Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-17 / 219. szám, szerda

TERVEK, INTRIKA ÉS IGAZSÁG BESZÉLGETÉS JAN PILLÉR ELVTÁRSSAL, A CSKP KB ELNÖKSÉGI TAGJÁVAL A Rudé právoval, a Tribuná val és a Pravdával egyidőben teljes terjedelemben közöljük Zdenék Horení és Karel Sršeň interjúját Ján Pillér elvtárssal, a CSKP KB elnökségének tagjával az elmúlt év eseményeiről és összefüggéseiről. Ez a tanúságtétel is számos új tényt és bizonyítékot fed fel, például a CSKP KB 1968. augusztus 21-i „csonka" létszámú plenáris üléséről, František Kriegel pártellenes frakciós tevékenységéről stb. Január — program és valóság • Pillér elvtárs, téged 1968 ban a CSKP KB januári plénumán beválasztottak a Központi Bizottság elnökségébe. Milyen elképzeléseid voltak akkor az 196B januárjában megkezdett politika értelméről? J. PILLÉR: Januárral kapcsolatban különböző elképzelések láttak napvilágot. Az volt a meggyőződésem, hogy a plénum új lépést jelent pártunk belső élete és a társadalmi élet demokratizálása szempontjából, ahogy már januárban és februárban meg is nyilvánult. Úgy véltem, ez lépést jelent ahhoz, hogy dolgozóinknak a legnagyobb mértékben lehetőségük nyíljék nemcsak a politika realizálására, hanem az annak alkotásában való részvételre is, hogy fokozatosan sor kerül a hibák és torzulások felelősségteljes, becsületes és őszinte kijavítására. Meg voltam győződve arról, hogy új ösztönzést adunk a nyílt véleménycsere, a bírálat és önbírálat továbbfejlesztésére, a pártellenes állásfoglalások és a kommunisták közötti elvtársiatlan kapcsolatok kizárására. Hogy o párton kívüli szervezetekben dolgozó kommunisták számára kellő teret nyitunk a kezdeményező tettekhez és egyúttal fokozzuk felelősségüket a rájuk bízott területekért, hogy megszilárdítjuk a párt vezető szerepét, a kollektív vezetés elveit, a csehek és szlovákok közötti testvéri kapcsolatokat, általában a szocialista társadalmat. E meggyőződéseim a januári plénum gondolatokban gazdag vitájából fakadt, abból a vitából, amelyet a CSKP KB elnökségének — a határozat értelmében — meg kellett volna tárgyalni... Mint az elnökség új tagja mér akkor, január elején javasoltam, hogy a pártvezetés gyakrabban, sőt megszakítás nélkül ülésezzen. A kerékpársport műszavával élve javasoltam, hogy a párt állandóan a peleton csúcsán legyen, mert csak így tudja megadni a politikai fejlődés ütemét. Az elnökség azonban csak három héttol a plénum után ült össze! Az új plénum pedig csak három hónap múlva, annak ellenére, hogy az akcióprogram téziseinek megvitatása céljából már február elején kértük összehívását. • Váíaszod lényegében kifejezte január célkitűzéseinek legfontosabb elemeit. Megvalósíthatók voltak-e ezek a célkitűzések? J. PILLÉR: Tekintet nélkül a keserű tapasztalatokra ma sem kételkedem abban, hogy a januári feltevések reálisak, és ma is magaménak vallom őket. Ezek a kommunista pártunk alappillérei, és azok is maradnak. • Véleményünk szerint a januári plénum eredményeit mustohán kezelték. A legszélesebb körű pártnyilvánosság hosszú ideig tulajdonképpen nem kapott semmi tájékoztatást a plénumról (a pártszervezeteket közvetlenül a márciusi járási értekezletek előtt tájékoztatták). Nem játszik-e szerepet ez a körülmény abban, hogy a január nyújtotta új lehetőségek ellenére a fejlődés annyira eltért az eredeti elképzelésektől? J. PILLÉR: Igazatok van. A januári plénumról és a végrehajtott változások értelméről adott általános tájékoztatás sok mindent megelőzhetett volna. Én és más elvtársak elképzeléseinkben abból a feltételből indultunk ki, hogy pártunk és társadalmunk életének reformja szervezett és logikus keretet kap és semmi esetre sem ad lehetőséget olyan erőknek, melyek a hibák helyrehozását más platform, más célkitűzések elérésére akarták felhasználni — ahogy annak sajnos a későbbiek során tanúi lehettünk. Az új vezetés passzivitását gyorsan kihasználták azok az erők, amelyek tudatosan előkészítették politikánk revízióját és a kialakult politikai vákuumban kézbe vették a kezdeményezést. Ezt tényekkel igazolták például a különböző „spontán" mítingek. Sajnos, sok összefüggést nem vettünk észre; vakok voltunk — s e felelősség alól semmiképpen sem akarom magam kivonni. Azt hittük, hogy becsületes szándékú emberekkel van dolgunk, olyanokkal, akik segíteni akarnak a pártnak és a társadalomnak. A valóságban a háttérben álló erők szándéka pártellenes, szocialistaellenes és kommunistaellenes volt. Olyan erők voltak ezek, amelyek — miután felzárkóztak — megszakítás nélkül válságos helyzeteket idézhettek elő, s szünet nélkül elvonhatták figyelmünket januári célkitűzéseink megvalósításától. Ezek az ellenséges erők ügyesen kihasználták a párt tagjainak, funkcionáriusainak és a lakosságnak becsületes elhatározását: helyrehozni mindazt, ami a pártban és a társadalomban nem volt megfelelő. Érzékenyen differenciáin! • Ha az 1968. évet igazságosan akarjuk értékelni, kétségkívül különbséget kell tennünk a párt becsületes tagjainak és a lakosságnak a tárgyilagos bírálatra és a hibák helyrehozására irányuló szándéka és azok céljai között, akik hatalmi fordulattal számoltak. J. PILLÉR: Ez kétségkívül helyes és szükséges is. Ebből kell kiindulnia állásfoglalásunknak azokkal szemben, akik becsületes szándékkal támogatták a január utáni fejlődést, a pártvezetés eredeti célkitűzéseit, de gyakran akaratuk ellenére viszszaéltek velük, megtévesztették őket és a későbbi fejlődés során — az augusztusi eseményekre gondolok — olyan helyzetbe kerültek, hogy objektívan azonosították magukat a kommunistaellenes elemek állásfoglalásaival. Valóban nagyon érzékeny megkülönböztetésre van itt szükség, hogy annál határozottabban csaphassunk le az igazi ellenségre, a pártellenes és ellenforradalmi akciók szerVezőlM. • Manapság sokan felteszik az akkori vezetésnek a jogos kérdést: miért nem volt képes idejében biztosítani a tájékoztatást és azt, hogy az egyre fokozódó támadások ellen védelembe vegye a pártot és egyes vezetőit. J. PILLÉR: Mondottam már, hogy a legtöbben közülünk januárral becsületes célokat követtek, azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy egy másik cél is létezett. A pártellenes és szocialistaellenes erők. nem a januári plénummal egyidőben keletkeztek. Ezek az erők már a plénum előtt is léteztek. Az ő január utáni tevékenységük tulajdonképpen a helyzet kihasználását jelentette. Egyik fő céljuk olyan légkör kialakítása volt, amelyben minden elvhű kommunista megnyilatkozást „konzervativizmusnak" és a „január utáni fejlődés" akadályozására irányuló kísérletnek lehetett minősíteni. S amikor az egész fronton megkezdődött az emberek megbélyegezése, ezeknek az erőknek a céljai jelentős mértékben megvalósultak. Ez a légkör okozta, hogy nem került sor arra a döntő lépésre, amely a pártvezetésnek kellő erőt adott volna: a pártvezetés nem fordult elég határozottan a párt döntő magva felé. Nem mozgósította elsősorban az üzemek munkásait aktív részvételre a további fejlődésben. • Felvázoltad a szubjektív helyzetet, amelyet azonban a valóságban a tömegtájékoztatási eszközök segítségével kiélezett légkör alakított ki. Egyike voltál azoknak, akik tudatában voltak a veszélynek, amely akkor keletkezett volna, ha a pártellenes ellenzék kezébe kerül a sajtó, a rádió és a televízió. Miben látod az okát annak, hogy a tömegtájékoztatási eszközök — tevékenységük bizonyos pozitívumai ellenére is — lényegében véve pártellenes platformmal léptek fel? J. PILLÉR: Ennek mélyebb okai vannak: lehetővé tettük az addigi irányítási szerkezet ösztönös fejlődését, sokszor elnéztük a szabálytalanságokat. Fokozatosan olyan helyzetbe kerültünk, hogy a vezetésnek már például a kéderkérdésekre sem volt befolyása. Emlékszem, az elnökségben két alkalommal is élesen bíráltam Dušan HavlüSeket, a CSKP KB sajtóosztályának akkori vezetőjét azért, mert gyakorlatilag dezorientálta az újságíróaktívát, tévesen tájékoztatta őket és a még „befejezetlen dolgokról" is tájékoztatást adott. Ezért az elnökség elé javaslatot terjesztettem leváltására. Erre azonban nem került sor annak ellenére, hogy javaslatomat az akkori elnökség többsége támogatta! A CSKP novemberi plénumán újból rámutattam, hogy D. Havlíček a leleplező bírálat ellenére továbbra is tisztségében van (1969. februárjában vált meg funkciójától). Feltettem a kérdést: ki védte őt a CSKP KB vezetőségen. František a mozgalom esze..." rr • A pártvezetés tagjainak felelőssége a sajtó irányításában az érem egyik nldala. A másik oldala: csak a tömegtájékoztatási eszközöket lehet vádolni az előállt helyzettel, vagy pedig valóban állt valaki a háttérben, aki ezt a hatalmi arcvonalat saját céljaira akarta felhasználni? J. PILLÉR: Különböző alkalmakkor a pártvezetés véleményével egybehangzóan kifogásoltuk a tömegtájékoztatási eszközök munkatársainál az olyan állásfoglalásokat, amelyek ellentétben álltak a CSKP vezetésének a politikájával. Gyakran tapasztalhattuk azonban, hogy egyes vezetők ellentétben az elnökségi ülésen tanúsított fellépésükkel, azaz a pártelnökség háta mögött dicsérték a tömegtájékoztatási Bszközöket, mondván: „Csak így tovább, munkátokat jól végzitek." A viszonyok azonban sokkal bonyolultabbak voltak, és a választ csak e területnek az elemzése adja majd meg. Mindenesetre az már ma is tudott dolog, hogy például a prágai fővárosi pártbizottság régi vezetése körül különböző nyomást gyakorló csoportok összpontosultak azzal a céllal, hogy a fővárosi pártbizottság körül megalakítsák az ún. második centrumot, amely a CSKP Központi Bizottságának hatalmi ellenfele lett volna. Ez végeredményben be is bizonyosodott augusztus 21 után, amikor ezeknek az erőknek a Központi Bizottság megkerülésével sikerült megszervezni az ún. rendkívüli kongresszust. Ez leplezetlen törekvés volt bizonyos személyi változások megvalósítására, hogy utána ez a csoport hatalmi módszerekkel is rendelkezzen. Ezért volt szüksége snneik a második centrumnak többek közt a tömegtájékoztatási eszközökre, hogy megte remtsék a légkört az első internacionalista párttagság képviselőinek „célbavételére". • A CSKP közép-csehországi kerületi bizottságán, amelynek vezető titkára voltál, még a CSKP KB 1968. évi májusi plénuma előtt foglalkoztatok egy nyomást gyakorló csoport tevékenységével, amely a Kriegel-névvel volt összefüggésben. Megvilágíthatnád-e közelebbről ezt az esetet? J. PILLÉR: A CSKP kerületibizottságának plénumán 1968. májusában felszólalt Josef Šimon, a Mladá Boleslav-í gépkocsigyár igazgatója, s meglepő tényekkel bizonyította, hogy František Kriegel és felesége — aki abban az időben a közép-csehországi kerületi pártbizottság aktivistája volt — a választott pártszervek háta mögött intrikákat szőtt a párt ellen. Később Šimon elvtárs megismételte tanúságtételét. Elmondta, miképpen akarta őt a Kriegel-házaspár „megnyerni", és hogyan akarták az ő segítségével „elintézni" a CSKP Mladá Bpleslav-i járási bizottságának vezető titkárát, csak azért, mert ez az ember „konzervatív" volt. Šimon elvtársat meghívták a lakásukra is, aho• vá több ember járt, pl. érdekesség kedvéért J. Pelikán (a Csehszlovák Televízió főigazgatója 1968. augusztusában — a szerk. megjegyzése). Az ő lakásán kellett volna elosztani az anyagokat és a feladatokat. Šimon elvtárs annak a véleményének adott kifejezést akkor, hogy ez a csoport már régebben dolgozik, s fel volt készülve a január utáni fejlődésre. Idézte a František Kriegel nejével folytatott bizalmas beszélgetését, amelynek során az asszony eldicsekedett azzal, hogy „többékevésbé František az esze ennek a mozgalomnak", és megnevezte azokat, kiknek kell tisztségükből távozni. Ami egy idő múlva be is teljesedett. . . .Azt is állította, hogy számára Dubček elvtárs csak ideiglenes első titkár, már kész a második garnitúra stb. Šimon elvtárs bebizonyította, hogy a párt háta mögött létezett egy jól szervezett „centrum", amelynek szándékában állt, hogy az anyagi és a lélektani félelem hullámain átveszi a párt és az ország vezetését, miközben nehéz lenne elmondani mi következett volna azután — tekintettel azok jellemére, akik a hatalomátvételt kezdeményezték ... Mivel mindez a CSKP KB elnökségének tagjait érintette, még aznap este kértem az elnökséget, hogy a pártvezetés vizsgálja ki az ügyet. Néhány tagból álló bizottságot a kerületben is alakítottunk. • ľ

1',yen következtetéseket vontak le akkor ebből az információból? J. PILLÉR: A bizottságok ugyan elég sokáig dolgoztak, de semmi konkrét intézkedésre nem került sor annak ellenére, hogy Šimon elvtárs kitartott az elmondottak mellett. Az ügy azzal zárult le, hogy a következtetéseket csak a CSKP közép-csehországi kerületi bizottsága vonta le saját hatáskörében. Kriegelová elvtársnő távozott aktivista funkciójából és a kerületben végrehajtottak néhány szervezési intézkedést. A CSKP elnökségének František Kriegel tevékenységével kapcsolatos kivizsgálása eredményeit a föld nyelte el... Bizonyos, hogy az illetékes pártszerveknek nemcsak erre, hanem még számos „befejezetlen" ügyre vissza kell térnie. • Anélkül, hogy kommentálnánk az ügy akkori „lezárásának" módját, úgy véljük, hogy maga a tény sok ember számára meglepetést jelent és okot ad az elgondolkodásra. Es hogy az em berek talán felteszik a kérdést: kinek is volt tulajdonképpen érdeke, hogy František Kriegel, aki a pártnyilvánosság előtt akkor még alig ismert személyiség volt, egyik napról a másikra a CSKP KB elnökségének tagja lett? J. PILLÉR: — A hátteret nem ismerem, ezért a válaszadást másokra bízom. Hogyan szivárogtak ki a bizalmas információk? • Mint az augusztus előtti pártvezetés lagja bizonyára hozzá tud szólni ahhoz a fontos kérdéshez, miképpen is történhetett az, hogy a CSKP KB elnökségéből akkuriban gyakran bizalmas információk szivárogtak ki külföldre? Ez a tény a Tribúna előző tanúságtételeiből is kiviláglik, s több olvasónk számára sokkot jelentett. Az emberek felteszik a kérdést: hogyan történhetett meg, hogy a burzsoá lapokban néha a CSKP KB elnökségén megtárgyalt titkos anyagok jelenhettek meg? J. PILLÉR: Noha az érthetetlennek tűnik, igazolnom kell, hogy ez valóban így volt: az elnökség üléseiről és vitáiról sok bizalmas információ szivárgott ki. Hiba volt, hogy az elnökség üléseire sok olyan embert meghívtak, akiknek közvetlenül nem volt közük az elnökség tanácskozásához. Ügy vélem, hogy az elnökség néhány tagja is tájékoztathatta legközelebbi munkatársait és tanácsadóit, és innen szivárogtak ki — lehet, hogy tudatosan — az információk tovább, Nyugatra is! Előfordult, hogy mihelyt megállapodtunk bizonyos tanácskozás taktikai lépéseiben, azok akikkel tanácskoznunk kellett, már tájékoztatva voltak. Például némely illegális szervezet vagy a Nemzeti Front tevékenységét érintő tanácskozások stb. esetében. Júliusban pl. megtárgyaltuk a Nemzeti Frontról szóló törvénytervezetet: ezzel összefüggött a 231. szervezet és a szociáldemokrácia kérdése is. Emlékszem, akkor a CSKP KB elnökségének ülésén felhívtam a figyelmet arra, hogy tanácskozásunk bizonyára fölösleges,, mivel valamennyi megvitatott kérdésről, amelyekről az elnökség előző ülésén szó volt, részletes beszámoló jelent meg a Le Monde círnű francia burzsoá lapban ... Valaki nem volt képes lakatot tenni a szájára, avagy ...? • Ez azt jelenti, hogy egyesek megszegték az éberség és titoktartás legelemibb követelményeit. Az elnökség levonta-e a következtetéseket az ilyen esetekből? J. PILLÉR: Néhányan követeltük a hasonló ügyek szigorú kivizsgálását, azonban az ismételt sürgetések ellenére sem került erre sor. Az elnökség egyik 'egnagyobb hibája volt, hogy nem teremtett rendet, nem vonta le a tanulságot a nyilvánvaló szabálysértésekből, mintha a párt valamiféle egyesületté változott volna. Az elnökség egyes tagjai nem tartották meg a közösen hozott határozatokat, azt tették, amit jónak láttak, ami népszerűségük növelését szolgálta, ami elsősorban nekik jelentett hasznot, tekintet nélkül arra, hogy megkárosítják a pártot. Az így keletkezett zűrzavarban a pártvezetés következetlensége miatt lépésről-lépésre felbomlott a párt-, és a maga módján az egész államrendszer. 196. IX. 17.