Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-05 / 182. szám, kedd

Mit bizonyít Josef Pavel volt belügyminiszter két titkos jelentése 1968 januárja után Csehszlovákia Belügyminisztériuma és a közbiztonsági testület sok dühödt táulidás céltáblája lett; realizálódott a szocialistaelíe^ nes érőknek államunk hatalmi szervei meggyengítésére és megsemmisítésére irányuló stratégiai terve. Ezek a támadások egyidejűleg a Belügyminisztérium és a közbiztonsági testület diszkreditálására, valamint arra voltak hivatottak, hogy a közvéler**5yben eleve bizalmatlanságot keltsenek minden olyan kísérletükkel szemben, amelyek párt- és állami vezetőink tájékoztatására irányultak a külföldi hírszerző ügynökségek és hazai segítőik lázas tevékenységének reális veszélyéről. A Belügyminisztérium és a közbiztonsági szervek azonban ebben a helyzetben is teljesítették kötelességüket. Rendelkezésre áll a Belügyminisztérium két terjedelmes jelentése, amelyekben számos bizonyítható tény alapján mutatnak rá arra, hogy köztársaságunk mennyire a nyugati hírszerző ügynökségek tűzfészkévé vált, és hogy ezek tevékenysége milyen mértékben függ össze a hazai szocialistaellenes erők ténykedésével. Ezeket a jelentéseket akkor dolgozták ki, amikor Josef Pavel lett a belügyminiszter; az új miniszter jóvá is hagyta őket. Mindeddig képtelenek vagyunk válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nem vonták le ezekből a jelentésekből a szükséges, nagyon sürgős következtetéseket. Meg kell felelni majd arra a kérdésre is, hogy a Belügyminisztérium volt vezetősége, élén Josef Pavellal — bár ismerte a helyzetet — miért nem szállt maga szembe következetesen a szocialista- és államellenes elemekkel, miért hagyta, hogy szabadon ténykedjen a külső ellenség és számos hazai segítője. Nyugati remények A „Tájékoztatás a jelenlegi állambiztonsági helyzetről Csehszlovákiában" című, 1968 májusában kelt bevezető rész arról szól, hogy milyen terveket és szándékokat váltott ki a január utáni csehszlovákiai fejlődés a nyugati kormány- és politikai körökben. Mindenekelőtt úgy értelmezték, mint „a legszámottevőbb bizonyítékok egyikét arra,, hogy befellegzett a szocialista világ ún. egyöntetűségének", és ez „közvetlenül érinti a hatalmi egyensúlyt Európában". Az amerikai uralkodó körök a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban abban az időben bizonyos tartózkodó álláspontra helyezkedtek, ami abból eredt, hogy az ő politikájuk számára a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat a mérvadó, és az Egyesült Államoknak nem volt érdeke e viszony további komplikálása. Tartózkodó magatartásukat azonban egyidejűleg az a remény is motiválta, hogy „a további csehszlovákiai fejlődés az alkalmatlan külföldi beavatkozás nélkül is gyengítheti Csehszlovákia szocialista jellegét anélkül, hogy a Szovjetuniónak ezzel kapcsolatban valamilyen ürügye lenne az esetleges közbelépésre". Nagyon érdekes visszhangja volt az ún. csehszlovák eseményeknek az NSZK-ban. Tavaszszal még az itteni politikai körökben is bizonyos tartózkodó magatartás nyilvánul meg. „Ezt kezdetben az a szándék motiválta, hogy elkerüljék az ő érdekeiknek nem megfelelő beavatkozást. Jelenleg azonban az a nézet motiválja, miszerint a csehszlovákiai fejlődés lehetővé teszi majd az NSZK számára a .Csehszlovákiához fűződő kapcsolatainak normalizálását anélkül, hogy politikai engedményeket kellene tennie", Egészében véve az Imperialista kormánykörök a január utáni fejlődésben taktikájuk helyességéinek bizonyítékát látták, azt, hogy meghozta számukra a várt gyümölcsöt. i Sokarcú emberek Az a bizonyos tartózkodás azonban, amelyről a jele«tésben szó van, természetesen egyáltalán nem jelentette azt, hogy a tőkésállamok nem használták ki saját céljaikra azokat a lehetőségeket, amelyeket á csehszlovákiai január utáni fejlődés kínált számukra. Hírszerző ügynökségeik tevékenységének felélénkülése és bővülése nyilvánvaló volt. Fokozódott a nyomás a külföldön dolgozó csehszlovák állampolgárokra, és ugyanez történt az országon belül is. A CSKP KB januári plénuma után a nyugati, főként az amerikai hírszerző ügynökségek a pártalapszervezetek évzáró taggyűléseiről, valamint a járási és kerületi konferenciákról szóló tájékoztatások iránt érdeklődnek, miközben fő figyelmüket az új pártszervek összetételére és tagjaik politikai profiljára összpontosítják. Az általános belpolitikai kérdések mellett természetesen melegen érdeklődnek az ország védelmi helyzete és a titkos adatok iránt. Akciókat szerveznek a szocialista országok szövetségének a megbontására. Tevékenységükre jól felkészültek. A Belügyminisztérium jelentése áriról tanúskodik, hogy az ellenséges hírszerző ügynökségek Európába, mindenekelőtt az NSZK-ba és Ausztriába összpontosítják fő Csehszlovákia-ellenes erőiket. Megbízható adatok szerint az amerikai katonai hírszerző szolgálat például Nyugat-Németországban 1000 embert alkalmaz. A nyugati hírügynökségek politikai céljaival összefüggésben 1968 januárja után soha nem tapasztalt számban özönlöttek Csehszlovákiába a külföldi turisták. Biztonsági szerveink számára nem volt titok, hogy turistaként olyan rétegek képviselői is nagy számban érkeznek hozzánk, amelyekből a nyugati hírszerző ügynökségek leginkább válogatják ki a munkatársaikat. 1968 januárjától májusig a nyugati országokból 735 újságíró, 402 nem akkreditált diplomata, 104 rendőrségi személy, 107 egyházi személy és 68 katona érkezett Csehszlovákiába. A biztonsági szervek 509 esetben szereztek bizonyítékot az ilyen „turisták" köztársaságunk elleni tevékenységéről. A Belügyminisztérium jelentése rávilágít az amerikai CIA tevékenységének egy érdekes vonására. A CIA számára már nem az az elsőrendű fontosságú, amit Csehszlovákiában megtud, és amilyen híreket innét kivisz, hanem az, amit Csehszlovákiába behoz, azok a hírek, amelyeket beszivárogtat, s amelyek ártalmasak a „kommunista rezsimnek". Az amerikai specialisták a belpolitikai éleit olyan szakaszaira összpontosítják figyelmüket, amelyekre a hamis hírek különösen hatnak. Például a nemzetiségi viszonyra: Szlovákiában a különféle beszélgetések keretében szerintük rá kell mutatni arra, hogy Prága továbbra is Szlovákia elnemzetietlenítésén dolgozik, s hogy Szlovákiára de facto úgy tekint, mint protektorátusra; a cseh országrészekben pedig azt kell bizonyítgatni, hogy az új irányzat nemcsak megtűri a szlovákok szeparatista törekvéseit, hanem még támogatja is őket. Lelkek vására A nyugati hírszerző ügynökségek nagy igyekezettel próbálták megnyerni a csehszlovák állampolgárokat az együttműködésre. A jelentés számos példát tartalmaz erre vonatkozólag. Jablonec n. N. környékén a nyugatnémet turisták felhívták a német nemzetiségi csehszlovák állampolgárokat, hogy alapítsanak politikai szervezeteket az SPD mintájára. A nyugati, mindenekelőtt az amerikai ügynökségek fő figyelme azonban a csehszlovák újságírókra összpontosult. Egy diplomata közlése szerint Washingtonban utasítást adtak ki, mely szerint a csehszlovák újságírókat kell megnyerni az Egyesült Államok érdekeinek érvényre juttatására Csehszlovákiában, továbbá arra, hogy tájékoztatásokat közöljenek a köztársaságban uralkodó helyzetről. Ebben az értelemben kellett tevékenységet kifejteniük a kapitalista újságok tudósítóinak. A Belügyminisztérium jelentése ugyancsak konkrétan közli, hogy „a nyugati tudósítók széles körű kapcsolatokat tartanak fenn Prágában a csehszlovák állampolgárokkal, a ČSTK, a rádió, a televízió, a kultúra, a Külügyminisztérium stb. dolgozóival, valamint a külképviseleti testületek dolgozóival és egymással..." Nem csoda tehát, ha a nyugati újságírók azonnal hozzájutottak még a legfontosabb információkhoz is. Az újságírók mellett azokat az embereket is igyekezték beszervezni, akik a múltban antiszocialista beállítottságúak voltak, vagy akik január után Ilyen célokat követtek. „1968 márciusában például Václav Cerný professzor Franciaországba utazott, ahol többek között Pavel Tlgriddel is találkozott. Visszatérése után útjának visszatükröződése a legkülönfélébb olyan nézetek, főként Ivan Svitákkal történt megformálásában nyilvánult meg, amelyeknek szocialistaellenes jellege van. Ezenkívül Černf professzor körül sok személy csoportosult, akik a szocializmus és főként a CSKP ellen hatnak." A Belügyminisztérium 1968 májusában készített jelentésének további része a kivizsgált tények alapján rámutat, hogy a köztársaság külföldi ellenségeinek tervei néhány száz csehszlovák állampolgár igen aktív támogatásával realizálódtak. Főként azokról az emberekről volt szó, akik hatalmukba kerítették a KAN-t és a K—231-et, és akik a szociáldemokrata párt, valamint további politikai pártok felújítására törekedtek. Erről a ténykedésről bővebben a Belügyminisztérium másik, 1968 júliusában készített jelenése ad számot, amelyet ugyancsak Josef Pavel miniszter hagyott jóvá. Ebben a júliusi jelentésben többek közt az áll, hogy a felfedett tények alapján egyes Csehszlovákiába érkező újságírók és tudósok káderkémek. Ebből következik, hogy kapcsolataiknak is hírszerző jellege van. R. Farrel, USA-beli egyetemi tanár, kanadai állampolgár, különben amerikai hírszerző 1968. március 31-től április 14-ig tartózkodott Csehszlovákiában és elutazása előtt egy nappal még találkozott Ivan Svitákkal, a CSTA Filozófiai Intézete tudományos dolgozójával. Hasonló jellege van Abraham Brumberg, az amerikai tájékoztató szolgálat (USIA) alkalmazottja kapcsolatainak is, aki május 30-án érkezett Csehszlovákiába. Brumberg mindjárt június 1-én felkereste a Csehszlovák írószövetség épületét, és másnap az Alcron-szállóban találkozott Arnošt Lustiggal. Június 3-án felkereste a Literárni listy szerkesztőségét, ahonnan A. J. Liehmmal az írószövetség épületébe ment, majd később meglátogatta a CSTA-t. Személyes iratai között egy bizalmas jelentést találtak Csehszlovákia gazdasági helyzetéről és egy elemzést a csehszlovák hadsereg és a közbiztonsági testület helyzetéről. Látogatók egy 1968 elejétől igen megszaporodott az egyik nagykövetség attaséja látogatóinak száma. A látogatók közt többségben voltak olyanok, akik igen aktívan bekapcsolódtak a politikai életbe. Főként a tömegtájékoztatási eszközök dolgozóiról volt szó. A gyakori látogatók közé tartozott főként Tosek, Hochman, Winter, jozíf — a Práce szerkesztőségéből — Kratochvílová és Ströbinger — a Lidová demokracie szerkesztőségéből (ma a nyugatnémet Deutsche Welle rádióállomás vezető dolgozója, az RP megj. J — Mario lik — a televízióból — Krčmár és Bretyš — a ČSTK-ból — és mások. Megbízható forrásokból szerzett értesülések szerint olyan kérdésekről volt szó, mint pl. a demokratizációs folyamat meggyorsítása, a szövetségesek beavatkozásának lehetősége, funkcionáriusok cseréje, a K-231 helyzete és lehetőségei... Pártok „megújhodása" Ismertté vált, hogy vannak emberek, akik a kommunistaés szocialistaellenes ellenzék létrehozásán munkálkodtak, akik a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata párt felújítására törekedtek. Ezt a következő adatok is bizonyítják. Cuhra, a volt illegális kereszténydemokrata párt ideológusa, akit kétszer ítéltek el államellenes tevékenységért, embereivel akciókat készített elő a Néppártba való behatolásra, amelyben fokozatosan vezető pozíciókra kellett volna szert tenniük. Cuhra feltételezte, hogy ez sikerülni fog a Néppárt 1968 októberére tervezett kongreszszusáig, és így legálisan részévé válhatnak a Nemzeti Frontnak. A Néppártban szerzett pozíciók révén Cuhra azt akarta elérni, hogy emberei képviselői mandátumot szerezzenek a nemzeti bizottsági és a nemzetgyűlési választásokon, s így később lehetővé váljék számukra a rendszer megdöntése parlamenti úton. Cuhra elítélte Tomášek püspököt is, mert azzal a kijelentésével, hogy a katolikusok működjenek együtt a kommunistákkal a szocializmus építésében — ártott a kereszténydemokrata párt érdekeinek. Hasonló ambícióik voltak az egykori ún. „nemzeti demokratáknak". Dr. Jan Skramovský, a nemzeti demokrata párt volt titkára, a Mezőgazdasági Minisztérium volt alkalmazottja ugyancsak a párt felújítására törekedett. Társaival többek közt egy ideiglenes programot is kidolgozott, amelyet a hatalomátvétel után akartak megvalósítani. Arra számítottak, hogy a rendszer megváltozása és a CSKP megsemmisítése után az agrár párttal az ország legnagyobb politikai erejévé válnak. A szociáldemokrata párt egykori funkcionáriusai már 1967től a párt felújítására törekedtek. Gyűléseket, vitaesteket, majd ideiglenes klubokat szerveztek, amelyeket később politikai párttá akartak változtatni. A szociáldemokrata párt prágai városi előkészítő bizottsága (megalakulásáról a Svobodné slovo 1968. június 7-én adott hírt] 1968 júniusában tízpontos szervezési utasítást adott ki, amelyben többek közt arra szólít fel, hogy tekintettel a gyülekezési jogról érvényben levő törvényre, csak megbízható embereket hívjanak meg a gyűlésekre s azokat titokban szervezzék. A kommunista párttal 1948ban történt egyesítést általánosan nem ismerték el, és arra buzdítottak, hogy ki kell használni a CSKP problémáit, és nem kell kivárni a párt felújítására vonatkozó beleegyezését. 1968. június 1-én egy smíchovi művelődési otthonban a csehés morvaországi kerületek képvislőinek jelenlétében ülést tartott a szociáldemokrata párt előkészítő központi bizottsága. Mintegy 20—25 személy volt jelen. Megállapították azt is, hogy a volt szociáldemokrata párt tagjai kapcsolatban álltak Blažej Vilimmel, a párt volt főtitkárával, aki az angol hírszerző ügynökség ügynöke és Londonban él. Vilim levelet küldött a Literárni listy szerkesztőségének, amelyben többek közt kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt sosem nyugodott bele az egyesítésbe. Ugyancsak megállapították, hogy a nemzeti szocialista párt volt vezető tényezői vissza akarják szerezni tagságukat a megújhodott szocialista pártban, majd a vezető pozíciók megszerzése után a pártot az 1948 februárja előtti szellemben akarják befolyásolni. Erről tanúskodik többek közt a Csehszlovák Szocialista Párt 1968. május 17-i alakuló gyűléséről kiadott jelentés. A gyűlésen több mint 200 ember vett részt. Hasonló aktivitást fejtett ki a Néppárt is. 1968. május 29-én a brnói Slavomfr Koukala lakásán gyűlést tartottak a Néppárt február előtti vezetői. Arról tárgyaltak, hogy miképpen tudnák vezető funkciókba Juttatni a február előtti Néppárt vezetőit és parlamenti képviselőit. Hova jutott a K-231 A K-231 tagjai feltételezték, hogy a rehabilitációs törvény jóváhagyása után szervezetüket felszámolják. A K-231 egyes vezetői ezért arra biztatták a szervezet tagjait, hogy lépjenek ba a szocialista vagy a Néppártba, esetleg az antifasiszták szövetségébe, illetve az Emberi Jogok Társaságába, s törekedjenek a CSKP lejáratására, vezető erejének és a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainknak a gyengítésére. A K-231 egyes tagjai ugyanakkor kapcsolatban álltak a csehszlovák emigránsokkal és azok utasításainak szellemében dolgoztak. Az államellenes tevékenységért elítélt František Poula, a K-231 tagja például 1968 májusában Bécsben kapcsolatba lépett PecháCekkel, a volt néppárt emigránsával és a CIA egyik ügynökével. A K-231 számos prágai funkcionáriusa, Karel Nigrirí professzorral az élén, szoros kapcsolatban állt dr. Prokop Drtinával, az egykori igazságügy-miniszterrel. Stanislav Jenőik csehszlovák emigráns. a CIC volt ügynöke, most amerikai állampolgár, 1968. május 6-án azért jött Csehszlovákiába, hogy felvegye a kapcsolatot a K-231-gyel. Jelentkezett a klub tagjává, és annak a szándékának adott kifejezést, hogy anyagilag — idegen pénznemben — fogja támogatni a K-231et. Jenőik mint a Csehszlovák Nemzeti Tanács szociális szekciójának a tagja aktív tevékenységet fejt kf Csehszlovákia el= len az Egyesült Államokban. Többek közt tehát ennyi mindent jelzett már egy évvel ezelőtt a Belügyminisztérium két jelentése. A leglényegesebb részek kivonatát azért tettük közzé, hogy legalább utólag tájékoztassuk olvasóinkat arról, milyen veszély fenyegette köztársaságunkat. (Átvéve a Rudé právóból — rövidített szöveg!