Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-28 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

ŐSZINTÉN: Az alap- és középfokú iskolák irtán most az egyetemek tárták szélesre kapuikat, jelezve, hogy felső oktatási szinten is megkezdődött az új tanév. A folyosókon és az előadó termekben ott sürgölődnek a „gólyák" is, akik megmérettek és nem találtattak könnyűnek, vagyis az izgalmas körforgás - érettségi, felvételi, esetleg az elutasítást követő fellebezés — után bejutottak az egyetemre. Felvételik után — felvételik előtt M

ost az illetékes szerveken a sor, hogy értékeljék az idei felvételi tanulságait, pontos számokkal, statisztikai adatokkal szolgáljanak, más szóval kiállítsák a különböző iskolák és tanítványaik lehetőleg minél reálisabb bizonyítványát. Amíg ezek az adatok a központi szervek s azon keresztül a nyilvánosság elé kerülnek, eltelik néhány hét, éppen ezért a részleges eredményeket, valamint az illetékes személyek, szervek véleményét ismerve szeretnénk levonni néhány általános következtetést a hazai magyar iskolák szemszögéből, melyeket a majd nyilvánosságra kerülő statisztikai adatok minden valószínűség szerint alátámasztanak. Főiskolát végzett fiatal értelmiséglekre a mi esetünkben különösen — szükség van. Kisebbségi társadalmunk egészséges felépítésének egyik fontos pillére a megfelelő számú, adott esetekben vezető állások betöltésére is felkészült, képzett szakember. Kissé szűkebbre véve a látókört: a magyar gimnáziumok tevékenységének is fontos tényezője, hogy továbbtanulásra felkészült fiatalokat neveljen, akik az egyetemeken önálló és eredményes munkára képesek. Ügy hiszem nem kell különösen hangsúlyozni, hogy az említett iskolák csak akkor lehetnek életképesek, ha ezt a feladatukat maradéktalanul teljesítik. Ha ilyen megvilágításban nézzük ezt « kérdést, akkor nyíltan meg kell mondanunk, hogy a főiskolai felvételikre való előkészítés nem áll megfelelő arányban az esemény jelentőségével. Évek óta hiányoljuk, miszerint Iskoláink nem kapnak megfelelő tájékoztatást, hogy a következő tanévben milyen szakok nyílnak. Ez csupán néhány hőnappal a felvételik előtt válik köztudottá, s emiatt sok esetben a hosszútávú és alapos felkészülés csaknem lehetetlen. Műszaki egyetemek esetében ez a helyzet aránylag egyszerűbb, mert itt néhány szakot kivéve már hagyományosnak, tehát általában ismertnek mondható irányzatok nyílnak évente. Ennél valamivel több a változás a közgazdasági egyetemen és a leggyakoribb a bölcsészeti karon. Régóta tudjuk azt is, hogy a legtöbb lehetőséget a műszaki egyemetek kínálják, mert itt már néhány éve azt a csaknem ideálisnak mondható gyakorlatot követik, hogy a kitüntetett érettségizőket automatikusan felveszik. Az ls közismert tény, hogy ezeken az irányzatokon elsősorban a tárgyi tudás a döntő, tehát ezen, és nem a választékos gondolatformáláson van a hangsúly. Vagyis Itt különösebben nem számít az a tényező, hogy ki milyen tannyelvíf Iskolát végzett. Mégis, bármennyire is köztudott, hogy a műszaki egyetemekre aránylag könynyebb bekerülni, a jelentkezők statisztikai aránya nem erről tanúskodik. Az elmúlt években átlag 1200 tanuló érettségizett a magyar tannyelvű középiskolákban, s ezek közül körülbelül a fele jelentkezett főiskolára és ebből mintegy 450-et vettek fel. A Jelentkezők nagy része azonban éppen (több mint kétharmada) azokra az egyetemekre pályázott (bölcsészeti, orvosi, művészeti karok), ahol jóval kisebb a felvétel lehetősége, tehát természetszerűleg nagyobb a versengés. Viszont még ezen belül is nagy az aránytalanság: a bölcsészeti egyetem művészettörténeti szakára, ahová mindössze öt jelentkező számára volt hely, csak a pozsonyi magyar gimnáziumból hárman jelentkeztek. Ugyanakkor néprajzra szívesen vettek volna fel magyarokat, de nem akadt érdeklődő és csaknem hasonló volt a helyzet a szociológián is. Több helyen elmondták (főleg a bölcsészeti és közgazdasági karon), hogy a magyar nemzetiségű tanulók tárgyi tudása megfelelőnek bizonyult, de azt hiányolták, hogy soknak nincs áttekintése az adott szakterületen történő legújabb eseményekről, vagyis nem élnek együtt azzal a tudományággal, melyet választottak. Például a közgazdaság kü. lönböző irányzataira jelentkezők közül többnek alapvető ismeretei sem voltak az új gazdaságirányítási rendszerről, közgazdasági nehézségeinkről. Ma, amikor az egyenlők között kell keresni az elsőt, akkor minden ilyen látszólag mellékkörülménynek is döntő befolyás lehet a végső eredményre. A főiskolai felvételikkel kapcsolatban több pedagógussal beszélgettem és ők azt panaszolták, hogy az érettségizők többségükben nem rendelkeznek megfelelő kitartással, sokan az utolsó hónapban döntik el milyen szakra jelentkezzenek, s ezzel szinte kizárják a megfelelő felkészítés lehetőségét. Ehhez hasonló és ilyen fontos tényezők egész sorát lehetne felhozni, de úgy érzem, az itt említett hiányosságok ls érzékeltetik, hogy milyen sok gátló körülmény nehezíti az egyetemi tanulmányokra való eredményes felkészítést. Kiküszöbölésükhöz vezető út szerintem az őszinte feltáráson, tehát a tudatosításon keresztül vezet. Az Illetékes felsőbb szerveken a sor, hogy az iskolák igazgatóságával karöltve megtegyék a szükséges lépéseket. Miután rámutattunk a saját sorainkban levő hiányosságokra, úgy érzem jogosan vizsgálhatjuk meg az érem másik oldalát ls. Az egyetemek illetékes vezetői beszélgetésünk során mindannyian hangsúlyozták, hogy az ideális az lenne, ha minden érettségizőt oda vennének fel, ahova jelentkezett. Ez sajnos anyagi és egyéb körülmények miatt a legtöbb helyen még sokáig lehetetlen lesz, bár kétségkívül a fejlődés ebben az irányban halad. Addig azonban minden felvételi rendszernek lesznek hiányosságai, bármennyire is igyekeznek azt tökéletesíteni. Ugyanis egyszeri felmérés alapján — akármilyen sokoldalú értékelést végeznek — nem lehet teljes tárgyilagos képet szerezni a jelentkező tárgyi tudásáról, gondolkodáskészségéről és egyéb fontos tulajdonságáról. Ebből adódik, hogy a végső eredmény megközelítheti a valós helyzetet, de semmi esetre sem lehet teljesen igazságos. További probléma a jelentkezők szociális körülménye. Évekkel ezelőtt megszabták mennyi munkás, paraszt és értelmiségi származású hallgatót vehetnek fel. Ma ez már nincs így, s ez a tény, többek között a magyar iskolákat is sújtja, ahová — mondjuk meg őszintén — zömében munkások és parasztok gyermekei járnak. Ez a helyzet kedvezőtlen a vidéki szlovák fiatalok számára ls, akik magyar társaikhoz hasonlóan csak a különböző lehetőségek hiánya miatt nem rendelkeznek olyan körültekintéssel, mint a nagyvárosokban élők, de ezt a hátrányukat (adatok egész sora bizonyítja), akaraterővel, szívóssággal már egyetemi tanulmányaik elején behozzák. Tudomásunk szerint Lengyelországban a származást pontozzák, éspedig úgy, hogy a munkás- és parasztszülők gyermekei több pontot kapnak és így Igyekeznek kiküszöbölni a lehetőségek által okozott különbségeket. A felvételi vizsgákon elhangzott feleleteknél viszont már mindenkit teljesen egyenlően értékelnek és a származás, valamint a felelet pontszámait összeadva hozzák meg a végső döntést. Ennek a módszernek is vannak hiányosságai, de szerintünk tökéletesebb a miénknél, mert több körülményt vesz figyelembe. Minden évben, de az idén különösen sokat beszéltek a felvételik során előfordulható visszaélésekről. Ezt a kérdést is feltettem az illetékeseknek. Őszintén válaszoltak, nem zárták ki ennek lehetőségét. Sajnos — mondták — a protekciózás annyira elharapózott közéletünk minden területén, hogy ennek nyomai a felvételik során is, valószínűleg néhány esetben fellelhetők, habár ezt hivatalosan nehéz kimutatni. Többen hangsúlyozták, hogy a visszaélések és a különböző összeköttetések révén elért eredménytelen előnyszerzés elleni küzdelem a felvételik esetében is mindaddig szélmalomharc lesz, amfg közéletünkben nem teremtünk egészségesebb légkört. Tudnunk kell, hogy a felvételi rendszerrel kapcsolatos minden hiányosság eltávolítása jóval nehezebb, mint a mi sorainkban említett hibák felszámolása. Ma az élet valamennyi területén, minden eredményért keményen meg kell küzdeni, s ez nincs másképp az egyetemi felvételiken sem. Most, az új tanév küszöbén fokozott gondoskodással és áttekintéssel kell hozzálátni, hogy a következő felvételikre minél kedvezőbb körülményeket, s ezáltal esélyeket teremtsünk. SZILVÁSSY JÓZSEF Szabó Gyula: Szoptatás (1959.)