Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-07 / 184. szám, csütörtök

PRÓBAÜZEMELTETÉS ÓGYALLÁN # ARANYFÁCÁN A CÍMKÉN # SZIGORÚ KRITÉRIUMOK # KÜLÖNLEGESSÉG: A DOBOZOLT SOR # 480 MUNKAALKALOM Amíg az ógyallai sörgyár igazgatója egy angol üzletemberrel tárgyal, én a csinos titkárnövel beszélgetek, aki — stílusosan — sörrel kínál. Újsörrel, amire évekig vártunk. Az utóbbi évek alatt valahányszor erre Jártam, mindig betértem ide és a gyér építői mindig újságoltak valami érdekeset. Számomra a legérdekesebb most az, hogy már előttem a sör. A színe: arany, a zamatja: akár a pilseni tizenkettesé. Tetején jó két ujjnyi dagadozó hab. Kánikula lévén, mohón Iszom a szakszerűen hűtött italt. Az igazgató: Ján Riman mérnök, régi ismerős. Ezerkilencszázötvennyolcban találkoztam vele először, amikor a topolčanyi sörgyárat kezdték építeni. Ott hat évig működött, ide, Ógyallára 1964-ben került, hogy magára vállalja a bonyolult munka minden terhét. Ügy látszik, most már végleg letelepszik itt, hogy építésszervezés helyett eredeti mesterségében dolgozhasson. — Értékesítési gondjai? ... — Nem lesznek. A sör világszerte mindenütt a legkönnyebben eladható termékek közé tartozik. Ahol meleg van — kedvelik ezt az italt. Ezzel a néhány mondattal alapjában véve meg is magyarázta: miért építették fel a gyárat. A csallóköziek a megmondhatói, hogy az utóbbi években így aratás, kapálás, kaszálás idején milyen nagy volt a sörínség. Messzi vidékekről kellett ezt a népszerű italt ideszállítani: néha Csehországból, jobb esetben a távolabbi szlovákiai sörgyárakból. És az egészben az volt a leggroteszkebb, hogy a sörgyártáshoz szükséges legfontosabb alapanyagok egyikét — az árpát — Csallóközből szállították a távoli sörgyárakba. Egy szó mint száz: nagyon kellett ide ez a gyár. Gyárlátogatás közben — ha sörgyártásról van szó, az ember önkéntelenül is Plzeöre gondol — magam elé idézem a délcseh metropolis sörgyárának pinoelabirintusát. És kísérőmtől az iránt érdeklődöm: Van-e ilyen itt is? Pince — az itt is van, csakhogy ez — emeletes pince. Itt érik a sör. Hatalmas kádakban, amelyek hőmérsékletét pontos műszerek ellenőrzik. Bonyolult csőrendszeren keresztül Innen folyik a palackozóba és a hordócsapoló részlegbe. Itt minden csillog, szinte minden alkatrész fémből van, meg üvegből, nem úgy, mint a középkori cseh sörfőzőműhelyekben. Egy valami azonban ugyanaz maradt napjainkban is: az a félig vegyi, félig biológiai folyamat, amely a malátában, a vízben, az újsörben főzés, erjesztés közben végbemegy. Ennek a lényege változatlan. Más kérdés, hogy melyik sör jobb ízű. A középkori-e, amelyet a híres sörfőző dinasztiák tagjai készítettek, amelyeknél a szakmai tudás évszázadok tapasztalataira épült, vagy a mai sör, ahol a technológiai folyamatok betartására műszerek ügyelnek. Megérett a sör A kérdés eldöntése lehetetlen, mert nincs összehasonlítási alap: nincs egy palack középkori sörünk, hogy ízét, illatét, erejét összevethetnénk a mai sör ízével, zamatával. Egy azonban bizonyos: a pilseni sörben, meg a Budvarban és a topoTcanyiban, vagy az ógyallaíban megtalálhatók a középkori sör ízelemei. És lényegében a mai sörfőző tudásában is benne van a 13—14. századi mesterek tapasztalata is. A kádak körül karamellára emlékeztető édeskés illatú a levegő. Érik, erjed a sör, évszázadok óta egyik legnépszerűbb italunk. — Mennyi idő alatt készül el? — kérdem a sörfözőmestertől. — Attól függ, milyen sört készítünk. Ha 7-fokosat, akkor az „átfutási idő" mindössze tíz nap. Ezt a legalacsonyabb szesztartalmú italt a munkahelyükön sörözők számára készítjük. Üzemi kantinokban, szövetkezeti földeken szolgálják fel. Termelésünk zömét a 10-fokos sör alkotja. Ez 20—28 napig érik a kádakban. Egyelőre — amíg a próbaüzemelés tart — csak ilyen italt gyártunk. A későbbiek folyamán terméklistánk egyre bővül. 12-fokos világosat és — ez lesz a különlegességünk — 13-fokos barnasört is gyártunk. A világos sörök — mint a Szlovákiában gyártott sörök általában — plzefti típusúak lesznek. — A barna sör mitől barna? — Attól, hogy úgynevezett bajor malátát és karamella-malátát adunk hozzá. A palackozóban szinte ördöngös gyorsasággal dolgoznak az automaták. Az itt dolgozók szerepe általában csak az ellenőrzésre korlátozódik. Nem is lehet ez másként, hiszen a gyár évente 600 000 hektoliter sör előállítására képes. Kézi'erővel a palackozásra a fél város munkaerejére volna szükség. A minőségellenőrzést egyrészt kóstolással, másrészt vegyelemzéssel végzik. Pontos kritériuma van anak, hogy milyen legyen a sör színárnyalata, hogyan habozzék, mennyire legyen keserű. És ezeken kívül a minőségellenőrző rendelkezésére áll még a laboratórium is, ahol minden fözetet ellenőriznek. — A plzeiii vízről a sörfőzők legendákat tudnak. Mi igaz abból, hogy a sör minősége elsősorban ettől függ? — Tény, hogy a víz az egyik legfontosabb nyersanyag. Az üzem az ímelyl határban fúratott kutat. A mi vizünk is kitűnő, teljes mértékben megfelel a követelményeknek. A gyárban hallott adatokból arra lehet következtetni, hogy a Csallóközben nem lesz többé „száraz" nyár. Legalábbis ami a sôrellátásť illeti. Igaz, augusztus folyamán a gyár még csak 40 000 hektorlitert gyárt, de a következő hónapban már teljes kapacitással termel az üzem. — A minap itt járt a Győr megyei párttitkár. Azt mondta, hogy Észak-Magyarországon is több sört innának az emberek. Aztán konkrétan is megmondta, hogy mit óhajt. Hetvenezer hektoliter sört vásárolt volna... Az igazgató sajnálkozva mondja: a kérés teljesítése — lehetetlenség. Termékeivel a gyár elsősorban a komáromi, a dunaszerdahelyi és az érsekújvári járás ellátására törekszik. De a galántai és a lévai járás községeinek egy részét is innen látják el sörrel. Az üzem rövidesen meglepetéssel is szolgál. Az országban itt hoznak először forgalomba dobozolt sört. Egy angol cég szállítja az ehhez szükséges gépeket és — talán a mi kohóiparunk is képes lesz a sörös dobozok gyártására. Meg kell jegyezni, hogy más országokban a dobozolt sör már nem újdonság. Könnyebb a raktározása, egyszerűbb a szállítása és állítólag az íze se rosszabb a hordóban és a palackokban forgalmazott sörnél. Az ógyallai sör védjegye: arany fácán. Ez díszíti a palackok címkéit. Vajon miért éppen fácán? — Mert itt, a környéken vannak az ország leghíresebb fácánosai — magyarázza az igazgató. Azt hiszem, jó ötlet volt, hogy a fácán a söröspalack címkéjére is rákerült. Surranva folyik a sör a gyár gépeihek csőrendszerében. A főzőmesterek azt mondják, még néhány hétbe is beletelik, amíg állandósul az itt főzött ital íze. zamatja. Időbe kerül, amig a massza „beleeszi" magát az üvegcsövekbe, a kádakba meg a főzőkatlanokba. Nem tudom, ki örül jobban a vadonatúj ógyallai sörgyárnak. Azok-e, akik majd az aranysárga árpalevet isszák, vagy a helybeli lakosok, akik közül négyszáznyolcvanan keresik majd itt a kenyerüket. TÓTH MIHÁLY JOGI TANÁCSADÓ Megjelent a továbbdolgozó nyugdíjasok járadékigényét szabályozó kormányrendelet Lapunk július 11-i (vasárnapi) számában az akkor rendelkezésünkre álló anyag alapján már részletesen beszámoltunk a készülő változásokról azzal, hogy olvasóinkat tájékoztatni fogjuk a rendelet megjelenéséről, hatályba lépésének napjáról és az eltérésekről. A napokban jelent meg a Törvénytár 27. részében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának 1969/73 sz. rendelete, amely 1969. július 1 tői kezdődő hatállyal részletesen szabályozza a továbbdolgozó nyugdíjasok járadékigényeit. Ez a kormányrendelet egyúttal hatályon kívül helyezte a Tt. 1966/60 sz. hasonló tárgyú hirdetményt. Állandó jellegű munkaviszonyok Mint azt már említett cikkfinkben közöltük, azok a férfiak. akik betöltötték 65. életévüket, illetve 60. életévüket, ha az I. munkakategóriában mentek nyugdíjba, továbbá a 60. életévükét betöltött nők, és ugyancsak a 60. életévüket betöltött ellenállók és fasisztaellenes harcosok (akik a Tt. 1968/161 sz. törvény szerint alacsonyabb korhatárral szereztek igényt öregségi nyugdíjra), elért havi fizetésük összegére való tekintet nélkül havi 1000 koronáig megkapják öregségi nyugdíjukat, ha állandó jellegű munkaviszonyba lépnek. Ugyancsak 1969. július 1-től kezdve az öregségi nyugdíjasok nyugdíját az említett korhatárokra való tekintet nélkül állandó jellegű munkavállalás esetén is tovább folyósítják, ha a nyugdíj összege nem haladja meg a havi 800, és az elért fizetés a havi 1200 koronát. (Ha a fizetés magasabb összegre emelkednék, a nyugdíj folyósítását .erre az időre beszüntetnék, és a nyugdíjas megfelelő százalékos nyugdíjemelésre szerezne igényt). További változás, hogy az öregségi nyugdíjas szintén az említett korhatárokra való tekintet nélkül teljes öregségi nyugdíjnak folyósítása mellett havi 600 koronát kereshet az eddigi 400 korona helyett. Mint arról már a múltkor beszámoltunk, az új kormányrendelet lényegesen kiterjesztette azon kedvezményezett munkaágak számát, amelyekben az öregségi nyugdíjat élvező, állandó jellegű munkaviszonyban dolgozó nyugdíjasoknak az említett korhatárokra való tekintet nélkül havi 1000 koronáig folyósítják nyugdíját, tekintet nélkül az elért fizetés összegére. Főként a lakosság jobb ellátását biztosító munkahelyeken végzett fizikai munkáról van szó. Adminisztratív munka csak a mezőgazdasági termelésben (állami-, tangazdaság, efszj jár hasonló kedvezménnyel. Az új kormányrendelet is szabályozza az ún. feles öregségi nyugdíjakat. Azon öregségi nyugdíjat élvező, állandó munkaviszonyban továbbdolgozó nyugdíjasoknak, akiknek keresete a nyugdíjazás után, főként a munkaidő csökkentése következtében, vagy a munkahely változtatása következtében legalább egyharmadával csökken, nyugdíjukat fele összegben folyósítják tovább, ha a nyugdíjas számára a fentebb említett megoldások valamelyike nem lenne kedvezőbb. Az új kormányrendelet az efsz-tagok részére (ilyennek számít a szövetkezetben tagsági viszony nélkül állandóan dolgozó egyén is), akik öregségi nyugdíjuk keletkezése után is továbbdolgoznak a szövetkezetben, szintén 1000 koronáin biztosítja a nyugdíj folyósítását az elért jutalmazásra val^ tekintet nélkül. Rövid ideig tartó munkaviszonyok Az említett ismertetésünkkel egybehangzóan az öregségi, özvegyi és árvajáradékosok járadékuk csökkentése nélkül, ha kampány-, idény, csúcsidőbeni vagy egyéb fizikai kise£ atomunkét vállalnak, évi 180 munkanapot, más adminisztratív munkakörben évi 120 munkanapot dolgozhatnak. Ez a brigádmunka úgy is elosztható, hogy évi 1200 ill. 800 munkaórának feleljen meg. Ilyen brigádmunkát azonban az említett előnyökkel esak akkor vállalhat a járadékos, ha • tartós munkaviszony megszűnte után legalább 14 nap telt el. Az 1969. január 1. után brigádmunkaviszonyban ledolgozott munkanapokat, valamint az ilyen munkaviszony alatti betegállományos időt be kell számítani. A rendelet hangsúlyozza, hogy a felsorolt esetekben a továbbdolgozó nyugdíjas azt a megoldást is választhatja, hogy foglalkozása idejére lemond nyugdíja folyósításáról, hogy ezáltal biztosítsa magának nyugdíja százalékos emelkedését. (Minden ledolgozott három hónap után a nyugdíj a nyugdíjigény keletkezésekori átlagkereset 1 százalékával emelkedik). A rendelet utal arra, hogy azok járadékát, akik munkatevékenységről, ill. munka elvégzésről szóló megállapodás, vagy pedig a nemzeti bizottság engedélye alapján (a Tt. 1968/20 sz. rendelete szerint) dolgoznak, az ilyen munkatevékenységgel kapcsolatban sem megvonni, sem csökkenteni nem szabad. Dr. FÖLDES JÓZSEF 1989 VIH 7. Szeretem a detektívregényeket és különösen ilyenkor, nyári kánikula idején előszeretettel kutatok a könyvespolcokon egy-egý jó krimi után. Az izgalmas, hátborzongató jelenetek azonban, amint azt a napokban tapasztaltam, csak a könyvek lapjain érdekesek. A valóságban megdöbbentenek és szánalommal tölt el az, ami egy krimiben vérszegény kis történetnek tűnne. A dolog úgy történt, hogy a múlt héten felhívott egy magányosan élő idős ismerősöm és megkért keressem fel, ha lesz egy kis időm. Arra gondoltam, bizonyára valamilyen ügyesbajos dolgát kell elintéznem, így hát igyekeztem kérésének mielőbb eleget tenni. Csengetésemre nem nyitott azonnal ajtót, mondhatnám úgy is, alaposan megvárakoztatott ahhoz képest, hogy jövetelemet telefonon bejelentettem. Már arra gondolám, hogy talán közben elment hazulról, amikor a kémlelőablakon egy kis rést nyitott, és csak miután megismert, nyitotta ki az ajtót. — Ne csodálkozzék, kedvesem. az óvatosságomon, de én ezentúl senkinek sem nyitok ajtót, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy ki keres. Ez alapjában . véve nagyon helyes — gondoltam magamban —, csak az én esetemben kissé szokatlan volt. S ezzel már napirendre is tértem volna az eset fölött, de a néni úgy találta, bővebb magyarázattal tartozik. — Délelőtti bevásárlásra indultam — folytatta a néni -r-, amikor a Manderla előtt megszólított egy jól öltözött, napszemüveges férfi. Első pillanatban azt hittem, összetéveszdött a nyugdíjam iránt és megkérdezte, hogy elintézték-e .már az esedékes nyugdíjemelést. Hozzátette, hogy ő tagja annak a bizottságnak, amelyik jóváhagyja a nyugdíjrendezéseket, és ha ügyemet még nem intézték el, úgy ő hajlandó ennek utána nézni, de ehhez bizonyos okmányokra len-II A „segítőkész doktor úr telt valakivel, de az illető a legtermészetesebb hangnemben folytatta a beszélgetést. Hogylétem felől érdeklődött, és amikor észrevette, hogy furcsának találom viselkedését, mosolyogva megjegyezte: Ugye, nem ismert meg? Bevallottam, hogy valóban nem ismertem meg, sőt, még most sem tudom, hogy kivel beszélek. Erre bemutatkozás helyett emlékeztetett, hogy a kórházban egy rövid ideig kezelt, és nagyon jó memóriája van, általában minden páciensére emlékszik. A napszemüveg ugyan eltakarta arcának egy részét, de alakjáról ítélve kezdtem visszaemlékezni, hogy négy évvel ezélőtt, amikor két hónapot kórházban töltöttem, valóban kezelt egy fiatal, barna orvos, de a vonásaira már nem emlékeztem pontosan. Az illető nagyon előzékenyen érdeklőne szüksége. Mi tagadás, meghatott a kedvessége. Sajnálkozva mondtam, hogy nincsenek nálam az okmányaim, mire ő felajánlotta, hogy ha közel lakom, eljön hozzám, és kiírja a szükséges adatokat. Bevallottam neki, hogy itt lakom a közelben, és már indultunk is a a lakásom felé. Útközben rendkívül előzékenyen viselkedett. Amikor hazaértünk, Deve-zettem ebbe a szobába, én meg átmentem a hálóba az iratokért. Hogy ne várakoztassam sokáig „jótevőmet", nem keresgéltem az okmányok között, hanem az egész dobozt átvittem a másik szobába, s gondoltam, hogv majd együtt kikeressük a szükséges iratokat. Meglepetésemre a „doktor úr" csak az egyik utalványszelvény számát jegyezte fel, és megnyugtatott, hogy másra nincs már szüksége, de egyben a lelkemre kötötte, hogy közbenjárásáról senkinek se s'zóljak, mert ebből hivatali kellemetlensége származhat. Ezek után azonban .jótevőm" viselkedése hirtelen, megváltozott. Egy karórát kért kölcsön, mert az övé állítólag javítóban van és neki, mint orvosnak nagyon kellemetlen ez az „óranélküliség". Mikor megdöbbenve azt válaszoltam .neki, hogy csupán egy ébresztőóra van a háznál, ingerülten félretolt, végigment a lakáson, tíiinden fiókot kihúzott a dobozok tartalmát feltúrta, a szekrényeket kinyitotta és egyre durvábban viselkedett. Pénzt és ékszert követelt, egyre fenyegetőbb hangon. — Délelőtt Hz óra volt. A házban rajtam kívül csak a földszinti lakásban lehetett valaki, de ebben a régi épületben aligha hallotta volna meg, ha segítségért kiáltok. -— Igyekeztem leplezni félelmemet, miközben gondolataim lázasan száguldoztak: mivel tudnám „jótevőmet" kielégíteni? Se pénzem, se ékszerem nincsen, mit adjak neki, hogy megmenküljek? Már a torkomon éreztem lázasan kutató ujjait, amikor meglepetésemre magyarul szólalt meg: „Na, anyus, ne komádiázzunk! Ide a gubával és nem lesz semmi baj!" — A „doktor úr" eddig szlovákul beszélt, de most már végleg kiesett a szerepéből, az 6 idegei is felmondták a szolgalatot. Végső kétségbeesésemben eszembe jutott, hogy a fehérneműs szekrényben van a férjem aranyórája. Ez az utolsó emlékem szegény uramtól, de ez talán megmenti az életemet. „Ezzel kezdhettük volna, anyus! — mondta —, miközben hirtelen mozdulattal zsebre vágta az órát és megindult az ajtó felé. — Búcsúzásul megveregette a vállamat és megnyugtatott, hogy a nyugdíjemelésnek utánanéz, de erre még egyelőre ne számítsak. Ismét visszazökkent a jótevő szerepébe, s amikor kilépett az ajtón, senki sem kételkedett volna benne, •hogy valóban egy kórházi orvos látogatta meg a kedves betegét. — Ma délelőtt ismét a Manderla előtt jártain. Egy barna, napszemüges férfi állt az árkád alatt, feltűnően hasonlított „jótevőmre". Amikor tüzetesebben szemügyre vettem, hirtelen hátat fordított és bement a sarki büfébe. Én úgy éreztem, hogy ez az Agatha Čhristie számára kissé vérszegény történet a valóságban hátborzongató. Különösen, ha a történet főszerepője egyedülálló, 70 éves asszony. LORINCZ KATALIN