Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-30 / 230. szám, kedd

RÖVIDZÁRLAT Lényegében erről van szó. Bár nem vagyok benne biztos, hogy az áramszolgáltatás meg­szakadását rövidzárlat okozza. Tény, hogy községemben bár­mikor — de főleg szombaton és vasárnap! — megszakad az áramszolgáltatás. Nem nyo­moztam ki a bosszantó tény okát. Tudom, hogy a szenei villanytelepen egész biztosan szolgálnának „magyarázattal". Ám nekem nem magyarázat kell, hanem villanyáram. Ha kái örvendő lennék, némiképp megnyugtathatna az, hogy ezt a problémát más községekben és városokban is ismerik. An­nál inkább indokoltnak tartom feltenni a kérdést: nem kelle­ne-e ezért valakiket felelősség­re vonni? Szerintem az áram­szolgáltatás megszakítása le­galább olyan vétség, mintha például elfelejtenének bizo­nyos községek, városok lako­sainak kenyeret biztosítani. Manapság a legtöbb háztartás­ban használnak villanyfőzőt, sütőt — s ha nincs áram, egy­szerűen tanácstalanok a há­ziasszonyok. A legtöbb helyen a vízellátás is megszakad az áramszolgáltatás szünetelése következtében. S tennészetesen a hűtőszekrények jege is fel­olvad, ha nincs áram. Sok há­ziasszony — mivel hét közben nem ér rá — a vasalást is a hét végére halasztja — persze hiá­ba. Arról nem is beszélve, mi­csoda bosszúságot okoz az em­bernek, ha mondjuk egy jó fut­ballmérkőzés közvetítése köz­ben „alszik el" a tévé. A felsorolást szinte végnél­kül folytathatnám, de nem ér­demes. Elég, ha levonom a ta­nulságot: az áram bármikori ki­kapcsolása nagy károkat és felmérhetetlen bosszúságot, va­gyis a szó szoros értelmében „rövidzárlatot" okoz. Valakinek tehát felelnie kellene érte. VAN EGY TRAKTOROM A gyár a dolgozóé jelszót kezdetben sokan szóról szóra értelmezték. Természetesen ez csak átvitt értelemben igaz és helyes. Hova jutnánk, ha ki-ki bármikor elvihetné a gyárból a maga „részét". Márpedig a fen­ti jelszó szó szoros értelmezése ezt sem zárja ki. Persze, ma már mindenki tudja és helyes­li, hogy a munkahelyét jelentő üzem tulajdonát, mely a nép vagyona, nem lehet „hazavin­ni". És ehhez általában igazo­dunk is. Azért használom az „általában" kifejezést, mert bi­zonyos munkahelyekre és mun­kakörökre ez nem vonatkozik. Vagyis némely helyen az álla­mi tulajdon egyben magántu­lajdon is. Legalábbis gyakorla­tilag. Mái pedig ez a lényeg... De talán nézzünk meg egy konkrét példát A traktorosokra gondolok. Mondjuk, egyik-másik állami gazdaság traktorosaira. Azok­ra a gazdaságokra, amelyekben a traktorok csak részben je­lentenek állami tulajdont, részben pedig „magántulaj­dont" képeznek. Igaz, jobbára csak hét végén mondható el róluk az utóbbi megállapítás. Ekkoi ugyanis a hasznos masi­nákat vezetőik úgy használják, mintha azok valóban az övéik lennének. Ez azt jelenti, hogy fuvarozni járnak velük — ter­mészetesen saját zsebükre. A fuvarozásra rászorulóknak pe­dig teljesen mindegy, kié a traktor, kinek fizetnek. A traktorosoknak mindenképp há­lásak lehetnek, hiszen szabad idejét áldozza fel. Nyilván akadnak „jólelkű­ek", akik rosszallóan veszik, hogy mindezt szóvá teszem. Talán arra hivatkoznak, hogy a traktoros egész héten nehéz munkát végez, s a már említett szabad idejéről mond le — má­sok javára. És ez valóban igaz is. Am ennek ellenére nem érthetünk vele egyet. Annál is inkább, mivel a traktorosokon kívül mások is feláldozzák sza­bad idejüket, hogy kereshesse­nek. De a traktorosok esetében nem csupán erről van szó. ök ugyanis olyan jövedelmet vág­nak zsebre, mintha a saját traktorukkal dolgoznának. Pe­dig erről szó sincs. így végső soron az államot károsítják meg. Vagyis mindannyiunkat... Hova jutnánk, ha ez a gyakor­lat általánosan is elterjedne? TENGELYTÖRÉS ÉS ÚTTÉVESZTÉS Naptáramban lapozgatva a július 10-i napon ezt a bejegy­zést pillantottam meg: „10 ko­rona". Csak hosszas gondolko­dás után jöttem rá, miért is Jrtam be ezt a két szót. Ezen a bizonyos napon egy ismeretlen férfi megszólított Pozsony kellős közepén, hogy segítsek rajta. Kérése kicsiség volt, ám — amint mondotta — számára mégis nagy segítséget jelentene: kölcsönözzek neki 10 koronát. Mindezt nem kis szégyenkezéssel adta elő. „Őszintén bevallom, olyan éhes vagyok, mint egy farkas" — mondta; majd megmagyarázta, hogy Brnóbpl szállítanak vala­milyen anyagot — már nem emlékszem, mit — szövetkeze­tükbe, egy csallóközi faluba, de traktorukat tengelytörés érte, s így délutánig kénytelen vesz­tegelni Pozsonyban. Hogy meg­bízzam benne, felajánlotta a pontos személyi adatalt és ter­mészetesen kérte az én címe­met is, hogy a pénzt — amint megérkeznek! — feladhassa. Bevallom, egyetlen szavát sem hittem el, sem a tengely­törésről szóló meséjét, sem azt, hogy valóban érdekli a címem. Ennek ellenére úgy ha­tót óztam, hogy adok neki 10 koronát. Mégpedik anélkül, hogy kiléte s címe felől érdek­lődnék. Azt gondoltam, a hozzáfűzött bizalommal annyira meglepem, hogy talán elküldi a pénzt. Nem is értette, miért nem érdekel a pontos címe. „Mert megbízom magában" — mondtam, s szinte biztosra vettem, hogy „.makarenkói" módszerem eredményes lesz. Ezt joggal feltételeztem, hi­szen észrevehetően jobban meglepődött a bizalomtól, mint attól, hogy megkapta a pénzt. Ogy látszik azonban, a meg­lepetés hatásától végül mégis­csak könnyen megszabadult, mert a pénzt máig sem küldte el. Talán éppen akkor sikerült a bizalmam keltette megdöbbe­nését leküzdenie, amikor a 10 koronán megivott egy-két sört. Ma már nem kételkedem ab­ban, hogy nem ís annyira éhes, mint inkább szomjas lehetett szegény. Az sincs kizárva, hogy a végén jót nevetett naiv­ságomon. De ez most már mind­egy. Én persze a 10 korona miatt egyáltalán nem bosszan­kodom. Az viszont bánt, hogy egy fiatalembert ért ekkora szerencsétlenség. A „tengelytö­rést" ugyanis most már elhi­szem. Sőt, azt is tudom, hogy ráadásul a helyes útról is le­tévedt. Vagyis messzire aligha juthat el. F.l. ORVOSI TANÁCSADÓ BETEGSÉG A GYERMEK ÉTVÁGYTALANSÁGA? A LEGGYAKORIBB PANASZ, amellyel a szülök a gyermekor­voshoz fordulnak, hogy a gyer­mek nem akar enni. Az étvágy­talanság általában a fertőző be­tegségek vagy a felső légzűutak megbetegedésének következmé­nye, persze gyakran megesik, hogy a teljesen egészséges gyer­mek is étvágtyalan. Mi az étvágy­talanság oka? A gyermek étvágytalansága leg­többször a rossz nevelés követ­kezménye. A gyermekek első és második életévükben aránylag ke­vesebbet esznek, mint egyéves koruk előtt. Ez teljesen normá­lis jelenség. A szülök viszont, tá­jékozatlanságbél vagy aggoda­lomból, hogy a gyermek esetleg lefogy, nagyobb mennyiségű táp­lálék elfogyasztására kényszerí­tik, mint amennyivel meg tud birkózni. Ha a gyermeket erőlte­tik, megutálja az ételt, s a vé­gén már semmiféle táplálékot sem akar elfogadni. Az étellel szembeni undor végül is feltéte­les reflezszé válik nála. Erről azntán meglehetősen nehezen szokik le. Hasonló nehézségekkel kell megküzdenie a szülőknek, ami­kor a gyermek a pépes táplálék­ról áttér a szilárd (darabos) táp­lálékra. Amíg a gyermek nem tudja rendesen megrágni a dara­bos ételt, gyakran csuklik, félni kezd az ételtől, ami azt a látsza­tot kelti, mintha nem lenne ét­vágya. Ezért a gyermeket már csecsemő korában, féléves kora után lassanként szoktassuk hozzá a rágáshoz, éspedig úgy, hogy ke­nyérhéjat adunk a kezébe, majd később szilárd ételeket ia etetünk vele. Ehhez, persze, nagy-nagy türelemre van szükség. Az orvos, amikor a szülőkkel arról beszél­get, hogy • gyermek miért ét­vágytalan, rájön, a gyermek tu­lajdonképpen nem is eszik keve­set, csak meglehetősen rendszer­telenül. Sok szülő, ha a gyermek nem ette meg az ebédjét, egy félóra elteltével csokoládét, ke­nyeret, cukorkát vagy más édes­séget hajlandó neki adni. Ezek a szülők azt hiszik, hogy „szegény gyerek éhenhal, hiszen nem eszik semmit". Közben megfeledkeznek arról, hogy a gyereknek azért nincs étvágya, mert teletömik édességgel. így csökken az emész­tőnedvek képződése, a gyomor nem pihen, a gyermek elveszti ét­vágyát és már képtelen elfogyasz­tani a rendes ételt. Ha a gyer­mek nem akarja megenni az ebé­det, ne erőltessük, várjunk uzsonnáig, közben ne adjunk ne­ki semmit, legfeljebb kevés gyü­mölcsöt. Ha ezt sem fogadja el, adhatunk neki kevés teát, mert folyadékra szüksége van, s aztán könnyű vacsorát. Másnapra bizto­san megjön az étvágya. A GYERMEK étvágytalanságá­nak további oka a rendszerfelen étkezés. Ahhoz, hogy az emésztő­rendszer rendesen működjék, a táplálkozásnak következetesen rendszeresnek kell lennie. Ha rendszeres Időközökben adjuk a gyermeknek a táplálékot, kiala­kul benne az emésztőnedvek rendszeres kiválasztódásának fel­tételes reflexe, s hozzászokik a rendszeres étkezéshez. A szülők gyakran akkor is evésre kényszerítik a gyermeket, ha az történetesen elrontotta a gyomrát, igy a még jobban meg­terhelt, elrontott gyomor köny­nyen étvágytalanná válik. Gyo­morrontás esetén fogjuk a gyer­meket diétára, először csak teát adjunk kétszersülttel, másnap burgonyát, kompótot, túrót, tehát könnyű ételeket, majd fokozato­san térjünk rá a megszokott éte­lekre. E módszer alkalmazásával, felépülés után, a gyermeknek rendszerint jobb étvágya van, mint gyomorrontás előtt. A KISEBB TESTALKATÚ gyer mekek — akik a normálisnál ki­sebb súllyal születnek — már kezdettűi fogva kevesebb táplálé­kot igényelnek, mint nehezebb társaik. Ne erőltessük tehát az evést, hagyjuk, hogy annyit egye­nek, amennyire szükségük van. Az étvágytalanság valamilyen betegség kísérő tünete is lehet, például hurutos megbetegedéseké, fertőző betegségeké, jelezhet vér­szegénységet, esetleg B-vitamin hiányt. A bélférgek ís étvágyta ianságot Idéznek elő, s a lázas betegnek sincs jó étvágya. Ha a gyermek meggyógyul, étvágya is visszatér. Betegség idején toko­zott figyelemmel kell ügyelnünk arra, hogy a gyermek csakis könnyen emészthető táplálékot kapjon, a kényszerítésnek súlyos következményei lehetnek. Kórosnak tekinthető a serdiilő­korben fellépő nagy fokú étvágy­talanság. Ezt az étvágytalanságot az orvosok mint pszichoneurózist kezelik. Általában különféle, az iskolában vagy a családban elő­forduló konfliktusos helyzetek váltják ki, vagy érzelmi tényezők, mint pl. reménytelen szerelem. Okozhatja azonban a rendszerte­len étkezés is. Ez az étvágyta­lanság már nagy súlycsökkenést vagy anyagcserezavart idézhet elő. Ezt az étvágytalanságot álta­lában kórházban, pszichoterápiá­val gyógyítják. A szülők azonban helyes neveléssel ezt is elkerül­hetik. AZ ELMONDOTTAKBÓL kitűnik, hogy a gyermek étvágytalansága nem betegség, hanem legggyak­rabban a szülők túlzott gondos­kodásának az eredménye. Csak akkor forduljunk tehát orvoshoz, ha a gyermek étvágytalansága huzamosabb ideig tart. DR. MAGDALÉNA LUKY-T0THOVÁ Korszerűsítik a Kassát Losonccal összekötő főutat fej L ÜMMÜtl ­Rpül a Torna—Udvarnok közötti műút. A Kassüt Losonccal ősz­szekötő főutat ezen a szakaszon is korszerűsítik. Az utat 1967­ben kezdték építeni és 1969 novemberében akarják átadni a forgalomnak. A határidőt valószínűleg betartják, mert már szeptemberben szinte az egész új útvonal járható. Torna és Udvarnok között hol szőlők, hol kertek és tó szegélyezik az utat: a gépkocsivezetők szívesen járnak majd erre. Á beruhá­zás értéke húszmillió korona. Képünkön: a gépeket még se­rény munkában találjuk, az úttest azonban már majdnem kész, csak a környezetét szépítgetik. /i tornai csuida előtt mindössze egyetlen gépkocsi parkol pedig a forgalom jóval nagyobb itt. Dehát ma szünnap van, és a természetrajongó turista csak a hatalmas diófát, valamint a szőlőkkel ékesített hegyálfát, meg a tornai vár romjait nézege­ti. Ha megindul a forgalom, izzadni fognak a jelszolgálók! Uduarnokon, fél kilométerrel tovább, most épül az új csárda, jó ötlet volt a főút mellett, az úttal egyidóben építeni ezt a vendéglátó üzemet. Am valószínűleg ez a két csárda sem lesz elegendő, ha megindul az új nyári Idény és özönleni kezde­nek a turistákl szöveg: (bt) kép: Kolár Pétef BÜNTETÉS - JOGTALAN JÖVEDELEMÉRT (CSTK) — Az árkalkulációs előírások és az árak meghatáro­zásának alapjául kitűzött fel­tételek megtartása terén nincs minden rendben — állapították meg a Cseh Árhivatal ellenőrző szervei. Az előírt feltételeknek min­denekelőtt oly módon nem tesz­nek eleget, hogy felcserélnek bizonyos alapanyagokat vagy alkatrészeket. Ezt állapították meg árellenőrzés során például a Nyugat-csehországi Konzerv­és Szeszgyár rokycanyi Marila nevű üzemében, ahol az eper­és barackdzsem készítéséhez részben olcsóbb alapanyagokat használtak fel. Hasonlóképpen más alapanyagokból készítettek egyes készételeket is. Az üzem így jogtalanul 203 000 korona haszonra tett szert. Nem fizető­dött ki azonban a dolog: az ál­lami költségvetés javára utóla­gosan 244 000 korona nyereség­levonást és további 93 000 koro­na büntetést kellett fizetnie. Az Észak-csehországi Sütő' és Cukrászipari vállalat ostra­vai üzeme margarin helyett ét­olajat használt fel, ezért utólag 640 000 korona nyereségelvo­nást fizetett. A varnsdorfi Melita vállalat más csomagolóanyagot és cso­magolási technikát alkalmazott, mint ami az árkalkulációban szerepel. A vállalat ezzel 67 700 koronát „takarított" meg. A Ka­menický 3enov-i lámpagyár utó­lagos nyereségelvonást fizetett azért, mert a lámpatestekbe másféle foglalatokat szerelt. A Cseh Árhivatal dolgozói ez év első felében 91 vállalatban és üzemben ellenőrizték az ára­kat, és megállapították, hogy ezek az árelőírások kijátszásá­val jogtalanul 55 millió korona nyereségre tettek szert: "V 19B9 IX. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents