Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-28 / 202. szám, csütörtök

A KELLŐ PILLANATBAN PARANCSOT ADOTT... JAN GOLIAN TÁBORNOK, A FELKELŐ HADSEREG ELSŐ PARANCSNOKA Huszonöt évvel ezelőtt, szinte ismeretlenül lépett a köztársaság népei nemzeti felszabadító harcának szinterére a szlovák hadsereg vezérkarának 38 éves alezredese. 1<144 januárjában nevezték ki Besztercebányán a földi haderő parancsnokává. A fiatal katonatiszt számára ez szédületes karriert jelentett. Azonban nem ezért emlékezünk meg most róla. Az ő történelmi szerepe abban nyilvánult meg, hogy tisztségénél fogva az akkori szlovák csatlós hadsereget ki tudta használni a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésére; hogy a kellő pillanatban parancsot adott a hadseregnek a német megszállók elleni fegyveres ellenállásra. Mint a felkelő hadsereg első parancsnoka, több mint egy hónapig vezette a felkelő hadsereget a támadó német hadosztályok ellen. Mikor mindenki előtt világossá vált, hogy a felkelők nem tudják megvédeni Besztercebányát, nem fogadta el a német parancsnokság kapitulációra való felszólítását, s nem használta ki azt a csábító lehetőséget sem, hogy elrepüljön a szövetséges hadseregekhez; Szlovákiában maradt, és rendületlen hazafihoz méltón viselte el a Gestapo kínzásait is egészen a tragikus befejezésig. Golian tábornok személyes magatartása a nemzeti felszabadító harcban egyedülálló, bár nincs híjával a személyes és- a l>arancsnoki ellentmondásoknak. Már maga Golian kinevezése, a felkelés előkészítésének parancsnokává sem volt ellentmondásoktól mentes. Bonyolult szúrópróbák eredményeként és az Illegális SZLKP, valamint a jelentősebb burzsoá ellenállási csoportok és az „ész házassága", a Szlovák Nemzeti Tanács, mint a hazai ellenállás legfelsőbb szerve, és Benes emigráns kormánya, amely nemzetközi viszonylatban képviselte Csehszlovákiát, im ilapodása alapján jött létre az a kompromiszszum. A helyzetet más tények is komplikálták. A második világháború befejezésének közeledtével nem csupán a nép forradalmi aktivitása növekedett, nemcsak a partizánmozgalom szélesedett, s nem csupán a forradalmi nemzeti bizottságok jöttek létre; előtérbe kerültek a háború utáni rendezés kérdéssei, s ezekkel egyidőben megjelentek ellentétes irányzatok is. Létrejöttek különböző ellenállási csoportok, amelyeknek ugyan nem volt nagy politikai hatása, de voltak bizonyos ambícióik az ország irányításával kapcsolatosan. Az idegenben levő emigráció támogatásával igyekeztek megnyerni a maguk számára a hadsereget, amely a felszabadulás után jelentős hatalmi tényezőként jött számításba. A Golian-féle illegális vezérkar egyik fő fogyatékossága éppen az volt, hogy nem találta tneg a közvetlen kapcsolatot az egyetlen lehetséges szövetségessel, a Szovjetunióval csupán Londonon keresztül tárgyaltak. A németek hátában te1989 VIII. 28. Dicső napokra emlékezünk A Pravda Sajtúkumbinát pártás szakszervezeti bizottsága tegnap délután ünnepi ülésen emlékezett meg az SZNF 25. évfordulójáról. A vállalat épületének előcsarnokában a hősi halált halt antifasiszta nyomdai dolgozók emléktáblájánál a harcostársak valamint a népi milícia tagjai álltak díszőrséget. Az ünnepi ülésen részt vetlek a párt. a szakszervezet és a vállalat vezetői, az antifasiszta harcosok, valamint az elesett hősök hozzátartozói. Az ünnepi beszéd után a vállalat és a pártbizottság vezetői köszönő levelet és tárgyi ajándékokat nyújtottak át az antifasiszta harcosoknak, valamint az elesettek hozzátartozóinak. A kitüntetettek között voltak lapunk munkatársai, Száraz József, H o r n y á n s z k i Tibor, K r s i a k Géza, Lôrincz Gyula főszerkesztő, valamint G r e k Imre és E r d ö s i Ede nyugdíjasok, lapunk volt munkatársai. —

cs— vékenykedő felkelők sikereit azonban csak az előrenyomuló szovjet hadsereggel való koordináció vihette volna sikerre. A kísérletek ellenére sem sikerült ezt a fogyatékosságot eltávolítani egészen a Felkelés kitöréséig. Tudatosítani kell azonban azt Is, hogy mindez olyan körülmények között játszódott le, amelyek Szlovákia németek által való megszállását jelenthették, ugyanis a magyarországi márciusi események után arra joggal lehetett számítani. Ezenkívül Golian helyzetének ellentmondásosságát és bonyolultságát még az is fokozta, hogy mint a hadsereg illegális parancsnoka, feladatát teljesen extrém körülmények között teljesítette; az akkori szlovák állam és a német fasisztákkal szemben hűséges Jozef Turanec tábornok parancsnoksága alatt, a német katonai küldöttségek állandó látogatásával egyidejűleg ugyanabban az épületben Besztercebányán, ahol a földi haderők főparancsnoksága volt. A katonai hierarchiából következően, minden szervezési intézkedés a katonai beavatkozásra Golian legközelebbi munkatársai kezén inent keresztül, így őt és vezérkarát óriási felelősség terhelte. Előkészületeikben sok volt a rögtönzés, a hézag és a fogyatékosság, amelyeket az SZLKP V. illegális vezetősége és az SZNT joggal kritizált. Rámutattak a „katonák Előkészítésének lassú ütemére", felvetették, hogy a katonai vezetés csupáu az élen járó lisztekre támaszkodik, s a többi tisztet nem vonja be az előkészületekbe, de leginkább azt bírálták, hogy minduntalan elhalasztják annak a delegációnak a Szovjetunióba való re- < pülését, amelynek a koordinációs kérdéseket kellett volna megtárgyalnia. F.zek a fogyatékosságok a Felkelés kitörése után mutatkoztak meg, amikor is a Kelet-Szlovákiában állomásozó szlovák hadsereg egységeit, amelyek a legjobb fegyverzettel rendelkeztek, a németek gyakorlatilag harc nélkül fegyverezték le. Nem oldották meg Nyugat-Szlovákia, konkrétan a főváros, Pozsony felkészítését a Felkelésre, aminek a Felkelés folyamán később áldatlan következményei lettek. Még ma ls nehéz volna feleletet találni arra, hogy ezek a fogyatékosságok a fiatal Golian hézagos politikai ismereteiből, az elégtelen harci és parancsnoki tapasztalataiból származnak-e, vagy a többi tiszt és az emigráns körök versengése és intrikájának következménye; de az is iehet, hogy az objektív erők kibontakozása intenzívebb volt a szubjektív tényezőknél. Sokan, akik közelebbről ismerték Goliant, művelt, intelligens vezérkari tisztként jellemzik, gyengéd természetűnek, kevésbé határozottnak ..., „aki nem egyezik meg a katona forradalmár alakjával". „Csendben dolgozott, sokkal többet annál, mint ami látszik" — írta róla 1946-ban néhai Milan Polák ezredes, aki szárnysegéde, s egyben az SZNT politikai megbízottja is volt. Az ellenállásban létrejött bonyolult viszonyok, ahogy már említettük, a katonai döntések számára eléggé bizonytalan hátterül szolgáltak. Egy azonban bizonyos, mégpedig az, hogy ez a fiatal, gondos törzstiszt a döntő percekben nem habozott, s ha az események nyomására Is, magára vállalta a felelősséget, és a szlovák hadseregnek parancsot adott a Felkelés megkezdésére. Már ez a tény önmagában elég arra, hogy az ő neve végérvényesen összekapcsolódjon az SZNF-fel, amely népünk legmarkánsabb forradalmi tette. Azonban a helyzet bonyolultsága és ellentmondásossága, az ellentétes erők kölcsönhatása, és a felkelő hadsereg tragikus veresége a bekerítés után, amikor a szovjet hadsereggel való egyesülés lehetősége irreálissá vált, teret biztosítottak arra, hogy tehetségtelenséggel, sőt az árulás gondolatával vádolják. Golian emléke ezért elég kacskaringós utat járt be; már 25 évvel ezelőtt, folyóiratunk hasábjain védelmeztük jóhírét a vádak ellen, amelyek a fudák és német lapok alapján azt terjesztették, hogy a németek fogságában nem viselkedett eléggé hősiesen. Ez akkor érthető is volt. Annál érthetetlenebb, hogy az ötvenes években Golian emlékét újra azzal igyekeztek befeketíteni, hogy a németek fo.gságában gyáván viselkedett. Ma a Gestapo jegyzőkönyvei alapján azt mondhatjuk, hogy Golian tábornok és Viest tábornok .is, hazafiakhoz méltóan viselkedtek a kihallgatásokon. Semmit sem árultak el, semmi olyat, ami valaki biztonságát veszélyeztette volna, és tetteikért teljes mértékben vállalták a felelősséget. Életük végéig hűek maradtak Csehszlovákia felújításának eszméjéhez, életük végéig hitték, hogy igazságos ügyért harcoltak. Dr. JAROSLAV ŠOLC, ezredes LORINCZ GYULA RAJZA A „FELKELÉSI CIKLUSBÓL" GYORS ÜTEMBEN FEJLŐDIK A MAGYAR MŰANYAGGYÁRTÁS Magyarország természeti nyersanyagokban szegény ország. Színesfém szükségletét — alumínium kivételével — úgyszólván teljesen behozatallal fedezi, és fejlett textilipara számára a szálasanyagok 90 százalékát is a külföldi piaco kon szerzi be. Éppen ezért Magyarországon gyors ütemben fejlesztik a természetes nyersanyagokat helyettesítő anyagokat előállító iparágat. Ezek közül kétségtelenül a műanyagokat és műszálakat gyártó szak ágazat áll az első helyen. A szakágazat mennyiségi fejlődését legkifejezőbben az láttatja, hogy kapacitása az utolsó tíz év alatt — éppen fontossága miatt — a tízszeresére nőtt. A nagyvonalú fejlődés minőségi jellemzője, hogy a kiépített kapacitások úgyszólván teljes egészükben polimerizáció útján felépített műanyagokat állítanak elő. A fejlődésnek két bázisa van. Az egyik, a PVC-üzem évi 30 ezer tonna kapacitással (Borsodi Vegyi Kombinát), a másik a Tiszai Vegyi Kombinát évi 24 000 tonna kapacitású nagynyomású polietilén ilzeme. A két alapanyag mellett belföldi gyártással akarják fedezni a kisebb fontosságú műanyag szükségletet is. (Epoid-gyanta, olajmetil-mctilakrilát, üvegszállal erősített poliészter stb.) Az olyan nagyfontosságú műanyagokat, mint pl. a polisztirol továbbra is külföldön vásárolják. Az ország műanyag szükséglete 1970-ben 140—150 000 tonna Dolgozik az új danulon selyemii/.em Nyergesújfaliin. Képünkön az üzem nyújtva cérnázó részlege. MTI — Kacsor László felv. STEFANIA PÁRTOŠOVA: HŐS FELKELŐK SÍRJA Minden hős sírját te sem ismered. Az ősz azonban mindre rátalál s rőt lombbal hinti be a sírhelyet. A hold is mindhez lehatol, a Szél is' mindnél meg-megáil, könnyet ejt s tovább vándorol. Azután jön a kikelet, s néhány mezei virágszál díszlik a hősi hant jelelt' Minden néma sírt így megjelölt s keblére ölelt nyugtatón a föld. lesz és a hazai ij*tr ennek kb. kétharmadát fedezi. A szakágazat fejlődési üteme, gyorsabb, mint az alapanyagokat gyártó iparé, kajiacitása az elkövetkező évtizedben tizen kétszeresére nő. Jelentősen nőtt a poliamid szálak (danulon) gyártása a tízéves fejlesztési program keretében, és a kisebb részlegek mellett két szakaszban — 1963 ban és 1965-ben — építettek fel egy évi 2300 tonna kapacitású iizemet Nyergesújfalun. A nyergesújfalui Magyar Vlscosa jelenleg fedezi a belföldi szükségletet. Emellett felépítették a !>oliamidselyem-gyártó üzemet is, 1000 tonnás évi kapacitással, de 1970-ig a kapacitás 3000 ton nára nő. Hazai technológiával sikerült az új száltípust, a polipropilénszálat előállítani. Ebből évente 2500 tonnát gyártanak. Azonban a jelentős fejlődés ellenére, még 1970-ben ls behozatallal kell fedezni a műszál szükségletet, éppen ezért a jövőben a szakágazatot még nagyobb lendülettel kell tovább fejleszteni. 1970-ben kezdik építeni a poliakrilnitril-szálakat gyártó üzemet, amely 1972—1973-ban kezdi meg a termelést. A magyarországi műanyag- és műszálgyártást pontosan láttatja a következő táblázat (tonnákban): SZÁNTÓ GYÖRGY fordítása 1960 1985 1970 Műanyagok összesen 10 80U 30 000 100 000 PVC 193 8 350 32 000 Fenol-műanyag 3 226 4 075 5 000 Aminoplaszt 3 483 7127 14 000 Vegyi szálasanyagok összesen 4 217 8 500 12 100