Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-06 / 183. szám, szerda

Szenei víkend i. Pozsonytól a személyvonat 40 —45 perc alatt teszi meg Szencig a huszonhat kilométernyi utat. Ugyanez a távolság gépkocsival vagy busszal csak fele annyi időbe, 20—25 pércbe telik.' Az út anyagi oldalát tekintve azonban homlokegyenesen fordított az arány! Míg a személyvonaton egy-egy „fölnőtt jegy" ára három korona hatvan fillér, a buszon éppen kétszer ennyi: hét korona húsz fillér. Ritkapontos, érdekes kölcsönösség! Szabad hát a választás: olcsó pénzért lassú döcögés a személyen; vagy gyors országúti utazás — dupla áron ... ? Egyedül nem is sokat töpreng az ember, s jobbára az utóbbit választja, de egy négy-öttagú család, bizony inkább a Nagyállomásról indul el Szencre víkendezni... A szenei Napfény-tavakat nagyon szeretik a pozsonyiak^. Közel van a fővároshoz és „vérbeli" nyaralóhely. A fürdőruha errefelé íratlanul megengedett, utcai öltözék is. Szinte korlátlanul lehet itt napozni, csónakázni, vitorlázni, vlzibiclkliznl, akinek van hožzá kellő bátorsága, annak vízisízni, no meg =-úsznl. 2. Szombaton kilenc és tlz 'óra feözött gyors ütemben népesed-' nl kezd a vízpart. Két-lUtrani\ hap megszakítással csaknem egy* hónapia tombol már harminc fok fölötti átlaghőmérséklettel a nyár. Szó szerint tombol, nem csak úgy egyszerűen: süt a hap!... Ismét kánikula ígérkezik. Az égbolt: hatalmas, felhőtlen kék tenger, melyben a nap sárgásvörösen izzik. Aki teheti, víz mellé menekül ilyenkor ... A tulajdonosok jöttével sorra kinyílnak a part mentén szorongó tarka nyaralók ablakai. A bejárat melletti kisebb campingben is vége szakad a reggeli nosztalgiának. A két napra érkezett víkendezők között gyorsan gazdára találnak az utolsó szabad ágyak is. A közeli vasútállomásra újabb vonat futhatott be, mert a fürdő bejárati pénztára előtt sor kígyózik. Nem túlságosan hoszszú, a jegyhez jutási idő nem több öt percnél. Ez pedig tűrhető, különösen ha arra gondol az ember, hogy a pozsonyi Téglamezőn — csúcsforgalom ideién — néha háromnegyed órát is kell várakozni a bebocsátásra! ... Bs a medencében bármikor, oldalról is, a békésen úszkáló vendégek nyakába, fejére ugranak a fegyelmezetlen, többnyire suhanckorú fürdőzők. Itt ilyesmi nincs, hiszen akár kilométereket lehet zavartalanul úszni. Tizenegy óra. A napsugarak egyre merőlegesebben törnek meg az apró hullámhegyeken a füves part felé rohanó vízben. Ahol homok van, ott égetni kezdi a meztelen talpat a talaj. 3. A part mellett egy húsz főnyi 'csoportra bukkanok. Komáromi fiúk, akik itt töltik szabadságukat. Azaz pontosabban: itt töltik a nappalt, az éjszakát pedig a pozsonyi országutat sze•NEM IS HIDEG . (ČSTK felv.j; gélyező erdős ligetben fölvert sátraikban. A „galeri" teljes létszáma huszonöt fő, de fürdeni csnk húszan járnak. Öten mindig szolgálatot teljesítenek. Ketten a tábori konyhát látják el: főznek, mosogatnak; ketten autóstoppal bevásárolni járnak a szinte egyforma távolságra fekvő Szencre vagy Pozsonyba; a fennmaradó ötödik pedig őrséget áll. A „főnök" a csokoládészínűre barnult KOVÁCS LAjOS, aki egyben a táborozás gondolatának atyja is. — Gondolom, mindannyiunknak ideális pihenés az itt töltött nyolc nap — mondja. — Ezenkívül talán még jobban öszsze is szokunk ... — Összeszoknak? — Igen! Az itt táborozó csoport magvát tíz ember jelenti. Rendszeresen összejárunk, zenét hallgatunk, beszélgetünk vagy vitatkozunk. A keretet j így mondja: keretet) most további tltenöt taggal bővítettük, így vidámabb a társaság, jobban fobban megoszlik a munka. Komoly, teljes létszámú csapatokkal lehet ,J.etudni" így a napi focimeccset is. A tét: a győztesek fejenként egy-egy korsó sört kapnak. í Ki fedezi az ittlét költségeit? — Természetesen közösen. Mindenkitől száz koronát kapott a „bankár". Ez összesen két és fél ezer korona. Ezzel pedig már lehet kezdeni valamit. Vastartaléknak ötven-ötven koronát hoztunk. Ki mennyit és mire költ ezen túlmenően, magánügy. — jó időt fogtak ki... Nem is kívánunk semmi mást! Így legalább nincs baj a napi programmal: napozás, fürdés, este pedig tábortűz, gitár vagy telepes magnó. Es néha vita, de csak amolyan baráti... — Jövőre is itt nyaral majd a „galeri"? — A Balatonhoz szeretnénk menni — éppen így ... Persze, sok minden közbejöhet még, hiszen ilyen korban nem ritkaság például a — szerelem ... Utólagos kellemetlenségek vagy félreértések elkerülése végett azonban úgy szól a becsszóval pecsételt egyezség, hogy táborunkba a fehérnép /így mondja ezt is: fehérnép!) be nem léphet. Még „tévedésből" sem. Arra van ott az őrség. Az otthoni összejöveteleken viszont a zenehallgatás vagy beszélgetés közben szívesen látunk körünkben lányokat is. Mire vagyok büszke? Arra, hogy senki sem szegte meg eddig adott szavát ... t 4. A hőség délután sem enyhül. Táblák, láncok, bólyák jelzik a vízben és a parton a különböző rendeleteket: a sekély víz határát, a labdajátékoknak kijelölt helyet, a csónak- és vízibiciklikölcsönző helyét s a legkülönbözőbb egyéb rendszabályokat. Szikrázik a víz. Csobbanások. A kecsesen sikló csónakokban meg-megnyikordulnak az evezők, szökőkutak zúdulnak a könnyű bárkák végében ülőkre. Félórai evezés után kifárad az ember, ilyenkor be kell húzni a lapátokat, átlóba rakni őket és pihenés közben hagyni: történjék bárhol bármi, úgy ahogy akar ... A parton számtalan tollaslabda pattog. Egy helyen egy fiú meg egy lány napozik — reggel Óta mozdulatlanul. Fél tíz körül lefeküdtek közvetlenül a víz mellé, ahol a legerősebb a sugárzás. Nem mozdultak azóta szinte egyet sem. Ki tudja, nem lett-e a napozás eredménye egy alapos napszúrás? ... 5. Tizenhét óra után kezd elnéptelenedni a szenei Napfény-tavak partja. Aki egy napra jött, lassan hazajelé igyekszik. Csak a törzsvendégek maradnak még, s azok, akik a nyaralókban vagy a campingben töltik az éjszakát. Gyenge szél kereked,**"- Vízés hínárszagot kerget. Egyre ferdébben süt a nap. Az égbolt továbbra is felhőtlen, másnap is szép idő, s ugyanez a kép le»z... MIKLÓSI PÉTER Lengyelországi élmények I. Tagja voltam annak a 15 tagú csehszlovák újságíró küldöttségnek, amely a lengyel nép nemzeti ünnepe alkalmából hét napot töltött Lengyelországban.Többnyire Varsóban tartózkodtunk, de jártunk néhány vajdasági székhelyen, vidéki városban és ipari központban. Ezúttal néhány élményemről szeretnék beszámolni. VARSÓ SZEBB, MINT VALAHA Központi helyen, a Grand Szállóban laktunk. Szabad időn ket városnézéssel töltöttük. Személyesen győződtünk meg arról, hogy mennyit fejlődött Varsó az elmúlt 25 év alatt. A város lakói 1945-ben tulajdonképpen a semmiből indultak el. A hitleristák egész utcasorokat, sőt egész városnegyedeket földig leromboltak. Akkor úgy tűnt, hogy e várost lehetetlen újjáépíteni. Felmerült az a gondolat is, hogy helyezzék a fővárost az ősi Krakkóba, Lengyelország hajdani fővárosába. A jubileum előestéjén a megszépült és megfiatalodott Varsóban lépten-nyomon arról győződtünk meg, hogy azoknak volt igazuk, akik a város újjáépítése mellett döntöttek. Varsó ma szebb, mint a múltban bármikor. Az a város, amelyet a nácik tervszerű kegyetlenséggel és azzal a szándékkal, hogy végleg kitöröljék az élő városok sorából, mára, huszonöt év alatt, közel másfél milliós, élettől lüktető, korszerű metropolissá alakult. Itt összpontosul az ország politikai és gazdasági élete, itt vannak az irányító központok, itt futnak össze a Lengyelországot a nagyvilággal összekötő szálak. A hatalmas méreteket öltő barbár pusztításra már csak a fényképfelvételek, a tömegsírok helyén elhelyezett emléktáblák, és a figyelmeztetőül meghagyott épületmaradványok emlékeztetnek. Varsó ma olyan, mint a többi világváros. A helyreállított Öváros jellegzetes épületei éppen olyan megragadóak, mint a modern lakónegyedek merészen felszökő gyönyörű palotái. Építési terve már szintén nem a múlthoz, hanem csak a jövőhöz kapcsolódik. A 10—12 emeletes, sőt ennél is magasabb modern épületek árnyékában még néhol meghúzódik egy-egy öreg ház, ám rövidesen ezek is átadják helyüket az újnak. Városnézés közben gyakran arra gondoltam, hogy a lengyelek tulajdonképpen nem a régi Varsót építették újjá, hanem a lerombolt város helyén új Varsót építettek. LUBLIN ÉS A JÚLIUSI KIÁLTVÁNY Lengyelország történetében július 22. azért sorsforduló és azért jelent nemzeti ünnepet, mert 1944-ben a szovjet hadsereg csapatai és a vele együtt harcoló első lengyel hadsereg egységei ezen a napon keltek át a Búgon, kezdték meg Lengyelország felszabadítását, és a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság ezen a napon adta ki Júliusi Kiáltványát, a népi Lengyelország megalakulását bejelentő dokumentumot. E' felhívás arra szólította fel Lengyelország dolgozó tömegeit, hogy vegyék kezükbe a hatalmat: oszszák fel a földbirtokokat, államosítsák a gyárakat és a bányákat, teremtsenek népi uralmat. A kiáltvány bejelentette az oktatás és a műveltség általánossá tételét, meghirdette a szociális igazság Lengyelországát, az elmaradt és elpusztult ország számára megmutatta az újjáépítés és a sokoldalú, gyors gazdasági és kulturális fejlődés útját. Lublint, az ország keleti vajdasági székhelyét azzal a tudattal kerestük fel, hogy annak idején itt jelent meg a Júliusi Kiáltvány, amelyet sokan lublini kiáltványként tartanak számon. Érdekelt, vajon e szöveg eredeti példányát, amelyet annak idején röplap formájában jelentettek meg, őrzik-e még valahol? Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a kiáltvány néhány lengyel polgárnak ínegvai) a személyes tulajdonában, mint értékes, féltve őrzött kincs. A helyi múzeumban szintén őriznek belőle néhányat. Ott minaenki megtekintheti. A vajdaság kincseinek őrzőhelyén megilletődve álltunk meg e fontos dokumentum megmaradt példányai előtt. Megragadta a figyelmünket, hogy a kiáltványt a megszálló néniét hatóságok megtorló intézkedéseit nyilvánosságra hozó hirdetmények hátára nyomták. A papírlapok egyik oldala a hitleri deportálás, ä kivégzés, a szenvedés és a pusztulás eseményéről, a másik oldala az új Lengyelország megszületéséről, a felemelkedés érdekében elvégzésre váró munkáról és az ú{ életbe vetett hitről tájékoztat. Ma már senki sem tudta megmondani, hogy e kontraszt tudatos politikai megfontolásból vagy csupán a papírhiány miatt, kényszerhelyzetből, véletlenül jött-e létre. Ám bárhogy is történt, a Júliusi Kiáltványnak nemcsak a tartalma, nemcsak a szövege, hanem az a forma is, ahogy megjelent, a ma emberének is sokat mond. A lubllniak a rendkívül értékes, dokumentumra éppen olyan büszkék, mint arra a. tényre, hogy Lengyelország minden 10U teherautójából 30, minden 100 motorkerékpárjából pedig 75 a lublini vajdaságban készült. A lublini vajdaság továbbra is erősen mezőgazdasági jellegű. Erről a vidékről kerül ki az ország egész cukortermelésének majdnem egyötöde, a dohánv egyharmada, a világhíres lengyel len fele, a komló pedig majdnem teljes egészében. A rohamos ipari fejlődés azonban a lublini vajdaság arculatát is megváltoztatta. A 25 évvel ezelőtt nagyon elmaradt és túlnyomóan mezőgazdasági jellegű országban a megtermelt érték felét ma már az ipar adja. Lublin egyetlen külvárosában, a 20 ezer lakosú Swldnikben példán! több ipari munkás dolgozik, mint a felszabadulás előtt az egész vajdaságban. A lubliniak úgy érzik, hogy az, amit 25 éve a városukban kaidott kiáltvány megszövegezett, náluk is és az országban másutt is megvalósult. BALÁZS BELA Varsó 1945-ben... A képen: a első seregszemléje a fővárosban lengyel hadsereg egységeinek január 19-én. - >» -o .J***? Z i C v3< ; is mmB • * ? >. W0 m JI^SivJSSS rSSk K ) 1 t f*» * ...és Varsó 1969-t A gépek út ja Brnoba vezet Néhány hét múlva, pontosabban 1969. szeptember 7-én Brnóban megkezdődik a 11. nemzetközi gépipari vásár, amely a jelek szerint minden eddiginél gazdagabb lesz. Amikor tíz évvel ezelőtt, 1959ben, először rendeztek gépipari vásárt Brnóban, még csak kevesen sejtették, hogy a város neve egy évtized alatt világviszonylatban is fogalommá válik, és „vásárán" a legrangosabb cégek is kötelezőnek és főképp előnyösnek tartják a részvételt. Az érdeklődés növekedése számokkal bizonyítható: 1959-ben 432, 1963-ban 618 és 1968-ban már 1533,cég mutatta be gyártmányait. Az idei vásárra már eddig 1470 kiállító jelentette be részvételét. A brnói vásárt a szocialista és a kapitalista államok kiállítói több szempontból Is előnyösnek tartják. Elsősorban azért, mert valóban kiváló üzletkötési lehetőségeket biztosít, hiszen maga a vendéglátó Csehszlovákia is több milliárd korona értékű árut rendel meg, továbbá az sem lebecsülendő szempont, hogy a vásár igazgatósága sokoldalú szolgáltatással, minden apró részletre kiterjedő gondossággal biztosítja a tanácskozások és a szerződéskötések zavartalanságát. Ebben az évben a hazai kiállítók is sokkal körültekintőbben választják ki a csehszlovák ipart reprezentáló gyártmányokat, hiszen a külföld már most érdeklődik, hogy milyen minőségi többletet jelent számára „a minőség éve". Szeptemberben rendezik meg hazánkban az Európai Minőségellenőrző Szervezet 13. kongresszusát és ennek eredményeit még a vásár befejezése előtt ismertetik. Mint minden évben, az idén is harminc aranyérem kerül kiosztásra és egý ilyen aranyérem ma már valóban minőségi fémjelzés, amely világviszonylatban is a gyártmány kiválóságát bizonyítja. .-. •> •-< r. GV.