Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-29 / 229. szám, hétfő

A CSKP KB ELNOKSEGENEK BESZAMOLOJA A JELENLEGI HELYZETRŐL ÉS A PÁRT SORON LEVŐ FELADATAIRÓL |Folytatás a 6. oldalról) kai és kongresszusi küldöttekkel. Egyszersmind megmutatja, hová akarták rántani a jobboldali csoportok pártunkat és államunkat, amikor a szuverenitás és a függetlenség jelszavával valójában el akarták szakítani Csehszlovákiát a szocialista közösségtől és a Varsói Szerződés államaitól. Elég ismert tény, mennyire bonyolulttá tette ez az ún. „vysočanyi kongresszus" a párt helyzetét, különösen a cseh országrészekben, és a nemzetközi kommunista mozgalomban. Azt is megmutatja, hogyan készültek a pártban a jobboldali opportunista erők a szeptember 9-re tervezett rendkívüli XIV. kongresszusra, mik voltak a szándékaik. A pártunk vezetősége által augusztus 28-án aláírt moszkvai jegyzőkönyv olyan kitételt tartalmazott, hogy a „vysočanyi kongresszus" érvénytelen. Ismert tény, milyen zavartan és „tapintatosan" léptették életbe ezt a rendelkezést a CSKP Központi Bizottsága akkori elnökségének ©gyes tagjai, hogyan törekedtek kompromisszumra tavaly augusztus végén új központi bizottsági tagok kooptálásakor. Szlovákia Kommunista Pártjának augusztus végén Bratislavában megkezdődött kongresszusa eleinte szintén a CSKP Központi Bizottsága augusztus 21-i elnökségi nyilatkozatának, nacionalista és szovjetellenes hisztériának a hatása alatt állott, de második részében, a moszkvai jegyzőkönyvről való tájékoztatás után elvi álláspontra helyezkedett a „vysočanyi kongresszussal" kapcsolatban, elutasította azt mint illegálisát, s a CSKP ún. Központi Bizottságának és az új elnökségnek szlovákiai tagjai lemondtak tisztségükről. Az SZLKP kongresszusának fellépése hónapokon át a jobboldali erők gyűlöletes kampányának céltáblája lett. Mivel a CSKP Központi Bizottsága mindmáig közvetlenül nem foglalt el álláspontot az ún. „vysočanyi kongresszussal" kapcsolatban, a központi bizottság elnöksége javasolja a mostani központi bizottsági ülésnek, hogy egyöntetűen és nyíltan határolja el magát a „vysočanyi kongresszustól", nyilvánítsa illegálisnak és a párt szervezeti szabályába ütközőnek ezt az akciót, s az egész párt előtt nyilvánítsa érvénytelennek e kongresszus dokumentumait és eredményeit. 1968 augusztusának súlyos megrázkódtatása, valamint a tanulságok után, amelyeket a CSKP vezetői levonhattak és le kellett volna vonniuk, várható volt, hogy pártunkban és államunkban erélyesen rendet teremtenek az antiszocialista és jobboldali erőkkel, hogy a párt teljes mértékben érvényesíti befolyását és vezető szerepét, kezébe veszi a tömegtájékoztatási eszközöket, s tanainak elveivel, valamint a moszkvai jegyzőkönyvben lerögzített kötelezettségeivel összhangban lépéseket tesz a szocialista rend helyreállítására pártunkban, államunkban. Sajnos, az 1968 augusztusától 1969 áprilisáig eltelt hónapokat zűrzavar, válságos időszakok töltik ki, s pártunk, társadalmunk, a politika és közgazdaság, valamint a párttagok és lakosságunk nagy tömegeinek gondolkodása is ezen ment keresztül. Mi az oka annak, hogy nem vonták le a következtetéseket sem az augusztus előtti, sem az augusztusi tapasztalatokból, hogy nem történt javulás, hogy a párt és a társadalom nem folytatta viszonyaink konszolidálását? Az augusztus előtti időszakban szerzett pozícióikat gyakorlatilag megtartó antiszocialista és jobboldali erők egyszerű magyarázatot találtak, amelyet valamennyi tömegtájékoztatási eszközzel hangoztattak a hazai népnek és a nagyvilágnak: a „megszállók", a szövetséges csapatok bejövetele az ok. A politikai gazdasági helyzet rosszabbodását ezzel a leegyszerűsített primitív és valótlan érvvel magyarázták. Az igazi ok az volt, hogy a pártvezetőség úgy mint augusztus előtt, folytatta nem egységes, ellentmondásos, ingadozó és opportunista politikáját, egyes tagjai és az akkori első titkár nem vett magának annyi bátorságot arra, hogy hatásos akciókat kezdjen a párton belüli jobboldali és opportunista erők és a társadalmon belüli szovjetellenes erők ellen, nem vettek maguknak annyi bátorságot és erőt, hogy befolyásolják és kezükbe vegyék a tömegtájékoztatási eszközöket, szétzúzzák a párton és államon belüli antlszoclalista és jobboldali köz)>ontokat és azok rendkívül erős pozícióit. Ugyanazok az erők továbbra ts bomlasztóan hatottak mind a belső, mind a nemzetközi kapcsolatokban. Sőt, a nacionalista, szovjetellenes hullámtól elragadtatva, a párt vezetőségében, a Központi Bizottságban és más párt-, állami és gazdasági pozíciókban ülő jobboldali erők jóindulatú védnökségét élvezve hatalmukba kerítették a köz- és állami élet egész szakaszait, a társadalmi szervezeteket, a szakszervezeteket, az ifjúsági mozgalmat, az államhatalmi apparátust stb. A CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjainak egy része, majd az elnökség később létesült végrehajtó bizottsága tagjainak egy része, nemegyszer élesen bírálta e helyzetet. Nemegyszer hoztak jó és helyes határozatokat, de a pártvezetőség jobboldali képviselőinek opportunista magatartása, a párt-, állami és tömegtájékoztatási eszközökben szerzett hatalmi pozícióik kihasználásával, a gyakorlatban mindig lehetetlenné tette e határozatok végrehajtását. 1968 novemberében kísérlet történt, hogy a novemberi határozatban alapot teremtsünk a párt egyesítésére, vezető szerepének érvényesítésére, a párt és az állam konszolidálásának megkezdésére. Az antiszocialista és jobboldali erők offenzív felsorakozása, mint aat az 1968 novemberi diáksztrájk, a Joseí Smrkovský körüli kampány és az 1968 decemberében, majd ismételten 1969 januárjában, februárjában, sőt még március végén a szakszervezeti kongresszusok tetőfokán tapasztaltuk, mint azelőtt sokszor, ismét megtorpedózta és leheletlenné tette ezt a határozatot. Ezek az erők, valamint a pártvezetőség ingadozó és alkalmatlan tagjai tragikus helyzetek szélére sodorták a pártot, egész társadalmunkat és államunkat. Szükséges lesz tüzetesen elemezni ezeknek az erőknek, hazai és külföldi központjaiknak, a jobboldali és antiszocialista erők, a külföldi burzsoá hírszerző szervezetek egyes rétegei és az országban, a CSKP ben, politikánkban, gazdaságunkban stb. végzett szándékos felforgatás közötti kölcsönös összefüggések hatását. Az 1968 augusztusától 1969 áprilisáig eltelt nyolc hónapra nincs példa az egész szocialista táborban. Ha 1968 augusztus előtt számos politikai s közéleti személyiség naivitásáról, illúzióiról, „új modellkereséséről" beszélhettünk, 1968 augusztusa után nem lehet kétséges, hogy Csehszlovákiában szervezett jobboldali és ellenforradalmi kampány folyik a párt és az állam felforgatására. E nyolc hónap fejlődésének tüzetes elemzése Itt ÍK megmutatja a politikai és más személyiségek felelősségét pártunk és társadalmunk tragikus helyzetéért. E helyzetben csak a párt Központi Bizottságának áprilisi tilése eredménye zett döntő fordulatot. A beszámoló elején a párt és a társadalom egyes munkasikereiről, a konszolidálódásban elért haladásról beszéltünk. Igaz, tisztában vagyunk gyenge oldalainkkal, a megoldatlan dolgokkal és azzal is, hogy pártunk munkája ez irányban lényegében még az első fázisban tart. Tudjuk, mennyi hiányosság van munkánkban — a központtól a kerületi és járási szervezeteken keresztül egészen az alapszervezetekig, és különösen tudjuk, mennyi fogyatékosság van az állami szervek területén és főként gazdaságunkban. Múltbeli fejlődésünk kritikus szemlélete, közelmúlt történelmünk fontos kérdéseinek tisztázása meggyorsítja az emberek tudatában élő helytelen nézetek elismerésének, leküzdésének folyamatát, a differenciálódást, s ez fontos hozzájárulás pártunk és társadalmunk politikai konszolidálódásához. A párt és közélet terén hozott összes intézkedések arra irányulnak, hogy a problémák megoldásának normális, békés feltételei jöjjenek létre nálunk, hogy a párt és népünk figyelmét a gazdasági kérdésekre összpontosíthassa. A kommunista párt munkájának értelme a dolgozó ember létkérdéseinek megoldásában van. Ha átmeneti időre kénytelenek is vagyunk az utunkban álló akadályok eltávolításával foglalkozni, ez olyan örökség, amelyet az új pártvezetőség nehéz helyzetben vett át, s amelyet rendeznie kell, hogy viszonylag gyorsan olyan állapotot érjünk el, amelyben az összes párt- és társadalmi szervezetek, állami és gazidasági szervek, valamint a többi szakaszok is normálisan teljesíthetik funkcióikat, mint egy konszolidált és civilizált államban. Az áprilisi plénum óta eltelt öt hónap és a részleges sikerek, a jó eredmények után ma megvannak a feltételeink, hogy politikai és gazdasági téren foganatosított konszolidáló intézkedéseinkben gyorsítsuk a lépést. Ez azt jelenti, hogy egyidejűleg nagyobb igényt kell támasztanunk minden szakaszon az emberek, különösen a kommunisták munkájával szemben. Annak érdekében hogy a marxistaleninista tanítás elved alapján megújuljon pártunk egysége, az irányelvek ér telmében folytatnunk kell mindennapi küzdelmünket a párton belüli jobboldali opportunista erők és nézetek ellen. Tárgyszerű érvekkel meg kell nyernünk és győznünk az ingadozó és félrevezetett becsületes párttagokat, és meg kell tisztítanunk a pártot azoktól, akik konokul helytelen politikai, ideológiai szempontokat képviselnek, sőt párttagsági könyvecskéjükkel aktívan hadakoznak a párt programja és politikai célkitűzései ellen. Ma javaslatot terjesztünk a CSKP Központi Bizottsága elé, hogy zárja ki a Központi Bizottságból azokat a tagokat, akik letértek a marxizmus-leninizmus pozícióiról, fontos időszakokban kompromittálták a pártot és hosszú ideje nem igyekszenek mentesülni komoly hibáiktól és nem igyekszenek segíteni a pártot e nehéz helyzetben. A Központi Bizottság ily módon adjon példát a kerületi, városi és járási pártbizottságoknak, hogy hasonlóképpen elvszerűen bírálják el környezetük munkatársait, szabadítsák meg a pártszerveket a jobboldali opportunistáktól és emeljék magasabb fokra e szervek politikai és eszmei egységét. Fontos, hogy a központtól lefelé szemügyre vegyük a pártapparátust. hogy a pártmunkának e fontos láncszemében ne húzódjanak meg a jobboldali opportunizmus exponensei. Ugyanezt az irányvonalat kell követni a társadalmi szervekben, az állami és gazdasági apparátusban, tudományos és kulturális téren. Meg kell mondanunk, hogy eddigi tevékenységünk igen gyenge pontja a párt alapszervezeteinek irányítása. Vannak esetek, hogy az alapszervezetek hosszú ideig nem gyűléseznek. Több esetben sok párttag nem vesz részt a pártéletben, sőt még az alapszervezetek taggyűlésein sem. Igen sok esetben politikai passzivitás nyilvánul meg. Általában, főként a járási pártbizottságokban, sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az alapszervezeteknek, az alapszervezetek tájékoztatásának, aktivizálásának, a Központi Bizottság határozatai szerinti helyes irányításinak. A jobboldali opportunista erők befolyása elleni küzdelem fő frontja most az alapszervezetekben van. Itt heves differenciálódási folyamat megy végbe, s ezért e küzdelemben mindenképpen segíteni kell a párt egészséges magvát az alapszervezetekben. Elvégre a párton belüli jobboldali erők végleges veresége éppen az alapszervezetekben érhető el. Ismételten hangsúlyozzuk a párt alapszervezeteinek különleges jelentőségét az üzemekben, a munkahelyeken. Ennek politikai oldala van, de egyszersmind gazdaságunk talpraállításának egyik feltétele is. A mostani központi bizottsági ülés után a kerületi és járási pártbizottságok dolgozzanak ki részletes terveket az alapszervezetek irányítására és tűzzenek maguk elé Igényes feladatokat, hogy minden becsületes kommunistát aktivizáljanak a pártmunkában. Már többször elmondtuk, hogy a párttagok egy része annyira eltávolodott a marxista—leninista tanítástól, hogy nem használnának, hanem csak ártanának a pártnak, ha továbbra is soraiban maradnának. Meg kell oldani az Ilyen eseteket. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége n Központi Bizottság év végi ülése elé javaslatokat készül előterjeszteni, melyek értelmében intézkedések történnek a tagsági igazolványok már tavaly esedékessé vált kicserélésére. Nem formális akcióként képzeljük el az igazolványok kicserélését. Párttagsági igazolványuk olyan embereknek legyen, akik hűek a párt programjához, elkötelezik magukat érte, segítik a pártot. Nem szándékozunk új pártigazolványt adni becstelen, kompromittált, és olyan egyéneknek, akik nem tudnak megszabadulni a tanításunkkal szemben álló ellenséges nézetektől. Ezért minden párttag esettében meg kell ítélni, vajon megérdemli-e politikai magatartásával, munkájával és jellemével, hogy párttag legyen. Ebben az időszakban rendkívül nagy jelentősége van a helyes káderpolitikának. A párt politikájának érvényesülése attól függ, milyen embereket állit a párt felelős helyekre életünk egész területén. A munkában politikailag fejlett és szilárd, szakmailag rátermett, jellemes emberekre támaszkodjunk, hogy megfeleljenek a rájuk bízott munkának, környezetükben tekintélynek és tiszteletnek örvendjenek. Valamennyi pártszervezet szenteljen rendkívül nagy figyelmet e kérdésnek. Ismét vissza kell térnünk ahhoz a kérdéshez, hogy a pártszervezet felelős a munkahely, az üzem, a hivatal és minden terület viszonyaiért. Főként gazdasági téren konkrét munkára, az emberekkel, problémáikkal, gondjaikkal való konkrét törődésre kell késztetnünk a párttagokat és pártszervezeteket. A pártmunkának ezt a területét az utóbbi időben nagyon elhanyagoltuk s ezért újra és újra ki kell emelnünk jelentőségét. Már többször elmondtuk, hogy érvényes ez az elv: amilyen gyorsan rendbe tudjuk hozni az elvi alapokon egyesült és akcióképes pártot, ugyanolyan gyorsan sikerül megoldani társadalmunk összes többi problémáit. Ezért valamennyi szervezetben fokozott, rendkívül nagy figyelmet szentelünk a pártegység helyreállításának. A pártegységről szólva meg kell mondanunk, hogy egyes helyeken régi szektás irányzatok is felütik a fejüket, megnehezítik előrevezető utunkat s gyöngítik a jobboldali opportunizmus, mint fő veszély elleni következetes harcunkat. Ez mozgalmunk régi problémája. 1921-ben az Oroszországi Kommunista Párt X. kongresszusának a pártegységről szóló határozati javaslatában Lenin is szólt róla: „A párt fogyatékosságai okvetlenül szükséges bírálatának az az útja, hogy minden egyes gyakorlati indítványt a lehető legvilágosabb formában, azonnal, minden huzavona nélkül beterjesztenek megvitatás és döntés céljából a párt helyi vezető szerveihez és központi vezető szervéhez. Ezenkívül mindenkinek, aki bírálattal lép fel, a bírálat formájában tekintettel kell lennie a párt helyzetére, arra, hogy a pártot ellenség veszi körül, bírálata tartalmát tekintve pedig a szovjet és pártmunkában való közvetlen részvételével a gyakorlatban kell megkísérelnie a párt vagy az egyes párttagok hibáinak kijavítását." Azért említem Lenin szavait, mert a párt belső megoszlásának előző időszakából visszamaradt, említett nem lenini módszerek és munkaformák a mai napig is éreztetik hatásukat, megbontják a párt egységét és az egységes, minden tagot egyaránt kötelező fegyelmet. Pártmunkánkban küzdenünk kell ilyen ártalmas jelenségek ellen is, valamint a türelmetlenség, a kispolgári radikalizmus megnyilvánulásai ellen, noha ezek néha jószándékból erednek, ám gyakran személyi ambíciókat és indítékokat lepleznek. Pártunk fejlettségének mai fokán határozottabban érvényt kell szereznünk az egy központból irányított belső pártegységnek és a párttagok fokozott fegyelmének. Gondoljunk arra, hogy az év végén a Központi Bizottságban megtanácskozzuk a XIV. kongresszust előkészítő munkálatok megkezdését. A kongresszus megtartásának és előkészítésének feltétele a párt belső konszolidálódása, eszmei egysége. A kommunista nevelés érdekében és az emberek tudatában élő helytelen nézetek leküzdése, az embereknek a pártpolitika elkötelezett támogatására való megnyerése érdekében a pártban és társadalomban is fokozni kell az ideológiai tevékenységet: — a pártpropagandát ós nevelést a szocialista építés egyes területein előttünk álló jelenlegi pártfeladatok megmagyarázására kell összpontosítani; — a jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők tevékenysége okainak leleplezéséből és következményeinek leküzdéséből le kell vonni a tanulságokat, hogy a jövőben elejét vegyük hasonló jelenségek megismétlődésének és hatékonyan ellensúlyozzuk a nyugati burzsoá propaganda hatását; — rendkívül nagy figyelmet és gondot kell fordítanunk a párton belüli képzés hatásos rendszerének felújítására, főként a marxizmus—leninizmus klasszikusai műveinek és a párt jelenlegi politikájának tanulmányozása ÚU ján. Az ettől való eltérés az elmúlt időszakban lehetővé tette a kommunista forradalmi mozgalom kulcsfontosságú értékeinek kétségbevonását és különféle kérdések megoldásában a kommunis-' ták osztályszemléletének gyöngülését; — különleges figyelmet kell szentelnünk az alapvető pártaktíva s főként a nagy ipari üzemek pártbizottságf funkcionáriusai nevelésének, hogy hatékony politikai, eszmei képzésben részesüljenek s még a következő évzáró taggyűlés előtt segítséget kapjanak. Említettük, hogy a társadalmi szervezetekben és a Nemzeti Front többi szervezetében a kommunisták munkájú bizonyos mértékben megjavult. Igaz, hogy a munka fő része ez irányban mégelőttünk van. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom sok szerve és szervezete,az ifjúsági, női, sport- és egyéb szerve-^ zetek még helytelen nézetek hatása, sőt' egyenesen jobboldali opportunista erőK befolyása alatt állnak. A tömegszervezeteknek, főként a szakszervezeti és az ifjúsági mozgalomnak az opportunista? (Folytatás a 8. oldalonj ^