Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-29 / 229. szám, hétfő

A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA A JELENLEGI HELYZETRŐL ÉS A PÁRT SORON LEVŐ FELADATAIRÓL / (Folytatás a 4. oldalról) jobboldali opportunista erők? A szocialistaellenes erők néhol nyilvánosan, néhol pedig burkoltan léptek fel közvetlenül pártunk és dolgozó népünk 1948 februárjában elért alapvető vívmányai ellen, s arra törekedtek, hogy társadalmunk visszakerüljön az 1948februárja előtti helyzetbe, a burzsoá demokrata állam viszonyai közé. Erre több, mint elég példát találunk a különféle szervezetekben, a sajtóban, és a Nemzeti Front egyes politikai szervezeteiben is. A pártban lévő jobboldali opportunisták propagandájukkal kétségbevonták, gyengítették a marxilenini tanok olyan elveit, mint amilyen a kommunista párt szervezetének és életének lenini normái, a párt vezető szerepének érvényesítése a társadalomban és a politikai irányításban, a párt nemzetközi jellege és kapcsolatai, valamint a szocialista állam gazdaságának egyes alapvető kérdései. Kispolgári, szociáldemokrata, sőt anarchista pozíciókból bírálták és elítélték a kommunista világmozgalom és saját pártunk elméleti és gyakorlati tapasztalatait, s e nézeteket a tömegtájékoztatási eszközök útján bevitték az emberek, még a párttagok tudatába is, az absztrakt szabadság, demokrácia, humanizmus stb. demagóg jelszókkal. A sajtónkban, rádiónkban, televíziónkban és másutt ebben az időszakban elhangzott megnyilatkozásokból valóságos gyűjteményt lehetne összeállítani e tipikus kispolgári revizionizmusból és opportunizmusból. Ezek az erők különféle reklámjelzőkkel propagálva a szocializmus „új modelljét" nemcsak elvetettek mindent pártunk múltjából, hanem minden alkalmat megragadlak az ellentétek, konfliktusok előidézésére, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Varsói Szerződés más országai bírálatára, szovjetellenes és nacionalista szenvedélyeket szítottak és ösztökéltek, ócsárolták a testvérpártokat és államokat stb. A nacionalizmus és a szovjetellenesség már jóval 1968 augusztusa előtt a pártban lévő jobboldali opportunisták leghatékonyabb fegyverévé vált, s az antiszocialista és ellenforradalmi erőkkel való tényleges egyhúron pendülésük alapja volt. Néha féltünk az ellenforradalmi erők kifejezést használni, úgy vélve, hogy az ellenforradalom mindig a munkásosztály forradalmi erőivel vívott közvetlen fegyveres harcot, a lövöldözést és gyilkosságokat stb. jelenti. Ha a marxista—leninista elveket és a kommunista párt által vezetett munkásmozgalmat a modern társadalom alapvető forradalmi irányzatának tekintjük, akkor azok az erők, amelyek antagonisztikusan e mozgás ellen, a forradalmi mozgalom alapvető céljai ellen hatnak, mindig és objektívan a mi esetünkben is ellenforradalmi erők voltak, tekintet nélkül arra, hogy akcióik milyen szakaszba jutottak, illetve juthattak. így pártunkban és államunkban a politikai fejlődést 1968 januárja után a pártvezetőség egységének, felkészültségének hiánya és részben alkalmatlansága miatt, valamint a jobboldali és szocialistaellenes erők — melyek hatalmukba kerítették a tömegtájékoztatási eszközöket és számos pozíciót a pártban, az államban és a hatalmi szervekben — agresszivitása, céltudatossága, szervezettsége miatt letérítették a szocialista társadalomnak a marxi— lenini elvek szellemében való fejlesztése helyes útjáról és durván eltorzították. Heves belpolitikai és párton belüli küzdelem bontakozott ki a pártvezetés megkaparintásáért és a vezetés egyes láncszemeinek uralásáért (emlékezzünk egyes városi, járási és kerületi konferenciákra) s ez a küzdelem a pártot különböző táborokra osztotta, megbomlasztotta társadalmunkat. Arról volt szó, hogy uralmuk alá kerítsék a múlt év szeptember 9-re öszszehívott rendkívüli pártkongresszust. Meg kell mondani, hogy ebben a küzdelemben — elsősorban a cseh kerületekben — a jobboldali és a velük együttműködő szociaiistaellepes erők kerültek túlsúlyba. A meggyengült pártvezetés egyre képtelenebb volt egységes akcióra, egységes irányításra. A jobboldali ős szocialistaeilenes erők szüntelen kompromisszumokra, engedményekre szorították, sőt azt mondhatjuk vereségeket szenvedett. Nyilvánvaló volt a párt marxista—leninista elveken nyugvó egységének, a szocialista társadalom fejlődésének veszélyeztetése, és ennek következtében internacionális kötelékeink és kötelezettségeink veszélyeztetése is. 1969. IX. 29. • • • A belpolitikai konfliktusok szükségszerűen éreztették hatásukat pártunk kapcsolataiban a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a Varsói Szerződés többi országának testvéri pártjával, valamint államunk és a többi szövetséges állam kapcsolatában. A január utáni időszak történetének ez a fejezete még nemrégen is csaknem ismeretlen volt a párttagok előtt éppúgy, mint a széles közvélemény előtt. Részben azért, mert maga a pártvezetés, vagy annak vezető személyiségei titkolták el, részben azért, mert a jobboldali és szocialistaellenes erők uralta rádió és televízió a Varsói Szerződés államainak kölcsönös kapcsolatait csaló módon kiforgatták és a szuverenitás és összeférhetetlenség jelszavával megzavarták az emberek tudatát, és nacionalista kampányt indítottak szövetségeseink ellen. A Központi Bizottság tagjai és póttagjai elé ma fontos bizalmas dokumentumokat terjesztünk Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint a többi testvérpárt közötti kölcsönös kapcsolatokról, hogy megítélhessék, hogyan fejlődtek ezek. Amint ismeretes, a testvérpártok nyilvánosan üdvözölték azokat a változásokat, amelyek Csehszlovákiában 1968 januárja után következtek be és a testvérpártok valamennyi vezető képviselője 1948 februárjának 20. évfordulója alkalmával mondott beszédében ezt az állásfoglalást nyíltan is hirdette. A fejlődés nálunk azonban olyan irányban haladt, ahogyan itt röviden felvázoltuk. E csehszlovákiai fejlődés miatt aggódva, az egész szocialista tábort fenyegető veszély láttán hívták össze 1968. március 23-ra Drezdába a hat kommunista párt tanácskozását. E tanácskozásról készült feljegyzések, amelyek a Központi Bizottság tagjainak rendelkezésére állnak, azt mutatják, hogy a testvérpártok képviselői sürgetően figyelmeztettek a csehszlovákiai belpolitikai fejlődés veszélyességére, tanácsot adtak pártunk képviselőinek, sőt kérték őket, hogy a párt vezetősége gátolja meg a jobboldali és szocialistaellenes erök felforgató akcióit. E tanácskozás eredményeiről, a részünkről elhangzott ígéretekről nemcsak a pártot és a közvéleményt, hanem még a CSKP Központi Bizottságának egész elnökségét sem tájékoztatták, és nem vontak le belőlük semmilyen tanulságot, következtetést. Számos egyéb részleges tanácskozás és megbeszélés után került sor Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségének tanácskozására a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselőivel 1968. május 4-én Moszkvában. A feljegyzésekből, amelyeket vezetőink készítettek és amelyek az önök rendelkezésére állnak, láthatják, milyen sürgetően figyelmeztették újból pártunk képviselőit arra a veszélyre, amely fenyegeti az egész szocialista fejlődést Csehszlovákiában és a szocialista tábort. E tanácskozás után a CSKP Központi Bizottságának májusi ülésén kísérlet történt bizonyos hibák helyrehozására. De csupán az üres szavaknál maradtak, sőt a jobboldali és szocialistaellenes erők 1968 júniusában teljes erővel ellentámadásba lendültek. Nem kétséges, hogy pártunknak, munkásosztályunknak elegendő ereje volt arra, hogy meggátolja a jobboldali és szocialistaellenes erök rohamát, amelyek felforgatták a pártot, a társadalmat, az államot, a gazdaságot, megbénították a szocialista hatalmi szerveket és veszélyeztették a szocialista rendszer alapjait. Elegendő erő volt a szovjetellenes uszítás meggátolására (például a szövetséges csapatoknak a Varsói Szerződés keretében való hadgyakorlata körül stb.) természetesen azzal a feltétellel, ha az elnökség levonta volna a következtetéseket saját tapasztalataiból és a lestvérpártokkal folytatott tanácskozásokból, ha egységesen ítélte volna meg a helyzetét és erélyesen közbe lépett volna. Ez látható volt, amikor a vezetőség egyes tagjai kétféleképpen és neta következetesen reagáltak a „2000 szó" című provokatív jobboldali felhívásra. Látható volt, amikor a vezetőség rezignált a tömegtájékoztatási eszközöket illetően, és látható volt a vezető pártszerv lanyha magatartásában, melynek következtében megnövekedett a jobboldali elemek képviselőinek agresszivitása. A vezetőség ezen magatartása nem maradhatott hatástalan a pártra, a pártnak több mint 1600 000 tagjára, akiknek jelentős része fokozatosan tájékozatlanná vált, és a belső ellentétek hatása alá került. Brezsnyev elvtárs ebben a helyzetben a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tudtával 1968. VI. 12-én újból levélben fordult Dubček elvtárshoz, figyelmeztette őt e fejlődésre, találkozót, tanácskozást, konzultációt javasolt a csehszlovák küldöttséggel, tetszés szerinti helyen. Dubček elvtárs ezt a találkozót különféle ürügyekkel elutasította. A csehszlovákiai fejlődés, valamint ez a nem államférfiűra valló eljárás azokkal a szövetségesekkel szemben, akikkel pártunk és nemzeteink sorsa évtizedek óta egybeforrott, kiélezte a feszültséget a CSKP és a testvéri kommunista pártok között. A Szovjetunió Kommunista Pártja és négy további testvérpárt július elején találkozót javasolt nekünk Varsóban. Pártunk vezetősége 1968. július 8-án és július 12-én elutasította a hat párt közös találkozóját azzal az ürüggyel, hogy először kétoldalú tárgyalásokra van szükség. Kitért e találkozó elől, engedve a jobboldali erők által uralt tömegtájékoztatási eszközök nacionalista propagandájának, félve fogyatékosságaink bírálatától, de nagyképűségből is. Július 12-én a Szovjetunió nagykövete arról tájékoztatta Dubček elvtársat, hogy a hat párt küldöttsége július 14-én Varsóban öszszeül. Erről a tényről Dubček elvtárs még a vezetőség tagjait sem tájékoztatta. Július 13-án Dubček elvtárs találkozott Kádár elvtárssal Komáromban, aki újból közölte a tanácskozás összehívását és sürgetően kérte, hogy a CSKP vegyen részt azon. Ennek ellenére a CSKP küldöttsége nem ment el a kommunista pártok július 14-i és 15-i varsói tanácskozására. Pártunk vezetősége ezzel megmutatta a Szovjetunió Kommunista Pártja és négy másik testvérpárt vezetőségével való nyílt ellentétét, még inkább elszigetelődött a legközvetlenebb szövetségeseitől. Ezzel az elhatározásával nacionalista és szovjetellenes hangulatra buzdított, amelyet a közvéleményben tömegesen terjesztettek a jobboldali és szocialistaellenes erők. Így szolidaritást vállalt a hamis „nemzeti egységgel", amelyet a nacionalizmus és a szovjetellenesség alapján ideológiai bázisaként a jobboldal és az antiszocialista erők alakítottak ki. Az öt párt varsói tanácskozásáról, amelyen a CSKP nem vett részt, a tanácskozás résztvevői közös levelet küldtek a CSKP Központi Bizottságának, s ezt nyilvánosan közzétették tekintettel arra, hogy az előző megbeszélések tartalmát eltitkolták. Ez a levél, — hasonlóképpen mint a pártunk vezetőségével folytatott előző tanácskozások alkalmával is — hangsúlyozza a január utáni időszak pozitív célkitűzéseinek a támogatását. „Nem lépünk fel előttetek, — hangzik a levélben — mint a tegnap képviselői, akik meg akarnák gátolni a hibák és a fogyatékosságok, így tehát a szocialista törvényesség megsértésének a helyrehozását. Nem avatkozunk be Csehszlovákia szocialista népgazdasága tervezési és irányítási módszereibe, azokba az intézkedésekbe, amelyek a szocialista demokrácia fejlesztésére, a gazdaság struktúrájának tökéletesítésére irányulnak. Üdvözöljük a csehek és szlovákok kapcsolatának az egészséges testvéri együttműködés alapján a Csehszlovák Szocialista Köztársaság keretében való rendezését." Ez a levél egyúttal komoly nyugtalanságot fejez ki az ellenséges, szocialistaellenes erők aktivizálódása miatt, amelyek országunkat igyekeztek letéríteni a szocialista építés marxi— lenini útjáról és ki akarták szakítani a szocialista államok közösségéből. Mint tudjuk, elég ok volt fejlődésünk ilyen bírálatára. A testvérpártok figyelmeztettek arra, hogy feltétlenül egyesíteni kell a pártot a marxizmus— leninizmus elvein, feltétlenül be kell tartani a demokratikus centralizmus elveit és küzdelmet kell folytatni azokkal, akik tevékenységükkel segítik az ellenséges erőket. A testvérpártok javasolták a CSKP vezetőségének mindazon politikai szervezetek tevékenységének betiltását, amelyek nyíltan felléptek a szocializmus ellen. Továbbá szükségesnek tartották, hogy pártunk vegye kezébe a tömegtájékoztatási eszközöket — a sajtót, a rádiót és a televíziót — és a munkásosztály, valamennyi dolgozó s a szocializmus érdekében befolyásolja őket. A testvérpártok felajánlották támogatásukat a CSKP vezetőségének, hogy eleget tehessen kötelességének a szocializmus érdekei védelmében, amelyek azonosak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetei létérdekeivel, és amelyeket nem lehet különválasztani a szocialista tábor közös, internacionális érdekeitől. Végül rámutattak, hogy a szocialista vívmányok védelme mindenekelőtt határozott és bátor fellépést követel a jobboldali és szocialistaellenes erőkkel szemben, s megköveteli a szocialista állam rendelkezésére álló valamennyi védelmi eszköz alkalmazását. E figyelmeztetéseket és tanácsokat nem értelmezhetjük másként, mint a pártunk akkori vezetőségének nyújtott elvtársi segítséget. Ha a párt vezetősége hajlandó és képes lett volna ebben az időben pártunk, a munkásosztály és a többi dolgozó egészséges erőire, a testvérpártok segítségére támaszkodni, akkor országunk fejlődése ebben az időszakban is egészen más irányt vett volna A CSKP vezetősége azonban az öt párt varsói levelére azzal válaszolt, hogy elutasította a nálunk fennálló veszély komolyságára rámutató bírálatukat. Ebben az időben a jobboldali erök már jelentős mértékben átvették a rendkívüli XIV. kongresszus előkészítésének megrendezését. Pártunk vezetősége nem volt hajlandó hatalmi eszközöket alkalmazni a szocialistaellenes erök ellen, azzal az indokolással, hogy ez a Novotný-éra „utasításos pártirányítási módszereihez" való visszatérést jelentené. A párt vezető szerepének megszilárdítására irányuló további intézkedések — a CSKP vezetőségének válasza szerint — „ellenkezőleg, olyan helyzetet idéznének elő, amelyben valóban hatalmi konfliktusokra kerülne sor". A CSKP Központi Bizottságának 1968. július 19-i ülésén elhangzott beszámolóban Dubček elvtárs megindokolta a CSKP KB Elnökségének az öt párt levelére adott elutasító válaszát. Hangoztatta, hogy a szocialistaellenes erők az adott helyzetben nem jelentenek olyan komoly veszélyt, amint azt a testvérpártok gondolják, hanem a veszély baloldalról fenyeget. Azt mondotta: „A mai bonyolult helyzetben nem tarthatjuk kizártnak azt sem, hogy a konzervatív, szektás erők megkísérelik a visszaélést az öt párt levelével arra, hogy a pártban szakadást idézzenek elő és meghiúsítsák a májusi plénum határozatában jóváhagyott taktikát és politikai célkitűzéseket." Sajnos a CSKP KB 1968. július 19-i határozatával jóváhagyta az elnökség eljárását és erősítette az ellentétet, a nyílt demonstrációt az öt testvérpárt ellen, így megszegték pártunk politikájának internacionális elveit, és a CSKP vezetősége olyan helyzetbe került, amelyet a jobboldali elemek határoztak meg. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a varsói tanácskozással kapcsolatban hozott határozatát és annak a CSKP Központi Bizottsága általi jóváhagyását az egyik legsúlyosabb hibának tartjuk belső és főként internacionális kapcsolatainkban, s ezért a párt akkori vezetősége és főként Dubček elvtárs, mint a párt akkori első titkára felelős. A Központi Bizottság elnöksége ezért a mai ülésnek javasolja, hogy a Központi Bizottság július 19-i határozatát, amelyet a jobboldal felfokozott lélektani, morális és nyilvános nyomása alatt hagyott jóvá, teljes egészében visszavonja. Szükséges, hogy egyértelműen megmondjuk: a varsói tanácskozáson való részvétel elutasítása súlyos hiba volt, olyan cselekedet, amely ellentétben áll a szocializmus alapvető érdekeivel hazánkban és pártunk nemzetközi hagyományaival. E szakadás után belpolitikai fejlőd désünk veszélyes irányban fejlődött tovább. A nacionalista hullám befolyásolta, a jobboldali és a szocialistaellenes erők szervezték. Ebben a légkörben folytatódtak a kongresszus előkészületei, amelynek rövid időn belül össze kellett ülnie. Kísérlet történt még a nyílt nemzetközi konfliktus elhárítására az SZKP KB Politikai Bizottságának és a CSKP KB Elnökségének kétoldalú tárgyalásán Ágcsernyőn, a múlt év július 29 és augusztus 1 között. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői — amint erről a Központi Bizottság tagjai elé terjesztett dokumentumok beszélnek — újból megkísérelték, hogy vezetőségünket a hibák helyrehozására és arra indítsák, hogy fordulat következzék be a jobboldali és szocialistaellenes erők akciói elleni magatartásban. A hat párt 1968. augusztus 3-1 bratislavai találkozója és közös nyilatkozata lehetőségű; Ü'. jtt a konfliktus rendezésére a testvérp_.rtokkal és a további katasztro. jlis fejlődés meggátolására. Pártunk vezetősége Bratislavában ünnepélyesen magerősítette a szocialista államok közössége iránti internacionális kötelezettségeit. Ám a gyakorlatban e dekl iráció után egy lépést sem tett a jóv.hagyott kötelezettségek megvalósíiújara, a szocializmus hazánkban veszélyeztetett érdekeinek és a szocialista tábor érdekeinek a megvédésiiru Történtük még k.s:i.,:!ek arra is, hogy pártunk vevőijéét figyelmeztessék a vállalt kötelezettségek nem teljesítéséért viseli felelősségére és a hazánkban végbemenő fejlődés veszélyességére. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1968. augusztus 13-án újból figyelmeztette vezetőségünket az ágcsernyől megállapodások nem teljesítése miatt. Ugyanazon a napon Brezsnyev elvtárs irt Dubček elvtársnak ugyanerről a témáról. Komolyan figyelmeztetett a hazánkban végbemenő (folytatás a 8. oldalon)