Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-28 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

Az egészségügyi oktatás problémái Válasz a Vasárnapi Űj Szó augusztus 30-ikai számában közölt Fon tas sági sorrend cimű cikkünkre Az utóbbi hónapokban a sajtó többször foglalkozott az egészségügyi középkáderek problémájával. A közvélemény nagy érdeklődést tanúsít e kérdés iránt, mert az emberek a kUlönböző egészségügyi intézményekben saját maguk is megsínylik az ápolónők hiányát. Be kell vallanunk, hogy ezen a téren nemcsak a dél-szlovákiai járásokban, de országos viszonylatban, sőt az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint világviszonylatban is kritikus a helyzet Keressük a megoldást Magyar nyelvű oktatás Az egészségügyi középkáderek, elsősorban az ápolónők hiányának okai nagyon összetettek. Nincs lehetőségünk arra, hogy ebben a cikkben részletesen elemezzük az ezzel kapcsolatos problémákat. Csak azokat a kérdéseket érintjük, melyek rámutatnak a helyzet komolyságára, valamint arra, milyen megoldási módokat választottunk. Az egészségügyi iskolák problematikája keretében természetesen a magyar tannyelvű egészségügyi középiskola kérdésével is foglalkozunk. Eddig már több intézkedést hoztunk a helyzet megjavítására. A problémák tisztázása végett magyar polgártársainkat is tájékoztatni akarjuk legalább a legfontosabbakról. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság volt egészségügyi osztályával együttműködve felülvizsgáltuk a helyzetet és Nyugat-Szlovákiában héttel emeltük a kétéves egészségügyi felépítményi iskolák osztályáinak számát. Ezekbe az iskolákba az általános műveltséget nyújtó középiskolák végzett tanulóit veszik fel. A komáromi, dunaszerdahelyi, galántai és lévai járásból 89 érdeklődőt vettek volna fel a felépítményi iskolákba, elsősorban az ápolónői és gyermeknővéri szakra, mivel ezen a téren mutatkozik a legnagyobb hiány. Sajnos, ez a terv nem valósult meg, mivel nem volt elegendő érdeklődő. A válságos helyzetet ezért más módon kellett megoldanunk. Az egészségügyi miniszter 1969. június 6-i intézkedése értelmében lehetőséget biztosítottunk arra, hogy az általános műveltséget nyújtó középiskolák végzett diákjai az egészségügyi intézményekben munkába lépjenek, és emellett tanuljanak is. A Szlovák Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma az 1969—1970-es tanévben nem tette kötelezővé, hogy az egészségügyi esti iskolákba csak gyakorlattal rendelkezhetnek. Az egyes egészségügyi létesítmények érettségizett diákokat alkalmaztak és esti iskolákat létesítettek számukra, Komáromban 69, Dunaszerdahelyen 57, Sellyén 33, Léván 43, Királyhelmecen 30, Rozsnyón 51, hallgatója van az ilyen osztályoknak. A dél-szlovákiai felépítményi iskolák 283 hallgatója közül 192 magyar nemzetiségű. Természetes, hogy az iskolaügyi minisztérium 1963. augusztus 12-1 határozata értelmében azokban az osztályokban, ahol többségben vannak a magyar nemzetiségű hallgatók, magyar nyelven biztosítják az oktatást. A Szlovák Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma a nemzetiségek helyzetére vonatkozó 1968. október 27-i 144. számú alkotmányos törvény alapján foglalkozott a nemzetiségi iskolák kérdésével. Jelenleg az újvári egészségügyi iskolában és a rozsnyói egészségügyi iskolában vannak magyar tannyelvű osztályok. 1969 —1970-ben a rozsnyói egészségügyi iskolában terven felül még egy magyar tannyelvű osztályt nyitottak meg az általános műveltséget nyújtó iskolák végzett diákjai számára. A hallgatók felvételénél nem nemzetiségük, hanem a felvételi vizsgák eredménye a döntő. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1969—1970-es tanévben a két és négyéves szlovák egészségügyi iskolákban 198 magyar nemzetiségű diák tanul. A bratislavai egészségügyi középiskolának 113 magyar nemzetiségű tanulója van. Minden kérés nem teljesíthető A közelmúltban a dunaszerdahelyi, galántai, rimaszombati, lévai és komáromi járásból több kérvény érkezett magyar tannyelvű egészségügyi középiskola létesítésére. Nem teljesíthető valamennyi kérés, mivel az egészségügyi iskolák hálózatát az egészségügyi intézmények távlati fejlesztési tervével hangoljuk össze és ezenkívül figyelembe kell vennünk azt ís, hogy biztosítani tudjuk a színvonalas oktatást és gyakorlati kiképzést. Az utóbbi időben az illetékes szervek több ízben tárgyaltak étről a kérdésről, keresték a probléma megoldásának módját. Megállapították, hogy jelenleg nincs elegendő anyagi eszközünk egy újabb egészségügyi középiskola felépítésére. A Szlovák Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma, illetőleg a volt egészségügyi mebízotti hivatal nem rendelkezett saját költsévetéssel és így nem dönthetett iskolák építéséről. A 21 szlovákiai egészségügyi középiskola közül csak négyet helyeztek el megfelelő épületben. Új iskola szükséges Ezek ellenére arra kell törekednünk, hogy újabb egészségügyi középiskolát létesíthessünk Dél-Szlovákiában. Ez elsősorban a járási nemzeti bizottságoknak az egészségügyi középiskolákat irányító egészségügyi osztályainak feladata. A felsorolt intézkedések azt mutatják, hogy az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma mindent megtesz a dél-szlovákiai egészségügyi intézmények problémáinak megoldásáért, mivel érdeke, hogy rendeződjön az ápolónő-kérdés és ezzel emelkedjen a betegek egészségügyi ellátásának színvonala. Ezzel magyar polgártársaink elégedettségéhez is hozzá akarunk járulni. SILVESTER MICHAL, az SZSZK Egészségügyi Minisztériumának osztályvezetője Munkaversenyt, de igazit! Valamikor az újságok leggyakoribb témája volt a szocialista munkaverseny. Oldalakat töltöttek meg a versenyző üzemekről, csoportokról, egyénekről szóló közlemények, minden évben többször is százszámra kapták a versenyben győztes üzemek az elismerést, a jutalmat, a vörös zászlót. Egy-két éve azonban fokozatosan csökkenni kezdett az érdeklődés a munkaverseny iránt, míg végül a lapok oldalairól teljesen eltűnt az erről szóló híradás. Hosszú idők után most vagyunk tanúi annak, hogy a szocialista munkaverseny hírei, bár egyelőre még gyéren és bátortalanul, újra helyet kérnek a sajtóban. A szocialista munkaversennyel ls úgy voltunk, mint sok más egyébbel. A dolgozóknak ezt a természetes kezdeményezését, amely két évtizeddel ezelőtt, megindulása időszakában oly ígéretesen bontakozott ki és oly sok szép eredményt hozott, az Idők folyamán bürokratikus útra terelték, számok rengetegévé, jelentések halmazává változtatták. A munkaversenyből ennek következtében kiesett a legfontosabb tényező — a versenyző, a több és jobb termelésre törekvő ember, s helyébe betolakodott a papír, az irodákban kidolgozott fellengzős versenyvállalások. Ezek azonban sem több, sem jobb eredményt nem hoztak, csupán arra voltak jók, hogy a felsőbb fórumok és esetleg a nyilvánosság előtt bizonyítsák az üzem vezetősége vagy a szakszervezeti szerv „kezdeményezését", illetve „rátermettségét". Emlékszem abból az időből egyik üzemünk dolgozóinak gyűlésére, ahol a szakszervezeti elnök a munkaverseny során több millió koronás eredményről számolt be, mire az igazgató feltette a kérdést: „De hát hol van ez az érték, amikor üzemünk nem teljesíti az előirányzott tervet?" Azt jelentené-e ez, hogy a munkaversenyre nincs szükség? Egyáltalán nemi A munkaverseny a szocialista népgazdaság fejlesztésének igen fontos eszköze. Nincs szükségünk a formális versenyre, de igenis nagy szükségünk van az igazi, a valódi munkaversenyre, amely a dolgozók kezdeményező készségét ténylegesen népgazdaságunk kigyógyításának szolgálatába állítja. Ennek a nélkülözhetetlen szükségszerűségnek a felismeréséből fakad az arra irányuló igyekezet, hogy rehabilitáljuk a szocialista munkaversenyt is, és visszaadjuk ennek a mozgalomnak régi fényét, igazi lényegét. Az elmúlt napokban az ostrava-karvinái szénmedence Május 1. Bánya dolgozói felhívást tettek közzé, melyben hazánk felszabadítása negyedszázados Jubileuma alkalmából szocialista munkaversenyre szólították fel hazánk dolgozóit. Vállalásuk konkrét, ellenőrizhető: az év második felében eredeti tervükön felül 40 000 tonna szénnel többet adnak népgazdaságunknak. Kezdeményezésük az azóta eltelt rövid idő alatt máris széles körű visszhangra talált nemcsak a bányászok, hanem népgazdaságunk többi ágazatának dolgozói között is. Tucatjával jelentkeznek a versenybe az üzemek és vállalatok dolgozói, s vállalásaikban a konkrét feltételeknek megfelelő célokat tűznek maguk elé, hogy az eddiginél fokozottabb igyekezettel hozzájáruljanak népgazdaságunk nehéz helyzetének áthidalásához. A Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanács múlt heti ülésén kiadott felhívásában nagyra értékeli az említett versenymozgalom elindítóinak kezdeményezését és követésére szólítja fel népgazdaságunk dolgozóit. Felhívásában rámutat a verseny sikerének alapvetően fontos tényezőjére, arra, hogy a vállalásokat céltudatos, megfontolt számítások és elemzések, a tényleges szükségletek alapján tűzzék ki, mert nem a felajánlások mennyisége teszi egészségesebbé népgazdaságunkat, hanem a konkrét mennyiségben kifejezhető több, Jobbb és gazdaságosabb termelés. GAL LASZLO