Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-03 / 207. szám, szerda

Ünnep Alsőszeliben — Üssünk egy csapásra két legyet — így okoskodott a vezetőség, amikor az került szóba, hogy az idei sikeres gabonabetakarítást már a hagyományok miatt is illő megünnepelni, ugyanakkor a szövetkezet fennállásának 20. éve ls méltó dátum arra. hogy megemlékezzenek róla. Meg is emlékeztek, hiszen a falu életében sorsdöntőnek számítanak a 20 év előtti események. A több mint két és fél ezer lakosú Alsószeliben 1949-ben a kommunisták kezdeményezésére indult el a nagy mozgalom. Szigeten mindjárt IV. típusú szövetkezet alakult. Nem is alakulhatott alacsonyabb típusú, hiszen nagyobbára földnélküliekből jött össze az első közösség. Ugyanabban az évben a faluban III. típusú szövetkezetet szerveztek, melyben inkább már a gazdák domináltak. 1951ben egyesült a két, de nehéz lenne rábizonyítani, hogy gazdag szövetkezet. Ugyancsak 1951-ben csatlakozott a községhez a közigazgatásilag akkor Alsószelihez tartozó Alsóhatár, amelynek 900 hektárnyi területén egyetlen méter köves út sem volt, és legközelebbi széle 12 kilométer távolságra kezdődött a faluközponttól. Az évek távlatából az akkori problémák még a legílletékesebbek szemében is krónikává zsugorodtak. Pedig nem volt az olyan egyszerű. Már a kezdetkezdetén szárnyra kapott a csajka-mese, a közös konyha, meg sok olyasmi, amivel el tudták ijeszteni, bizalmatlanná tudták tenni még azokat is, akik egyébként szimpatizáltak a nagyüzemi mezőgazdasúg gondolatával. Ezek ellenére már 1951-ben egészfalusi szö vetkezet lett Alsószeliben. — Persze az akkori és a mostani gazdálkodás színvonalát nagyon nehéz összehasonlítani — mondotta Sárkány József, a szövetkezet jelenlegi elnöke. — Még a bevételek és a fizetések kimutatása sem mond olyan sokat, amennyit várunk tőle. Meg aztán az is nehezíti az összehasonlítást, hogy az akkori nyilvántartás nem volt olyan Részletes, mint a mostani, a gazdaságossági mutatók akkor még szóba sem kerültek. Lényegében csak a bevételek és a kiadások kerültek- papírra. De hadd idézzek két adatot 1951ből. A szövetkezet bevétele: 14 millió 279 291 korona. A tagok nak kifizetve: 5 millió 426 506 korona. Természetesen régi pénzről van szó. Nos, nézzük az 1956-os esztendőben ugyanezeket a mutatókat. Bevételek 6 millió 197 597 korona, a mun bérekre 1878 799 koronát fordítottak. Szembetűnő, hogy eb ben az évben erősen leromlott a bevétel és a tagoknak kifizetett összeg aránya. Egy-egy állandó dolgozó évi keresete mindössze 3826 koronát tett ki, vagyis néhány fillér híján havi 319 koronát. Talán annyira rosszul gazdái kodtak az alsószeliek? Vagy nem is a gazdálkodásban kell keresni a kis kereset leglényegesebb okát? Az eltelt időszak többé-kevésbé már megadta a választ erre a nem is kicsit kényes kérdésre. Kezdem a fontosabbaknál. Abban az időszakban fénykorát élte a direktív irányítás a termelés minden szakaszán, a mezőgazdaságban különösképpen. Mindenki tudta, hogy a szövetkezetnek miből mennyit kell termelnie, még a termeléshez szükséges földterületet, illetve a gazdasági állatok számát is meghatározták. (Föntről.) És ennek meg is lett az „eredménye". Igaz ugyan, hogy néhány év alatt 141-ről 359-m gyarapították a kocaállományt, ám a malacelválasztásban még így sem teljesítették a tervet. Még 1960-ban is csak 7 malacot választottak el e&y-egy kocától. [1968-ban tizenhatot). Vagy egy másik dolog. 1960ban 724 tehenet tartott a nem egészen kétezer hektáros szövetkezet. Az évi fejési átlag aikkor 1796 liter tej volt. Tavaly 2912 liter, de sokkal kevesebb tehéntől. Itt kell még hozzátennem, hogy 1956—1962 között a gyenge takarmányozás és a túlzsúfoltság miatt mind a tüdőgümőkór, mind a fertőző elvetélés úgy elhatalmasodott az állatállományban, hogy később és folyamatosan az egészet ki kellett cserélni, és közben természetesen az állatállomány minőségét is javították, s korszerűsítették az istállókat. Mindehhez nagy anyagi ráfordításokra volt szükség. És nem kis részben éppen emiatt meg kellett szorítani a nadrágszíjat. A tagokét. Mert a szövetkezet ez alatt az idő alatt is erősödött. Komoly gépparkot, jól felszerelt műhelyeket, korszerű gazdasági udvart létesítettek. Az Állami Bankkal kapcsolatosan is lényegesen megváltozott a szövetkezet helyzete. A beruházások növelése ellenére is kevesebb hitelt vettek fel. Ezzel az időszakkal kapcsolatosan még valamit papírra kell vetnem. Ažt, hogy a felsőbb rendeletek nem csupán a hektárhozamokat, a bevetendő hektárok mennyiségét, a tartandó gazdasági állatok számát és hasznosságát írták elő, hanem azt is, hogy hány és milyen gépre, berendezésre van szüksége a szövetkezetnek. Ez a bábáskodás természetesen • milliókba került a szövetkezetnek. Nem egy olyan gép került a szövetkezet birtokába, amelyik egyetlen krajcár hasznot sem hozott a szövetkezet pénztárába. Az 1956. év kedvezőtlen mérlegéhez még azt Is el kell mondani, hogy 1957-től már tisztább számlával akarták kezdeni a pénzügyi gazdálkodást, törlesztették a hiteleket, többet helyeztek az alapokra. Készben ezeknek az utóbbi intézkedéseknek köszönhették, hogy 1960ban már több mint hatmillió koronáit számoltak el a 495 szövetkezeti tag között. Tehát több mint háromszoroséra nőtt az egy tagra jutó jövedelem, bár a bevétel nem növekedett ilyen arányban. Arról is érdemes szólni, hogy — egy manapság divatos kifejezéssel éljek — az alsószeli szövetkezel gazdálkodásának konszolidálódása nem akkor kezdődött, amikor erre kiadták a hivatalos rendeletet a felsőbb szervek. Keresték, kutatták a gazdaság fejlesztésének lehetőségét a direktív irányítás legádázabb Időszakában Is — és hadd tegyem hozzá, eredményesen. Nem ritkán (a szövetkezet erősítése érdekében) a törvényes rendelkezéseket is ki kellett játszani. Az Ilyen esetekben a józan paraszti gondolkodás mellé vállalkozó szellem, sőt merészség is kellett. A józan ész sugallatára merni cselekedni a szakmai szempontból elfogadhatatlan határozatokkal szemben is. Talán éppen ennek a „keményfejűségnek" vagy szakmai előrelátásnak köszönhető, hogy az alsószeli szövetkezetbén már úgyszólván 1958-tól nem volt bukdácsolás, hanem töretlen fejlődés. Pedig közben elnökök váltották egymást. De nem rombolták, hanem folytatták egymás munkáját. Olyannyira, hogy a szövetkezet vagyonának az értéke az 1956-os 10 385 000 koronáról a múlt évig 28 926 000 koronára növekedett. Nos, azoknak, akik kételkednek a közös vagyon és a tagok jövedelme nek az arányosságában, leírom a következő adatokat is: 1956ban 3826 koronát adhattak egyegy tagnak. 1968-ban 21126 koronát, tehát több mint öt és félszeresére növekedett a tagok jövedelme. Érthető, hogy egy közös gazdaság fejlődését nem lehet néhány mutatón keresztül érzékeltetni. De talán nem is ez a fontos, hanem az, hogy a szövetkezet dolgozói az ilyenfajta nyilvánosságra hozott dokumentumok nélkül is érzik a mélyreható változást. Igaz, hogy igyekezetüket nem mindig kisérte szerencse. Az utóbbi években a műtrágya, a vegyszerek, a gépek, alkatrészek stb. árának az emelkedése lényegesen befolyásolja a jövedelmet. —- Azért lényegesen — magyarázzák —, mert 60—70 százalékkal drágábban jutnak hozzá az említett dolgokhoz, mint néhány évvel ezelőtt. Az építőanyagok esetében ís hasonló a helyzet. Ugyanakkor a mezőgazdasági termények és termékek ára nem változott. S ha igen, akkor nem az őstermelők javára. Érdekességként azt is megjegyzem: 1960-ban az efsz a bevételek 44 százalékát fizethette ki munkabérekre, 1968 ban már csak 36 százalékát. Még egy összehasonlítás. 1960hoz viszonyítva a bevételek 1968-ra 57 százalékkal növeked lek. Hangsúlyoznom kell, hogy nem áremelés, hanem a termelés növekedése jóvoltából. Ugyanezen idő alatt a munkabérekre fordított összeg csak 18 százalékkal. Pedig, ha a beruházásokat, az általános kiadásokat nem árban, hanem mennyiségben akarnám kifejezni, kiderülne, hogy a vásárlások, ráfordítások mennyisége 1960-ban legalább annyi volt, mint tavaly. Ezt jelentette az árváltozás, a teljes jövedelem bői történő elvonásra kialakított recept. De tévednénk, ha azt hin nénk, hogy az elmondottak utáai az alsószeliek lógó orral keseregnek. Nemi Inkább keresik a lehetőséget a termelés további növelésére. Bizonyára ezt értékelte a járás, a Parasztszövetség és a minisztérium, amikor a nevezetes évfordulón az alapító tagok közül 120-nak emlékérmet, háromnak minisztériumi kitüntetést adományozott. Ott volt a gyűlésen Oosovszky elvtárs, a gépállomás igazgatója, de nem hiányzott Lombos Kqrnél mérnök, a járási mezőgazdasági társulás igazgatója sem. . , ..—ti— LÖRINCZ GYULA RAJZA A „FELKELÉSI CIKLUSBÓL" Hasznos segítség Repülőgépek az erdő- és a mezőgazdaságban Ma már megszokott kép, hogy a szőlőtábla vagy a hatalmas répaföld felett repülőgép húz el, finom ködfátylat hagyva maga után. Permetez, illetve vegyszeres gyomirtást végez, vagy éppen műtrágyát szór. Amikor tartálya kiürül, leszáll a reptérnek kinevezett lóhere- vagy lucernatáblán. A repülőgépek mezőgazdaságkeretében egy különleges osztály, mely később önállósult, és az Agrolet nevet vette fel. Az első évben, vagyis 1951-ben 31212 hektáron végeztek a repülőgépek különböző munkálatokat. Tíz évvel később teljesítményük meghaladta a 700 ezer hektárt, és tavaly már 1 millió 112 ezer hektárt írhattak számlájukra. Gépi erővel történik a tartályok megtöltése. bűn való alkalmazását hazánkban 1950-ben vezették be. UI. az említett évben négy „Kukuriznyik" típusú szovjet gépet kaptunk, hogy az elszaporodott burgonyabogát- ellen felvegyük a harcot. Az 1951—1954-es években, amikor is a szövetkezeti mozgalom kiszélesedett, és az állami gazdaságok egész sora jött létre, lehetőség kínálkozott arra, hogy a nagy parcellákon repülőgépekké! végezzük a gyomirtást, illetve a műtrágyázást. Ezért jött létre a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság HARC A GYOM ELLEN Együttműködés a Dimitrov gyárral 0 Kukorica termelés - kapálás nélkül A vegyszer alkalmazása szakértelmet igénnyel Tegnap a bratislavai Sajtóház ban a bázeli Geigy cég képviselői .sajtékonferenciát tartottak, hogy Szlovákia lakosságát Igy tájékoztassák a gyomirtó szerek és a növényvédő szerek gyártásában elért eredményekről. A sajtókonferen cián ott voltak a Dimitrov gyár képviselői is. A két nagyvállalat ugyanis a gyártmányfejlesztésben együttműködik. Most — az INCHEBA kiállítás alkalmából a bázeli cég Szlovákia fővárosába is elhozta gyártmányait. A mezőgazdasági szakemberek körében élénk érdeklődés nyilvánul meg a vegyszerek iránt. Ez indokolt is, hiszen világviszonylatban is a Geigy cég volt az első, amely megoldotta a kapálás nélküli kukoricatermelés problémáját. Több tucatnyi gyomírtószert dobott már piacra a cég és — meg kell mondani — évről évre tökéletesebbek ezek a készítmények. Különösen az 50-c*i évek óta iejlődött nagyot a növényvédőszer-gyártás. A Geigy cég csehszlovákiai vo natkozású kapcsolatai között meg kell említeni, hogy a vállalat meglehetősen szaros kapcsolatot tart fenn a bratislavai Dimitrov iizem mel. Erről a kapcsolatról a szlovák szakemberek elismerően nyi latkoztak. A kapcsnlatok elsősorban a gyártmányfejlesztés és a vegyipari kutatás terén gyümölcsözőek. A jövőben valószínűleg üzleti tevékenységre is sor kerül. A Geigy vezetősége javasolta, hogy a Dimitrov gyár — egy kooperációs szerződés alapján — vásároljon a svájci gyártól növényvédőszer koncentrátumot. Ebből Bratislavában hatásos — és jelentős mennyiségű — növényvédöszert lehetne előállítani. A sajtó képviselőinek arra a kérdésére, hogy miként terjedtek el a gyár készítményei világszerte, a cég képviselője azt válaszolta, hogy a vegyszerek népszerűségüket elsősorban a jó szervizszolgálatnak köszönhetik. Enélkül — és tanácsadói szolgálat nélkül — a vegyszerek alkalmazása kétes értékű lenne. Példaként megemlítet te a svájci gyár képviselője, hogy a cég Délkelet Ázsiában több mii lió hektárnyi rizs-ültetvényt művel meg. Az elmondottakból kitűnik, hogy a vegyszeresítés terén még hazánkban is sok a tennivaló. Egy gyümölcsöző nemzetközi együttműködés révén a cshszlovSk mezőgazdaságot még jobban korsze rfisithetnénk. T. M. Jelenleg 91 repülőgép tartozik az Agrolet tulajdonába, ebből 60 a mezőgazdasági üzemekhez van kihelyezve. A tervek szerint ez idén az Agrolet gépei mintegy 1 millió 247 600 hektár mezőgazdasági területen, illetve erdőn végeznek különböző munkálatokat. Szlovákiában 12 kihelyezett mezőgazdasági repiilőgépállomás van, amelyek 14 Z—37 (Cmelák) és két L—60 típusú repülőgéppel rendelkeznek. Az erdő- és a mezőgazdaságban a repülőgépek használata igen előnyös. Elsősorban azért, hogy egyidejűleg nagy területen lehet a vegyszeres műveletet elvégezni, és nem keletkezik kár a növényzetben. Alkalmazni lehet olyankor ís, amikor más gépi eszköz felhasználása már lehetetlen. A vegyszer és a műtrágya egyenletesen szóródik a területre. Egy-egy pilóta évente 500 órát repülhet. Ezalatt mintegy 5—6000 felszállást, illetve le szállást végez. Egy nap alatt a pilóta hét órát, havonta pedig 100 órát tölthet a levegőben. Mivel az egyes műveleteket kis magasságban kell elvégezni, a pilótának állandóan ébernek kell lennie, hogy idejében kikerülje az egyes akadályokat. Egyszóval idegfeszítő, ' de tegyük hozzá, hogy hasznos munkát végeznek. Ma már a növényvédelmet, a vegyszeres gyomirtást és a műtrágyázást a repülőgépek segítsége nélkül el sem tudjuk képzelni. -DjlSfiü IX. 3.