Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-01 / 179. szám, péntek

Fogják meg! A pozsonyi Duna-partot szép nyári estéken százak árasztják el. A dús lombú fák alatti padokon ráérő nyugdíjasok vitatják ä nagyvilág gondját-baját. A bódító illatú rózsaligetben fiata­lok olvadnak egymásba önfeledten. A sétányokon kéz a kézben, karonfogva vagy egymástól tisztes távolságban lépkednek ifjú jegyesek, elsőszerelmes diákok, és virgonc gyermekeiket lép­ten-nyomon rendreutasító házasok. A kőkorlátnak dőlve a kí­váncsiskodók csodálják a hálójukat meregető halászok végte len türelmét. E tömegen túl méltóságtelje­sen hömpölyög a folyam. Tük­rén vakítóan csillannak a le­nyugvó nap, majd a felkelő hold ezüstös sugarai. Földgolyónk parányi békés da­rabkája. Külön kis világ, ahová az emberek jobbára valahol gondjaikat lerakva érkeznek. A Duna-part mellett vezet a pozsony—prágai főútvonal. Né­ha az átutazókat is magával ra­gadja a folyópart varázsa. Meg­állnak néhány percre, megcso­dálják a természet egyszerű szépségét, azután továbbmen­nek. Egy ilyen meghitt, csendes nyári estén egy fényesen ragyo­gó, hazai gyártmányú kocsi állt mag az út szélén. Utasai csak­hamar elvegyültek a tömegben. Senkinek sem tűnt fel, amint később két fiatal — egy fiú és egy leány lépett a piros kocsi­hoz. Aligha vette észre valaki, hogy a fiú a hátsó ablakszár­nyat gyakorlott mozdulattal, erőszakkal feszítette ki, s ezen benyúlva nyitotta ki az ajtót. Lovag módjára tessékelte ma­ga mellé csinos társát és meg­próbálta begyújtani a motort. A motorbúgásra valaki mégis felfigyelt... A sétáló tömegből kivált és lélekszakadva, hadonászva ro­hant a kocsi felé. Ű volt — a tulajdonos ... Znojmóból indult a tengerpart felé, s itt csak rövid pihenőt tartott. Akkor ért kocsijához, amikor az éppen elindult. Más válasz­tása nem maradt, rádobta ma­gát az elejére . .. A kocsi megindult. A tulajdo­nos kinn rekedt ugyan, de gör­csösen markolta a karosszériát. A leleplezés veszélyétől megri­adt tolvaj viszont mindenáron szabadulni akart „terhétől". Jobbra-balra forgatta a kor­mányt, igyekezve ledobni a gör­csösen kapaszkodó tulajdonost. Két ember ádáz harca kezdő­dött. A sétálók csak a jobbra­balra cikázó kocsit és a rajta csüngő embert látták. Talán mo­solyogtak. Nem tudhatták, mi történt. Azt is hihették, hogy egy újabb tréfa szemtanúi. A kettő közt viszont életha­lálharc folyt. A tolvaj a bőrét, a tulajdonos a kocsiját próbálta menteni. Néhány száz méter után re­ménytelenné vált a tolvaj to­vábbi próbálkozása. A forgal­mas úton kocsik, autóbuszok áll­ták útját, sebesebb hajtásra nem nyílt lehetőség. Végső elhatáro­zásra szánta el magát. .. A kormányt hirtelen balra, majd jobbra fordította. Nemzetközi tudományos kongresszus (CSTK) — A Szlovák Szocia­lista Köztársaság kormányának és a Szlovák Tudományos Aka­démia elnökségének védnöksé­ge alatt szeptember 3—6 nap­jaiban Bratislavában az INCHE­BA 69 I. nemzetközi vegyipari nagyvásár keretében „Kémia a mezőgazdaságban" címmel meg­rendezik a nemzetközi tudomá­nyos kongresszust. A kongresz­szuson angol, holland, magyar, NDK-beli, NSZK-beli, osztrák, lengyel, szovjet és csehszlovák szakemberek a mezőgazdaság problémáiról, a növények és a mezőgazdasági állatok vegyi táplálásáról és védelmezéséről tartanak előadást A tudományos kongresszust az SZSZK Iparügyi Minisztéri­uma, a Szlovák Vegyipari Szö­vetség. a Szlovák Mezőgazdasá­gi Akadémia és a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaság rendezi meg Bratislavában. Az 1NCHEBA 69 nemzetközi nagyvásárt 1969. augusztus 31­én nyitják meg a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. VIII. 1. A kiállítás egyes részeit a Szlo­vák Nemzeti Múzeumban, a Ba­5 rátság Házában és a bratisla­vai Pionírok Házában helyezik el. I4K9 A kocsi nagyot rándult. A ka­paszkodó ember az úttestre zu­hant, a kocsi msg recsegve, ro­pogva az útszéli oszlopba ro­hant. Ha a tulajdonos nem esett volna le, pontosan a kocsi és a fa közé sajtolódik. A két fiatal kiugrott a kocsi­ból és futott a tömeg közé. Bi­zonyára ők is tudták, hogy a tömeg mindenkit elrejt: tolvajt és gyilkost egyaránt. A tulajdonos feltápászkodott és utánuk indult. Kétségbeeset­ten kért segítséget, torkasza­kadtából kiáltozta: Fogják meg! A sétálók azonban közömbösen nézték, amint a menekülő fiú karjánál fogva rángatja a le­ányt és ösztökéli gyors mene­külésre. Egyetlen ember sem akadt, aki a kárvallott segítsé­gére sietett volna. A tolvaj elmenekült. Szerencse, hogy a lopásból nem lett emberölés. A gépkocsi­lopás talán csak tréfának in­dult. A tolvaj váratlanul jutott szorongatott helyzetbe, s nem rajta múlott, hogy nem oltott ki egy életet. A tolvajt, aki hajszál híján embert ölt, könyörtelenül elítél­jük. Sajnos, csak erkölcsileg. Nem került kézre, a tényleges elítélésre nincs mód. Mégpedig azért, mert a Duna-parti sétálók közönye lehetővé tette számára a menekülést. Nagy baj. Társadalmi baj. Le­hetséges, hogy sokan nem fog­ták fel a helyzetet, nem értet­ték meg a sérült, vérző tulajdo­nos segélykiáltását. Mások ta­lán rejtett kárörömmel nyugtáz­ták, hogy lám, ilyen problémái csak annak lehetnek, akinek gépkocsija van ... Tegnap valaki gépkocsit tu­lajdonított el. Simán megúszta. Ezen felbátorodva holnap is hozzányúl. S ha netán ismét szorongatott helyzetbe kerül, va­jon visszariad-e az emberölés­től? Az erkölcsi, elvi síkon törté­nő elítélés vajmi kevés. Amíg a bűnözőknek már tettük elköve­tése előtt nem kell számolniuk az egész közvélemény tevékeny ellenállásával, mindaddig nem riadnak vissza a kockázattól. Ez a kockázat annál kisebb, minél nagyobb az emberek kö­zönye. A közbiztonsági szervek nem lehetnek mindenütt. A közvéle­mény azonban óriási erejével mindenkor mindenütt jelen van! S ez a félelmetes erő képes len­ne gátat, de legalább korlátot emelni a bűnözés további terje­dése elé. KALÁSZ LÁSZLÓ Becsületes munkával Beszélgetés FRANTIŠEK JANKOVSKÝ elvtárssal, az érsekújvári járási pártbizottság titkárával • Több mint két hónap telt el a CSKP Központi Bizottsá­gának májusi ülése óta. Mit tett a járási pártbizottság ez idő alatt a határozatok telje­sítéséért? — Természetes, hogy először is tájékoztattuk a pártaktívát, majd megtárgyaltuk, miként dolgozzuk ki a saját munkater­vünket. Ajánlottuk a pártelnö­köknek, hogy az Irányelvek alapján bővítsék ki az évzáró taggyűlésük határozatát, vagy dolgozzanak ki önálló tervet a határozatok teljesítésére. A járási pártbizottság munkacso­portokat alakított, s ezek az egyes titkárok vezetésével ja­vaslatot készítettek a legfonto­sabb kérdések megoldására. A különböző csoportok — ipari, mezőgazdasági, művelődésügyi stb. — javaslatait megvitatta a plénum, s ennek alapján jóvá­hagyta a pártbizottság realizá­ciós tervét, amely felöleli a legfontosabb feladatok megol­dásának biztosítását. A feladatok közül az első helyen a párt eszmei és ak­cióegységének a kialakítását említeném. Bár járásunkban nem volt olyan alapszervezet, amely nem értett volna egyet a májusi határozattal, de ez még nem jelenti az eszmei szjlárdságot. Sok kérdésben még ma is megoszlanak a vé­lemények. Mi nem az ellenté­tekre, hanem az összekötő kapcsokra építünk, ez pedig nem más, mint a novemberi és májusi határozat. Ennek telje­sítése során kell kialakítanunk a cselekedetek egységét, amely később az eszmei egység kiala­kításának pillére lesz. Csak ak­kor mondhatjuk, hogy biztosít­juk a párt vezető szerepét, ha minden alapszervezetben kiala­kul az eszmei egység. A párt jelenlegi helyzete megköveteli, hogy keressük az ideológiai munka hatékonyabb formáit. Azt akarjuk, hogy az alapszervezetek nagyobb figyel­met fordítsanak a nevelési kér­désekre. Ezzel összefügg a pártépítés kérdéseinek megma­gyarázása, valamint a proletár internacionalizmus elvének gyakorlati érvényesítése. Ez po­litikai munkánk egyik alapvető kérdése, amelyet nem lehet megkerülni, vagy elhallgatni. A párttagoknak e kérdésben világosan állást kell foglal­niuk és szorgalmazni a baráti kapcsolatok kiépítését a többi szocialista országgal. A járási pártbizottság nagyon fontosnak tartja e kapcsolatok felújítá­sát és elmélyítését. Járt ná­lunk a tatabányaiak küldöttsé­ge, s baráti kapcsolatot létesí­tettünk a Kalinyinszki járási pártbizottsággal. • Hogyan biztosítják, hogy a határozatok általános elveit helyesen konkretizálják az alapszervezetek? — Számunkra ez a feladat a legnehezebb. Körzeti aktívaülé­seket szerveztünk, ahol a tit­károk tájékoztatták a pártelnö­köket a pártizottság tervéről és megvitattuk, hogy mit kell tenni az egyes szakaszokon — ipar, mezőgazdaság, iskolaügy stb. — a májusi határozat tel­jesítése érdekében. A párkányi körzetben az elnökök határo­zott gazdasági intézkedéseket sürgettek — azóta ez részben megtörtént —, mert attól fél­tek, ezt a határozatot is hason­ló sors éri, mint az elmúlt év­ben elfogadott határozatot. Élesen bírálták a mezőgazda­sági termékek és a mezőgazda­sági termeléshez szükséges esz­közök ára közötti aránytalan­ságot. Az aktívákon napirendre ke­rültek a pártépítés kérdései is. Járásunkban aránylag sok a kis létszámú és az elöregedett pártszervezet, mert nem gon­doskodnak megfelelően az utánpótlásról. Ez a kérdés nem új keletű, éppen ezért nagy súlyt helyezünk a megoldásá­ra. Az idén az első félévben 57 új párttaggal bővült a tag­létszám, ami az előző évekhez viszonyítva kevés. Éppen ezért ezzel a kérdéssel külön foglal­kozik a pártbizottság elnöksége augusztus közepén. Az említett aktívaüléseken megállapodtunk az elnökökkel, hogy a járási terv alapján min­den alapszervezet kidolgozza saját eljárási tervét, figyelem­be véve a konkrét helyi adott­ságokat. E munkájukban a já­rási pártszerv aktivistái nyúj­tanak segítséget. Meg kell mondanom, hogy e téren nem vagyunk elégedettek az ered­ményekkel, mert sok szerve­zetben a nyári munkákra és a szabadságokra hivatkozva mind­máig nem készítették el a sa­ját tervüket. A pártbizottság dolgozói és aktivistái látogat­ják az említett alapszervezete­ket, szorgalmazzák a terv el­készítését, mert fontos, hogy egy határozott irányelvet kö­vetve dolgozzanak a pártszer­vezetek. Igyekezünk érvényt szerezni annak az elvnek, hogy a párttagokat nem sza­vaik, hanem főként a cseleke­deteik után ítéljék meg az alapszervezetek. • Ezt úgy értsem, hogy a pártbizottság a gazdasági, ter­melési problémák megoldására fordítja a nagyobb figyelmet? — A pártmunkában, s külö­nösen a gyakorlati életben nem lehet elválasztani egy­mástól a gazdasági és politikai kérdéseket. Azzal, hogy mi most a termelésben dolgozó pártszervezetekre koncentrál­juk az erőnket, nemcsak gaz­dasági, hanem politikai célo­kat is követünk. Tudjuk, hogy a gazdasági válság leküzdésé­nek alapja a termelés fellen­dítése. Ha csupán e szempont­ból vizsgálnánk járásunk üze­meit, akkor bizonyos mérték­bon elégedettek lehetnénk, mi­vel az év végéig terven felül több mint hét millió korona értékű árut adnak piacra. De ha arra is kíváncsiak vagyunk, hogy mennyit termeltek ezek az üzemek az előző években, akkor nincs okunk az örömre, mert közel húsz százalékkal kevesebb árut szállítanak a belföldi piacra mint az elmúlt évben. Megértjük, hogy az üze­meket vonzza az export utáni devizarészesedés, mivel gép­parkjukat külföldi gépekkel akarják felújítani, de ugyanak­kor azt is meg kell mondani, hogy a belső tartalékaik jobb felhasználásával a hazai piac­ra is többet termelhetnének. — Nálunk, ha termelésről beszélünk, rögtön napirendre kerül a fájó kérdés: a foglal­koztatottság is. Ezt a kérdést, főként a nők foglalkoztatottsá­gát egyáltalán nem oldja meg az épülő Tesla üzem, és a párkányi papírgyár további építése sem. Ezrek járnak más járásokba, a cseh országré­szekbe, közben idehaza fonák helyzet alakult ki, a párkányi papírgyárban kevés a munka­erő, a szakmunkás. Miért? Az emberek oda mennek dolgozni ahol többet keresnek. Remél­jük, hogy ezt a kérdést a fö­derációs kormány napirendre tűzi és rendelettel biztosítja, hogy az azonos munkát mind­két országrészben azonos mér­cével mérjék, vagyis jutalmaz­zák. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is amellyel igen gyakran talál­kozunk. — Az emberek a felsőbb szervektől rendszerint a követ­kezetességet igénylik, ez a kri­térium reánk is vonatkozik. Nem elég csupán napirendre tűzni és megvitatni egy Ki'­dést, hanem a véleményünket megfelelő határozatban rögzí­teni kell és gondoskodni kell en­nek teljesítéséről is. Ezt kí­vánják az emberek. Ennek kap­csán említem, hogy a plénu­raom foglalkoztunk a jogtala­nul megbélyegzett elvtársak ügyével is. Az augusztusi ese­mények után egyeseket árulók­nak, kollaboránsoknak bélye­geztek, mert aggódtak a pár­tért, a szocialista fejlődésün­kért és bátran hangoztatták internacionalista meggyőződé­süket. A járási pártbizottságra vár a feladat, hogy értékelje a januártól eltelt időszakot, fő­ként az augusztus óta végzett tevékenységét és ennek alap­ján elégtételt szolgáltasson a jogtalanul megbélyegzett elv­társaknak is. E kérdésekről sokat beszélnek az alapszerve­zetekben, éppen ezért tisztázá­suk sürgős a pártmunka, az esz­mei egység kialakítása szem­pontjából is, hogy ne vonja el az alapszervezetek figyelmét a fontos gazdasági kérdések meg­oldásától. Mert a kommunis­ták feladata hatni az emberek véleményének formálására, hogy mind többen tudatosít­sák: problémáink megoldásá­nak, társadalmunk fejlesztésé­nek egyetlen útja a becsületes munka. CSETÖ JÁNOS Szlovákiában a kerületek megszűnésével 1969. július 1-töl életbe lépett a kétfokozatú köz­igazgatás. Ezután a Szlovák Nemzeti Tanács és a miniszté­riumok — mint törvényhozó, il­letve végrehajtó központi álla­mi szervek — határozatai és rendeletei két alsóbb fokú köz­igazgatási szerv útján jutnak el a lakossághoz: mégpedig a já­rási és a helyi nemzeti bizott­ságok közvetítésével. Mint tudjuk, a kétfokozatú közigazgatás bevezetésével pár­huzamosan körzeti hivatalok is alakulnak. A körzeti hivatalok küldetésüket, jogkörüket és fel­adatukat tekintve teljesen új­szerű intézmények közigazgatá­sunkban. így érthető, hogy munkájukkal kapcsolatban nemcsak a széles néptömegek, hanem a nemzeti bizottságok dolgozói is gyakran tájékozat­lanok. A tájékozatlanság több esetben ellentéteket váltolt ki a körzeti hivatalok, illetve a helyi- és városi nemzeti bizott­ságok között. Az utóbbiak gyak­ran ellenzik körzeti hivalal lé­tesítését, mivel ezektől saját jogkörük megnyirbálását féltik. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy alaptalanul. Ott, ahol be­Alaptalan idegenkedés lyesen értelmezik a körzeti hi­vatalok küldetését, máris jó az együttműködés a .helyi és a körzeti szervek között. Gyorsul például az építkezési engedé­lyek kiadása, a lakosság lénye­gesen kevesebb időt veszít hi­hatalos ügyeinek elintézésére, hogy csak néhányat említsek a sok példa közül. A körzeti hivatalok létreho­zását a közigazgatásban mutat­kozó nehézségek tették szük­ségessé. Szlovákiában sok a kétezer lakoson felüli község. Az 1960-as területi átszervezés óta néhány járás 150—200 fa­lut is egyesít. A járási nemzeti bizottságok ilyen körülmények között nem tudják időben és gyorsan teljesíteni a hatáskö­rükbe tartozó falvakkal kapcso­latos feladataikat. Az is baj, hogy az egyes falvak nagyon távol esnek a járási székhely­től. Az 1965 —68 as években több felmérést készítettek, és ezek eredménye alapján több javas­latot dolgoztak ki közigazgatá­sunk átszervezésére. E javasla­tok közül a körzeti hivatalok megalakítása mutatkozott alkal­mas megoldásnak Szlovákia közigazgatási rendszerének megjavítására. így került sor 1969 első felé­ben az első körzeti hivatalok létrehozására. Ami jogkörüket illeti, nem fölérendelt szervei sem a járási, sem a városi, il­letve a helyi nemzeti bizottsá­goknak, és közbeeső lépcsőfo­kot sem alkotnak a helyi és a járási szervek közölt. A körzeti hivatalok az őket létrehozó nemzeti bizottságok közös hiva­talai, végrehajtó jogkörrel. Ál­landó, kinevezett dolgozók a helyi és a városi nemzeti bi­zottságok választott szerveinek határozatait hajtják végre, to­vábbá a járási nemzeti bízott­ságoktól is átvesznek néhány hatáskört. A helyi és a járási választott szervek jogkörét és határozathozatali jogát a kör­zeti hivatalok létrehozatala nem érinti. A körzeti hivatalok, amelye­ket a helyi nemzeti bizottságok a járási nemzeti bizottságokkal karöltve alakítanak meg, meg­közelítően 10—12 falut fognak át, 8000—10 000 lakossal. Mivel küldetésük elsősorban a rugal­masabb ügyintézés, fontos a körzeti székhely helyes megvá­lasztása. A székhely kiválasz­tásakor nem a falu nagyságát, hanem annak fekvését és meg­közelíthetőségét kell elsősor­ban figyelembe venni. Minden körzeti hivatal leg­alább négy szakembert és egy hivatali erőt foglalkoztat majd. A körzeti hivatalnak legalább négy szakosztálya lesz: építés­ügyi, társadalombiztosítási, közgazdasági és általános bel­ügyi. A körzeti hivatalok létreho­zása után az építkezési enge­délyt, a nyugdíjügyek rendezé­sét, adófizetést és más ügye­ket is a körzeti hivatalban le­het majd elintézni. A körzeti hivatalok új intéz­mények. Feltételezzük, s ezt az eddigi jelek bizonyítják, hogy a rájuk háruló hármas felada­tot, vagyis a közigazgatás meg­javítását, szakszerűsltését és a lakosság szempontjából való egyszerűsítését — teljesíteni fogják. EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents