Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-18 / 220. szám, csütörtök

» A/e VÉÖEKEÍi. DOMNULE, NERT AKKOR LEVA'a / TÁMADJ f« — JUON TANA- . CSÁRA EHLEKEČVE Si/- ' LÁRD VAKMERŐEN , ELŐRELENDÜL IÍS... A KALANDOR KARDJAIVAL EGYÜTT &ATORSAUAT /S ELVESZT/. MENEKÜLrESRE EOGJA A DOLGOT. HA REJTEKRE TALAl A VADON SŰROjéSEN, MENTVE VAN. w VASTAG SUGÁRBAN ÖMLIK A VER AE ALARCOS CSUKLÓJÁBÓL, ELLENFELÉNEK ELSFF, VAK CSAPÁSA LEEERWEREÍTE. FOLYTATJUK A jellemtelenség szatírája Ben Jonson: Volpone — A MAT ESZ komáromi A KÖNYV A LEGJOBB BAR/'.Í Sajnos, még ma is nagyon sok szülő azon a véleményen van, hogy elegendő gyermekének az a könyv, amit az iskolában kap, vagy amit az iskolai, esetleg a helyi könyvtárból kölcsönöz. Azt hiszem, felesleges a felvetett kérdés helytelenségéről, káros hatásáról bővebben szólni. Arra kell törekednünk, hogy gyermekeink már ifjú korban megkezdjék saját kis könyvtáruk létrehozását és gyarapítását, és ezt természetesen olvassák is. S hogy ez milyen módon érhető el, az csak a szülők és pedagógusok hozzáállásán múlik. A pedagógusoknak (alsóbb osztályokban az osztálytanítónak, felsőbb osztályokban pedig a nyelvszakosoknak és az osztályfőnöknek) legalább havonként egyszer ellenőrizniük kell a tanulók nem kötelező olvasását. A tanulók kis házi könyvtárának a megalapozása és gyarapítása nemcsak az olvasás szempontjából hasznos. Nagyon jó a nevelő hatása is. A gyermek látja, hogy mindaz, ami a könyvespolcán van, saját igyekezetének, esetleg takarékosságának az eredménye, ezért Igyekszik minél többet törődni vele. Gondozza, újra átrendezi, átcsomagolja, s örömöt jelent számára, ha pajtásaival versenyezhet, melyikük szerez szebb és érdekesebb köteteket. Ha már gyermekkorában ilyen jellemvonásokat alakítunk ki benne, ezek tartós jelleget öltenek, és felnőtt korban ís pozitívan nyilvánulnak meg. Jó bizonyítványért, kitűnő érdemjegyért könyvjutalmat! — hirdetik az újságok és a könyvesboltok. Igen. Vegyünk gyermekeinknek könyvet, de ne csak a jó érdemjegyekért. Azoknak a tanulóknak, akik gyengébb eredményt érnek el és bizonyítványuk sem mondhátó a legjobbnak, még nagyobb szükségük van a könyvre. A Jó tanulásért jutalmazzuk gyermekeinket valamilyen más ajándékkal. Könyvet viszont ajándékozzunk minden esetben: gyermeknapra, pioníravatásra, karácsonyra, névnapra, születésnapra stb. Az olvasás jelentősége felmérhetetlen, hiszen nem pótolhatja sem a film, sem a televízió. Főleg a fiataloknál. Olvasás közben számos olyan hőssel ismerkedhetnek meg a gyermekek, akiknek cselekedetei és tulajdonságai befolyásolhatják jellemük kialakítását. A gyermek mindig példaképet keres, cselekedeteit mindig valakiéhez hasonlítja, vagy hasonlítani akarja. A példaképet leginkább az irodalomban, olvasás közben találja meg. Adjunk tehát lehetőséget az olvasásra és pótoljuk az esetleges mulasztást. Addig, amíg nem késő! Van rá lehetőség. Csak fel kell keltenünk gyermekeink érdeklődését a könyv iránt. Ezt viszont csak jó könyvvel lehet elérni. Ezért, mielőtt gyermekünket megajándékoznánk egy egy szép könyvvel, kérjük a hozzáértők tanácsát. Az első könyvek legyenek érdekesek, a gyermek korának megfelelőek, de ne túl terjedelmesek, nehogy a gyermek beleunjon az olvasásba. Sokszor egy jól megválasztott szemelvény is felkelti az érdeklődést a könyv iránt. Ezért ajánlatos, hogy minden család a napilapon kívül fizessen elő legalább egy folyóiratra is, melyben a gyermek különböző regényrészleteket vagy könyvismertetést találhat. Az olvasás, azonkívül, hogy művelődünk általa, hasznos időtöltés is, mert aki szereti a könyvet, nem keresi a rossz társaságot, nem unatkozik, s nem tölti idejét káros vagy költséges szórakozással. Tegyük meggondolás tárgyává,- van-e értelme gyermekein- fíSES ket az olvasás és a könyv sze- ViM* retetére nevelni. Tegyünk meg minden tőlünk telheíőt, hogy 1969. gyermekeink okos, művelt, olvasott emberekké váljanak. 1 Ha felnőnek, hálásak lesznek M érte. BELLUS IMRE W együttesének bemutatója Az idei színházi évadban először gördült fel a függöny a komáromi Szakszervezetek Házában és már az első bemutatóelőadás megválasztásával jelentős vállalkozásba fogott a színház dramaturgiája: az angol reneszánsz-korabeli drámaíró sokat játszott s legalább annyiszor vitatott szatíráját vitte színre a győri Kisfaludy Színház vendégrendezője, Friss Péter rendezésében. Ben Jonson Shakespeare kortársa és barátja volt, mégis színpadi alkotásaiban kisebb látókörön keresztül és más színezettel vizsgálódik, mint világhírű kortársa. Nem annyira a történelmi események és figurák, valamint a társadalom uralkodó rétegének konfliktusait ábrázolja, hanem korának „kisembereit", akik végső soron — habár ezt a szerző nem mondja ki — az akkori társadalomban uralkodó viszonyok hű tükörképei. Darabjai közül a Volpone vált klasszikussá, elsősorban azért, mert e szatíra konfliktusa, filozófiája, s nem utolsósorban a figurái minden korban fellelhetők. Ben Jonson a darab kompozíciójánál a vásári színjátszás hagyományaira épített, alakjai is hasonlítanak az ilyenfajta színjáték szereplőihez. A darab témája azonban már eltér a szokványostól és a hangvétel, s ezáltal az egész színmű cselekménýe önálló, jellegzetes alkotás, amely többször Mollier műveire emlékeztet. Itt is a pénzharácsolás, a pénz mánikus Imádata hajszolja az embereket, akik valamivel több vagyonért képesek kivetkőzni emberi mivoltukból, nem sajnálják eldobni jelemüket, becsületüket sem. Erről az állandó körforgásról írt keserű szatírát Ben Jonson. Mulatságos jelenetekkel tarkította a darab cselekményét, mégis a szánalmas figurák mesterkedései megkeserítik, néhányszor torkunkra fagyasztják a kacagást. Friss Péter rendező igényes feladatra vállalkozott e darab színrevitelével. A sokféleképpen értelmezhető és játszható szatírát két szálon futtatja: megőrizte a játék népi komédiára emlékeztető jellegét (harsány, mulatságos jelenetek), s a szereplők nagyrészének olaszos LASSÚ TEMPÓBAN ÉPÜLNEK AZ ISKOLÁK Tanteremhiány miatt a tanulók 23,5 százaléka kénytelen két, illetve három műszakban Iskolába járni. A szlovák nemtéti szervek határozata értelmébe évente 1100—1200 tantermet kellene felépíteni. Ezáltal a többműszakos tanítás évi egy százalékkal csökkenne. Az új iskolaév megkezdéséig azonban ennek a fele sein épült fel. Ha az iskolák építése továbbra is ilyen lassú tempóban halad, a többműszakos tanítás a századfordulóig sem szűnik meg. Szeptember elsejéig az előirányzott 58 iskolából, illetve a 670 tanteremből az építők csak 44 iskolát, illetve 472 tantermet adtak át rendeltetésének. Kétszáz tanteremmel tehát adósak maradtak, így ezzel együtt az év végéig 320 tanteremnek kellene elkészülnie. A lemaradás különösen szembetűnő a volt nyugat-szlovákiai kerületben, ahol csak Žiranyhan, Deákiban, Kárulyfalubau tarthattak augusztusban iskolaavatást. Nnn készült el a 14-tantermes a'aniskola Rohovcén (dunaszerdaUelyi járás), Csakán (lévai járás), Nyitrán és a trencséni ipari iíkola. Az egykori közép-szlovákiai kerületben az építők elég sok iskolát adtak át rendeltetésének augusztusban. Csupán a vígfaši, a Horná Poruha-i hattantermes és a trstenái kilenctantermes alapiskolával maradtak adósak. A volt kelet-szlovákiai kerületen 7 iskolában nem kezdődött mag a tanítás, mivel az építők nem tartották be a határidőt. fgy a következő hónapokban lesz majd mit behozniuk, hogy az új évet tiszta számlával kezdhessék meg. -njSícntpétery Aranka, Ropog Ji egyik jelenetében. temperamentumát, de ugyanakkor nem hagyta elveszni a mű filozófiai gondolatait sem. Sok találó ötlettel, néhány esetben még a szerző szabta határokon is túllépve (2. felvonás zárójelenete) parodizálja figuráit. Elsősorban az ő érdeme, hogy a játék nagyrészének ritmusa, lendülete van. Ez a rendezői koncepció komoly feladat elé állította a színészgárdát is, hiszen a szó szoros értelemben játszaniuk kellett a játékban, olyan értelemben, hogy ők is több síkban mozogtak, mert az így felépített cselekmény gyakran másmás stílusú és felfogású megoldást kívánt. Különösen igényes munka várt az „intrikus" szerepében játszó Ropog Józsefre (Mosca), aki agyafúrtságával, ötleteivel állandóan tovább bonyolítja a cselekményt, új lendületet ad a játéknak. Mindannyiunk számára örömet jelent, hogy a fiatal színész ismét bebizonyította tehetségét: ebben a szerepében is temperamentumos, kiváló alakítást láthattunk tőle. Ugyancsak az elismerés hangján szólhatunk a főszereplő Fazekas Imre játékáról. Volpone szerepét jól felépítve, minden túlzás nélkül, :ef és Fazekas Imre a színmű (Nagy László felvétele) mértékartóan játszotta el. Sok ötletet, egyéni színészi megoldást kínált a három „örökösjelölt" szerepe. Lengyel Ferenc (Voltore), Tóth László (Corvioo), Király Dezső (Corbaccioj éltek is ezzel a lehetőséggel, különösen Lengyel Ferenc néhány jelenete vált emlékezetessé. Találó volt Bugár Béla (Leone) alakítása is. Űgy érzem, hogy a már néhányszor említett rendezői felfogás következtében a két női szereplő rokonszenves játéka kissé eltért a többiek játékstílusától. Az elejétől végig temperemantumos Szentpétery Aranka (Canina) és a kedvesen naiv Lőrincz Margit (Colomba) teljesítménye így ls dicséretre méltó és bízunk benne, hogy ezután gyakrabban láthatjuk viszont a színpadon. Platzner Tibor díszletterve az első pillanatra meghökkenti a nézőt, de végsősoron jól egészíti ki a rendező elképzeléseit. Nagy Eszter jelmeztervei általában sikerültnek mondhatók, csupán Volpone túlságosan harsányra, Leone esetében kissé jellegtelenre sikerült öltözékét kifogásolhatjuk. SZILVASSV JÓZSEF Mindazt, ami bennem jó, a könyvnek köszönhetem! (M. Gorkij) Nem elcsépeltnek vélt frázisokról akarok írni, s nem is a könyvesboltok ügynöki szerepét vállaltam, csupán néhány gondolatban szeretnék rámutatni az ifjúság olvasásának értelmére és fontosságára. Ha a szülők figyelemmel kísérik gyermekeiket, észrevehetik, hogy azok — habár még nem tudatosan — de nagyon gyakran nyúlnak könyvek és újságok után, s ezeket előszeretettel lapozgatják, nézegetik. Óvodáskorban a gyermek már kimondottan rajong a képeskönyvért, mely részében kielégíti kíváncsiságát. Ezeket a képeket még sokszor a tv mozgóképe sem tudja teljesen pótolni, mert éppen a kép mozgása miatt nem képes a gyermek megfigyelni a részleteket. Ebben a korban a könyv „olvasása" már tudatos és azért is örömmé! tölti el a gyermeket, mert utánozhatja a felnőtteket: ő is azt teszi, amit a nagyok. A gyermekek könyvért való rajongása ebben a korban nagyon is természetes. Ekkor kezd bennük kibontakozni a tudás utáni vágy, amit minden szülőnek és nevelőnek kötelessége támogatni és táplálni. Az a szülő, aki — noha akaratlanul és előzetes megfontolás nélkül is — csak játékbabákat, autókat és egyéb tetszetős játékokat vásárol gyermekének, és közben megfeledkezik a könyv fontosságáról és nevelő hatásáról, hibát követ el. Nem iparkodik kialakítani gyermekében a könyv iránti szeretetet, ami hatással lehet nemcsak a gyermek iskoláskorára, hanem egész életére is. Amikor a gyermek belép az iskolába a könyv és tudás utáni vágya szinte kielégíthetetlen. Főleg az olyan gyermeké, aki kicsi korától ismeri a könyvet és már az első osztályba lépése előtt tudja, hogy abból csak jót és szépet .tanulhat. Ekkor kell a szülőnek az ügyes pedagógussal megragadni a kínálkozó alkalmat, hogy az olvasást és a könyv szeretetét belenevelje a gyermekbe. Feltétlenül szükséges, hogy a szülő és a pedagógus együttműködése már az első osztályban megkezdődjék ezen a téren is. A tanító kötelessége felhívni a szülök figyelmét az olvasás fontosságára és ajánlatos ezt évről évre megismételni. A szülők helyesen cselekszenek, ha a pedagógusok által ajánlott könyvekkel megajándékozzák gyermeküket.