Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-29 / 229. szám, hétfő

A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója a jelenlegi helyzetről és a párt soron levő feladatairól Előadta GUSTÁV HUSÁK elvtárs a CSKP KB 1969. szeptember 25-i ülésén 1969 IX. 29. Tisztelt Elvtársak' Csuliszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének megbízásából előterjesztem a CSKP KB •siájusi ülése óta pártunkban és társadalmunkban kialakult helyzetről szóló beszámolót, valamint az Elnökség állásfoglalását néhány alapvető politikai kérdéshez, és a párt további munkájára vonatkozó javaslatát. A Központi Bizottság áprilisi ülésén elhatározta, hogv határozottan keresni fogja a párt és a társadalom mély válságából kivezető utat. A CSKP Központi Bizottsága májusi ülésének dokumentumai kijelöltél: ezt a válságból kivezető utat és meghatározták munkánk módszereit is. A Központi Bizottság májusi ülésén az alábbi pontokban jelölte meg a párt főbb célkitűzéseit, a válságból kivezető utat: 1. Újítsuk fel a párt egységét a marxizmus—leninizmus tanításának, a párt építése és élete lenini alapelveinek elvszerű bázisán, fokozzuk az egész párt akcióképességét és forradalmi harci szellemét. 2. Újítsuk fel a kommunista párt vezető szerepét a társadalomban, főleg a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben és más alkotó elemeiben, az állami szervekben, a gazdaság és a kultúra szakaszán 3. Haladéktalanul foganatosítsunk hatékony intézkedéseket államunk súlyos gazdasági problémáinak Tnegoldására. 4. Minden láncszemében szilárdítsuk meg a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szerve, a szocialista állam szerepét. 5. A szilárd barátság elvhű szellemében rendezzük a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri kommunista pártjai iránti viszonyunkat, ami megalapozza államunk külpolitikáját. Ma a Központi Bizottság májusi ülésének említett határozatai szellemében, a párt sok ezer dolgozójának és vezetőségének négy havi fáradságos munkája után, értékeljük az eredményeket. Meg kell mondanom, hogy a párt minden vonatkozásban nagy előrehaladást, sikert ért el és túljutott a konszolidálás első szakaszán. Politikai és közéletünkben, továbbá külpolitikai kapcsolatainkban bizonyos mértékig lecsitultak a kedélyek és leküzdöttük a közismert válságos helyzeteket. Az ösztönösség és az anarchia helyét fokozatosan elfoglalja a párt és az egész társadalmi élet céltudatos irányítása. Pártunk fokozatosan érvényesíti vezető szerepét a társadalomban. Pártunk irányító láncszemei a központban, a kerületekben, a járásokban és sok alapszervezetben is megszilárdultak. Erősödik a párt aktív magva, amely támogatja a Központi Bizottság elvszerű politikáját. Pártunk számos funkcionáriusa és dolgozója kiilönbözöo szakaszon mind nagyobb elkötelezettséget és áldozatkészséget tanúsít. A párt — legalábbis annak egészséges magva — kezdi visszanyerni akcióképességét és harci szellemét. A pártépítés különböző fokain végrehajtott személyi változások jelentősen előre lendítették ezt a fejlődési folyamatot. Ma bátran mondhatjuk, hogy a párt vezetősége felelősségteljesen támaszkodhat a párt és a társadalom életének különböző szakaszain dolgozó nagy számú tagjára. A májusi KB-ülés határozatait egyetértéssel fogadta a párt minden kerületi és járási szervezete és az alapszervezetek óriási többsége. Elmélyült a párt befolyása a sajtóra, a rádióra és a televízióra s a nevelő, valamint a politikai munkának ezek a fontos eszközei ma már kezdenek szolgálatába állni a párt alapvető célkitűzéseinek és népünk szükségleteinek. A tömegszervezetekben és a Nemzeti Front szervezeteiben dolgozó kommunisták fokozatosan mind intenzívebben dolgoznak, növelik politikai befolyásukat és jobb irányító tevékenységet fejtenek ki. Ezen a területen is bizonyos sikereket mutathatunk fel. Gazdasági viszonylatban is egyes stabilizáló intézkedéseink meghozták az első részleges eredményeket. Lépésről lépésre megszilárdítjuk a szocialista állam szerveit, növeljük a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szerveinek funkcióját és befolyását. Felújítottuk jó viszonyunkat a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a többi szocialista ország kommunista pártjaival és a szocialista államokkal. Persze meg kell mondanunk, hogy ez minden területen a konszolidálódás folyamatának kezdete és nem a befejezése. Semmiképp sem értünk el még ideális állapotot, amilyenre törekszünk. Minden szakaszon még nagyon sok fogyatékosságunk van. Rövid néhány hónap leforgása alatt ezeket maradéktalanul semmiképp sem küszöbölhettük ki. Fontos azonban az elmúlt négy hónap tanúbizonysága, hogy igazodásunk a májusi központi bizottsági ülés irányelveihez pozitív eredményekkel jár, a májusi ülés döntései helyesek voltak, továbbra is ebben látjuk konkrét programunkat, reális utunkat, amelyen haladva végérvényesen megoldjuk a problémákat és teljesen leküzdjük a válságjelenségeket. Pártunk és népünk munkájának eredményei összehasonlíthatatlanul nagyobbak lennének, ha a párt szerveinek és tagjainak, az állami és a társadalmi szerveknek nagy energiáját és erejét nem emésztené fel a szocialistaellenes és a jobboldali erőkkel folytatott küzdelem. A Központi Bizottság áprilisi ülése óta nyugalomra intettünk, megértést kértünk, munkára és együttműködésre szólítottunk fel minden becsületes embert és szándékunk őszinte volt. Természetesen nem voltak olyan Illúzióink, hogy a nálunk fíosszú évek óta konzerválódó, kialakuló és szervezkedő erők, amelyek főleg 1968ban és 1969-ben jelentős pozíciókat vívtak kí a politikában és a gazdaságban, a tömegszervezetekben, a kulturális és tudományos fronton s más területeken, most egyszerre, önként, küzdelem nélkül, úgymondván a jó szóra hallgatva — feladják állásaikat. Ellenkezőleg! Ezeket a hónapokat az imperialista és az emigráns központok, valamint az államunkon belül velük szövetségben álló erők dühödt propagandája által támogatott szocialistaellenes és jobboldali erők elleni ádáz politikai küzdelem jellemezte. Jól emlékszünk az állam- és pártellenes röplapok, a felhívások és a jelszavak özönére, a provokációkra, a sztrájkkísérletekre, a szakszervezetben, a sajtóban, az ifjúsági szervezetekben és másutt betöltött pozíciókkal való visszaélés kísérleteire. Ezek az erők erejük teljéből törekedtek arra, hogy gátolják a CSKP KB áprilisi és májusi ülése után kibontakozódó konszolidálódási folyamatot, felforgassák politikai helyzetünket, félrevezető hírekkel, provokatív akciókkal és visszaélve a nemzeti érzésekkel, fellazítsák az emberek tudatát. A belső reakciós erők és külföldi burzsoá szövetségeseik, védelmezőik és patrónusaik hónapokon keresztül összpontosítottan arra törekedtek, hogy ez év augusztusában, a szövetségi haderők hazánk területére lépésének évfordulóján, nagy tömegakciókat váltsanak ki a párt és az állam politikája lejáratására. A nép tömegeit nyílt harcba, államunkat ismét zűrzavarba, még nagyobb válságba és új tragikus helyzetekbe akarták sodorni. Minden szakaszon mozgósítottuk a párt egészséges erőit, államunk becsületes polgárait, és — természetesen — a szocialista állam hatalmi szerveit is, hogy szembeszegüljünk ezekkel a felforgató kísérletekkel és megakadályozzuk azokat. Ez év augusztusában ismét nyugalomra intettünk, magyaráztuk a dolgokat és az emberek megértésére apelláltunk. A külföldi burzsoá erők, és nálunk idehaza a szocialistaellenes elemek és a jobboldali erők terveiben azonban nem szerepelt a nyugalom és a konszolidálás. Hónapokon keresztül nagyon tüzetesen és szervezetten készültek erre a próbatételre. Az ismételten odadobott kesztyűt felemeltük. Csehszlovákia Kommunista Pártja hosszú történetében nemegyszer nehéz osztályharcot folytatott, küzdött a náci megszállás és a politikai reakció ellen. Ez év augusztusában is álltuk a harcot. Akin a tanács nem segít és tűzbe teszi a kezét, annak számolnia kell azzal, hogy megégeti magát. Aki politikai küzdelmet szeretne kiprovokálni, annak számolnia kell azzal, hogy rajta is ejthetnek sebet. A szocialistaellenes és a jobboldali erők kifejezetten ellenforradalmi akciók jellegét viselő provokációi a szervezők és a résztvevők vereségével értek véget. Különféle alkalmakkor megmondottuk, hogy aki megszegi államunk törvényeit, annak számolnia kell lépéseinek törvényes következményeivel is. Ez év augusztusában világosan megmutatkozott, pártunknak és szocialista államunknak elég ereje van ahhoz, hogy elbánjanak bármiféle felforgató akciókkal, megfékezzék a reakciós és ellenforadalmi erőket és egész területünkön megőrizzék a törvényes rendet. A sajtó, a rádió és a televízió túlnyomó többségének mélyen elkötelezett támogatásával másfél évig tartó politikai, eszmei és szervezeti előkészületek nálunk sok embert félrevezettek, megtévesztettek, dezorientáltak és fanatikusan szembe is állították őket pártunk, valamint szocialista államunk politikájával. A néhány héttel ezelőtt lezajlott akciók szervezői és irányítói számoltak a nacionalista szenvedélyekkel, a kommunistaellenes gyűlölettel és a Szovjetunió elleni propagandával. Ebben látták fő politikai eszközüket. Nem becsültük és ma sem becsültük le az emberek, és főleg a fiatalok millióira, az értelmükre és gondolkodásmódjukra hosszú hónapokig ily formán ható politikai tevékenység káros következményeit. Nem a véletlen műve, hogy ezekben az akciókban jelentős számban részt vettek társadalmunk demoralizált, élősködő elemei és a deklasszált bűnözők. Persze leegyszerűsítenénk a dolgot, ha a magyarázatot csak ebben látnánk. A Prága, Brno és Liberec utcáin lezajló eseményekben ezek az erők teljesen leleplezték magukat és ellenforradalmi célkitűzéseiket. Az emberek óriási többsége nálunk undorral ítélte el ezeknek az elemeknek a városaink utcáin elkövetett vandál tetteit, s ezáltal e tettek hazai és külföldi eszmei irányítóinak és szervezőinek célkitűzéseit is. Tapasztalhattuk azonban, hogy dolgozó népünk széles rétegei, elsősorban a munkásosztály és a falusi dolgozók nem hallgattak-a felforgató csoportok és erők felhívásaira és jelszavaira. Megőrizték nyugalmukat és megfontoltságukat s ezzel teljes mértékben támogatták a párt és az állam vezetőségének az állam rendezett élete megőrzésére és céltudatos fejlesztésére irányuló törekvéseit. Nagyra becsüljük a társadalom vezető osztálya, a munkásosztály, valamint a szövetkezeti parasztság döntő fontosságú magvának politikai és morális öntudatát, azt, hogy elhatárolták magukat az ilyen akcióktól. Bátran mondhatjuk, hogy néhány város kivételével, minden felhívás, agitáció és szervezett kísérlet ellenére, az állam egész területén nyugalom volt és normálisan folyt az élet. Az elmúlt négy hónapban, s ezekben az augusztusi napokban ls, kifejezésre jutott a párt szerveinek és szervezeteinek ereje és céltudatossága, megnyilvánultak annak a politikai munkának eredményei, amelyet pártunk az idei áprilisi központi bizottsági ülés óta elvégzett. A munkásosztály és dolgozó népünk gondolkodásmódját igazolták a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának ünnepségei országszerte, de főleg a Banská Bystrlcában, Bratislavában, Prágában és más városokban megrendezett nagy akctók. Teljesen támogatták a párt politikáját, amely továbbfejleszti a fasizmus elleni nemzeti felszabadító harc, a hazai és külföldi reakcióval szemben vívott küzdelem alapelveit és szilárdan Igazodik a Szovjetunió és más szocialista országok iránti szövetségünk alapelveihez. A Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából, közvetlenül az ellenforradalmi erők augusztusi kísérletei után, megrendezett tömegméretű akciók az egész világ előtt tanúbizonyságát adták dolgozó népünk igazi magatartásának. Méltóképpen és öntudatosan nyitották meg ezzel államunk szovjet hadsereg általi felszabadítása közelgő 25. évfordulójának ünnepségeit. Ezekben a hónapokban pozitív viszonylatban megmutatkozott annak jelentősége, hogy a legfontosabb tömegtájékoztatási eszkőzök közvetlenül a párt befolyása alatt állnak s így aktív hatásra törekvő propagandánk jelentős mértékben semlegesítheti a szocialistaellenes, valamint a jobboldali erők akcióit, keresztül húzhatja számításaikat a nacionalista szenvedélyek és előítéletek kiaknázására. Munkánk pozitív eredményeit s ez év augusztusában az ellenforradalmi erőkkel szemben viselt harc egyértelmű sikerét értékelve, nem feledkezünk meg arról, hogy az emberek fejében még sok minden megmaradt a szenvedélyekből, az illúziókból és az ellenséges pártellenes propagandából is, amelyet az elmúlt másfél esztendőben ezek az erők hazánk területén legálisan kifejtettek. Megmutatkozott azonban, hogy államunk hatalmi szervei — a biztonsági erők, a hadsereg és a népi milícia — az elmúlt időszak káros következményei ellenére, ma szilárdan állnak szocialista társadalmunk vívmányai védelmének talaján és nagyon pozitív szerepet töltöttek be. A világszerte és nálunk is végbemenő forradalmi harcok tapasztalatai igazolják, hogy a szocialistaellenes és a jobboldali erők a nyílt összecsapásban elszenvedett vereség után mindinkább áttérnek a harc illegális és félig illegális módszereire: passzív ellenállásra, szabotázsra és egyéni terrorra ösztönöznek. Felforgató tevékenységet fejtenek ki, meg akarják őrizni posztjaikat az egyes szakaszokon, a kultúrában és az iskolaügyben, az állami és gazdasági apparátusban, a szakszervezetekben, az ifjúsági mozgalomban, stb. Visszavonulnak, „áttelelésre" törekednek, várják az új alkalmat és hibáinkat s abban is reménykednek, hogy változásokra kerül sor más szocialista államokban. Ezt látni kell s annál következetesebb politikai harcot kell vívni ezekkel az erőkkel, leleplezve eszmei és szervezeti központjaikat, a politikai harcban megcáfolni érveiket és demagógiájukat, felelősségre vonni őket a törvények megszegése esetében. Pártunk küzdelmének legfontosabb frontja továbbra is a társadalom szocialistaellenes erői, a párton belüli jobboldali opportunizmus elleni harc, hogy így megakadályozzuk a hasonló akciók és kilengések megismétlődését, lehetetlenné tegyük a felforgató tevékenység és a válságjelenségek megismétlődését és teret nyissunk a pozitív feladatok- teljesítésének. Ez minden területen határozott politikai, szervezeti és káderintézkedéseket követel meg. » • • Az elmúlt négy-öt hónap tapasztalatai arra késztetnek bennünket, hogy ismét foglalkozzunk a közel- és a távolabbi múlt fejleményeivel, újra fényt derítsünk a párttagok nagy hadserege és a dolgozók milliói előtt társadalmunk és államunk alapvető fejlődési szakaszaira. A CSKP Központi Bizottsága májusi ülésén meghagyta az Elnökségnek, hogy dolgozza ki a párt és az állam 1968 januárja előtti és utáni fejlődése elemzését s azt terjessze a Központi Bizottság valamelyik ülése elé. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége tagjai közül bizottságot Jelölt ki s az elemzés munkálatai már megkezdődtek. Ez nem egyszerű feladat. A bizottság munkája ezért bizonyos időt követel, hogy az elemzés tárgyilagosan kifejezésre juttassa társadalmunk fejlődésének törvényszerűségeit és okulással szolgáljon pártunknak, népünknek. Nem várhatunk azonban, mivel a közel- és a régebbi múlt fejleményeivel kapcsolatos kérdések ma ls nagyon időszerűek a párttagok s általában az emberek körében, felvetik ezeket a kérdéseket és különösen a hazai valamint a külföldi ellenséges propaganda visszaél velük. Ezért vissza kell térnünk eaekhez a kérdésekhez s a párt tagjait, valamint a többi becsületes embert tényekkel, érvekkel kell felvérteznünk. Az 1968 januárjáig terjedő Időszak értékelésében két véglet tanúi vagyunk. Az egyik oldalon a szocialistaellenes erők és a jobboldali opportunisták ócsárolták pártunk és népünk több mint két évtizedes harcát a szocialista társadalom felépítéséért. Ezeket az éveket a sötétség, az elnyomás, a jogtalanság időszakának nevezték el, s egyszerűen törölni akarták nemzeteink történetéből. Vajon ez igazságos felmérése-e az emberek milliói és a becsületes párttagok százezrei nálunk hosszú éveken át kifejtett igyekezetének és áldozatos munkájának? Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével felszámoltuk a kizsákmányoló osztályokat, a gyárosokat, a bankárokat, a nagybirtokosokat és különféle más élősködő rétegeket, amelyek a dolgozó ember kizsákmányolásából éltek. Hazánk Ipara többszörösére gyarapodott. Jelentősen emelkedett a dolgozó emberek életszínvonala, javultak a szo(Folytatás a 4. oldalon)