Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-28 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

PÁRIZSI FILMLEVÉL erők haladásának meggátlására stb...., ez mind a szemünk előtt játszódik le. Lambrakisz képviselő halála a magas rendőri és fasiszta körök gondosan elő­készített összeesküvésének a műve volt. A fasiszta államcsíny sikere tőle füg­gött ... Mert az igazság csak néhány na­pig győzedelmeskedett: a gyilkosokat sza­badlábra helyezték, a demokrata képvise­lő muntársai és közeli barátai egymás után haltak meg: „balesetek", öngyilkos­ságok, hirtelen megbetegedések; meghalt a fiatal vizsgálóbíró is, látszólag véletle­nül. A fasiszta ezredesek győzedelmesked­nek és a tilalmak sokasodnak: betiltják Marxot és Sartret, betiltják Tolsztojt és minden orosz írót, betiltják a bolgár könyveket, Szophoklészt cenzurálják; be­tiltják a szakáll, a hosszú haj, a mini­szoknya viselését . . . A szabadság végül mégis győzedelmes­kedni fog: „Z" Görögországban ezt jelen­ti: „151 még ő!" JÓ JEL! Ha e film oly nagy sikert ért el a fran­ciáknál, ez nemcsak azért történt, mert a görög fasizmust bátran leleplezte. E mód­szereket, ezt a korrupciót, ezt az erősza­kot, rosszindulatot ismeri többé-kevésbé minden kapitalista ország. Nem voltunk-e nemrégiben Franciaországban tanúi az ez­redesek összeesküvésének az algériai há­ború idején? Nem voltunk-e tanúi a Ben Barka, Markovics afférnak? Nemb sebesí­tette-e meg súlyosan Joly kommunista harcost a legutóbbi választási kampány­ban a gaulleisták terrorista különítménye, amikor rávetette magát? Egyike ezeknek a banditáknak, akit a választási kampány tartamára a gaulleista rendőrség foga­dott fel, nem dicsekedett-e mostanában (jelenleg egy asszony meggyilkolásában való részvétel miatt ül börtönben), hogy nem marad sokáig lakat alatt? A mozilátogatók megtapsolták a gyalá­zat, erőszak, egyszóval a fasizmus elíté­lését. Ez nwli!» ió lel. PIERRE CAMES • MIND NÉPSZERŰBBEL a tudományos fantasztikus filmek a kelet-európai or­szágokban. A legújabb hf­rek szerint Gottfried Kol­dltz keletnémet rendezfi most forgatja. A jelzések című filmet, melynek for­gatókönyve egy nagysike­rű regény, az Aszteroid vadászok alapján készült. • NELLY RISI Pinocchio című filmjében fellép Gian ni Morandi. népszr ti ols» énekes, továbbá Ira F ň* stenberg is. A he. egnű a Kék tündért fogja alaki * tani. MIT TEHET EGY FILM ? Hogy mit tehet egy film egy álmos varoskával, arra érdekes példát találunk, ha belekukkantunk az álmos mexikói halásztele­pülés, Peurto, Vallarta legújabbkori történetébe. Hat esztendővel ezelőtt, 1963-ban, ]ohn Huston, a világhírű rendező vezetésével nagylétszámú forgatócsoport érkezett az elhanyagolt kisvárosba, hogy a festői vidéken készítse el Tennessee Williams „Az iguána éjszakája" című drámájának filmváltozatát. A film főszerepeit Richard Burton, Ava Gardner és sok más sztár alakította. Annak idején Burton és Gardner annyira megszerették ezt a te­lepülést, hogy már a felvételek alatt érdeklődni kezdtek, nem vásárolhatnának-e telket és röviddel a film befejezése után a tár­gyalásokat is befejezték, sőt Burton egy, Gardner pedig két év­vel később luxusvillát is építtetett a halászvároskában. És ezzel megkezdődött Puerta Vallarta szinte hihetetlen fel­lendülése. Ma már évente több mint 150 000 turista érkezik kü­lönrepülőgépeken és tölti szabadságát az időközben felépült (és roppant drága/ szállodasorban. Amikor pedig a Burton-Taylor házaspár és Ava Gardner is a városban tartózkodik, újságírók szállnak meg minden fontosabb pontot, interjúra és fényképezési lehetőségre lesve. Burtonék „Casa Kimberly"-je és Gardner „Casa Buena Vistá"-ja példájára mintegy húsz további hollywoodi csillag építtetett nya­ralót a két „alapító" szomszédságában és ezzel a városka kon­junktúrája csak fokozódott. Elkészült Puerto Vallarta új címere is, amelyben — joggal — a főhelyet —- emlékezésül a kezdeteket jelentő filmre — egy iguána foglalja el... —f— Elizobeth Tojriot és Richard Burton a „Cosa Kimberly" teraszán, az újonnan kiépült Puetto Vallorto üdiiiö- és pihenőhelyen, mely „Az iguána éjszakája" című fiim felvételeinek köszönheti mai konjunk­túráját . . . » « ^„K&S&A^, ím v-S-ÁSÍÉ Az iilei nyárvégén, amikor Párizst el­özönlötték az idegen turisták, a franciák négy mozi előtt álltak sort. Négy mozi előtt, ahol hat hónap óta ugyanazt a fil­met vetítik: a „Z"-t. A legmeglepőbb, a legszokatlanabb azonban az, hogy a né­zők nemcsak a vetítés alatt, hanem a film befejezése után is tapsolnak. E tény igazán rendkívüli: Franciaországban a mozikban nem szokás tapsolni, még akkor sem. ha a film tetszik, lelkesít. Még rend­kívülibb az a tény. hogy itt egy politikai, erősen antifasiszta filmről van szó. A ,,Z" című film Costa-Gavras filmrendező műve, akit Vasszili Vasszilikos könyve in­spirált. Egy gyilkosság bírói kivizsgálását követi; a gyilkosságot, melynek 1963-ban Szalonikiben a görög demokratikus balol­dal képviselője, Gregorisz Lambrakisz esett áldozatául, forgalmi balesetnek tüntettek fel. Lambrakisz a „békebarátok" nyilvános gyűlésén elnökölt, ahol az ame­rikai Poláris rakéták görögországi elhe­lyezése ellen tüntettek. A szerző már a film elején figyelmez­teti a nézőt; „Minden, a valódi tényekkel és személyekkel való hasonlóság szigo­rúan igaz". S ha éppen ez az igazsághoz való szi­gorú ragaszkodás, ez a tárgyilagosság ké­pezi elsősorban a film értékét, s itt a néző nem tévedhet, Costa-Gavras mégis túl tudta szárnyalni a tények puszta is­mertetését s újra fel tudta idézni azt a légkört, melyben az események lejátszód­tak. S műve főleg ezáltal lett igazi érték. „MÉG ÉL!" A mozivásznon megkapóan elevenedik meg az a légkör, mely az ezredesek ösz­szeesküvése előtt uralkodott Görögor­szágban, a fasiszta összeesküvés légkö­re, a rendőrség korrupciója, a megfélem­A PÁRIZSIAK TAPSOLNAK lített lakosság egy részének bárgyúsága, aljassága, míg más része példáját mutatta a bátorságnak, becsületességnek. A bűntény csaknem tökéletes volt, ba­nális forgalmi baleset: egy ember, akit háromkerekű jármű ütött el. A machiná­ciót egy fiatal vizsgálóbíró becsületessé­ge, a baloldali harcosok bátorsága hiúsí­totta meg. A néző tanúja korunk politikai bűntény-mechanizmusának. A fasiszta vezetők szolgálatában álló megvesztegetett rendőrség, a csőcselék, melyből a rendőrség orgyilkosait toboroz­za,, az erőszak növekedése a demokratikus Yves Montand, Costa-Gavras: Z című filmjének egyik főszereplője. Partnere egy krokodil... „Neve: Luthar Schultze. Foglalkozása: dublőr, vagyis a főszereplők helyet­tesítője az igazán nehéz és veszélyes film-feladatokban. Specialitása: krokodilok kai és általában mindenféle veszélyes vadállatokkal, kü­lönösen nagyvadakkal bir kőzik." Ezt a nacionálét nem tni készítettük, hanem egy ham­burgi színház és filmügy­niikség, mely Lothar Schult­ze, művésznevén „Carello", alkalmi elhelyezésével is foglalkozik. A huszonhét éves hamburgi fiatalember — aki egykor tengerészként, bálnavadász hajókon szol­gáit — két esztendeje „sza­kosította" magát erre a ne­héz mesterségre és két év alatt — noha már több mint száz feladatot kellett meg­oldania — sohasem sérült meg. Minden „vadállati bir­kózásból" ő került ki győz­tesen ... ' Egyik legnehezebb felada­tát egy most készülő német westernhen kapta, ahol a fő­szereplő helyett két kroko­dillal kell megbirkóznia. A különleges nehéz feladatra Schultze heteken át készült. Egy 3,8 méter hossz'. 17 ezer liternyi vizet befogadó inííanyagfalú akváriumban kezdte meg edzéseit egy kétmázsás, négyéves kroko­dillal, melyet egy állatkeres­kodo küldött számára Afri­kából. Miután a filmfelvétel jól sikerült, a krokodil felesle­gessé vált. Lothar Schultze azonban nem adta el, hanem felcsapott cirkuszi artistá­nak, s az „edzőmedencében" estéről estére „Carello" né­ven lép fel — a közönség nagy örömére Délelőttönként pedig to­vábbra is a filmgyárak és televíziók rendelkezésére áll. Legújabb feladata: óriáskí­gyófogás, puszta kézzel, a legendás Hagenbeck állatke­reskedő és cirkusztulajdo­nos életéről készülő új nyu­gatnémet színes játékfilm­ben. Úgy gondoljuk, az egyre keresettebb „Carello"-val ke­vesen cserélnének olva­sóink közül... —en— m^mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm BMOOMH

Next

/
Thumbnails
Contents