok negyedeiben még nem bontották le az akadályokat. A hatóságok attól tartanak, hogy a protestánsok fegyveres összecsapást akarnak kiprovokálnl az angol csapatokkal és a katolikus kisebbséggel. Az észak-írországi kormány határozatot hozott arról, hogy fegyelmi vizsgálatot indít 16 rendőr ellen, akik a tüntetések leverése során bűncselekményeket követtek el. A kormány döntése azonban nem elégíti ki a katolikusokat, akik azt követelték. állítsák bíróság elé a rendőröket. A protestánsok körében viszont elégedetlenséget váltott ki a határozat, és a szélsőségesek vezetője kijelentette: Chichester Clark miniszterelnököt le kell váltani. LÍBIA 1MB9 IX. 5. Líbiában hétfőn a hadsereg tisztjeinek egy csoportja megdöntötte a királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. A hatalmat az ún. forradalmi parancsnokság tanácsa vette át. Afrika ban nagyon gyakoriak a katonai puccsok, de a líbiai furdulat — tekintettel az ország fekvésére és nagy kőolajgazdagságára — élénk érdeklődést keltett. Líbia Észak-Afrikában a Föld közi-tenger partján fekszik, nyugat felől Tunéziával és Algériával, délen Nigerrel és a Csád Köztársasággal, keleten pedig az Egyesült Arab Köztársasággal határos. Területe 1,7 millió négyzetkilométer, lakosainak száina csupán 1,6 millió. Az ország területének túlnyomó részét — 85 százalékát sivatag borítja és csak a tengerpart keskeny sávján terül el termékeny síkság. Líbiának nincs állandó vizű folyója, csak az időszakos vízfolyások, a vádikat használhatják a megművelt terület (az ország területének 4 százaléka) öntözésére. Az arabokból, berberekből és olaszokból összetevődő lakosság háromnegyed része a sivatagok kis oázisaiban szétszórtan él. Líbia az ötvenes évek végéig a legelmaradottabb afrikai országok közé tartozott. A lakosság elképzelhetetlen nyomorban élt, 90 százaléka analfabéta volt és csak hat főiskolai végzettségű líbiai akadt. Gazdasági élete szinte teljesen az ország területén kiépített amerikai (Wheelus) és brit (Tobruk és Benghazi környékén) katonai támaszpontokért cserébe kapott segélyektől függött. A hatvanas évek nagy változást hoztak az ország életében. Rendkívül gazdag kőolajhelyeket fedeztek fel és 1961 ben a Szirtisz öböltől délre meg is kezdték a termelést. 1962-ben 9,7 millió tonna nyersolajat termeltek ki, 1968-ban már 125 millió tonnát. Líbia ezzel a hatodik helyre került a kapitalista világ olajtermelő országai között. A kőolajforrások 46 külföldi, elsősorban amerikai, brit és nyugatnémet társaság kezében vannak. A tíz kőolajmezőt csővezetékek kötik össze Port Brega és Es Sider kőolajkikötőkkel. Innen elsősorban a nyugati kapitalista országokba szállítják a kőolajat. Nyugat-Németország kőolajszükségletének 38,5 százalékát Líbiából szerzi be. A kőolaj kitermelésből eredő haszon egésze a királyi kormányé volt, és így a kormány évi bevétele az 1962. évi 40 millió dollárról 1960 ban már 809 millióra emelkedett. Ez lehetővé tette, hogy megerősödjék az ország gazdasági és politikai helyzete. A kőolajon kívül gazdag foszfát, vasérc, réz, ón és bauxitlelőhelyeket fedeztek fel. Ezek is külföldi társaságok birtokában vannak, de a termelést még nem kezdték meg. A megművelt földterület nagyobb része földbirtokosok kezében van, a parasztok részesbérlűk. Elsősorban datolyát, földi mogyorót, olajfát, citrusfélét, szőlőt termesztenek. Líbiának az ötvenes évek végéig két fővárosa volt, Benghazi és Tripoli. A kormány — a berber arab ellentétek miatt — kétévenként változtatta székhelyét. A gazdasági fellendülés éveiben megkezdték El Beida, az új főváros építését és ma már itt székel a parlament. Tripoli azonban továbbra is az ország fővárosának számít. Líbia a volt olasz gyarmat 1951ben az ENSZ határozata értelmé Den lett tliggetlen köztársaság. Ekkor került az ország élére a most megbuktatott Idrisz király. A gazdaság gyors ütemben fejlődött, míg a monarchikus rendszer megtartotta merevségét, a politikai intézmények nem változtak az utóbbi évtizedben. Idrisz király uralma korlátlan volt. Ö döntött az ország politikai lépéseiről, a miniszterelnököket gyakran, saját belátása szerint váltotta le. Az országban politikai pártok nem működhettek. A helyzet látszatra stabil volt, de időnként hírek terjedtek el a régi uralkodó réteg és a fiatal, külföldön járt értelmiség ellentétéről, a Baath Párt befolyásáról és a hadsereg elégedetlenségéről. Ennek megnyilvánulása volt, hogy 1964-ben a fokozódó elégedetlenség miatt tárgyalásokat kezdtek a brit és amerikai támaszpontok megszüntetéséről. Bár az angol és amerikai kormány elvben beleegyezett a bázisok kiürítésébe, a támasz pontok még ma is megvannak. A most hatalomra jutott fórra dalmi parancsnoki tanács programját egyelőre nem ismerjük, sőt tagjainak nevét is titokban tartják. A tanács első nyilatkoza tában azt hirdette, hogy az országot meg kell tisztítani a korrupciótól és változtatni kell a negatív külpolitikán. Ebből arra következtethetünk, hogy Líbia új vezetői, az eddigi hivatalos irányzattól baloldalibb politikát akarnak folytatni, amit az is bizonyít bogy Irak, az EAK, Szíria, Szudán, Dél-Jemen és az NDK már elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot. E cél érdekében nagyon sok akadályt kell majd leküzdeniük. Említsük csak meg a Nyugat gazdasági érdekeltségeit és azt, hogy Líbia 1973-ig érvényes katonai szerződést kötött NagyBritanniával, és London a szerződés értelmében már 200 millió font sterling értékű fegyvert szállított neki. A jelenleg Athénban tartózkodó Idrisz király Londontól kért segítséget és kijelentette, az állami fordulat sem akadályozza meg őt abban, hogy visszatérjen az országba. CS. E. Csehszlovák újságírók a Szovjetszkij Szóidat szerkesztőségében Moszkva — A Krasznaja Zvezda közli Taratut őrnagynak a középső hadseregcsoportnál működő tudósítójának beszámolóját arról, hogy csehszlovák újságírók látogattak el a csoport Szovjetszkij Szo:dat nevű újságjának szerkesztőségébe. A tudósító a vendégek között említi V. Divišt, a CSKP Központi Bizottsága sajtóosztályának vezetőjét, M. Mocot, a Rudé právo főszerkesztőjét, /. Zelenkát, u Csehszlovák Televízió vezérigazgatóját, /. Valentát a Svét socialismu főszerkesztőjét, /. Ambrozt, az Obrana lidu főszerkesztőjét, L. Barošt, a csehszlovák hadsereg politikai főcsoportfőnöksége sajtóosztályának vezetőjét, D. Podzimeket, az A-Revue főszerkesztőjét, K. Valtert, a Kvéty főszerkesztőjét és a Rudé právo több szerkesztőjét. A találkozón részt vett Sz. Zolotoo vezérőrnagy, a középső hadseregcsoport politikai főcsoportfőnöke, a katonai tanács tagja és L. Gorbunov ezredes, a politikai főcsoportfőnökség propagandaosztályának főnöke. A találkozó szívélyes légkörben zajlott IR ALDO RASERO nyugalmazott tábornok, egykori olasz partizánvezér nyilatkozott az olasz rendőrségnek a filetói vérengzést vizsgáló csoportja előtt, hogy az 1944-es náci tömeggyilkosság, amelyben Defregger müncheni segédpüspök is részt vett, semmiképpen sem igazolható, mert a vérengzést megelőzően egyetlen német katonát sem öltek meg. A NEW JERSEY állambeli Camdenben csütörtökön 405 főnyi rendőri alakulatot mozgósítottak a faji zavargások elfojtására. Camdenben egy rendőr és egy fiatal színes bőrű lány vesztette életét a lövöldözések során. A BAJOR SÖRGYÁR munkásai azzal fenyegetőznek, hogy sztrájkba lépnek, és ezzel meghiúsítják az idei nemzetközi sörünnepélyt. A munkások béremelést követelnek. CSEHSZLOVÁKIA részt vesz a nicoslal nemzetközi vásáron, melyet szeptember 5-én nyitnak meg. Csehszlovákián kívül a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország, az EAK és Törökország mutatja be termékeit' Ciprusban. A CSEHSZLOVÁK SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANÁCSÁNAK küldöttsége Karel Poláček vezetésével tegnap Ulánbátorba érkezett. A BRIT HADÜGYMINISZTÉRIUM adatokat közölt egy új harckocsiról, mely nem acélból, hanem túlnyomórészt alumíniumból készül majd. Az Ilyen harckocsi könnyebb lesz és így egyszerűbb a légi szállítása. A LENGYEL KÜLKERESKEDELMI KAMARÁBAN csehszlovák szekció létesült. A szekció feladata, hogy hozzájáruljon a csehszlovák—lengyel gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködéshez. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a sztrájkok következtében 21 millió munkanap esett ki. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN egy 300 tagú brigád alakul, mely Kubába akar utazni, hogy segítsen Castro gazdasági tervelnek megvalósításában. A brigádba elsősorban fiatalok jelentkeznek. A SPANYOL KORMÁNY teljes titokban új szakszervezeti törvény javaslatán dolgozik. A törvény értelmében egységes szakszervezeti központ alakulna. A szakszervezetek a kormánytól függetlenül működnének, és befolyással lennének az ország politikai és gazdasági életére. MAURICE SCHUMANN francia külügyminiszter október első felében a szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba látogat.