Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-13 / 216. szám, szombat

Illlllililllllllililllll! Romantikus? • -í-"" '-í v.;,;:- ; HAMARABB, illetve rövidebb idő alatt sikerült eljutnom Párizsba, mint a pozsonyi posta útján Franciaországgal telefonösszeköttetést kapni. El sem hinném, ha nem a saját bőrömön tapasztaltam volna. Először 27-én, este hét órakor kértem Párizst, egy órai meddő várakozás után le akartam mondani a hívást, de negyed órát vártam, amíg a postán valaki felvette a kagylót. Másnap, 28-án újra hívtam Párizst, mégpedig sürgősen (egy perc 18 korona), de egy órai várakozás után töröltettem, és délután három órára rendeltem a hívást. Délután azonban egy félórai várakozás után kénytelen voltam újra töröltetni a hívást, amiért a postáskisaszony 9 koronát számított fel, holott a posta volt az, amely a megállapodott időpontot nem tartotta be. Jellemző, hogy reklamációmra mind a postáskisasszonytól, mind a távíróhivatal vezetőjétől vállvonogatás kíséretében azt a választ kaptam, hogy aki Párizzsal beszélni akar, annak 3—4 órát, sőt többet is várnia kell. A közönyt kifejező vállvonogatás azt a benyomást tette az emberre, mintha azt mondták volua neki, hogy bennünket nem érdekel a véleményed, az a helyes, ahogy mi csínáljuk. Ha nem tetszik, mehetsz panaszra akár az úristenhez is. Ez a magatartás a* bürokrácia teljes diadalát tükrözte. Mennyire különb volt, mennyire mást tükrözött az utazásom. A pozsonyi repülőtéren a vámhivatalnokok nemcsak velem, hanem kivétel nélkül valamennyi utassal példás udvariassággal bántak, holott ők a poggyászt vizsgálják át, tehát igen kényes munkát végeznek. A hideg futott át a hátamon arra a gondolatra, ha esetleg a pozsonyi távíróhivatal vezetője végezné ezt a munkát, aki azt sem tudja, mi fán terem az udvariasság. Emlékszem egy jelenetre, amikor a vámhivatalnok megkérdezte egy hosszúhajú, angolul beszélő fiatalembertől, hogy hány csehszlo- , vák koronája van — minden utastól megkérdezik. A fiatalember erre a zsebébe nyúlt és azzal a pimasz megjegyzéssel dobta a hivatalnok elé a gyűrött papírpénzt: a magáé. A hivatalnoknak a szeme sem rebbent, megszámolta a pénzt, majd hűvös mozdulattal viszszatolta az összeget a meglepett hosszúhajú felé, utána udvariasan a következő utashoz fordult. A hűvös, kissé rideg, de elegáns • mozdulat minden szónál többet mondott. AZ ELSŐ PÁRIZSI ÉLMÉNY Délben érkeztem Párizsba, az Orly repülőtérre. Itt a vámhivatal felé vitt az utam. Az üvegtől és tükröktől ragyogó vasbeton épület hosszú folyosóin haladva szinte szédelegtem a nagy forgalom láttán. . Űgy tetszett, hogy a világ valamennyi utasa itt adott egymásnak találkozót. Fehér, fekete és sárga bőrű utasok váltakoztak a nagy emberáradatban, amely elhaladt előttem. Amikor az útlevelet láttamozó hivatalnok elé értem, egy pillanatra a vaskerítéshez támasztottam vadonatúj ernyőmet, hogy az aktatáskámból kiszedjem az irataimat. Mire a pecsétet az útlevelemre ráütötték, és dolgom végeztével az ernyőért nyúltam, már nem volt ott. Az esernyő szárnyat kapott,^eltűnt. A nagy emberáradatban kinek tetszett meg ez az ízléses csehszlovák gyártmányú esernyő, nem tudom. őszintén szólva azt sem tudom, bosszankodjam vagy mosolyogjak e fura élményen, amely Párizs küszöbén ért engem. A helyzet ugyanis az, hogy az volt az első esernyő, amelyet életemben vásároltam. Emlékszem, már amikor a pozsonyi Nyerges utcai boltban kifizettem, babonás előérzettel arra gondoltam, hogy valahol biztosan elhagyom. És íme, sejtelmem nem csalt... A FRANK DEVALVÁLÁSÁRÓL A franciákkal találkozva természetesen mindjárt legizgalmasabb kérdésről, a frank leértékeléséről esik szó. Azt kérdem tőlük, vajon nem emelkednek-e az árak? A válasz meglepő, azt mondják, hogy nem, mert az árak már a frank leértékelése előtt emelkedtek. Hiába nem engedett de Gaulle a frankhoz nyúlni, az értéktörvény nem nagyon respektálta az „öregúr" akaratát, és a maga dolgát a maga módján elvégezte. — Ha drágábban is, de minden kapható. Tolongás sincs nagyon az üzletekben. A franciák mintha már megelégelték volna a frank utáni hajszát — a háború után már többször leértékelték —, és nyilván ez az oka annak, hogy a boltosok, akik eddig délben is nyitva tartották az üzletüket, most nyugodtan bezárják. Közöny, fásultság vett rajtuk erőt, és amióta a frank iránti mohó szerelmük kissé csillapodott a szívükben, zavartalanul akarnak ebédelni. SZABÓ BÉLA A fáradt turisták a lépcsőkön pihennek Coeur templom előtt. OSMi2QSSmllM&: / : Jp.v. a híres párizsi Sacre (SzÜcs Béla felvétele) Ili!!; 1III llltllllil lllllllllllllilüllllll! •""••••"•iniffif VilVVtBlltliivIIIIVIfriVTVVIlVlf fKYf üli Ellllllt liitiiittuuiiiHituumii iiiiiii %'f A juhász és két segítőtársa — a kutyái. (A szerző felvétele) Ha valakitől megkérdeznék, mit gondol, vajon a juhászok élete romantikus-e, bizonyára igennel válaszolna, lómagam is azok közé tartozom, akik kissé elábrándozva gyönyörködnek a legelésző nyájban. A minap is hosszasan elnézegettem Cselnek határában jrozsnyói járási egy hatalmas nyáj jóízűen legelésző juhait, s a botjára támaszkodó juhászt, aki két kutyájával szórakozott. Fel is kapaszkodtam a hatalmas lejtőn, hogy elbeszélgessek a civilizált világban nemegyszer megirigyelt foglalkozású emberrel. Megtudtam, hogy j án S p i Ujaknak hívják, és a Csetneki Állami Gazdaság nyáját legelteti. Öltözete guminadrág, gumiköpeny és csákó, lábán gumicsizma. Erre azért van szüksége, mert bármikor megeredhet az eső, s a legeltetést akkor sem hagyhatja abba. — Hány juhot legeltet? — érdeklődtem. — Négyszázat — válaszolta tömören. — Ebből hétnek a nya kán van kolomp. — Hogyan bír ennyi jószággal? - — Egyedül nemigen bírnék velük. De hát van segítségem: a Csulo meg a Barna — mutat a fűben heverésző, két kutyára. Ezek már szinte maguktól is tudják, mikor, merre kell terelni a jószágot. Máskülönben a bárány nagyon engedékeny és szelíd állat. A nyáj ismeri a juhászát, s ha elindulok, jön utánam. Amikor aziránt érdeklődöm, mióta juhász, az idős ember elmondja, hogy fiatal korában gazdáknál legeltetett. Később húsé évig bányában dolgozott. A bánya levegője után most nagyon jót tesz neki, hogy a szabad természetben tartózkodhat. Ugyancsak egészségére válik a zsendice is, melyből bármenynyit fogyaszthat. — Mi a feladata a legeltetésen kívül? — faggatom a szakma részleteiről. — Ha látom, hogy valamelyik juh sántít, késsel levágom és megtisztítom a körmét. Na és a fejés is a mindennapi munkához tartozik. Mindennap hajnalban és este fejünk. Reggel hatkor már kint vagyunk a legelön. — Milyen a tejhozam? — Egy álattól 2—5 decit fe fűnk ki. Májusban azonban jóval többet. — Mennyit keres? — Havi ezer korona körül. — Hol lakik? — Hát a juhásztanyán — mondja magától értetődően. — Áprilistól egész október 26-ig, vagyis amíg a legeltetési idény tart. A feleségem hetente egyszer-kétszer hoz utánam ennivalót a faluból, mert én nem érek rá hazamenni. Április óta még nem voltam otthon. PPdig Csetneken lakom, innen két kilométerre. Búcsút vettem a gumiruhás öregembertől és távoztam. Már messze jártam, amikor visszanéztem. A legelésző nyáf és a botjára támaszkodó juhász most is a szokott látványt nyújtotta, de a romantika valahogy hiányzott a „képből". FÜLÖP IMRE MIRŐL ÍRNAK mtpm gg tribúna y^ífl Xw^u Eoaaa TjmMMiwiw Ľm

rrffiniiiii

vMj PRAGAI LAPOK Ä Fučík özvegyének cikke A Rudé právo pénteki számában Gusta Fučíkova, a fasiszta bestialitás áldozatául esett Július Fučík kommunista újságíró özvegye „A szocialista újságíró becsülete" címmel cikket írt, amelyben a leghatározottabban elutasítja az elmúlt év során a tömegtájékoztatási eszközökben megnyilvánuló antikommunista törekvéseket. —' Többen kérdezik tőlem: mit is szólna a történtekhez Július Fučík, a kommunista újságíró? Fučík és számos kommunista publicista a fasiszták vesztőhelyen halt meg. Ma már nem válaszolhatnak személyesen. De életművük, becsületes jellemvonásaik és emlékük alapján — ahogy ismertem őket — egyértelműen és határozottan kijelenthetem: Július Fučík és a többi kommunista újságíró ma azok mellett az elvtársak mellett állnának, akik kitartóan, sokszor akadályokba ütközve a biztonságos, jobb élethez vezetnek bennünket, akik kitartóan munkálkodnak a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk erősítésén. Ma a CSKP új vezetését támogatnák, Gustáv Husák első titkárral az élen. A továbbiakban Fučík özvegye keserűen ír arról, hogy egyes lapok tavaly, Fučík születésének 65. halálának 25. évfordulóját Fučík gyalázásáva) „ünnepelték" meg, pl. a Mladý svét ifjúsági hetilapban, ahol egy 26 éves cseh újságírónő puszta találgatások alapján Fučíkból gestapóügynököt fabrikált! Július Fučík emlékét tavaly egyedül' a Szovjetunió és a szocialista országok sajtója őrizte meg — tanúsítja (Justa Fučíková. Még csak 25 év telt el A Csehszlovák Televízió két héttel ezelőtt bemutatta az „Emigráns elnök" című dokumentumfilmet, amely autentikus felvételekkel bizonyította, hogy 25 évvel a második világháború befejezése után Európában, pontosabban a Német Szövetségi Köztársaságban iéteznek olyan erők, amelyek szeretnék megváltoztatni a jelenlegi status quot. Az emigráns elnök senki más, mint Waltér Beclter, a Csehszlovákiából kitelepített szudétanémet vezető, aki ma az NSZK-ban több tisztséget tölt be: ő a szudétanémet Lundsmannschaft ügyvivője, ezenkívül a bajor Kereszténydemokrata Párt képviselője és a szövetségi parlament külügyi bizottságának elnöke. Egyszóval befolyásBS ember. A dokumentumfilm a hitelesség mindent lemeztelenítő erejével bizonyítja azt is, hogy egyes nyugatnémet körök rokonszenve az 1968. évi csehszlovákiai események iránt politikai, pontosabban revansista célokat takart. A „fusizás" gazdasági probléma A mellékkeresetek kultusza címmel a Svét práce 36. száma érdekes cikket közöl, amelyben fán Večer, a cikk szerzője felhívja a figyelmet arra, hogy a „fusizás" oka a többi között az egészségtelen béregyenlősdiben, a bizonytalan gazdasági helyzetben, az egyes árucikkek hiányában, s nem utolsósorban a fokozott munkaerőkeresletben rejlik. A mellékkereset célja az, hogy a munkaidő után végzett munka ellenértéke emelje az egyének és családok életszínvonalát. Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi: a lakosság egyes csoportjainak jövedelme közötti különbségben jelentős szerepet játszik a mellékkereset. Amíg a munkahejyen az emberek 1500—2300 korona készpénzt kapnak kézhez, a mellékkereset összege általában 0— 2000 korona között mozog. A tevékeny, aktív és a kényelmes emberek jövedelme között tehát rendkívül nagy a különbség. A Svét práce cikkírója azokban rámutat a mellékkeresetek negatív oldalára is. A dolgozó, ha mellékfoglalkozást űz, munkahelyén takarékoskodik erején vei. Az sem ritka eset, hogy a viszonylag alacsony bér nem ösztönzi nagyobb teljesítményre a dolgozót, de a mellékkere, set, amelyből még adót sem fizet, az igen. Ebből adódik aztán, hogy a gyárakban, üzemek.ben és egyéb munkahelyeken csökken a munkaerkölcs. S a „fusizók" közül sokan a mun kaadó kárára emelik életszínvonalukat. Hogyan? Például * javítóműhely szakmunkása arra a munkára, amelyet 3 óra alatt elvégezne, 6 órát irat ki. Az így nyert 3 óra alatt már magántér vékenységet végezhet. Az gyakori, hogy az elvégzett munkát nem számlázzák ki, annak a bevételét az alkalmazott inkasszálja, annak ellenére, hogy válla)ata nyersanyagát és szerszámait használta a törvényes munkaidőben. A leggyakoribb kihágás a vállalatok rendelkezésére álló hiánycikkekkel valS feketézés. A mellékkeresetek másik forrása a spekuláció.. Azok, akik bizonyos hiánycikkeket árusítanak (pl. bútor, személygépkocsi stb.) befolyá-solhatják e cikkek elosztását, természetesen néhány száz korona „tiszteletdíj" ellenében. „A társadalom, amelyben viragozhat a mellékkeresetek kultusza, valamilyen betegségei hordoz magában. A betegségnek gazdasági okai vannak; pl. « szolgáltatások és az árutermelés terén megnyilvánuló kereslet és kínálat közti ellentmondás. Ez a betegség fokozatosan kiterjed más ágazatokra is. A gazdasági korrupciónak olyan fajtája alakul ki, amely gyengíti a gazdasági stabilitást. A megoldás különböző lehet: adminisztratív intézkedések, bírságolás, büntető eljárás stb. Mindez azonban nem oldhatja meg a gazdasági okokat. Az általános stabilizáláshoz, tehát az egészségtelen és szabálytalan jövedelmi állapotok felszámolásához csakis a népgazdaság általános fellendülésének útja vezethet." — Írja J. Večer. A kommunista újságíró etikája A cseh pártiroda hetilapja, a Tribúna D. Kolder tanúságtétele mellett más figyelemreméltó anyagokat is közöl. Pl. arról az értekezletről, amelyet a CSKP vezetősége 1968. augusztus 17-én számos csehszlovák publicista és főszerkesztő részvételével tartott azzal a céllal, hogy az ágcsernyői tanácskozás után leállítsák a külföld felé irányuló sajtópolémiát. A Tribúna kivonatos feljegyzéseiben közli Čestmir Císar, Oldrieh' Cerník, Josef Smrkovský, Zdenek Mlynár és F. Kriegel felszólalását, valamint egyes lapok vezetőinek, és más publicistáknak vitafelszólalását az értekezleten. Tanulságos, és a tömegtájékoztatási eszközök szerepének vizsgálatához kétségkívül hozzájárul Vojtech Dolejší cikke az újságírói etikáró), amelyben azt elemzi, miért történhetett meg, hogy a sajtó 1968-ban a szocialistaellenes célok szolgálatába állott. A cseh kommunista újságírók doyenje rámutat néhány publicista elvtelen karrierizmusára, és elemzi az újságírók felkészültségét, illetve helytállását azokban az időkben. A kommunista sajtó és publicisztika hagyományaira hivatkozva V. Dolejší megállapítja: „A kommunista sajtóban mindig csak olyan meggyőződéses kommunisták dolgozhattak, akik teljes mértékben egyetértettek politikájával, annak a pártnak a politikájával, amely lapjuk kiadója is volt. Ezek az újságírók meggyőződésből, tehát szabadon írtak." jsm) ÜJ SZÓ 1989. IX. 1-3.