Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-26 / 227. szám, péntek

Igazsággal a mítoszok ellen A. INDRA; .... igen. Mintha csak bábeli nyelvzavar állt volna be — mintha nem lettünk volna ugyanannak a pártnak tagjai, nem beszélve a vezetőségi tagokról. Ugyanazokat a határozatokat mindenki másképp magyarázta, egyes elvtársak bizonyos kérdéseket az elfogadott dokumentumok szellemével ellentétben magyaráztak, sőt olykor egyáltalán nem vélték .ezeket figyelembe. Mosl, a KB szeptemberi plénuma elöli fellapoztam az abban az időben késztteti feljegyzéseimet. Szomorú olvasmány ez. Gyakran és sokai ülésezliink, olykor többször is heten ként, néha két napig is egymás uián, de az eredmények ködösek voltak. Nem voll ez irányító végrehajtó szerv, hanem valamiféle szabad vitaklub... Pedig sorsdöntő kérdésekről volt szó akkor! Egyesek hangsúlyozták a helyzet súlyosságát. Határozott intézkedéseket kövelel tek. Mások mindezt könnyen vellék, legfeljebb ha elismerték, hogy mutatkoznak némi lényegtelen negatív jelenségek, ragaszkodtak hozzá, hogy ne történjék változás a politikai életben alkalmazott módszerekben. A kerületi és járási pártbi zottságok vezető titkárainak 3968. május 13-án megtartott országos értekezletén felszólaló elvtársak döntő többségével szemben például dr. František Kriegel kijelentette, hogy semmi aggodalomra nincs ok, a párt nincs visszavonulásban, hogy kezünkben van a hatalom. Egy héttel azelőtt, május 7-én azt mondja Cerník elvtárs a KB elnökségén, hogy „van mit tennünk a világosan alakuló politikai ellenzékkel... a fejlődés nem véletlen, hanem nyilván megfontoltan irányított... ez hatalmi harc, amely könyörtelen elkeseredettséggel folyik a szocialista megújhodási folyamai köpönyege alatt . . az ellenforradalom Jelenleg támadásban van" És Smrkovský elvtárs ekkor ínég határozottabban fejezi ki magát: „...nincs kedvem átélni egy ellenforradalmat... titött a 12. óra." (Ezek ugyanaz összefüggésekből kiragadott és részben saját szavaimmal visz szaadolt idézetek, de jellemzők mindkét elvtárs akkori magatartására. | S ekkor az egész elnökség és titkárság tagjainak csaknem egyhangú véleményével megint szembe helyezkedik dr. Kriegel: „.. . nem értek egyet vele. hogy olyan helyzetben lennénk, amikor egy hatalomátvétel közvetlen kísérlete fenyegetne . . ." Ez volt tehál akkor a helyzet. Nemcsak a vélemények különbözősége terén, hanem különösen a gyakorlatban az egyik csáléra, a másik hajszra húzott. A párt akcióegysége ilyen feltételek között (Illúzió volt. Minél nagyobb funkció, annál nagyobb felelősség • Az irányító kollektívának összekováciolójának, vezető személyiségének kell lennie. Teljesítette Dubcek elvtárs ezt a szerepel? A. INDRA: Túlságosan egyszerű dolog lenne, ha most,

Dubček elvtársat tennénk meg az egyedüli villámhárítóvá, de a pártban már az a helyzet, hogy minél magasabb a funkció, annál nagyobb a felelősség is. Nem értek egyet a botrányokozás módszerével, a szolid bírálathoz való jogomtól azonban nem hagyom magam eltéríteni. Annál tisztább a lelkiismeretem, mert azt, amit most nyilvánosságra kívánok hozni, már tavaly július 2-án magának Dubček elvtársnak megmondtam. A CSKP KB akkori első titkárának súlyos hibája volt a határozatlansága; azon Igyekezetében, hogy kitérjen a nyílt összetűzések elől, nem világos határozatokat fogalmazott. Nyilvános beszédei azt bizonyították, hogy túlzottan csak az általános felhívásokra és kérelmekre támaszkodott. Pillanatnyi külső befolyások hatására ingadozni kezdett a véleménye, gyakran utólag is megváltoztatta álláspontját. • hiúra elvtárs, fel tudna itt sorolni néhány szemléltető példát. A. INDRA: Netii lényegesek a részletkérdések, nemegyszer például Dubcek elvtárs a KB elnökségén felháborodott a tájékoztatási eszközök tevékenysége miatt, de aztán minden határozottabb r&ndszabályt elutasítón ezen a kulcsfontosságú területen. Élénken emlékezetemben él határozott és igen energikus fellépése a népi milíciák tagjainak ruzynei országos találkozóján. Ezt azonban nem követték teltek — és ez a gyűlés nem kapott megfelelő nyilvánosságot sem. Emlékezzünk csak vissza például, hogyan változtatta meg nézetét Dubček elvtárs a ,,2000 szó" néven Ismert felhívással kapcsolatban. A június 27-i délutáni ülésen — a felhívás megjelenésének napján — ugyanolyan határozottan lépett fel, mint a jelen volt elvtársak többsége; éjjel azonban — miután nyilván valaki interveniált nála — kezdett habozni s ama vélemény felé hajolt, hogy más szerveknek kellene állást foglalniuk, nem a KB elnökségének. Mint ismeretes, nem teljesítette az elnökség azon utasí tását sem, hogy a június 28-i televíziós beszédét egészítse ki az elnökség egyik nyilatkozatának szellemével megegyező állásfoglalással. A rendkívüli járási konferenciák előestéjén történt ez, és a konferenciák lefolyására igen kedvezőtlen hatással volt. Ugyanilyen ingadozó volt a nemzetközi tárgyalásokat és eredményeit illetően is; hosszasan és nem világosan hozta meg döntését a szövetségesekkel való tárgyalásokra vonatkozóan. Sokszor az volt az érzésem, hogy., valakinek sikerült azt a gondolatot beléje oltania, mintha antagonista ellentét lenne a szövetségesek érdekei és népünk érdekei között. Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy Dubček elvtársnak rossz szolgálatot tettek azok, akik kritikátlanul „népszerűsítették" és mértéktelenül glorifikálták személyét. A politika perszonifikálása a kommunista mozgalomban — különösen, ha a párt a vezető politikai erő — mindig annak előjele, hogy a dolgok nem jól végződnek. Egész más azonban a természetes tekintély a politika tényleges eredményei, a személyes érdemek, a jellembeli tulajdonságok és a munkaképesség alap ján. „Dubčekkel — Dubček ellen" 1969. IX. 25. • ügyes elvtársak tehát úgy ítélték meg, hogy a jobboldal által választott taktika „Dubcekkel — Dubcek ellen" volt. A. INDRA: Nem tudom, vajon a jobboldali csoportok kifejezték-e ezt a gondolatot, de bizonyos tendenciák sok esetben erre vallottak. Például dr. Kriegel szóban Dubček-partinak vallotta magát, de nemegyszer kimondottan „öv alatt" mért rá ütést: így például a .,2000 szó" körüli históriában elfoglalt álláspontjával, azzal, ahogyan az újságírókat tájékoztatta — az elnökség véleményével ellentétben —, ahogyan a Szociáldemokrata Párt előkészítő bizottságának képviselőivel tárgyalt, az öt erszág varsói levele körüli kampánnyal kapcsplatban és az ágcsernyői találkozó körüli magatartásával. Kártyáit végíil is akkor fedte föl, amikor az elnökség 1968. augusztus 20-án a kongresszusi beszámoló javaslatáról tárgyalt, az erőszakos nyomást kifejtő akciókat elítélő egyik szakassza! kapcsolatban kijelentette, hogy „sok probléma nyomás nélkül nem oldódott volna meg!" Ehhez, gondolom, nem kell további kommentár ... • A „DubCekkel — Dubcek ellen" jelszót azonban nemcsak dr. Kriegel vallotta magáénak ... A. INDRA: .. . Biztosan nem. Például az úgynevezett progresszivisták már tavaly április, ban, a prágai városi konferencián — Dubček elvtárs jelenlétében, akit előzőleg megéljeneztek — keresztülvittek egy határozatot, amely azt követeli, hogy a rendkívüli kongresszust 1968. végéig ipag kell tartani. Nem segített ezen Dubček elvtárs minden ir.)-.;«yőző készsé ge sem, aki a párt Közjjonti Bi zottságánal a! kori álláspontját védelmezte. Hasonló éretl'fiépnyel zárult az áprilisi brnói kerületi kon ferencia is — joíef Špaček elvtársnak, a kerüt»'i nártbizottság vezető titkárának rV; akkor mái a CSKP KB elnökségi tagjának aktív ellenállása nélkül, aki szintén szóban mindig Dubček elvtársat támogatta. Ugyanígy volt számos más konkrét esetben is. Dubček elvtárs például beszédet mondott a népi milíciákhoz, és a jobboldal kampányt kezdett a megszüntetésükért. Nemcsak az volt a blbá, hogy ezek a dolgok megtörténtek, hanem a hiba az volt, hogy nem vonták le ezekből soha a szükséges következtetéseket. Igy aztán megingattuk a pártot és a bizonytalanság érzete jelIf^mezte az egész társadalom fejlődését. Miért hívták össze a kongresszust oly sürgősen # Két konferencia véleményét említetted a kongresszus összehívásával kapcsolatban. Ezért hát felmerül a kérdés: mikor és miért változtatta meg maga a vezetés a kongresszus megtartásával kapcsolatos véleményét? Hiszen az áprilisi plénum egyhangúlag olyan határozatot hozott, hogy a kongresszust csak 1969-ben kell megtartani. A. INDRA: A KB áprilisi ülése után igen gyorsan alakultak az események, és nehezen lehetett ellenőrizni őket. Nemcsak a kerületi konferenciák, hanem az egyre növekvő számú határozatok is a rendkívüli kongresszus sürgős összehívását követelték. E követelés támogatói ott ültek a CSKP KB elnökségében is, a tájékoztató eszközök egyre élesebb kampányt folytattak. Nyilvánvaló volt, hogy nem lehet soká ellenállni a nyomásnak. A kérdés az volt, nem lehet-e megpróbálkozni új kezdeményezéssel s ennek az élére állni. Szombaton, 1968. május 25-én délután Dubček elvtárs dolgozószobájában találkoztunk Cerník, Biíak és Sádovský elvtárssakkal, és a helyzetet elemezve megállapodtunk, hogy az elnökség május 27-i ülésén magunk teszünk javaslatot a kongresszusnak már augusztusban vagy széptemberben való összehívására. Igaz, az elnökségben ez a javaslat meglepetést okozott — az első pillanatban azok is meglepődtek, akik azelőtt minden egyes ülésen felszólaltak a kongresszus sürgős összehívásának étdekében. Az elnökség azután ezt a javaslatot 1968. május 29-én a KB plénuma elé terjesztette, amely azt el is fogadta. Ezzel kapcsolatban még kell említeni egyfontos körülményt: a kongresszus összehívását az elnökségnek csaknem valamennyi tagja attól tette függővé, hogy a kongresszus és annak megtartása nem lesz nyilvános licitálás táigya, hogy a kongresszusi küldötteknek és az új Központi Bizottság jelöltjeinek kiválasztása a párt belügye lesz, hogy a küldöllek összetételének meg kell felelnie a párt szociális összetételének ... Ezekkel a fellételekkel és a kongresszus előkészítésének egyéb kérdéseivel június 14-én megismertettem a sajtó, a rádió és a televízió főszerkesztőit. (Csak úgy mellékesen: értől a sajtókonferenciáról csaknem egyetlen szó sem látott napvilágot, j S az élet ment tovább — nem a CSKP KB határozatai szerint, hanem, sajnos, a tájékoztatási eszközök többségét kezükben tarló jobboldali erők utasításai szerint. A rendkívüli járási és kerületi konferenciák megmutatták, hogy a jobboldal szószólói kerültek a felszínre, a küldöttek összetétele komoly aggodalmakat keltett. Ismét megmutatkozott, hogy saját hibájából milyen tehetetlen a pártvezetés.. . Amikor értékeltük a rendkívüli járási konferenciák eredményeit, meg kellett állapítanunk: a kerületi konferenciákra már csak formális feladat vár, a kongresszusi küldötteket gyakorlatilag már megválasztottál!, jelentősen rosszabb lett szociális összetételük a munkások hátrányára, küldöttként csak igen kevés nőt választottak meg. # Bizonyos időtávlatból úyy látszik, hogy elsietett volt a kongresszusnak ez a váratlan összehívása, hogy nem indult ki a helyzet reális értékeléséből, és ezért, — véleményünk szerint —, az augusztus előtti időszak legnugyobb tévedései közé tartozik. A kongresszus elsősorban a sajtó, a rádió és a televízió által kialakított légkörben egyedül a jobboldali opportunisták győzelme volt. Ehhez csatlakozott még a nacionalista propaganda ismert hulláma. Volt-e világos elképzelése az elnökségnek a kongreszszusról, a fejlődés valószerű irányvonaláról és nz új Központi Bizottság jelöltjeiről? A. INDRA: Általában azt lehet mondani, hogy a kongreszszus előkészítésének túlságosan sok gyenge pontja volt mind a programanyagokban, mind a káderuljárásokban. Az elnökségi tagok véleménye, ami a kongresszus előkészítését, várható lefolyását és eredményeit illeti, igen eltértek egymástól az egyes elvtársak ma már általánosan ismert magatartása szerint. Dubček elvtárs azzal számölt, hogy tekintélyének segítségével kézben fogja tudni tartani a kongresszust, hogy keresztiHvisz mindent, amit helyesnek fog tartani. Én úgy gondolom, hogy ez az adott esetben igen illuzórikus elképzelés volt... A kommunisták csekély részvétele a küldöttek megválasztásában • A január utáni időszakból származó dokumentumokban , beszédekben gyakran esik szó arról, hogyan aktivizálódott a párt, hogyan növekedett a kommunisták elkötelezettsége. Gyorsan ismétlődik az állítás, hogy nőtt a párt tekintélye a politikailag nem szervezett lakosság soraiban, hogy elmélyült a púrt iránti bizalom stb. A. INDRA: A lakosság párthoz való viszonyát véleményein szerint szolid elemzés alá kell vetni. Az a merész megoldás, amit a januári plénum elfogadott, a Központi Bizottságot és különösen az új vezetést jelentős mértékben rokonszenvessé tette; a szocializmus eszméit valló becsületes emberek többsége magasra értékelte pártunk erkölcsi erejét és bátorságát, hogy hozzálátott az elmúlt időszak hibáinak jóvátételéhez. Úgy gondolom, hogy a bizalomnak ezzel a tőkéjével nem a legjobban gazdálkodtunk, amikor eltűrtük, hogy jobboldali erők visszaéljenek vele. Sok illúzió és babona is keletkezett, mesterségesen alakítottak ki különböző legendákat. A becsületes emberek többségétől azonban külön kell válaszlant a lakosságnak azon csoportjait, amelyek a megújhodási folyamattal összekötötték a szocializmussal szemben ellenséges politikai tei veiket. Marxisták semmiképpen sem fogadhatják el a „nép és a párt kompakt egységéről" szóló mítoszt, azokat az édeskés beszédeket, hogy „14 millió szív egyetlen szocialista ritmusra dobogott". A hatalmi küzdelem első fázisában elvégre senki sem lép fel aiitiszocialista jelszavakkal ... • S valóban igazak voltak az akkori hivatalos állitások a párt egységéről és aktivitu sár ól? A. INDRA: Ez egy más kérdés. Bizonyos jelek szerint valóban olyannak látszott a helyzet, hogy emelkedőben va« a kommunisták elkötelezettségének hulláma. Két áramlat jelentkezett: elkeseredés a leleplezett hibák miatt, és a jobboldali orientációjú embereknek egyre nyilvánvalóbban megnyilvánuló igyekezete, hogy birtokukba vegyék a terepet, a saját javukra döntsék el minél előbb a küzdelmet. A kommtt nísták sorain fokozatosan a depresszió lett úrrá, a párt köl csönös nézeteltérések közölt élt. A szervezetek magukba zárkóztak, amivel meggyengült a közönségre gyakorolt befolyásuk, csökkent a gazdasági problémák iránti érdeklődésük, megszűntek érdeklődni a nem zeti bizottságok, a szakszerve zet és a társadalmi szervezetek tevékenysége iránt. Kétségtele nül hatással volt erre az antiszocialista erők által az állami pénzekből fenntartott tájékoztatási eszközök segítségével is elindított kommunistaellenes hisztéria. A számok azt mulatták, hogy április óta fokozatosan egyre kevesebben vettek részt a taggyűléseken. A csehországi adatok szetint — amikor júniusban a küldötteket kellett megválasztani a rendkívüli járási konferenciákra — a legalacsonyabb volt a részvétel az utóbbi évek folyamán! Érdekes jelenség mutatkozott egyes rendkívüli járási és kerületi konferenciákon. A szónoki emelvénytől többnyire a jobboldal képviselőinek litmg. ját lehetett hallani, de titkos szavazással a legszélsős-égesebb egyének olykor a legkevesebb szavazatot kapták! • Gondolod: ezzel öszejüggésben helyénvaló az a nézel, hogy a párt még elég erővel rendelkezett ahhoz, iiogij úrrá legyen a helyzeten egy esetleges nyílt hatalmi összetűzésben? A. INDRA: Nem akarok találgatásokba bocsátkozni — semmiképpen sem próbáltuk ki a saját lehetőségeinket. , Volt azonban számos figyelmeztető jel: a közbiztonsági testület egyes alakulatainak Hkcióké pessége csaknem teljesen meg volt bénítva. A hadsereg sem maradt immúnis a bomlasztó hatásokkal szemben, politikai apparátusát bírálatokkal: bom bázták a parancsnoki karon a bizonytalanság érzése kezdett erőt venni. Jellemző, hogy a tiszteknek egy része (habár csak a kisebb része) nyíltan a „kétezer szó" platformjára helyezkedett. A népi milíciák tagjaira depresszív hatást kezdtek gyakorolni a sajló egy bizonyos részében ellenük folytatott állandó támadások, és a pártvezetés határozatlan magatartása. Döntő tényező azonban a halalmi összeütközésben a párt — itt nem mqzgósítottunk a harcra, hanem azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy minden rendben van. • És végül: véleményed szerint mi a legfőbb ma a párt és valamennyi kommunista számára? A. INDRA: Fejlődésünk jelen legl szakaszát mint az igazság keresését jellemezhetjük. Rögös út ez. Annál gyorsabban jutunk túl rajta, minél nyíltabb és következetesebb magatartást tudunk tanúsítani, szenvedélyek és gyalázkodás nélkül, tántoríthatatlanul mindenfajta szélsőséggel szemben.