Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-04 / 208. szám, csütörtök

DREZDÁTÓL B RATI S LÁVÁIG (Folytatás az 5. oldalról.) pont, ítélőképesség e különös jelenetekre, és ilyen légkörben, amelyben nehezen kerülhetett sor komoly tanácskozásokra, a CSKP Központi Bizottsága elhatározta, hogy nem vesz részt a varsói tanácskozáson; ilyen választ adott az ötök levelére. Ott mindnyájan nagy hibát követtünk el. Egyesek meggyőződésből szavaztak ellene, mások félelemből, megint mások habár személyesen óhajtották is, hogy elmenjünk Varsóba, sajnos a hangulat hatására ugyancsak ellene szavaztak. Így alakult ki szovjetellenes hullámon a hamis egység. Pártunk vezetőségének ezek után törvényszerűen el kellett veszítenie szövetségeseink bizalmát, mivel elutasította a tanácskozást legközelebbi barátainkkal. Ez az igazi kommunisták számára szokatlan volt, és a történelem fogja ezt egyszer megítélni. Mi, a közép-európai kis ország ellentétben a józan ésszel, az. ideológiával és az érzéssel, ellentétben az osz-' tálymagatartással és a szövetségi szerződésekből eredő kötelezettségekkel, megtagadtuk önmagunkat. Pártunk, népünk és nemzeteink érdekeivel ellentétben hamis, nacionalista platformra tévedtünk. Még nagyon sok idő kell ahhoz, hogy e lépés következményeit helyrehozzuk. • Néhány vezető tényezőnknek már akkor érdeke volt a szakítás szövetségeseinkkel, éppen ezért talán szándékosan kiélezték a helyzetet? V. Bilak: Igen, ma teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a CSKP KB elnökségének néhány tagja vagy azok, akiket rendszeresen meghívtak az elnökség tanácskozásaira, és ott szót kaptak, engedtek a különféle erőknek, melyeknek az volt a céljuk, hogy megrontsák és ha sikerül teljesen megszakítsák kapcsolatainkat a legközelebbi szövetségeseinkkel, de különösen a Szovjetunióval. Sajnos, törekvéseik részben nem maradtak következmények nélkül. Sikerült számos embert megtéveszteniük, különösen a fiatal nemzedék tagjait. Sikerült a kételkedés és bizalmatlanság mérgével beoltani őket. Ezt tanúsítják a Prága és köztársaságunk más városainak utcáin legutóbb lajátseódott események is. • Az elnükség egy része tehát már jóval augusztus előtt kétarcú politikát folytatott. Ennek szükségszerűen oda kellett vezetnie, hogy vezetőségünk — indokoltan — elvesztette szövetségeseink bizalmát. V. Bifak: jogosan támadhatott ilyen gyanú. Mint mondottam, ezt a bizalmat azzal vesztettük el, hogy nem vettünk részt a varsói tanácskozáson, de különösen a tiszacsernyői és bratislavai tanácskozások után. • A közelmúltban a Tribúna közölte, hogy akkoriban valaki a CSKP KB elnöksége elé olyan anyagot terjesztett, amely hivatott volt előkészíteni az országot a Szovjetunióval történő szakítás gazdasági következményeire? Megerősítheted ezt? V. Bifak: Igen. Miután bejelentették, hogy a varsói tanácskozás megvalósult és elfogadta a csehszlovákiai helyzetre vonatkozó álláspontot, valaki aláírás nélkül olyan intézkedéseket javasolt a CSKP KB elnökségének, mintha már sor kerülne az általános szakításra a Szovjetunióval. Természetesen ezt gyorsan levették az elnökség napirendjéről, de mint látható „valaki" már előre számításba vette. F. Kriegel „össznemzeti pártot" akar • Később a CSKP KB elnökségének a varsói levéllel kapcsolatos állásfoglalása szó szerint ezt mondta: „Sajnos, július 12-i tanácskozásunk már felesleges volt, mivel tekintet nélkül annak eredményére, a tanácskozást már július 14-re összehívták, amit csak július 13-án délután tudtunk meg a ČSTK közvetítésével, amikor az öt párt képviselői már összegyűltek Varsóban." Ma már megállapítottuk, az elnökség tagjainak többsége valóban nem ismerte a tanácskozás pontos időpontját. De mindenesetre ismerte az első titkér ... V. Bilak: Én igazolhatom, hogy Brezsnyev és Kádár elvtársak személyesen kérték, hogy vegyünk részt a varsói tanácskozáson. Sőt a tanácskozás kezdetét elhalasztották abban a reményben, hogy talán mégis részt veszünk rajta. Technikailag lehetséges volt, hogy szombaton vagy akár vasárnap is elutazzunk, mégha igaz volna ls, hogy a tanácskozás tényleges megtartásáról Dubček elvtárs csak múlt év július 13-án, szombaton értesült. Néhány tény azonban azt tanúsítja, hogy erről korábban is tudott. A lényeg viszont az, hogy Dubček elvtárs és az elnökség néhány más tagja elvben elvetette magát a tanácskozás gondolatát. A tanácskozás mégis megvalósult. Ha valakivel ilyen vagy olyan okból nem találkozom, vagy nent akarok találkozni, hogy eszmecserét folytassak vele, akkor nincs más megoldás, mint, hogy partnerem levélben közölje álláspontját. Ez megtörtént, így keletkezett az „ötök" levele. • Miért küldték a varsói tanácskozás résztvevői leveliiket nyilvánosan? V. Bifak: Gondolom azért, hogy ne lehessen elhallgatni. Talán ez az egyetlen magyarázat. És közismert, hogy ezután a jobboldali opportunista, antiszocialista és szovjetellenes erők — hivatalos áldással — milyen kampányt indítottak. Megindult a hamis hazafiság hulláma, sőt izgatás a Szovjetunió ellen irányuló össznemzeti egység érdekében. František Kriegel azt javasolta a CSKP KB elnökségének, hogy használja Ki ezt a légkört, ezt az alkalmat valamiféle „össznemzeti párt" megalapítására. Ma az ide távlatából ez a légkör szörnyűnek tűnik, és egyidejűleg azt bizonyítja, mennyire képtelen volt a CSKP KB elnöksége elvi alapon, reálisan, marxista—leninista módon megoldani a dolgokat! Tito elvtárs aggodalma • Abban az időben — már Tiszacsernyő után — Prágában jártak Románia és Jugoszlávia képviselői. Igaz-e — hivatkozom Císar elvtárs 1363. augusztus 17-én az újságíróknak mondott szavaira i—, hogy Ceaucescu és Tito elvtársak Prágában ugyancsak aggodalmukat fejezték ki a hazánkban akkoriban végbemenő fejlemények miatt? V. Bifak: Tagja voltam küldöttségünknek, amely Tito elvtárssal tárgyalt. Igazolhatom, hogy Tito elvtárs kifejezte aggodalmát és figyelmeztetett. Kár, hogy a nyilvánosság előtt akkor a helyzetünkkel kapcsolatos nézeteinek nagyrészét és különösen azokat nem Ismertettek, amelyeket a búcsúvacsorán elmondott pohárköszöntőjében fejezett ki. A Ceausescu elvtárssal folytatott beszélgetés tartalmát nem ismerem. • Mi célja volt abban az időben U Thant ENSZ főtitkár augusztus 23-ra előkészített látogatásának? Ncin akarták ezt mindenekelőtt belpolitikailag kihasználni? V. Bilak: Ezt a kérdést egyáltalán nem tisztáztuk. Ezért nem akarok valamit kigondolni. • Helytelen lenne minden rosszat, az 1968-as év minden következetlenségét, hibáját és túlkapását Dubček elvtárs számlájára írni. De a történelem mindenekelőtt nála keresi majd az okokat. A felelősség súlyát illetően, igaz? Az első titkár nyilvánvalóan nem állt ellen az ismert erők nyomásának, amelyeknek az o ingatagsága talán meg is felelt. V. Birak: Kétségtelen, hogy az elnökség egy része és a becstelen emberek csoportja kihasználta és befolyásolta Dubček elvtársat. Hiszem, hogy még ő is segít ezeket a kérdéseket részletesebben tisztázni, és elmondja milyen különféle nyomást tettek rá, és ki mit tanácsolt neki. Augusztus 21 megelőzhető volt • És végül néhány kérdés, amelyekből le akarjuk szűrni a tanulságot. Néha arról vitatkoznak és írnak, hogy mi volt a döntő és meghatározó szövetségeseink aggodalmában: az úgynevezett eszmei ellentét, vagy a stratégiai momentum. Mit gondolsz erről? V. Bilak: Ogy gondolom, hogy sem az egyik, sem a másik. Alapjában véve így igyekezett és Igyekszik „érvelni" a burzsoá propaganda. Ahogy beszélgetésünk kezdetén mondtam, szövetségeseink aggódtak, és a fejlődés igazolta, hogy jogosan, hazánkban a szocializmus sorsáért. Ez a döntő. Elvégre a szocializmus Csehszlovákiában az egész szocialista rendszer része. A szövetséges katonák nem azért vonultak be a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, hogy valami más ideológiát juttassanak uralomra, hanem hogy megvédjék azt, amelyet közösen elismerünk: a marxizmus—leninizmus eszméjét. Nem azért jöttek, hogy más társadalmi rendet teremtsenek, hanem, hogy megvédjék a szo- cializmus kemény osztályharcokkal kivívott eredményeit, megvédjék azt az alapelvet, amelyet a csehszlovák alkotmányban is rögzítettünk, hogy „a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista világrend része" és, hogy „a társadalom és az állam vezető ereje a munkásosztály élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja". Hogý ezt a két alapvető elvet nyíltan és hosszabb időn át összpontosulva támadták, arra elegendő bizonyíték volt és van. Az 1968. augusztus 3-1 bratislavai „nyilatkozatban" leszögeztük és aláírtuk, hogy „azoknak a vívmányoknak támogatása, védelme és megszilárdítása, amelyeket a nemzetek hősi küzdelmükkel, minden ország népének áldozatkész munkájával értek el, valamennyi szocialista ország közös internacionális kötelessége. Az, hogy nem mozgósítottuk saját érőinké* a szocialista vívmányok védelmére nem a szövetségeseink hibája volt, hanem a mienk. • Megelőzhető volt-e az öt szövetséges ország katonaságának bevonulása? V. Bilak: Mély meggyőződésem, hogy igen. • Mi volt ennek az előfeltétele? V. Bifak: Részünkről az, hogy valamennyi egészséges belső erőt a növekvő jobboldali, opportunista, antiszocialista és ellenforradalmi erők ellen mozgósítsuk. Nálunk nemcsak, nem tették ezt, hanem ellenkezőleg passzív magatartásunkkal ezekkel az erőkkel szemben csak támogattuk felforgató tevékenységüket. Emlékezzenek vissza, milyen volt a helyzet a rendőrségnél, a népi milíclában, a hadseregben, az ügyészségeken és bíróságokon, a párt és az állami szervekben? Milyen helyzetben volt számos becsületes, a párt és a szocializmus ügye iránt odaadó vezető funkcionárius. És milyen helyzetben volt maga a Központi Bizottság? Mindenki a félelem légkörében élt. A munkásosztályt nem mozgósították a szocialista vívmányok védelmére, és ilyen mozgósítás iránt érdeklődés sem mutatkozott. Mindazok ellen, akik ezekre a tényekre rámutattak, azonnal „tüzet nyitottak" azok az erők, amelyek a tömegtájékoztatási eszközöket hatalmukban tartották. • Mi volt az oka annak, hogy az itthon és a szövetségeseknek tett minden ígéret ellenére gyakorlatilag semmi nem történt, és a dolog úgy végződött, ahogy végződött? V. Bifak: Már sok mindent elmondtam. Legyünk türelmesek, és várjuk meg azt az elemzést, melyet a Központi Bizottság végez el a tárgyilagos igazság érdekében. A szavak és a tettek legyenek mindenkor egységesek • Milyen tanulságot vonsz le azokból a nemzetközi tanácskozásokból, amelyekről beszéltünk? V. Bifak: Tanulság sok van. Van azonban egy alapvető tanulság: a szocialista ország, a kommunista párt brt- és külpolitikájában mindenkor szükiég van a szavak és tettek egységére, szocialista ideológiánk és szocialicta gyakorlatunk egységére. Az idealizmus megnyilvánulása lenne, ha bebeszélnénk magunknak, hogy nálunk már végleg befejeződött a harc a szocialistaellenes erőkkel, hogy náiunk már gondtalanul lehet élni. A legutóbbi kísérletek, amikor a jobboldali politikai áramlat ós a szocialistaellenes erők az alvilági elemekkel egyesültek, Igazolják, mi történt volna, ha nem lett volna nálunk szilárd pártvezetőség, ha a tömegtájékoztatási eszközök a jobboldali opportunisták kezében lettek voina, ha nem lett volna az a határozott eltökéltség, hogy minden eszközt felhasználunk a vandál, ellenforradalmi tevékenység megakadályozására. Azonban a rossz is jó valamire. Ha tanulunk saját hibáinkból, annak meglesz a maga pozitív oldala is. Hiszem, hogy a múlt évi és az idei tapasztalatok mindnyájunk számára alapos tanulsággal szolgálnak, hogy ehhez hasonló fejlemények soha többé ne ismétlődhessenek meg nálunk. Lőrinci Gyula rajzai a „Felkelési ciklusból