Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-04 / 208. szám, csütörtök

DREZDÁTÓL B RATI S LÁVÁIG öl szó (Folytatás a 4. oldatról.) idó alatt még nem tudtunk minden kérdést megoldani. Milyen elhatározásokkal távoztak Drezdából? V. Bilak: Megígértük, hogy pártunk és köztársaságunk életének egészséges fejlődése, valamint közös céljaink érdekében rendet teremtünk idehaza. Arról biztosítottuk szövetségeseinket, hogy nem engedjük meg a szocialistaellenes erők növekedését, a párt vezető szerepének meggyengítését, a párttagok és a pártonkívüli becsületes állampolgárok gyalázását, sem pedig a szovjetellenes propaganda erősödését és kölcsönös baráti kapcsolataink meggyengítését. • Mindezek ellenére mégis miért nem tájékoztatták teljes nyíltsággal a Központi Bizottságot, sőt még a CSKP KB elnökségét sem? V. Bifak: A CSKP KB elnökségét és a Központi Bizottságot valóban nem tájékoztatták a tárgyalások igazi tartalmáról. Dubček elvtárs azt javasolta, hogy a pártszervet teljes mértékben ne tájékoztassuk, mi pedig, sajnos, akkor egyetértettünk ezzel. Dubček elvtárs biztosított bennünket arról, hogy szilárdan kézbe veszi a dolgok intézését. Akkor abból indultunk ki, hogy nincs szükség a régi elnökség egyes volt tagjainak a bizalmára. Nem titkolom azt sem, tudtuk, hogy egyesek közülük kárörömmel látták volna a vezetésben történt változás óta eltelt rövid idő alatt felmerült problémákat. Az áprilisi plénum új elnökséget választott. Sajnos, Drezdáról és az ott tett ígéreteinkről az új elnökséget sem tájékoztatták. • Legalább levontak valami hathatós következtetést például Drezda után? V. Bifak: Jól ismeretes, hogy nem! Ellenkezőleg! Komoly megfontolás és konkrét Intézikedések kidolgozása helyett engedni kezdtek a különféle nyomások hullámainak, amelyek hovatovább olyan méreteket öltöttek, amilyenre Drezdában a szövetségeseink figyelmeztettek. A párt vezetősége ahelyett, hogy szembeszegült volna a különféle nyomásokkal, lépésről . lépésre sodortatni hagyta magát ezzel az egészségtelen áramlattal. téríteni az 1948 februárját megelőző időszakba, s amelyek már szervezetten készültek a hatalmi-politikai fordulatra, magukhoz ragadták a tömegtájékoztatási eszközöket, megkezdték a kommunistaellenes légkör kialakítását az országban és tetszetős jelszavakkal a közvélemény megtévesztését stb. Mindennek gátat vetni, úgy ahogyan szövetségeseink tanácsolták, ea a legsajátabb, szocialista és nemzeti érdekünk volt. Egy hónapon belül mindent megoldunk • Hat héttel később, május 3-án és 4-én részt vettel a moszkvai kétoldalú tárgyalásokon. Mi volt ezek értelme? V. Bifak: Erre a találkozóra a mi kezdeményezésünkre került sor. Nem azért, mert mérlegeltük a helyzetet és annak alakulását Drezda után, hanem azért, mert gazdasági segítséget akartunk. Azt kértük, hogy a Szovjetunió az eredetileg megállapodott terven felül is szállítson gabonát, kőolajat, földgázt és más ipari nyersanyagokat, ezenkívül aranyat kértünk kölcsön. A szovjet tényezők nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Őszinte örömükre szolgált, hogy lehetővé válik közösen, elvtársiasan, objektívan megítélni a helyzetet. A tanácskozás igen tárgyilagos, nyílt volt. Kora reggeltől késő éjszakáig tartott. A szovjet elvtársak hangoztatták, hogy mindennemű segítséget megadnak nekünk. Brezsnyev elvtárs kijelentette, hogy a szovjet emberek készek velünk az utolsó karéj kenyeret is megosztani. Az elvtársak egyszersmind arra figyelmeztettek, hogy a drezdai megbeszélés óta egyáltalán nem látják a helyzet javulását, ellenkezőleg: annak rosszabbodását tapasztalják. A •szó szoros értelmében véve kérték, hogy tudatosítsuk azt a veszélyt, amely az ellenforradalmi erők növekedése következtében fenyegeti a CSKP-t és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. Ilyen körülmények között gyakorlatilag semmiféle segítségnyújtás nem javítaná meg a köztársaságban a helyzetet, nem segítené elő az életszínvonal emelkedését, ha a párt és az állam vezetősége nem veszi szilárdan kézbe á helyzet irányítását, ha gátat nem vetnek a párt- és az állami szervek szétbomlasztásának. Kértek bennünket, tudatosítsuk, hogy a rendetlenség és a zűrzavar a politikai térről törvényszerűen átmegy a népgazdaság területére is, aminek katasztrofális következményei lehetnek. • Ez azt jelenti, hogy Drezda óta nem múlt el az aggodalom, ellenkezőleg ... V. Bifak: Nemcsak hogy nem műit el, hanem az elvtársak új tények alapján bebizonyították, hogy a jobboldali opportunista és a szocialista ellenes erők tevékenysége valóban fokozódik. Egyetlen érvüket, egyetlen tényt sem tudtunk megcáfolni. A szovjet elvtársak kijelentették, nem tudják megérteni, hogyan lehet az, hogy olyan fejlett és sokat tapasztalt párt, mint a CSKP és a csehszlovák munkásosztály megengedi ezt IX 4.. az anarchizmus irányába haladó fejlődést. Felkértek bennün5

ket, ne feledkezzünk meg arról, hogy Csehszlovákia nyugati határa egyidejűleg a szocialista i .itta világ nyugati határé is, é« ott most olyan dolgok történnek, melyek veszélyesek nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész szocialista tábor biztonsága szempontjából. Megígérték, hogy sokoldalú segítséget nyújtanak nekünk, de egyúttal kérteik, hogy ne engedjük meg otthon az ellenséges erők befolyásának növekedését. Mindjárt akkor úgy határoztak, hogy a Szovjetunió növeli a gabona- és más szükséges nyersanyagok szállítását. Ami az aranykölcsönt illeti, azt kérték, konkretizáljuk, mire akarjuk felhasználni. Erre nem tudtunk felelni. Nyíltan megmondták, hogy amíg nem teremtünk rendet, addig nem folyósítanak kölcsönt, mert nem akarnak hozzájárulni, az antiszocialista és ellenforradalmi erők tevékenységéhez Csehszlovákiában. Akkor Moszkvában Smrkovský elvtárs is megígérte, hogy egy hónajion belül mindazokat a problémákat és hiányosságokat, amelyek közös gondot okoznak, megoldjuk, illetve felszámoljuk. A tanácskozás valóban a teljes egyenjogúság szellemében folyt le. Sőt, talán vendéglátóink még többet kértek bennünket, mint amennyi szükséges lett volna. Nekem ee úgy tűnt, mint amikor két édestestvér találkozik, és az egyik, az, aki már többet élt át és ezért többet tapasztalt, igyekszik megmagyarázni fiatalabb, tapasztalatlanabb testvérének a különféle veszélyeket, amelyek mindig megsokszorozódnak, ha idejekorán nem fordítanak rá figyelmet, ha könnyen veszik és könnyelműen, a szükséges felelősségérzet nélkül kezelik ezeket. A moszkvai tanácskozáson n z elvtársakat tehát semmi más nem vezette, mint az aggodalom Csehszlovákiában a szocializmus sorsáért. Aggodalmat okoztak a veszélyek, amelyek nálunk fokozatosan megnőttek, és végül olyan méreteket öltöttek, hogy veszélyeztették nemcsak magát a szocialista és politikai rendszert Csehszlovákiában, hanem a második világháború eredményeit is, mindazt, amiért több mint 20 millió szovjet ember és több mint 300 000 csehszlovák hazafi, — ezek közül több mint 25 000 kommunista —• áldozta életét. A szovjet elvtársak már akkor sem titkolták előttünk, hogy semmilyen körülmények között nem engedhető meg olyan fejlődés, amely előbb vagy utóbb a szocializmus vívmányainak felszámolásához vezethet a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Ez már nemcsak Csehszlovákia „belügye", hanem az egész világszocializmus Ugye lenne. Lényegében tehát részünkről senwni másról nem volt szó csak arról, hogy szembeszálljunk azokkal az erőkkel, amelyek a fejlődést vissza akarták Egység szavakban, de nem tettekben • A novemberi plénumon elmondtad, hogy Moszkvából visszatérőben a repülőgépen Dubček, Černík, Smrkovský elvtársak és te kezet adtatok egymásnak, hogy most „kézbe veszitek" az ügyeket. A májusi plénum ezt jelezte. V. Bifak: Valóban úgy tűnt, hogy észbe kaptunk. Ezek után a CSKP KB elnökségén elemeztük a politikai helyzetet a köztársaságban. A vita nagyon hosszadalmas volt. Nemcsak az elnökség tagjai és póttagjai, hanem a CSKP KB titkárságának tagjai is kifejtették nézeteiket. Mindnyájan egyhangúlag arra a következtetésre jutottunk, hogy a helyzet nálunk kritikussá vált, s ezért elkerülhetetlenek az azonnali és legszigorúbb intézkedések a jobboldali, ^portunista és antiszocialistá erűk ellen, mivel az a veszély fenyeget, hogy megkísérelhetik politikai fordulat elérését. A KB elnökségében akkor — és az utoljára történt — kölcsönös nézetazonosság alakult ki. Sőt, Smrkovský ejvtárs akkor megjósolta, hogyha a fejlődés iránya nálunk úgy. folytatódik mint eddig, akikor „nem menthet meg más minket, csak a tankok". A CSKP KB elnöksége eme tanácskozásának eredménye volt a párt kerületi és járási bizottságai vezető titkárainak, a jnb-k és knb-k elnökeinek 1968. május 12-i és 13-i országos tanácskozása. A CSKP KB elnöksége így akarta még a CSKP KB májusi plénuma előtt hitelesíteni saját álláspontját, s összevetni azt a kerületi és járási szervek hozzászólásaival. Ezek nemcsak megegyeztek, hanem azt mondhatjuk, hogy a kerületek és járások állásfoglalása az adott helyzetben ínég bírálóbbak voltak, mint a CSKP KB elnökségének az álláspontja. • Sajnos, a további gyakorlat azt mutatta, hogy ebben az időben az egység csak a szavakban volt meg, de nem a tettekben. Véleményed szerint mi befolyásolta ilyen kedvezőtlenül az elnökség politikai tevékenysé.gét? V. Bifak: Az, hogy nem vitte keresztül a múlt évi májusi határozatot, és hogy engedett a jobboldali opportunista erők nek. Erre részletesen az elemzésnek kell válaszolnia. Tény az, hogy az elnökség végleg elvesztette akcióképességét, és az ügyek további menete ellentétben állt a párt óhajával és a munkásosztály érdekeivel. Inkább a szocialistaellenes és ellenforradalmi erők érdekeinek i megfelelően alakult, amelyek már nyíltan megkezdték Csehszlovákia Kommunista Pártjában és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a zavarkeltést. Engedtek a haanis hízelgő politikának, a dicsvágynak, a személyi népszerűség hajhászásának a f>árt és a nép érdekeinek kárára. És ez nem végződhetett másként, mint az opixjrtunizmus mocsarában. Miért nem mentek el Varsóba? • Azután, hogy a párt májusi plénuma után a helyzet irányítása egyre jobban kicsúszott a kézből, az SZKP Politikai Bizottsága kísérletet tett arra — ahogy az már például Husák elvtárs nemrégi felszólalásából is köztudott — június 12-én és később is, hogy találkozzék a mi képviselőinkkel, de ezeket a megbeszéléseket a mi részünkről mindig halogatták. Tulajdonképpen kik halogatták? V. Bifak: Dubček elvtárs valóban kapott 1968. június 12-én személyes levelet Brezsnyev elvtárstól, amelyben nagyon elvtársiasan figyelmeztette, hogy az ígéretek és a CSKP KB májusi plénumának döntése ellenére a helyzet nálunk nem javult, hanem még tovább romlik és javasolta, hogy találkoz zanafc a Szovjetunióban vagy Csehszlovákiában, bárhol, ahogy Dubček elvtárs kívánja. Dubček elvtárs döntésére bízták, hogy ki vegyen részt a találkozón, csak Dubček és csak Brezsnyev elvtárs, vagy mindkét fél részéről több elvtárs. Ha jól emlékszem, Brezsnyev elvtárs közölte, hogy hajlandó találkozni bármelyik napon és bárhol, ahogy Dubček elvtárs meghatározza, hogy együttesen megítéljék a helyzetet. Ezt a levelet alkalmam volt elolvasni, amikor 1968. június 15-én Dubček elvtárssal együtt tértünk haza Budapestről, a szövetségi szerződés aláírása után. Dubček elvtárs ekkor úgy határozott, ne menjünk el a találkozóra, mert szabadságok és konferenciák vannak, és azért is, mert állítólag a közvélemény úgy értelmezné, mint politikai nyomást, amit ellenfeleink kihasználhatnának. Ez azonban ismét tragédiáink egyike, hogy mindig többet adtak arra, mit mondanak ezek vagy azok a jobboldali opportunista, sőt szocialistaellenes erők, mint arra, hogy mit követel meg a köztársaság, az állam és a becsületes állampolgárok érdeke. Az elutasítást azzal is indokolta, hogy a Szovjetunióban MHi majd a szabadságát, és ea alkalommal több kérdést megvitathatnak. Végül is a szovjet elvtársak beleegyeztek ebbe. Azonban nem a Szovjetunióban töltötte szabadságát. Érdekes az a tény is, hogy Dubček elvtárs néhány nappal később a CSKP KB elnöksége elé terjesztett egy határozati javaslatot, hogy a párt és az állam vezető tényezői ne hagyják el az országot, és ezt az elnökség elfogadta. • július 4 és 6 között további öt levél érkezett a Szovjetunióból, majd az NDK-ból, Lengyelországból, Magyarországról és Bulgáriából. És ezt követte a< ismert meghívás Varsóba. Erre vonatkozóan a pártban még mindig sok a félreértés. A meghívás valóban megtörtént... V. Bifak: Minden bizonnyal. A meghívást rendesen kézbesítették a CSKP KB elnökségének, habár kezdetben nem is határozták meg pontosan a helyet, amelyben azonban végül ls meg lehetett volna egyezni. • Az Idő távlatából hogyan vélekedsz, kinek és miért volt érdeke, hogy ezen a találkozón ne vegyünk részt? V. Bifak: Az elnökségben erről a meghívásról kétszer vitatkoztak, 1968. július 8-án és 12-én. Feltételezem, hogy a jegyzőkönyvben szerepel, kinek mi volt az álláspontja. Nem akarok a felelősség alól kibújni, de én és még néhány elvtárs azt javasoltuk, hogy ve' gyünk részt a találkozón. Más elvtársak viszont azt hangsúlyozták, hogy nem kell réssv venni a CSKP XIV. kongresszusa előkészítésével összefüggő elfoglaltság miatt. Egyidejűleg azonban azt javasolták, hogy mielőtt a közös tanácskozásra sor kerül, szükségesek a kétoldalú tanácskozások valamennyi szocialista országgal, — beleszámítva Jugoszláviát és Romániát is — ami bizonyosan több időt igényelt volna, mint részvételünk a javasolt csoportos találkozón. Felhasználták azt az „érvet" ls, hogy létezik egy elnökségi határozat, hogy a párt és az állam vezető tényezői ne utazzanak a határon túlra. Nagyon negatív szerepet játszottak a tanácskozások során néhányan azok közül az elvtársak közül, akiket csak meghívták az elnökségbe, mint például Mlynaf és Slávik, és ezzel kapcsolatban Jiŕí Hájek miniszter is. Egyöntetűen támogatták azokat, akiik határozottan elutasítottak minden kezdeményezést a közös tanácskozáson való részvételre. Nagy hibákat követtünk el • Ezekkel a körülményekkel magyarázható tehát, hogy mind az elnökség, mind később a CSKP Köz ponti Bizottsága is úgy reagált a varsói levélre, ahogyan reagált. V. Bifak: Emiékezzünk viszsza, hogy a KB elnökségének néhány tagja már akkor előre kijelentette, a CSKP KB plénumának nincs mandátuma arra, hogy valamiben is határozzon. Ez ugyan hihetetlen, de sajnos az is előfordult pártunkban, hogy a vezetőség néhány tagja megtagadta a legfelsőbb pártszervnek azt a jogát, hogy az ügyet megítélje és dönthessen. Magát a plénumot ls (1968. július 19.) úgy rendezték meg, hogy úgyszólván ugyanannyi volt a rádió, a sajtó és a televízió dolgozói közül a résztvevő, mint a CSKP KB tagja. Különféle küldöttségeket szerveztek, amelyek kihívatták a tanácskozásról a CSKP KB egyes tagjait és valósággal megfenyegették őket, hogy senki ne merjen ellenkező nézetet vallani. Megszűnt mindenféle osztályszem(Folytatás a 8. oldalon.)