Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-29 / 229. szám, hétfő

A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA A JELENLEGI HELYZETRŐL ÉS A PÁRT SORON LEVŐ FELADATAIRÓL (Folytatás az 5. oldalról) fejlődés veszélyességére és emlékeztetett arra a kötelességünkre, hogy teljesíteni kell a vállalt kötelezettségeket. Ezekről a dokumentumokról még pártunk vezetőségének tagjait sem tájékoztatták. Augusztus 17-én az SZKP KB Politikai Bizottsága hivatalos levelet küldött a CSKP KB Elnökségének, Dubček elvtársnak címezve, azzal a kéréssel, hogy haladéktalanul tájékoztassa róla a CSKP KB Elnökségének valamennyi tagját. A levélben az SZKP KB Politikai Bizottsága komoly nyugtalanságát és aggodalmát fejezte ki a csehszlovákiai fejlődés miatt. Ez a levél, amelyet Dubček elvtárs augusztus 19-én kapott kézhez, megválaszolatlan maradt, és Dubček elvtárs a CSKP KB Elnökségét csak augusztus 20-án, a szövetséges csapatok hazánk területére lépésének híre után tájékoztatta róla, holott az elnökség már 14 órakor megkezdte tárgyalását. Dubček elvtárs augusztus 17-én Komáromban találkozott Kádár elvtárssal — az utóbbi kezdeményezésére. Kádár elvtárs újból sürgetően figyelmeztette őt a csehszlovákiai fejleményekre és arra, hogy nálunk erélyes intézkedésekre van szükség. Ez az órákon át tartó megbeszélés is titokban maradt a párt vezetősége előtt, és Dubček elvtárs erről csak 1968 szeptemberének második felében tájékoztatta a CSKP KB Elnökségét. Ez csupán néhány tény azoknak a dokumentumoknak az összességéből, amelyeket önök — a CSKP KB tagjai — ma tájékozódás és elbírálás végett kézhez kaptak. Az a következtetés vonható le belőlük, hogy a testvérpártokkal folytatott számos tárgyalás folyamán a CSKP vezetősége és elsősorban Dubček elvtárs elhanyagolta a kommunista párt internacionális tanaiból és kapcsolataiból, a Szovjet

: unióhoz és a többi testvérországhoz fűződő szövetséges kötelékből adódó alapvető kötelességeit. Elhanyagolta a felelős államférfinak azt az alapvető kötelességét is, hogy gondoskodjék országa biztonságáról és népeinek békés életéről. Azt mondhatjuk, ha pártpolitikánkat kissé felelőssebben irányították volna, nem került volna sor semmilyen csapatok bevonulására hazánkba, nem kellett volna bekövetkeznie 1968 augusztusának s a vele járó politikai, lélektani, hazai és külföldi politikai bonyodalmaknak és következményeknek. A marxista kötelessége mindig törekedni a kommunista testvérpártokhoz fűződő internacionális kapcsolatok megőrzésére. A felelős politikus kötelessége őszinte kapcsolatokat fenntartani a szövetséges államokkal, amelyeknek segítségétől függ nemzeteink biztonsága, állami függetlenségünk védelme. Sajnos, pártunknak ebben az időben ilyen vezetősége nem volt. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi testvérpárt vezetősége ennyi tárgyalás, örök ígérgetés és az ígéretek nem teljesítése után politikailag már nem bízott meg Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetőségében, és főként annak első titkárában. Nem bíztak többé abban, hogy hajlandók és képesek megállítani a veszélyes fejlődést Csehszlovákiában. A fejlődés miatt aggódva és a szocializmus fennmaradását féltve Csehszlovákiában, tekintettel a hatalmi politikai fordulat veszélyére, ami a jobboldali erők részéről a CSKP közelgő rendkívüli kongresszusán fenyegetett, valamint aggódva az ilyen fejlődésnek a szocialista tábor biztonságára kiható következményeitől és a második világháború eredményeinek esetleges veszélyeztetésétől Európában, a szövetséges államok elhatározták, hogy csapataikat hazánk területére küldik. Hogyan reagált erre a lépésre a CSKP KB Elnöksége, amely augusztus 20-án 14 órától ülésezett Prágában? Az egyes résztvevőknek a sajtóban közölt visszaemlékezései részben már megvilágították az elnökség egyes tagjainak állásfoglalását, a drrteai jeleneteket, amikor Dubček elvtárs lemondott első titkári tisztségéről, és amikor Mlynár elvtárs és mások végül megfogalmazták a CSKP KB Elnökségének ismert 1968. augusztus 21-1 nyilatkozatát, amelyet szavazattöbbséggel Jóváhagytak. A CSKP akkori vezetősége milyen felelősséggel foglalt állást a helyzethez, népünk sorsához e súlyos órában? A nyilatkozatban, amely a közvélemény előtt ismert, a reális elemeken kívül — mint amilyenek a párthoz és a néphez intézet feliiívás, hogy őrizzék meg nyugalmukat és párthoz és a néphez intézett felhívás, a fegyveres erőkhöz, hogy ne tanúsítsanak ellenállást a Varsói Szerződés öt országának csapataival szemben — a csapatok bevonulását nem osztályszempontból, hanem nacionalista pozíciókból ítéli meg, az internacionális felelősséggel és a bratislavai nyilatkozattal ellentétben. A CSKP KB Elnöksége ahelyett, hogy az ártott helyzetben a párt és az állam számára reális kiutat keresett volna, és azonnal aktív lépéseket tett volna, tüntetőleg olyan álláspontra helyezkedett, amely a szövetséges államok csapatainak területünkre való bevonulását a nemzetközi joggal és a szocialista országok közötti kapcsolatok elveivel ellenkező cselekedetnek minősíti. Ezt a nyilatkozatot azonnal nyilvánosságra hozta. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ezt a lépést megszállásként, államunk szuverenitása és népünk szabadsága elleni támadásként értelmezte — habár ezeket a kifejezéseket csak következtetésként alkalmazták a Központi Bizottság Elnökségének határozata után más j)árt- és állami szervek és társadalmi szervezetek nyilatkozataikban. A CSKP KB Elnöksége és Dubček elvtárs egy szóval sem magyarázta meg a testvérpártokkal folytatott előző tárgyalásokat, a jóváhagyott és nem teljesített kötelezettségeket, sem pedig annak a lépésnek az indokait, amelyre a szövetséges országok oly nehéz szívvel határozták el magukat, nem látva más kiutat a szocializmus védelmére Csehszlovákiában és a szocialista tábor veszélyeztetésének elhárítására. A CSKP KB Elnöksége és Dubček elvtárs ebben a helyzetben az előző döntő napokhoz hasonlóan nem tettek semmit az ellentétek elsimítására, a helyzet tisztázására, vagy erélyes belső intézkedésekre, amelyek elháríthatták volna a szövetséges országok és pártjaik e rendkívüli cselekedetét. A Központi Bizottság elnöksége nyilatkozatának jóváhagyása után passzívan várták az események további alakulását. A párttagok, dolgozóink tömegei politikailag felkészületlenül és a kapcsolatok fejlődéséről, a tanácskozásokról, a részünkről tett ígéretekről és vállalt kötelezettségekről tájékozatlanul, e nyilatkozatot és a tömegtájékoztatási eszközök soviniszta hullámát követően teljesen dezorientáltak és megtévesztettek voltak. Nem ismerhették ki magukat a helyzetben és nem foglalhattak el tárgyilagos álláspontot. A CSKP KB Elnöksége ezzel a határozatával és egész előző magatartásával, amely elhomályosította a kapcsolatok tényleges helyzetét, a párt és a nép politikai dezorientálását okozta országszerte Annál is inkább, mert a szűkebb tájékozott körben a szövetséges csapatok bejövetele nem volt és lényegében nem is lehetett meglepetés. A bratislavai nyilatkozat, amelyet 1968. augusztus 3-án pártunk vezetői aláírták, szó szerint leszögezi: „Azoknak a vívmányoknak a támogatása, védelme és megszilárdítása, amelyeket a nemzetek az egyes országok népének hősi erőfeszítése, áldozatos munkája árán értek el, valamennyi szocialista ország közös internacionális kötelessége. Ez a tanácskozás valamennyi résztvevőjének egységes nézete, akik kinyilvánították szilárd elhatározásukat, hogy fejlesztik és megvédik országaik szocialista vívmányait, új sikereket érnek el a szocializmus építésében." Már említettük, hogy pártunk vezetősége milyen következtetéseket vont le, illetve nem vont le ebből az ünnepélyes nyilatkozatból. A Központi Bizottság elnöksége az augusztus 21-i nyilatkozattal, főként annak a nemzetközi jog megsértéséről szóló részével a jobboldali és szocialistaellenes erők kezére játszott, amelyek uralták a sajtót, a rádiót és a televíziót; elősegítette ellenséges kampányukat a „megszállók ellen", az ellenállás támasztására és a soviniszta propagandára a szövetséges csapatok ellen. E kampánynak célja a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szembeni harc és a velük való szakítás volt. A Szovjetunió és a többi állam nemzetközi lejáratását célozta, amit a burzsoá államok teljes mértékben ki is használtak a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. A CSKP KB Elnöksége ezzel a nyilatkozatával irányelvet adott az alacsonyabb fokú pártszervek és a párt alapszervezetei eljárására is, amelyek a nyilatkozatban kötelező utasítást láttak saját következtetéseik levonására. A Központi Bizottság elnökségének ezen irányvonala alapján foglalt állást a Nemzetgyűlés, a kormány, a társadalmi tömegszervezetek és életünk más szervezetei is. Mivel a jobboldali és szocialistaellenes erőknek ebben az időben monopóliumuk volt a tömegtájékoztatási eszközökben, s mivel az egész párt és a nép helytelenül tájékozott volt, nem csodálkozhatunk azon, hogy számos becsületes párttag, pártszervezet és szerv, államunk számos becsületes polgára megzavarodott, dezorlentálódott és helytelen álláspontra helyezkedett. Ilyen helyzetben nehéz ezt szemükre vetni. Soviniszta és szovjetellenes hullám csapott fel, amely a hazafiság csúcspontjaként tüntette (el magát és minden más álláspontot árulásnak vagy kollaborálásnak minősített. A gyűlölködő kampány, amely már jóval azelőtt megkezdődött, ezekben a napokban a tömegtájékoztatási eszközökben tetőfokára hágott. A külföldön lévő emberek egy csoportja, így Ota Sik és társai, visszaélve a helyzettel, akciókat kezdett külföldön és az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Ez a dezorientáltság és a nyugati burzsoá propaganda károsan befolyásolta egyes testvérpártok ismert állásfoglalását is, amelyek a kapitalista országokban a szovjetellenes hisztéria dühödt nyomásának voltak kitéve. Milyen álláspontra helyezkedjünk e kérdésekkel kapcsolatban ma, bizonyos idő múltával és bizonyos dokumentumok ismeretében? A CSKP Központi Bizottságának májusi plénumán azt mondtuk, hogy pártunk becsületesen tisztázni akarja ezeket az eseményeket népünk és a nemzetközi kommunista mozgalom előtt. Készül a Január utáni egész fejlődés elemzése, amely ezt az időszakot is részletesebben megvilágítja. Ám az elmúlt hónapokban, az eddig ismert tények alapján, bizonyos álláspontra kellett helyezkednünk a jobboldali és antiszocialista erők nyomásával szemben. Ezt tettem a kommunista és munkáspártok idei júniusi moszkvai nemzetközi értekezletén, az augusztus 19-i országos aktíván és a Szlovák Nemzeti Felkelés augusztus 29-i ünnepségein. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége egyetértett felszólalásommal. Ma felelősségteljesen kijelenthetjük. 1. Ha a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, főként a döntő személyiségek és személyesen Dubček elvtárs a Január utáni fejlődés során marxista—leninista alapon szilárdan vezették volna a pártot, törődtek volna a párt belső egységével, a demokratikus centralizmus betartásával, a párt vezető szerepének érvényesülésével, ha a munkásosztályra és a dolgozó népre támaszkodtak volna, erélyesen küzdöttek volna a szocialistaellenes és jobboldali erők ellen, a párton belüli és a belpolitikai küzdelem nem öltött volna olyan méreteket, nem alakult volna ki olyan mély válságos helyzet, amely veszélyeztette a CSKP egységét és vezető szerepét, a munkásosztály és a dolgozó nép szocialista hatalmát, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista államhoz fűződő szövetségi kötelékeinket. 2. Ha a belső fejlődésünk következtében az SZKP-val és a többi testvérpárttal folytatott tárgyalásokon internacionalista szempontokból kiindulva, politikai és államférfiúi felelősségtudattal léptek volna fel, a szövetséges csapatok nem léptek volna területünkre. Az említett helyzetben a szövetséges csapatok belépését szocialistaellenes, jobboldali és ellenforradalmi erőkkel szemben szocialista hazánk védelmének érdekei, a szocialista tábor közös érdekei és biztonsága, a munkásés kommunista mozgalom osztályérdekei tették indokolttá. Semmiesetre sem volt ez agresszív cselekedet a csehszlovák állammal és a csehszlovák néppel szemben, nem arról volt szó, hogy megszállják Csehszlovákia területét, államunkban elnyomják a szabadságot és a szocialista rendszert. Ezért a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1969. augusztus 21-i nyilatkozatát döntő részében nem osztályjellegíinek, nem marxistának és alapjában helytelennek, pártunkra, népeinkre és államunkra ható politikai következményeiben pedig károsnak tartjuk. Az alsóbb fokú párt-, társadalmi és más szerveink, amelyek tavaly augusztftsban a Központi Bizottság elnökségének augusztus 21-i nyilatkozatából kifolyólag helyezkedtek helytelen álláspontra, akkori állásfoglalásukat hatálytalanították, visszavonták vagy megváltoztatták. A CSKP Központi' Bizottságának Elnöksége indítványozza, hogy a Központi Bizottság mostani ülése az említett okokból hatálytalanítsa a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének 1969. augusztus 21-i határozatát, annak helytelen lényege miatt, noha e nyilatkozatnak reálisabb tartalmú részei is vannak. A Központi Bizottság indítványozott döntésével helyre akarjuk hozni pártunk Január utáni vezetőségének egyik legnagyobb hibáját a párt, népünk és a nemzetközi kommunista mozgalom előtt, s lehetővé akarjuk tenni számos becsületes párttagnak és polgártársunknak, hogy a tények ismeretében módosítsa tavaly augusztusi helytelen állásfoglalását. Az igazságnak és az ellenőrzött tényeknek megfelelően, ezzel hozzá akarunk járulni az ún. csehszlovák kérdés tisztázásához a nemzetközi kommunista mozgalomban, továbbá elő kívánjuk segíteni a Szovjetunióhoz és a szövetséges szocialista államokhoz fűződő kapcsolataink elmélyülését. A második világháború évei óta népeink szabadsága, a csehszlovák állam függetlensége és szocialista fejlődésének védelme a Szovjetunió és a többi szocialista állam szövetségére és testvéri együttműködésére támaszkodott. 1968 augusztusi eseményeinek megvilágítása és megmagyarázása lehetővé teszi, hogy zavartalan kövessük ezt az irányvonalat. A javasolt határozat és pártvezetőségünk 1968. augusztus 21 t helytelen és hibás lépésének jóvátétele nekünk kommunistáknak és csehszlovák hazafiaknak kötelességünk. Az augusztus 20-a utáni rendkívül bonyolult helyzetből Ludvík Svoboda elvtárs, köztársasági elnök kereste a reális kivezető utat, s lépéseke: lett a Szovjetunióhoz és a szövetséges államokhoz fűződő kapcsolataink tisztázására és normalizálására. Svoboda elvtárs és az általa vezetett küldöttség ezen lépésének eredménye volt az 1968. augusztus 28-án aláírt moszkvai jegyzőkönyv. Ez a moszkvai jegyzőkönyv az 1968. augusztus 3-i bratislavai nyilatkozatra támaszkodik. Kiindulópontot jelentett a normális élet helyreállítására, pártunk, az állami szervek, és az egész társadalom munkájának felújulására. Pártjaink, népeink és államaink hagyományos és baráti, szövetségesi kapcsolataira épült. Ebből indult ki, vagy jobban mondva, kellett kiindulnia a párt további munkájának és államunk további fejlődésének. Ez alkalommal meg kell említenünk egy harmadik eseményt is, amely sokáig megtévesztette pártunk és társadalmunk tagjait (egyeseket mostanáig tévedésbe ejt) — a "'SKP 1969. augusztus 22-i vysočanyi un rendkívüli XIV. kongresszusát. Ismert tény, hogy a prágai városi pártszervezet irányítását J már jóval augusztus előtt egy jobboldali csoport kerítette hatalmába, s jogot formált arra, hogy második centrum legyen a pártban. Permanensnek nyilvánította városi pártértekezletét, hogy rendszeres nyomást gyakoroljon a párt vezetőségére, és akciókat szervezett arra, hogy az 1968. szeptember 9-re összehívott rendkívüli kongresszuson hatalmába kerítse a pártvezetést. Ez a prágai városi pártbizottság köré tömörült jobboldali csoport a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének augusztus 21-i nyilatkozata után a rádión és más csatornákon keresztül értekezletre hívta össze a rendkívüli, XIV. kongresszus küldötteit, s az értekezletet az ülés folyamán rendkívüli XIV. pártkongresszussá minősítette. Meg kell állapítanunk, a prágai városi pártbizottság körüli csoport tagjai — J. Litera, J. Kotrč, a városi pártbizottság volt titkárai, Z. Hejziar, a rádió volt igazgatója, továbbá Sabata, Pelikán, Miloš Hájek, Silhan, Pacovský és mások, akiket senki sem bízott meg és semmilyen pártszerv sem hatalmazott fel, bitorolták azt a jogot, hogy összehívják a kongresszus;, m«gjelöl- > jék programját, dokumentumokat fogadjanak el az egész párt nevében, sőt megválasszák az új Központi Bizottságot és annak elnökségét. Durván megszegték a párt szervezeti szabályzatát. E jobboldali személyiségek számára jelentéktelen volt, hogy Szlovákiából 292 rendesen megválasztott kongresszusi küldött közül csak öten voltak jeleu a kongresszus megnyitásán. Hasonlóképpen más területek küldöttségeinek többsége is hiányzott. Ezek a fémjelzett „haladók" így ültették át a gyakorlat talajába a párton belüli és társadalmi demokrácia gondolatát, amelyről hónapokon át nagyképűen szónokoltak. Nyilvánvalóan olyan csoport volt ez, amely a párt válságos helyzetében durva soviniszta és szovjetellenes uszításra élt vissza a becsületes küldöttek többségének tájékozatlanságával, s felhasználta őket egy új központi bizottság és elnöksége megválasztására. A „vysočanyi kongresszuson" elhangzott felszólalásokból és e kongresszus dokumentumaiból kitűnik, hogy rendezői és szervezői csoportjának nem osztályjellegű, antimarxista állásfoglalásáról, a jóhiszemű és félrevezetett küldöttekkel való visszaélésről, a központi bizottság jogainak ÍTTSTTIÍ és hatáskörének illegális megkaparin- ÍÍ'JKAÍ tásáról és bitorlásáról, az egész pártvezetés átvételére tett kísérletről volt j

g6g szó. Ez a „vysočanyi kongresszus" jellegzetes és jellemző példája annak, ix. 29. hogyan manipuláltak pártunkban a Jobboldali erők a jóhiszemű párttagok- * (Folytatás a 7. oldalonj ^ \ X