Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-28 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

— Huszonöt év, tmsék elképzelni, huszonöt évi házasság után. Egy gyereket szültem, kétszer méhen kívüli terhességem volt és négy vesztésem. Tönkre vagyok — testileg, lelkileg. Es most csak úgy egyszerre akadt neki valaki más. Fiatal, harminc sincs, csinos, temperamentumos. Hát hogyan vehetem fel vele a versenyt? — Nem zokog, hagyja, hogy könnyei csendesen végtgcsordulfanak arcán. — Kérem, segítsenI Értse meg, én már nem sokat várok az élettől, a fiam is felnőtt. Egyedül maradtam. Most, öregségemre. Hogy is magyarázzam meg. Ha huszonöt évig egy vázát ott lát a kis asztalon, megszokja, s ha eltörik, hiányzik, nagyon hiányzik. Ha évek múltán megdöglik a kutyája, bánkódik, sőt meg is siratja. Lehet, hogy rossz öszszehasonlítás. De mi lényegében jól éltünk. Most is ad pénzt, haza is jön, nem iszik, nem goromba. Csak hát nem is beszél. Bevonul a szobájába, én meg a másikban pityergek és közös életünkre gondolok. Ha tudnám, hogy boldog lesz, akkor talán bele is nyugodnék. Az a nő egy fél év múltán ráun. Azonkívül férjnél van, két gyerek anyja. A férje csak most, egy hónapja hagyta el a családot. Szóval így. Én nem akarok válni, nem válok el. Tanácsért jöttem. A segítségüket kérem. Beszéljenek vele. Az asszony elmegy, csendesen, ahogy jött, kissé megnyuaodva. némi reménnyel A szakemberek segítsége Nyitrán, a Városi Nemzeti Bizottság" mellett működik a Szociológiai Diagnosztikai Tanácsadó. Vezetője B e ň a čk a Rudolf mérnök. Ű hallgatta meg imént az elkeseredett asszonyt, az ő segítségét kérték. Persze a dolog nem olyan egyszerű. Sokkal többről van itt szó, mint egy ember jó tanácsáról. Lényegében az elsiklott életek visszaállításáról, a széteső viszonyok összekovácsolásáról. Ehhez nem elegendő csak meghallgatni a panafezkodókat. Alaposan Ismerni kell a tényeket, meg kell azokat konzultálni. Beňačka mérnöknek szaktanácsadói vannak, egy jogász, egy pszichológus, egy neurológus, egy ginekológus, egy szociológus és két terén-dolgozó, aki a helyszínen győződik meg az állapotokról. Szükség esetén persze más szakembereket is bevonnak a munkába. A tanácsadót három évvel ezelőtt hozták létre, leküzdve a nehézségeket és egyesek okvetetlenkedését. Ugyanis szép számmal akadtak olyanok, akik fölöslegesnek vélték egy ilyen szerv létrejöttét, pénzelését. Az idő bebizonyította, hogy Beňačka mérnöknek volt igaza. Azóta kb. 300 üggyel foglalkoztak, többségüket kedvezően sikerült elintézni. Mert eredménynek nemcsak azt lehet elkönyvelni, ha egy házasság helyreáll, hanem pl. azt is, ha a részeges apát sikerül elkülöníteni a családtól, s a rendszeres gyermektartási díj fizetésére kötelezni, hogy így az anya zavartalanul nevelhesse gyermekeit. Előfordul az is, hogy a gyerekek jönnek a tanácsadóba és kérik, hogy helyezzék el őket állami intézetben, mivel otthoni légkörük kibírhatatlan. Minden egyes esettel hosszadalmasan kell foglalkozni. Minden állítás igaz voltáról meg kell győződni. Keresni kell a válság okát, ebből a pontból kell kiindulni. Az emberek ugyanis gyakran összetévesztik a következményt az okkal. Például a feleség bejelentést tesz, hogy férje nem jár haza, elissza a pénzt. De hogy ennek az ő házsártossága az oka arról már nem beszél. Egyetlenegy esetben sem elégszenek meg csak a panaszostól szerzett tájékoztatással, minden esetben meghallgatják a másik fél, illetve a többi szereplő véleményét is. A pontos diagnózis lefektetése után megbeszélik a további teendőket. A tanácsadó nemcsak a konfliktusos házasságokkal, a „gyermck-iigyekkel" foglalkozik, hanem a házasságra lépő fiatal jegyesekkel is. A fiatal házasok érdekében Amint az anyakönyvvezetőnél a jegyesek bejelentik, hogy házasságot kívánnak kötni, egy kérdőívet kapnak, amelyen személyi adataikon kívül, koruk, foglalkozásuk, anyagi helyzetük, lakásviszonyuk, ismeretségük időtartama stb. szerepel, —- amely egyúttal meghívó a tanácsadóba. Kéthetenként egyszer tartanak számukra előadást az imént említett szakemberek — a szociológus, az orvos, a jogász stb., majd válaszolnak a fiatalok .kérdéseire, sőt segítenek az egyes problémák megoldásában. Ekkor minden jegyesnek felfektetnek egy kartotékot, majd figyelemmel kísérik a házasságot. Az évi kimutatások, az adatok feldolgozása érdekes felismeréseket tesz lehetővé. Vegyük alapul az 1968-as évet. A statisztikai kimutatás terén a házasságkötés leggyakoribb kora 21—25 év. A többéves tapasztalatok szerint a nők átlagos műveltsége, képesítése magasabb, mint a férfiaké. (A középiskolát végzett férfiak 40 százalék, a nők 52 százalék). Általában a nők lelkileg érettebbek, kiegyensúlyozottabbak, mint a férfiak. Ennek többek között a két partner közötti alacsony korkülönbség is az oka. Túlnyomó többségük között a korkülönbség 1—3 év. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azok a legkiegyensúlyozottabb házasságok, ahol a férfi legalább öt évvel idősebb. Sajnos, a fiatalok az ismeretség nagyon rövid ideje után lépnek házasságra. A legtöbben alig egy éve ismerték egymást. Az utóbbi időben az ismeretség időtartama meghosszabbodott, ám ennek többnyire objektív okai vannak (lakás, kereseti lehetőség, szabadabb szexuális élet stb.) A fiatal házasok 31,2 százaléka anyagilag teljesen a szülőktől függ, 72 százalékuk náluk is lakik. Takarékbetéttel csak 6 százalék férfi és 4,6 százalék nő rendelkezik. Szomorú tények ezek, meg kell azonban mondani, hogy nem a fiatalok felelőtlenségét tükrözi, — hiszen abba a korba jutottak, amikor érettek a családalapításra, hanem társadalmi pozíciójukról tesznek tanúbizonyságot, vádat emelve szociális bebiztosításuk ellen. Természetes, hogy ilyen viszonyok között egyre több a nézeteltérés, a konfliktusok elmélyülnek, s az egyedöli kivezető út — a válás. Az egyik fiatalasszony bevallásából ragadtuk ki a lényeget, aki házassága felbomlásának okáról számolt be a szociológiai diagnosztikai tanácsadóban. A körülmények választottak e[ bennünket — Amikor házasságot kötöttünk, mindketten fiatal mérnökök voltunk. Megtakarított pénzünk nem volt, majd egy évig külön, internátusban laktunk. Nagy nehezen sikerült albérletet szereznünk, de a kicsi szobába egy széthúzható gaucson kívül nem fért semmi. Ezen aludtunk hárman, — mert ekkorra már megszületett a kisfiúnk. A földön egy rezsón főztem, a fürdőkádat a fekhelyre kellett tennem, ruháink — az a kevés — szögön lógott. Lavórban mostam és térdenállva vasaltam. Ilyen környezetben nevelkedett a gyerek, itt írta előadásait a férjem — ugyanis az egyetemen maradt asszisztensként. Ennél fogva a családban kialakult légkör egyre elviselhetetlenebbé vált. A férjem többször bentmaradt az egyetemen, aztán kimaradozott, s végül nem jött haza egyáltalán. Az a lány, aki a helyembe lépett, egykeként a jól szituált szülők villájában lakott, szekrénye tele volt szebbnél szebb holmival, s arcán mindig mosolyt láttam. Nem csodálkozom férjemen, és nem is neheztelek rá, megértem, hogy végül is megunta ezt a három évig tartó állapotot, nincstelenséget. Egy öltönyt, egy télikabátot és néhány inget vitt magával, más ruhája ugyanis nem volt. Természetes, hogy új, gondtalanabb környezete lehetővé teszi szakmai fejlődését is. Mind a ketten tudtuk, hogy házasságunk más körülmények között tartós lett volna. Szerettük egymást, s most sem haragszunk egymásra. A gyerekkel törődik, -de mindezt nem lehetett tovább elviselni. A fiatal házasságok szétbomlásának oka tehát egyrészt az anyagiak, a lakás hiánya, másrészt az érdeklődési kör közötti különbség. Érdekes, hogy míg a nők 25 százaléka érdeklődik a kultúra iránt, addig a férfiaknál ez csak 9 százalékot tesz ki. Itt fontos szerepet játszik a már említett műveltségi szintkülönbség, továbbá a szülői háznál kapott nevelés, az iskola. Kifogásolható, hogy az iskola az általános műveltségen kívül a családalapításra nem készíti fel a fiatalokat. A szexualitással kapcsolatos ismereteik nagyon hézagosak, a mindennapi háztartási teendőkből, — főzés, varrás, gyermeknevelés — nem tudnak semmit. Fogalmuk sincs a családjogról és a pszichológiáról, a társadalmi viselkedésről stb. A családi gondok az anyát terhelik Megmutatkozott, hogy a konfliktusos házasságokban a gyermeknevelés kizárólag az anyára hárul, a családi gondok is őt terhelik. A férfiak 53 százaléka egyáltalán nem veszi ki részét a háztartási munkákból, a gyermeknevelésből. Az csak természtítes, hogy a zilált házasságokból kikerülő gyerekek házassága ís veszélyben forog. Túlságosan sok negatívumot hoznak magukkal a szülői házból. Aki neveletlen, az képtelen másokat nevelni. Sajnos, ez a probléma napjainkban generációs probléma lett. A nyitrai tanácsadó éppen ezen a téren kíván segítséget nyújtani, amennyiben lehetséges megelőzni a nemkívánatos eseményeket. S hogy munkájuk eredményes és szükséges, azt bizonyítja a Népjóléti Minisztérium egyik határozata is, mely szerint a következő években minden nagyobb városban létre kell hozni ilyen, vagy ehhez hasonló intézményt. A kormány októberben hoz^ meg ez irányú döntését, de legyen az bármilyen, a társadalmi szükséglet itt van, s az állami szerveknek ebből kell kiindulniuk. A felsorolt adatok Nyitrára vonatkoznak, de többségükben általánosíthatók. Sőt, egyes iparilag fejlett nagyvárosokban a helyzet még rosszabb. A válások száma országszerte rohamosan növekszik, Prágában pl. minden harmadik házasság válással végződik. S ez igazán elrettentő adat.. OZORAI KATALIN