Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-13 / 216. szám, szombat

Hét végi hírmagyarázatunk Orvosságkeresés a kontinens bajaira Etiópia fővárosában, Addisz Abebában a napokban fejező­dött be az Afrikai Egység Szervezetéhez tartozó országok állam- és kormányfőinek értekezlete. A szervezet megalaku­lása óta rendezett hatodik afrikai csúcstalálkozó ismét fel­tárta a fekete földrész idült bajait, s azt is, hogy a volt gyarmattartók befolyása még ma is olyan erős, hogy az afri­kai országok nehezen tudják kiküszöbölni az általa szított el­lentéteket. Az Addisz Abeba-í csúcstalálkozó tanácskozásából és határozatából kitűnt, hogy a fekete földrész népei tisztá­ban vannak azzal a veszéllyel is, amely a területükön kí­vül eső válsággócok tüzének fellángolásával fenyegeti őket. % Szemben a neokolonistákkal Az afrikai csúcsértekezlet a 41 tagállamnak nem a legtelje­sebb egyetértésével zajlott le, az évek óta mutatkozó véle­ménykülönbségek Itt is meg­nyilvánultak. Am bizonyos te­kintetben erkölcsi pozitívumot jelentett az idei ülés: mfg ta­valy a szónokok jelentős ré­sze rezignáltán állapította meg, hogy a neokolonialisták ellen­támadásba lendültek Afrikában, s ezért passzív óvatosságra in­tették a tagállamok vezetőit, az idei ülésen Bumedien algé­riai elnök és más haladó afri­kai politikusok éppen arra ser­kentették az AESZ tagállamait, hogy soraikat szorosabbra fűz­ve, állandóan erősítve egységü­ket szálljank szembe az impe­rializmus ravasz üzelmeivel, s az egyes afrikai államokban lezajlott jobboldali puccs ne vegye el kedvüket a nagy kö­zös cél követésétől. Az idei afrikai csúcsértekez­let napirendjén szerepelt a Dél-afrikai Köztársaság elítélé­se. A pretoriai fajüldöző rend­szer önkényesen be akarja ke­belezni a Dél-afrikai Köztársa­ságba az igazgatása alatt álló Délnyugat-Afrikát (Namíbiát), melynek a Biztonsági Tanács határozata értelmében függet­lenné kellene válnia. A ľoérsfer-kormány azonban nem veszi tekintetbe a BT határo­zatát, s továbbra is dacol a vi­lág közvéleményével. Pretoria az angolai, mocam­bique-i, portugál guineai gyar­mati népek ellen folyó lissza­boni kolonialista hadjáratot is támogatja, Portugália bázisául szolgál, s ezért az Addisz Abe­bában most elfogadott nyilat­kozat, melyet az ENSZ hivata­los okmányaként kívánnak ki­adni, szankciókat követel mind Dél-Afrika, mind Portugália el­len. Nem valószínű, hogy az AESZ nyilatkozatának konkrét hatása lesz, mindenesetre az említett neokolonialista hatal­mak erkölcsi megbélyegzését eléri. # A közel-keleti viszály kisugárzása Az afrikai csúcsértekezlet a közel-keleti viszály veszélyes fejleményeivel is foglalkozott. Ugyanis az AESZ ülésének kez­detekor hajtottak végre izraeli repülőgépek olyan nagyméretű támadást Egyiptom ellen a Szuezi-csatorna partján, hogy az akció már-már a háború ki­robbanásával fenyegetett, s egyes túlbuzgó nyugati tudósí­tók siettek világgá röppenteni „szenzációjukat", hogy „Izrael inváziót indított az EAK ellen". Nem ez történt, de a helyzet nagyon elmérgesedett. Az Al Aksza jeruzsálemi mecset fel­gyújtása, mint írtuk, lázba hozta az egész arab világot. Faji és vallási alapon kívánnak „szent háborút" viselni Izrael ellen, s a mérsékelt, megfon­toltabb politikát követő arab kormányok is kizártnak tartják a közel-keleti kérdés békés, politikai megoldásának a lehe­tőségét. Az afrikai földrészen Egyiptom áll közvetlenül az iz­raeli támadások előterében. Am az utóbbi időben Szudán, majd most Líbia is a palesztinai arab felszabadító mozgalmak LJl^ f'J támogatása mellett kötelezte el magát, s az sincs kizárva, hogy — hasonlóan a múltban semleges Libanonhoz — a jö­IX. 13. vőben őket is izraeli támadás érheti. Annak ellenére, hogy 3 jóval messzebb esnek a feszült­ségi góctól, mint az Izraellel közvetlen viszályban levő arab 19B9. államok, ennek veszélye azért is lehetséges, mert a szudáni és líbiai rendszerváltozás kelle­metlenül érintette a tőkés Nyu­gatot, amely szeretné, ha az új rendszerek bonyolult hely zetbe kerülnének, másrészt Iz­rael már évek óta igyekszik megvetni lábát a fekete föld­részen, s nem álíthatjuk, hogy eredménytelenül. A fajüldöző Dél-Afrikával folytatott együtt működéstől más, szegényebb afrikai országok gazdasági és technikai, sőt katonai támoga­tásáig mindennel megpróbálko­zik a Tel Aviv-i kormány, hogy megnyerje az afrikai államo­kat. Ezzel magyarázható, hogy az Adisz Abeba-i afrikai csúcsér­tekezlet oly behatóan foglalko­zott a közel-keleti helyzettel s határozatában szolidaritást vállalt az EAK kormányával megbélyegezte az azraeli kor­mánykörök kalandorpolitikáját. % Az afrikai egység próbaköve Az afrikai csúcsértekezlet legfontosabb, a földrész legsa­játabb problémájával összefüg­gő napirendi pontja a nigériai polgárháború volt. A nigériai viszájy lényegét nem kell külön ismertetnünk, többször foglalkoztunk vele. Tény az, hogy a Biafra néven önállósult Keleti Tartomány, bár összezsugorodva, ma is lé­tezik, s a dzsungelekbe rejtő­zött csapatai friss fegyverszál­lítmányok érkezése esetén . ki­töréseket hajtanak végre a ni­gériai szövetségi csapatok el­len. A nigériai polgárháború­ban nem beszélhetünk katonai győzelemről, mert a lagosi kormánycsapatok nem érezhe­tik magukat biztonságban az elfoglalt területeken, viszont a biafrai önállóság is csak vágy­álom addig, míg nem történik valamilyen megállapodás a szakadárok és a központi kor­mányzat között a terület stá­tusáról. Nyerere tanzaniai elnök és /. Hailé Szélasszié etiópiai császár is közvetített a harco­ló felek között. Ojukwu, a sza­kadár Biafra vezére — kijelen­tése szerint — a tűzszünet megkötése után bárhová haj­landó elmenni, hogy a ország­rész sorsáról tárgyaljon, vi­szont Gowon, a lagosi szövet­ségi kormány elnöke a tűzszü­net feltételeként azonnali ka­pitulációt követel, s csak ho­mályos ígéreteket tesz a biaf­rai kérdés rendezésére. Bár Biafra függetlenségének befolyásos támogatói vannak az afrikai országok között, töb­bek között Nyerere tanzaniai elnök is a biafrai rezsim párt­ján van, az afrikai vezetők zö­me az egységes Nigéria mel­lett száll síkra, persze a szö­vetséget igazságosabb belső be­rendezés alapján kívánja. Noha a nigériai államszövetséget a gyarmatosítók tákolták össze a múltban, a helyi nacionalizmus szélsőséges felszítása, a szepa­ratista mozgalmak csak Afrika ellenségeinek kedvezhetnek. Ezért a biafrai kérdés Igaz­ságos, mindkét felet kielégítő békés politikai rendezésének lehetőségét az egységes Nigé­ria keretében látják, s ennek első feltétele a mielőbbi tűz­szünet és tárgyalás. Sajnos, Adisz Abeba a kér­désben nem hozta közelebb a nézeteket, s úgy látszik, a problémák tornyosulnak. LÖRINCZ LÁSZLÓ PODGORNIJ ELUTAZOTT BULGÁRIÁBÓL Szófia — Nyikolal Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, aki a szovjet küldöttség vezetője volt a bolgár szocialista forradalom 25. évfordulójának ünnepségein, pénteken hazautazott Szófiából. Podgornijtól Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának el­ső titkára, miniszterelnök és Georgij Trajkov, a nemzetgyű­lés elnökségének elnöke vett búcsút. A szovjet küldöttség a pénte ki nap folyamán még találko zott Todor Zsivkovvai és a BKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjaival. A be­szélgetésen, amely rendkívül szívélyes légkörben zajlott le, a két államfő a szovjet—bolgár kapcsolatok fejlesztése, vala­mint a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom kérdé­seit vitatta meg. A megvitatott kérdésekben teljes volt a nézet­azonosság. (ČSTK) FOLYTATÓDIK A FRANCIA VASUTASSZTRÁJK Párizs — Változatlanul tart a francia vasutasok utazó sze­mélyzetének szerda este kirob­bant sztrájkja. A sztrájk csak­nem teljesen megbénítja a francia vasúti forgalmat. Ennek következtében a francia főváros környékének lakói közül igen sokan gépkocsijukat voltak kénytelenek igénybe venni, hogy eljussanak munkahelyük­re. Az ugrásszerűen megnöve­kedett gépkocsiforgalom csü­törtök este órák hosszat tartó hatalmas forgalmi dugókat idé­zett elő Párizs kapuinál és a francia fővárosból kivezető au­tóutakon. Tegnap még nagyobb forgalmi dugók keletkeztek, mert a munkahelyükről haza­térők számát még növelték a szokásos víkendre utazók gép­kocsijai. A szakszervezetek vezetői pénteken délelőtt újból meg­kezdték a tárgyalásokat a vas­út igazgatóságával. Ami az ak­ció terjedelmét illeti, a szak­szervezetek a jelek szerint egyelőre — a siker" érdekében — el akarják kerülni, hogy a sztrájk átterjedjen a vasutasok más rétegeire is. A vasutasokon kívül mozgolódás kezdődött az államosított szektor más válla­latainál is. Jövő szerdára össze­hívták a francia elektromos és gázművek dolgozóinak szak­szervezetközi értekezletét, ame­lyen döntenek egy esetleges sztrájk kérdésében. A párizsi autóbuszvállalat dolgozóinak egyik szakszervezete is, amely különösen a párizskörnyéki vo­nalakban van erősen képvisel­ve, sztrájkfelhívás kiadásának tervével foglalkozik. A belga vasutasok szakszervezeti felhí­vására megtagadták, .hogy a nemzetközi vonatokon helyette­sítsék a sztrájkoló francia moz­donyvezetőket és kalauzokat. A CGT vasutas szervezete hasonló célból érintkezésbe lé­pett a nyugatnémet és az olasz vasutas szakszervezetekkel. BŰNBAKKERESÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN Belfast — Pénteken Belfast­ban nyilvánosságra hozták azt a 123 oldalas beszámolót, ame­lyet az O'Neill volt miniszter­elnök által kijelölt vizsgáló-bi­zottság készített az egy évvel ezelőtti észak-írországi zavar­gásokról. A bizottság lord Ca­meron bíró irányításával több mint 300 tanút hallgatott ki, mielőtt terjedelmes beszámoló­ját elkészítette. A jelentés elemzi az észak-írországi álla­potokat és lényegében egy­aránt felelőssé teszi a protes­táns és a katolikus közösségek vezetőit, a rendőrséget, a kato­naságot és a kormányt az ut­cai harcok kitöréséért. Ugyan­csak elítéli a polgárjogi harco­sokat és azokat is, akik a pol­gárjogi mozgalmat pusztán fel­forgató politikai tevékenység­nek minősítik. Egyetlen sze­mély tevékenységét találta a vizsgálóbizottság kifogástalan­nak: John Hume, az észak-ír­országi parlament független képviselője vívta ki a bizottság dicséretét. Miközben a dokumentumot Belfastban tanulmányozzák, a város közepén a brit katonaság szöges dróttal választotta el a protestáns és katolikus negye­deket. Az egyetlen incidens, amelyről az éjszaka folyamán hír érkezett: Belfastban egy protestáns templom és egy is­kola a hajnali órákban ismeret­len okból kigyúlladt. A mentési munkával egyidejűleg megkez­dődött a nyomozás a tűz oká­nak kiderítésére. Józanság vagy taktika? Bonn — Az NSZK kormánya memorandumot készített a bio­lógiai és vegyi fegyverek előál lításának és használatának be tiltásával kapcsolatban. Ezt a memorandumot Bonn ENSZ­képviselője eljuttatta a főtitkár­nak és minden ENSZ-tagállam­nak. Ugyancsak átadták Genfben a leszerelési bizottság tagjainak is. A memorandum hangoztatja, hogy a „B" és a „C" fegyverek a közérdeklődés előterébe ke­rültek. Az előállításukból vagy felhasználásukból fakadó ve­szély erősen foglalkoztatja az ENSZ-et és a genfi leszerelési konferenciát. Az NSZK — folytatja az ok­mány — csatlakozott az 1925. évi genfi egyezményhez, amely megtiltja ezeknek a tömegpusz­tító fegyvereknek a használatát, és 1954-ben lemondott az ilyen fegyverek gyártásáról. A bonni kormány — húzza alá az em­lékirat — szigorúan megtartja ezt a kötelezettségét. A most benyújtott memoran­dummal egyébként a bonni kor­mány — és főképpen Brandt — elébe akar vágni azoknak a vá­daknak, amelyeket több helyről emeltek az NSZK ellen „B" és „C" fegyverek gyártása miatt. Miért hallgatnak? A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE Moszkva — A moszkvai Prav­da pénteki száma „Miért hall­gatnak?" címmel furij Zsukov kommentárját közli. A kérdés az amerikai lapokhoz és politi­kai személyiségekhez szól, akik nem akarnak állást fog­lalni Nyugat-Németország tö­rekvéséről, amellyel megpróbál utat törni a nukleáris fegyve­rek megszerzéséhez. Zsukov emlékeztet a lap egyik Júniusi cikkére, amely bőséges tényanyaggal bizonyí­totta a nyugatnémet imperialis­ták terveit. A szovjet pártlap ugyanakkor felszólította az amerikai politikai megfigyelő­ket, hogy komolyan és alapo­san foglalkozzanak ezekkel a tervekkel, hiszen látniuk kell, hogy azok veszélyesek egész Európa és az Egyesült Álla­mok számára ls. Zsukov nyugtalanítónak, ugyanakkor jellegzetes szimp­tómának minősíti azt a tényt, hogy az amerikai illetékesek úgy tesznek, mintha mit sem vennének észre ezekből a ve­szélyekből. „Szeretném, ha az óceánontúli kollégák helyesen értelmeznék szavaimat. Ne gondolják azt, hogy a bonni re­vansista társaság nukleáris ét­vágyának megfékezésére csak a Szovjetunió szempontjából van szükség — a Szovjetunió­nak elegendő ereje és lehető­sége van ahhoz, hogy helyük­re tegye a nyugatnémet re­vanslstákat, s elvegye a ked­vüket az európai határok át­alakításától. Terveik azonban reális fenyegetést Jelentenek az egész világ békéjére ős biz­tonságára nézve, s aligha al­hatnának nyugodtan az ameri­kaiak annak tudatában, hogy Strauss és barátai megszerez­ték a bombákat. Legyen sző „atlanti", „európai" vagy ép­pen „fajtiszta" bonni atom­fegyverről. néhány sorban MOSZKVÁBAN kiadták dr. Gustáv Husáknak, a CSKP Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak könyvét a Szlovák Nemze­ti Felkelésről. RIAD egyiptomi külügymi­niszter New Yorkba érkezett, ahol részt vesz az ENSZ-köz­gyűlés ülésszakán. DR. VILÉM PITHART Cseh­szlovákia párizsi nagykövete tegnap a nagykövetségen ren­dezett fogadáson hivatalosan elbúcsúzott Franciaországtól, ahol három évig képviselte ha­zánkat. A fogadáson részt vet­tek a francia kormány tagjai, a szocialista országok nagykö­vetei és a francia politikai élet képviselői. A KGST ORSZÁGOK közül Csehszlovákia szállítja a leg­több árut Mexikóba. Hivatalos adatok szerint 19 millió pesos értékű árut hoztak be Cseh­szlovákiából az elmúlt évben. WILLIAMS, a Fekete Hata­lom nevű néger mozgalom ve­zetője akit 1962. óta két em­ber elrablásával vádolnak, teg­nap Londonból Detroitba uta­zott. HIVATALOSAN bejelentették, "hogy a Cento szeptember 23. és 29. között hadgyakorlatot tart Ciprus-szigetén. A ciprusi kor­mány beleegyezett a hadgya­korlat megtartásába, de maga nem vesz részt rajta. NYIKOLAJ BAJBAKOV, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Goszplan elnöke fogadta Singh indiai külügyminisztert Az indiai minisztert Novikov, a minisztertanács elnökhelyette­se is fogadta. OLASZORSZÁGBAN tegnap csaknem egy millió építőmun­kás 48-órás sztrájkba lépett. A munkások béremelést követel­nek. A VOLKSTIMME, az Osztrák Kommunista Párt napilapja tegnapi cikkében elítélte a szu­détanémet Landsmanschaft leg­újabb provokációját; ugyanis ez a szervezet szeptember 19-én és 21-én szudétanémet napokat akar rendezni Bécs­ben. A cikk hangsúlyozza, hogy ez a provokáció Csehszlovákia ellen irányul, és ezért a hala­dó erők nem érthetnek egyet vele. MIROSLAV GALUSKA, az osza­kai világkiállítás csehszlovák részlegének főigazgatója teg­nap Tokióba érkjezett. A japán fővárosban a csehszlovák rész­leget építő vállalatokkal és a kiállítás igazgatóságával fog tárgyalni. AZ NOK készül megalakulása 20. évfordulójának megünnep­lésére. Berlinben 20 ezer négy­zetméter területű rózsakertet lé­tesítettek, az utcákon 2000 vi­rágtartót helyeznek el, 15 szö­kőkutat építenek, az épületeket vakolják, hogy a főváros minél szebb köntösben üdvözölhesse az évfordulót. AZ ANGOL külügyminisztéri­um adatai szerint ez évben vi­lágszerte csökkent a búzater­més. Az Egyesült Államok, Ausztrália, Argentína, Kanada és Franciaország a tavalyi meny­nyiáéghez viszonyítva 2 száza­lékkal kevesebb búzát termelt. WASHINGTONBAN a napok­ban újabb amerikai—japán tár­gyalások kezdődnek Okinatva statútumáról. A tárgyaláson résztvevő japán küldöttséget Aicsi külügyminiszter vezeti. LONDONI politikai körökben egyre erősödik az a meggyőző­dés, hogy a brit kormány nem 1971 tavaszán, hanem már jövő év őszén kiírja a parlamenti vá­lasztásokat. A híresztelésekre két csütörtöki közlemény adott tápot. Ez kétségkívül előnyös lesz a Munkáspárt számára. A BRAZIL rendőrség folytat­ja Elbrlck amerikai nagykövet elrablása körülményeinek tisz­tázását. A jelentések szerint több mint 40 személyt letartóz­tattak. A brazil hatóságok ugyanakkor cáfolták a 2000 sze­mély letartóztatásáról elterjedt külföldi sajtójelentéseket. ­CEAUSESCU a Jonas osztrák elnök tiszteletére rendezett fo­gadáson mondott pohárköszön­tőjében támogatta az európai békeértekezlet összehívásának gondolatát. Jonas erről a kér­désről nem nyilatkozott és el­sősorban a kis államok szere­pével foglalkozott, jonas teg­nap Ceausescuval tárgyalt.

Next

/
Thumbnails
Contents