Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

Az „a", ami hiányzik * ÚJ ¥ Mostanában lépten-nyomon találkozhatunk olyan mondatokkal, amelyek bántő idegenségükkel minden ép nyelvérzékü magyar fülét sértik. Sajnos, mi már alig vesszük észre, hogy ez a beszéd úgy hat, mintha az illető nem is az anyanyelvén szólna. Nemcsak az élőbeszédben hallhatunk, hanem egyre gyakrabban Írásban fs olvashatunk ilyen idegenül hangzó mondatokat. Arról van szó, hogy nálunk a határozott névelő indokolatlan elhagyása szinte aggasztó méreteket ölt. Hogy ez nem túlzás, arról sajtótermékeink figyelmes olvasásával bárki meggyőződhet. Az alábbiakhoz hasonló mondatok nagy bősége található szinte minden újságunkban: „Munkaérdemrenddel kitüntetett istebnéi Kovohuty jelentése szerint a vállalat dolgozói határidő előtt teljesítették a vasötvözetek gyártásának évi feladatait." — ..Találkozókra mindössze 75 U00 ember volt kíváncsi." (Félreértés ne essék, nem akármilyen találkozásokról van szó, hanem a nemzeti bainnkuáe pavlk fordulóiéról. I. Nem nehéz megállapítani, hogy ezeknek a mondatoknak a határozott névelő elhagyása adja a magyartalan fzt. Nyelvünk e fiatal, de jelentéktelennek ma már egyáltalán nem mondható eszközének — mint a felhozott példákból is kitűnik — értelemmegknlönböztető szerepe van. Használata nem szokott nehézségeket okozni a ma gyar anyanyelvűeknek. Nálunk talán az idegen hatás okozza gyakori helytelen elhagyását. Mel lőzését elősegíti néhány nyelvjárás is. Forgalomban maradt azonban még néhány nyelvhelyességi álszabály is; például az, amely szerint tulajdonnév előtt egyáltalán nem használunk névelőt. Talán ennek hatására születhetett ez: „A becses vendég itt-tartózkodása alatt Lidicébe, Terezínbe, Karlovy Varyba, Magas-Tátrába, Duklára és Banská Bystricára is ellátogatott." Helyesen tehát Így: a Magas-Tátrába, a Duklá ra .. Arra, hogy mely tulajdonnevek elé kell névelő, nincs egyetemes érvényű szabály. Általában fölösleges személynevek és országnevek előtt. De sohasem mellőzhető a Szovjetunió tulajdonnév elől. Ugyancsak szükséges egyes tájegységek neve elé: „ . . . ottjártakor a párt és az egész ország nevében szólt, amikor kijelentette: Csallóközt újjáépítjük." Ennek névelős alakjával már alig találkozhatunk, pedig mennyivel jobb fgy: „ .. . a Csallóközt . .." Elhagyható egyes részelő értelmű névszók elől. Például: „A szalonnából máris hiány mutatkozik, s .a zsírkészletek is csökkentek." Ebben névelő nélkül jobb a mondatszerkezet: „Szalonnából ..." — Egyes birtokos szerkezetek is jobban hangzanak névelő nélkül: „A kislány hangja megcsuklik, fejét a párnába fúrja, és a vékony kis gyermekteste remeg á zokogástól." Ebben a névelőtlen forma a jobb, bár értelmi zavart a névelő kitétele sem okoz. — Egyes köznevek szintén nem kívánnak névelőt: „A riadó nem volt felesleges: július 7-én a világidő szerint 0,20 órakor valóban protonkitörésre került sor a Napon ..." A világidő az ilyen kapcsolatokban névelő nélkUl használatos: „n . . . nem volt felesleges: július 7-én, világidő szerint . . . A határozatlan névelővel kapcsolatban mintha kevesebb hiba mutatkoznék. Írásban alig találkozhatunk idegenszerű használatával. Megtörténik azonban néha, hogy egy kis helyett kis-t mondunk. illetve írunk. Például: „Én meg — mert szemléltetésül muzeális értékű navigációs eszközök is voltak a teremben — kis kirándulást tettem a tengeri hajózás történetében." A két kifejezés közti jelentéskülönbség közismert. A kis séta nem egészen egy kis séta. A szerző itt is bizonyára egy kis kirándulást akart tenni. A határozatlan névelő elhagyása valószínűleg idegen hatás ebben is. Az említett példákkal azt kívánnám igazolni, hogy a határozott vagy a határozatlan névelő helytelen elhagyása nemcsak magyartalan mondatszerkezetet eredményez, hanem gyakran értelmi zavart is előidézhet. MORVAY GÁBOR Tudják kérem...? ... hát hogyne tudnák, pükor lépten-nyomon érezzük azt a nagy hajrát, mellyel igyekszünk minden téren a még nálunk is fejlettebb országok színvonalát elérni. Iparunk, kereskedelmünk, művészetünk mérföldlépésekkel rohan előre, az utóbbi időkben pedig bevezettük a sztriptízt is, táncdalfesztiváljatnk gombamódra szaporodnak, és idegenforgalmunk fejlesztése érdekében van már a Tátrában álbakonyi betyártámadás is. Földalattink még nincs, ezt egyelőre a pult alattival próbálgatjuk kl, nem lekicsinylendő eredménnyel. Ezzel egyldőben Igyekezünk az árak emelésével Is elérni az európai színvonalat Erre akkor kezdtem felfigyelni, mikor gyönyörű, új nagyáruházunkban az egyik molett vevő arcára kiült a felháborodás lila pírja és így kiáltott: — Ez rettenetes! Ez az esernyő tavaly még 65 koronába került, most már 85. Kibírhatatlan, hogy az élet milyen drága lett Mielőtt leadnám e kijelentésről a véleményemet, leszögezem a nagy nyilvánosság előtt, hogy Imádok valamit áron alul venni, törzsvendége vagyok a „fehér heteknek", és ha ott kihalászok egy finom darabot potom áron, azt úgy viszem haza, mint a műgyűjtő a Szajna partfán, •akt rábukkan az ócskaságok között teszem egy valódi Modigliánira egy pofonért. Mert tudják kérem, drága minden ... szóval nem okos ember is tud vásárolnt, ugyebár? No de vannak cikkek, amiket nem lehet kiárusításon venni, így aszpirint, szélmalmot vagy pl. esernyőt sem. Világviszonylatban ts nálunk lehetett legolcsóbban kapni az esernyőket, tanú rá a sok kedves turista vendégünk, akik három-négy darabot vittek tőlünk szuvenírba. Az átlagember tíz évben egyszer vész esernyőt — ha isten segítségével el nem lopfák tőle, vagy ha isten nem segít és elhagyja az Illető valahol. Ezt a húsz korona különbséget, oszszuk el tízzel, az osztalék kettő. Tehát évi két koronát fizet rá az ember, ha nem tíz évvel ezelőtt vette. De félre a tréfával, az árak valóban felmentek és igyekeznek elérni a világszínvonalat. Az élet megdrágult, de nem áll, hogy az élet drága. Csak a halál drága. Tudják kérem, mibe kerül egy halál? Akár ágyban párnák között hal meg valaki, akár vasúti vagy autókaramból, akár bányaszerencsétlenség következtében, akár a levegőben történik. A kórház fenntartása, az orvost kar, a patikaszerek, nem beszélve a mentőkről, a rendőrségi vizsgálatról, a bírósági perekről. Aztán hol van még á temetés, a koszorúk, esetleg a sírkő, papi segédlet. Vagy gondolkozott e Ön azon, kérem, hogy mibe kerül egy háború, amíg egy élőből halott lesz, egy olcsó élőből egy drága halott? Nem akarok statisztikai adatokat felsorolni, csak annyit, hogy minden élőnek — koreait, Indiait, biafratt is beleértve — gyönyörű kastélya, parkkal körülvéve, és garázsában legalábbis egy Skoda 1000 MB autója lehetne ingyen. ha nem lenne háború, atombomba-kísérlettel, repülőgép-anyahajókkal és egyéb zúgkőrrel. Szó sincs róla, sajnos megdrágult az élet. De még mindig ingyen van ahhoz képest, hogy mibe kerül a halál. Ezen háborodjunk fel, nem gondolják kérem? S1MKO MARGIT GYÜRE LAJOS: HÁT ÍGY VAGYUNK Hót így vagyunk ... csak jönnek ... És cápafog-napok tépik a húsomat, horgolt incselkedések, láncszem-kígyó-morások; pulyka-lila haragot szító nyelvöltögetések bénítják agyam; burkolatkő-vádak élei sebesre nyúzzák ibolya-bánatom; naponta átgázol rajtam tíz tehervonat, szétzúzott testemet szelek szárítják a megadott súlyra; körültáncolnak furcsa kis idétlen-gyermek dalok; s mint ritka tárgy - összetört csontomat átöleli a formalin-szagú halhatatlanság, s végül rámürítik véremen részegült másnapos gondjaik. Hát így vagyunk ... csak jönnek ... És meteor köveket gyúrnak szép homlokomba, s várják, hogy csillagot öklendezzen torkom... . .. pedig ha ők is ... lettek volna cséplőgép torkából szalmahányók, kasza-zuhogáskor derékban roskadok, asszony-derekú kévékből körbe kazalrakók, .széna begyűjtéskor állás-adogatók, férfi-ínség-korban Embert játszadozók, igavonók helyett szakadásig húzók, . . . bezzeg akkor ők is . .. Dehát ők csak jönnek . . . És cápafog-napok tépik a húsomat, horgolt incselkedések, láncszem-kígyó-marások; pulyka-lila haragot szító nyelvöltögetések bénítják agyam; burkolatkő-vádak élei sebesre nyúzzák ibolya-bánatom; naponta átgázol rajtam tíz tehervonat, szétzúzott testemet szelek szárítják a megadott súlyra; körültáncolnak furcsa kis idétlen-gyermek dalok; s mint ritka tárgy - összetört csontomat átöleli a formalin-szagú halhatatlanság, s végül rámürítik véremen részegül másnapos gondjaik. Hát így vagyunk . . . csak jönnek, És hozzák hamuban sült napjaikat, s az „egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer" igazát.. . . . pedig ha ők is . . . Dehát ők csok jönnek ... Hát így vagyunk ... És mégis . . . A gyűrt paplanú éjszakák éber őrei fel s járkálnak agykérgem taposott tájain, s mini poklok malmai, hol nem szűnnek őrleni, feltölt mindenki, s ül a maga kis zsákjain. Én vagyok a búza, a liszt, és én vagyok a molnár! Forgok a köveken - elég is volna már, de mint az Orloj-ban az örök menetelők, örökkön, s újból csak elforognok ők az egyik parasztra, a másik simára jár, és mintha viadal! Ki tud jobban, s előbb halálosan nyomni, magának - győztesként - engem felmutatni, belém akaszkodnak, bennem tusakodnak , s e kettős kínokba, bizony mondom néktek, bele lehet halni. ZIRIG ARPAD: NAPOK Tüzes forgácsait elpergette az idő GAL SÁNDOR: kövület bronzbaöntött példaképek ránk perelnek míg a tükörben gyűrödt arcunk vasaljuk másnap az üresmarkú reggelen a létünkben magunk is gyanakszunk percek perceket ölnek s a napok kiterített rongyos ruhadarabok KOMLÓSI LAJOS: NÉLKÜLED Álmaim úgy kószálnak mint a kéken gomolygó cigarettafüst Szerelmünket a múló napok keselyű-csőrei csípdesik A naptárak lapjai hullanak mint ősszel a falevél A napok fogaskerekek az idő fut velük és őrlenek: engemet tégedet bennünket az üveg felett a teremtés párája levélzöld bimbó oszlopos magány kövületek a világ tenyerén igék hogy volt van lesz s a legfőbb hagy tatán az utak felett a mindenség ürege sötétlő arany szögekkel kivert tenger partján az értelem üres csontjai mérhetőben o megmérhetetlen KMECZKÓ MIHÁLY: MINT A VAKOK Gyémántgyűrűk közt épül életünk leomlik a fény tenyerébe ütődve Hitetlenek árnyékaként bújunk elő a romok ától Napok útvesztőin kelünk át mint a vakok örökké éberen örökké félve VERES JÁNOS: ZORD IDŐK KŐDÉBŐL... Zord idők ködéből törnek felszínre most a szavak, hirdetik megkésve, fennen: nem vagyok süket, se vak; mikor a virágos ágon fázósan ült a madár, szívem a Névtelen Csúcsra vittem, hogy ne érje sár. HM