Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-05 / 182. szám, kedd

Mit bizonyít Josef Pavel volt belügyminiszter két titkos jelentése 1968 januárja után Csehszlo­vákia Belügyminisztériuma és a közbiztonsági testület sok dü­hödt táulidás céltáblája lett; realizálódott a szocialistaelíe^ nes érőknek államunk hatalmi szervei meggyengítésére és meg­semmisítésére irányuló straté­giai terve. Ezek a támadások egyidejűleg a Belügyminiszté­rium és a közbiztonsági testü­let diszkreditálására, valamint arra voltak hivatottak, hogy a közvéler**5yben eleve bizalmat­lanságot keltsenek minden olyan kísérletükkel szemben, amelyek párt- és állami veze­tőink tájékoztatására irányultak a külföldi hírszerző ügynöksé­gek és hazai segítőik lázas te­vékenységének reális veszélyé­ről. A Belügyminisztérium és a közbiztonsági szervek azonban ebben a helyzetben is teljesítet­ték kötelességüket. Rendelke­zésre áll a Belügyminisztérium két terjedelmes jelentése, ame­lyekben számos bizonyítható tény alapján mutatnak rá arra, hogy köztársaságunk mennyire a nyugati hírszerző ügynöksé­gek tűzfészkévé vált, és hogy ezek tevékenysége milyen mér­tékben függ össze a hazai szo­cialistaellenes erők ténykedésé­vel. Ezeket a jelentéseket ak­kor dolgozták ki, amikor Josef Pavel lett a belügyminiszter; az új miniszter jóvá is hagyta őket. Mindeddig képtelenek va­gyunk válaszolni arra a kérdés­re, hogy miért nem vonták le ezekből a jelentésekből a szük­séges, nagyon sürgős következ­tetéseket. Meg kell felelni majd arra a kérdésre is, hogy a Belügymi­nisztérium volt vezetősége, élén Josef Pavellal — bár ismerte a helyzetet — miért nem szállt maga szembe következetesen a szocialista- és államellenes ele­mekkel, miért hagyta, hogy sza­badon ténykedjen a külső ellen­ség és számos hazai segítője. Nyugati remények A „Tájékoztatás a jelenlegi állambiztonsági helyzetről Cseh­szlovákiában" című, 1968 má­jusában kelt bevezető rész ar­ról szól, hogy milyen terveket és szándékokat váltott ki a ja­nuár utáni csehszlovákiai fej­lődés a nyugati kormány- és politikai körökben. Mindenek­előtt úgy értelmezték, mint „a legszámottevőbb bizonyítékok egyikét arra,, hogy befellegzett a szocialista világ ún. egyönte­tűségének", és ez „közvetlenül érinti a hatalmi egyensúlyt Eu­rópában". Az amerikai uralkodó körök a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban abban az időben bizonyos tartózkodó álláspontra helyezkedtek, ami abból eredt, hogy az ő politikájuk számára a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolat a mérvadó, és az Egye­sült Államoknak nem volt ér­deke e viszony további kompli­kálása. Tartózkodó magatartá­sukat azonban egyidejűleg az a remény is motiválta, hogy „a további csehszlovákiai fejlődés az alkalmatlan külföldi beavat­kozás nélkül is gyengítheti Csehszlovákia szocialista jelle­gét anélkül, hogy a Szovjetunió­nak ezzel kapcsolatban valami­lyen ürügye lenne az esetleges közbelépésre". Nagyon érdekes visszhangja volt az ún. csehszlovák esemé­nyeknek az NSZK-ban. Tavasz­szal még az itteni politikai kö­rökben is bizonyos tartózkodó magatartás nyilvánul meg. „Ezt kezdetben az a szándék moti­válta, hogy elkerüljék az ő ér­dekeiknek nem megfelelő be­avatkozást. Jelenleg azonban az a nézet motiválja, miszerint a csehszlovákiai fejlődés lehetővé teszi majd az NSZK számára a .Csehszlovákiához fűződő kap­csolatainak normalizálását anél­kül, hogy politikai engedmé­nyeket kellene tennie", Egészében véve az Imperia­lista kormánykörök a január utáni fejlődésben taktikájuk he­lyességéinek bizonyítékát látták, azt, hogy meghozta számukra a várt gyümölcsöt. i Sokarcú emberek Az a bizonyos tartózkodás azonban, amelyről a jele«tés­ben szó van, természetesen egyáltalán nem jelentette azt, hogy a tőkésállamok nem hasz­nálták ki saját céljaikra azo­kat a lehetőségeket, amelyeket á csehszlovákiai január utáni fejlődés kínált számukra. Hír­szerző ügynökségeik tevékeny­ségének felélénkülése és bővü­lése nyilvánvaló volt. Fokozó­dott a nyomás a külföldön dol­gozó csehszlovák állampolgá­rokra, és ugyanez történt az or­szágon belül is. A CSKP KB januári plénuma után a nyuga­ti, főként az amerikai hírszer­ző ügynökségek a pártalapszer­vezetek évzáró taggyűléseiről, valamint a járási és kerületi konferenciákról szóló tájékoz­tatások iránt érdeklődnek, mi­közben fő figyelmüket az új pártszervek összetételére és tagjaik politikai profiljára össz­pontosítják. Az általános belpo­litikai kérdések mellett termé­szetesen melegen érdeklődnek az ország védelmi helyzete és a titkos adatok iránt. Akciókat szerveznek a szocialista orszá­gok szövetségének a megbontá­sára. Tevékenységükre jól felké­szültek. A Belügyminisztérium jelentése áriról tanúskodik, hogy az ellenséges hírszerző ügynökségek Európába, minde­nekelőtt az NSZK-ba és Auszt­riába összpontosítják fő Cseh­szlovákia-ellenes erőiket. Meg­bízható adatok szerint az ame­rikai katonai hírszerző szolgá­lat például Nyugat-Németor­szágban 1000 embert alkalmaz. A nyugati hírügynökségek poli­tikai céljaival összefüggésben 1968 januárja után soha nem tapasztalt számban özönlöttek Csehszlovákiába a külföldi tu­risták. Biztonsági szerveink szá­mára nem volt titok, hogy tu­ristaként olyan rétegek képvi­selői is nagy számban érkeznek hozzánk, amelyekből a nyugati hírszerző ügynökségek legin­kább válogatják ki a munkatár­saikat. 1968 januárjától máju­sig a nyugati országokból 735 újságíró, 402 nem akkreditált diplomata, 104 rendőrségi sze­mély, 107 egyházi személy és 68 katona érkezett Csehszlová­kiába. A biztonsági szervek 509 esetben szereztek bizonyítékot az ilyen „turisták" köztársasá­gunk elleni tevékenységéről. A Belügyminisztérium jelen­tése rávilágít az amerikai CIA tevékenységének egy érdekes vonására. A CIA számára már nem az az elsőrendű fontossá­gú, amit Csehszlovákiában meg­tud, és amilyen híreket innét kivisz, hanem az, amit Cseh­szlovákiába behoz, azok a hí­rek, amelyeket beszivárogtat, s amelyek ártalmasak a „kom­munista rezsimnek". Az ameri­kai specialisták a belpolitikai éleit olyan szakaszaira összpon­tosítják figyelmüket, amelyek­re a hamis hírek különösen hatnak. Például a nemzetiségi viszonyra: Szlovákiában a kü­lönféle beszélgetések keretében szerintük rá kell mutatni arra, hogy Prága továbbra is Szlová­kia elnemzetietlenítésén dolgo­zik, s hogy Szlovákiára de facto úgy tekint, mint protektorátus­ra; a cseh országrészekben pe­dig azt kell bizonyítgatni, hogy az új irányzat nemcsak megtű­ri a szlovákok szeparatista tö­rekvéseit, hanem még támogat­ja is őket. Lelkek vására A nyugati hírszerző ügynök­ségek nagy igyekezettel pró­bálták megnyerni a csehszlovák állampolgárokat az együttmű­ködésre. A jelentés számos pél­dát tartalmaz erre vonatkozó­lag. Jablonec n. N. környékén a nyugatnémet turisták felhív­ták a német nemzetiségi cseh­szlovák állampolgárokat, hogy alapítsanak politikai szerveze­teket az SPD mintájára. A nyugati, mindenekelőtt az amerikai ügynökségek fő fi­gyelme azonban a csehszlovák újságírókra összpontosult. Egy diplomata közlése szerint Wa­shingtonban utasítást adtak ki, mely szerint a csehszlovák új­ságírókat kell megnyerni az Egyesült Államok érdekeinek érvényre juttatására Csehszlo­vákiában, továbbá arra, hogy tájékoztatásokat közöljenek a köztársaságban uralkodó hely­zetről. Ebben az értelemben kellett tevékenységet kifejteni­ük a kapitalista újságok tudó­sítóinak. A Belügyminisztérium jelentése ugyancsak konkrétan közli, hogy „a nyugati tudósí­tók széles körű kapcsolatokat tartanak fenn Prágában a cseh­szlovák állampolgárokkal, a ČSTK, a rádió, a televízió, a kul­túra, a Külügyminisztérium stb. dolgozóival, valamint a külkép­viseleti testületek dolgozóival és egymással..." Nem csoda tehát, ha a nyugati újságírók azonnal hozzájutottak még a legfontosabb információkhoz is. Az újságírók mellett azokat az embereket is igyekezték be­szervezni, akik a múltban anti­szocialista beállítottságúak vol­tak, vagy akik január után Ilyen célokat követtek. „1968 márciusában például Václav Cerný professzor Fran­ciaországba utazott, ahol töb­bek között Pavel Tlgriddel is találkozott. Visszatérése után útjának visszatükröződése a legkülönfélébb olyan nézetek, főként Ivan Svitákkal történt megformálásában nyilvánult meg, amelyeknek szocialistael­lenes jellege van. Ezenkívül Čer­nf professzor körül sok sze­mély csoportosult, akik a szo­cializmus és főként a CSKP el­len hatnak." A Belügyminisztérium 1968 májusában készített jelentésé­nek további része a kivizsgált tények alapján rámutat, hogy a köztársaság külföldi ellensé­geinek tervei néhány száz cseh­szlovák állampolgár igen aktív támogatásával realizálódtak. Fő­ként azokról az emberekről volt szó, akik hatalmukba kerítették a KAN-t és a K—231-et, és akik a szociáldemokrata párt, vala­mint további politikai pártok felújítására törekedtek. Erről a ténykedésről bőveb­ben a Belügyminisztérium má­sik, 1968 júliusában készített jelenése ad számot, amelyet ugyancsak Josef Pavel minisz­ter hagyott jóvá. Ebben a jú­liusi jelentésben többek közt az áll, hogy a felfedett tények alapján egyes Csehszlovákiába érkező újságírók és tudósok ká­derkémek. Ebből következik, hogy kapcsolataiknak is hír­szerző jellege van. R. Farrel, USA-beli egyetemi tanár, kana­dai állampolgár, különben ame­rikai hírszerző 1968. március 31-től április 14-ig tartózkodott Csehszlovákiában és elutazása előtt egy nappal még találko­zott Ivan Svitákkal, a CSTA Fi­lozófiai Intézete tudományos dolgozójával. Hasonló jellege van Abraham Brumberg, az ame­rikai tájékoztató szolgálat (USIA) alkalmazottja kapcso­latainak is, aki május 30-án ér­kezett Csehszlovákiába. Brum­berg mindjárt június 1-én fel­kereste a Csehszlovák írószö­vetség épületét, és másnap az Alcron-szállóban találkozott Ar­nošt Lustiggal. Június 3-án fel­kereste a Literárni listy szer­kesztőségét, ahonnan A. J. Li­ehmmal az írószövetség épüle­tébe ment, majd később meg­látogatta a CSTA-t. Személyes iratai között egy bizalmas je­lentést találtak Csehszlovákia gazdasági helyzetéről és egy elemzést a csehszlovák hadse­reg és a közbiztonsági testület helyzetéről. Látogatók egy 1968 elejétől igen megszapo­rodott az egyik nagykövetség attaséja látogatóinak száma. A látogatók közt többségben vol­tak olyanok, akik igen aktívan bekapcsolódtak a politikai élet­be. Főként a tömegtájékoztatási eszközök dolgozóiról volt szó. A gyakori látogatók közé tar­tozott főként Tosek, Hochman, Winter, jozíf — a Práce szer­kesztőségéből — Kratochvílová és Ströbinger — a Lidová de­mokracie szerkesztőségéből (ma a nyugatnémet Deutsche Welle rádióállomás vezető dolgozója, az RP megj. J — Mario lik — a televízióból — Krčmár és Bre­tyš — a ČSTK-ból — és mások. Megbízható forrásokból szerzett értesülések szerint olyan kérdé­sekről volt szó, mint pl. a de­mokratizációs folyamat meg­gyorsítása, a szövetségesek be­avatkozásának lehetősége, funk­cionáriusok cseréje, a K-231 helyzete és lehetőségei... Pártok „megújhodása" Ismertté vált, hogy vannak emberek, akik a kommunista­és szocialistaellenes ellenzék létrehozásán munkálkodtak, akik a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata párt felújí­tására törekedtek. Ezt a követ­kező adatok is bizonyítják. Cuhra, a volt illegális keresz­ténydemokrata párt ideológusa, akit kétszer ítéltek el államelle­nes tevékenységért, embereivel akciókat készített elő a Nép­pártba való behatolásra, amely­ben fokozatosan vezető pozí­ciókra kellett volna szert ten­niük. Cuhra feltételezte, hogy ez sikerülni fog a Néppárt 1968 októberére tervezett kongresz­szusáig, és így legálisan részévé válhatnak a Nemzeti Frontnak. A Néppártban szerzett pozíciók révén Cuhra azt akarta elérni, hogy emberei képviselői man­dátumot szerezzenek a nemzeti bizottsági és a nemzetgyűlési választásokon, s így később le­hetővé váljék számukra a rend­szer megdöntése parlamenti úton. Cuhra elítélte Tomášek püspököt is, mert azzal a kije­lentésével, hogy a katolikusok működjenek együtt a kommu­nistákkal a szocializmus építé­sében — ártott a keresztényde­mokrata párt érdekeinek. Hasonló ambícióik voltak az egykori ún. „nemzeti demokra­táknak". Dr. Jan Skramovský, a nemzeti demokrata párt volt titkára, a Mezőgazdasági Mi­nisztérium volt alkalmazottja ugyancsak a párt felújítására törekedett. Társaival többek közt egy ideiglenes programot is kidolgozott, amelyet a hata­lomátvétel után akartak meg­valósítani. Arra számítottak, hogy a rendszer megváltozása és a CSKP megsemmisítése után az agrár párttal az ország leg­nagyobb politikai erejévé vál­nak. A szociáldemokrata párt egy­kori funkcionáriusai már 1967­től a párt felújítására töreked­tek. Gyűléseket, vitaesteket, majd ideiglenes klubokat szer­veztek, amelyeket később politi­kai párttá akartak változtatni. A szociáldemokrata párt prá­gai városi előkészítő bizottsága (megalakulásáról a Svobodné slovo 1968. június 7-én adott hírt] 1968 júniusában tízpontos szervezési utasítást adott ki, amelyben többek közt arra szó­lít fel, hogy tekintettel a gyüle­kezési jogról érvényben levő törvényre, csak megbízható em­bereket hívjanak meg a gyűlé­sekre s azokat titokban szervez­zék. A kommunista párttal 1948­ban történt egyesítést általáno­san nem ismerték el, és arra buzdítottak, hogy ki kell hasz­nálni a CSKP problémáit, és nem kell kivárni a párt felújí­tására vonatkozó beleegyezését. 1968. június 1-én egy smíchovi művelődési otthonban a cseh­és morvaországi kerületek kép­vislőinek jelenlétében ülést tar­tott a szociáldemokrata párt előkészítő központi bizottsága. Mintegy 20—25 személy volt je­len. Megállapították azt is, hogy a volt szociáldemokrata párt tagjai kapcsolatban álltak Bla­žej Vilimmel, a párt volt főtit­kárával, aki az angol hírszerző ügynökség ügynöke és London­ban él. Vilim levelet küldött a Literárni listy szerkesztőségé­nek, amelyben többek közt ki­jelentette, hogy a szociáldemok­rata párt sosem nyugodott bele az egyesítésbe. Ugyancsak megállapították, hogy a nemzeti szocialista párt volt vezető tényezői vissza akarják szerezni tagságukat a megújhodott szocialista pártban, majd a vezető pozíciók meg­szerzése után a pártot az 1948 februárja előtti szellemben akarják befolyásolni. Erről ta­núskodik többek közt a Cseh­szlovák Szocialista Párt 1968. május 17-i alakuló gyűléséről kiadott jelentés. A gyűlésen több mint 200 ember vett részt. Hasonló aktivitást fejtett ki a Néppárt is. 1968. május 29-én a brnói Slavomfr Koukala laká­sán gyűlést tartottak a Néppárt február előtti vezetői. Arról tár­gyaltak, hogy miképpen tudnák vezető funkciókba Juttatni a február előtti Néppárt vezetőit és parlamenti képviselőit. Hova jutott a K-231 A K-231 tagjai feltételezték, hogy a rehabilitációs törvény jóváhagyása után szervezetüket felszámolják. A K-231 egyes ve­zetői ezért arra biztatták a szer­vezet tagjait, hogy lépjenek ba a szocialista vagy a Néppártba, esetleg az antifasiszták szövet­ségébe, illetve az Emberi Jogok Társaságába, s törekedjenek a CSKP lejáratására, vezető ere­jének és a Szovjetunióhoz fűző­dő kapcsolatainknak a gyengí­tésére. A K-231 egyes tagjai ugyan­akkor kapcsolatban álltak a csehszlovák emigránsokkal és azok utasításainak szellemében dolgoztak. Az államellenes te­vékenységért elítélt František Poula, a K-231 tagja például 1968 májusában Bécsben kap­csolatba lépett PecháCekkel, a volt néppárt emigránsával és a CIA egyik ügynökével. A K-231 számos prágai funkcionáriusa, Karel Nigrirí professzorral az élén, szoros kapcsolatban állt dr. Prokop Drtinával, az egyko­ri igazságügy-miniszterrel. Sta­nislav Jenőik csehszlovák emig­ráns. a CIC volt ügynöke, most amerikai állampolgár, 1968. má­jus 6-án azért jött Csehszlová­kiába, hogy felvegye a kapcso­latot a K-231-gyel. Jelentkezett a klub tagjává, és annak a szán­dékának adott kifejezést, hogy anyagilag — idegen pénznem­ben — fogja támogatni a K-231­et. Jenőik mint a Csehszlovák Nemzeti Tanács szociális szek­ciójának a tagja aktív tevékeny­séget fejt kf Csehszlovákia el= len az Egyesült Államokban. Többek közt tehát ennyi min­dent jelzett már egy évvel ez­előtt a Belügyminisztérium két jelentése. A leglényegesebb ré­szek kivonatát azért tettük köz­zé, hogy legalább utólag tájé­koztassuk olvasóinkat arról, milyen veszély fenyegette köz­társaságunkat. (Átvéve a Rudé právóból — rövidített szöveg!

Next

/
Thumbnails
Contents