Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-28 / 202. szám, csütörtök

.SZÜLÖK, NEVE). Ő K FÓRUMA TALÁLKOZÁS AZ ISKOLÁVAL SZEPTEMBER első napjaiban ismét benépesülnek az általános iskolák, hangosak lesznek az iskolaudvarok. A tanulók zöme az ismerős biztonságával lép be a kapukon, de van egy kis csoport, amelynek tagjai szüleik kezét szorosan íogva, több-kevesebb szorongással néznek körül az „új világ"ban. Az elsősök ők, akik most lépnek át az otthon és sokan az óvoda jól ismert világából a sok ismeretlent rejtő iskolába. Nem mindegy, hogy ez a találkozás hogyan megy végbe. Az első napokban és hetekben szerzett benyomás a gyermekek egész iskolai pályafutását befolyásolhatja. Elsősorban az új környezetbe való beilleszkedésüket és így, közvetve, az iskolai közösség kialakulását is. Eleinte az első osztályban még nem beszélhetünk valócfÖJ közösségről, legfeljebb egy osztályba járó gyermekek csoportjáról. A csoport tagjait, az osztály tanulóit egyelőre csak a pedagógus által felállított, mindegyikük számára közös követelmények, előírások (pontos Időre érkezni, egyszerre köszönni, szépen ülni a padban stb.) és az ebből eredő közös viselkedés egyesítik. E csoportban a „köztagok" (az egyes tanulók) helyzete és szerepe egyelőre differenciátlan; a köztük levő viszonyokat az egyenlőség jellemzi. Formális közösségnek nevezzük az Ilyet. Csak a fokozatos oktató-nevelőmunka során, a tanulmányi napok, hetek múlásával válik a formális közösségből valódi közösség. AZ ISKOLAI osztályközösség kialakulásában lényegében hascnló törvényszerűségek érvényesülnek, mint más közösségek létrejöttében. A legfőbb „közösségalkotó" erő itt kezdetben a pedagógus, illetőleg azok az általa képviselt követelmények, amelyek az osztályban egyformán érvényesek mindenkire. Ez a kezdeti, csak tekintélyen alapuló összetartó hatás lassan érzelmi hatásokkal is párosul, az első napok közös játékai, mesehallgatásai, az együttes sétákon szerzett élmények stb. révén. Fokozatosan bizonyos személyi kapcsolat is kialakul a tanító és a gyermek között. Közben a tanulók egymással is kapcsolatba lépnek, párok, majd kis csoportok jönnek létre. Ezeket az azonos élmények és közös „titkok" kötik öasze. Hogy ki kivel barátkozik, az sok mindentől függ. Padszomszédság, rokon tulajdonság, azonos érdeklődési kör, •gyüttes élmények stb. mindBiind szerepet játszanak benne. Lesz gyermek, akinek sokan keresik a barátságát, mert jó tanuló, erős gyermek stb., mást esetleg kerülni fognak, mert irigy, verekedős avagy sírós stb. A kisebb-nagyobb csoportok között előbb-utóbb kialakul egy olyan csoport is, amely legelőször látja be, hogy az, amit a tanító akar, helyes és csak javára van, tehát el kell fogadni, meg kell tenni, ha esetleg nehéz vagy unalmas is. Ez általában az osztály szociálisan legérettebb, erős feladattudattal, kötelességérzettel felvértezett tagjai közül kerül ki. Makarenko, a neves szovjet pedagógus szerint ők alkotják a majdani osztályközösség magvát, az aktívát. Az osztályon belüli kisebb csoportok fokozatosan egymással is kapcsolatba kerülnek, és hatnak egymásra. Így az aktívát alkotó csoportnak lehetősé ge nyílik rá, hogy különböző módokon — ha eleinte nem is tudatosan — támogassa a pedagógust, és az iskolai követelményeket a többiekkel is elfogadtassa. A tanulók többsége kezdetben ugyanis nem tartozik az aktíva tagjai közé. Általában közömbösek, helyesebber. csak a külső erő, a tekintély hatására alkalmazkodnak aí kola törvényeihez. Lesz olyan, aki hajlamos arra is, hogy kibújjon a követelmények alól, vagy megszegje őket. A KÖZÖS KÖVETELMÉNYEK, az együttes tevékenység, egymás segítése és a közös élmények hatására egyre szorosabb lesz a kapcsolat a tanulók között, de a pedagógus és a tanulók között is. Így mind több gyerek fogadja el „belülről" is a pedagógus követelményeit és felzárkózik az aktíva mögé. A tanító nem áll többé egyedül, nem áll „szemben" az osztállyal, mint az első napokban, hanem „vele" együtt dolgozik a közös célért. Persze, a közösségi ráhatások eredményei csak az osztályközösségi nevelés végső szakaszában fognak teljesen kibontakozni, akkor, amikor a tanulói közösség már nagyjából teljesen felsorakozott az aktíva mögé, és már egymástól is követel, elvár bizonyos dolgokat. A tanuló ilyenkor már az osztályközösség tagjának érzi magát. Már úgy mondja, hogy: „mi", és nagyon neheztel érte, ha egyesek valamilyen formában (árulkodás, irigykedés, „stréberség") meg akarják bontani ezt a „mi"-t. Kialakul tehát a csoport-öntudat, a közösségi tudat, amely az igazi közösség velejárója. Az igazi közösség külső kényszer útján nem jöhet létre, vagy ha igen, akkor csak formális, csak addig tart, amíg a „kényszerítő erő", a pedagógus jelen van. Szükséges, hogy a gyermek maga is törekedjék megvalósítására, belső indítékok alapján. A valódi közösségnek egyik próbája az, hogy a gyermekek például a szabad időt, a tízperceket a pedagógus közvetlen irányítása nélkül is megfelelően töltsék el. A közösség létrejöttében döntő mozzanat az, hogy a gyermek szociális szempontból érett-e már az iskolára. A szociális érettség hiánya akadályozza azt, hogy a gyermek megfelelően beilleszkedjék az iskolai közösségbe, még akkor is, ha értelmi képességei egyébként megfelelőek. A szociális szempontból éretlen gyermek a maga nyugtalan magatartásával, figyelmetlenségével csak zavarja társait és az egész tanítást. Az iskolai közösségbe való beilleszkedés szempontjából nem közömbös a gyermek családi „előélete" sem. Hogyan tudott a gyermek beilleszkedni az otthoni közösségbe? Milyen volt a kapcsolata a családtagokkal? Elsősorban az anya és a gyermeke közötti érzelmi kapcsolat milyensége számít itt; az, hogy e kapcsolat menynyire harmonikus vagy kiegyensúlyozatlan, esetleg rossz: sorsdöntő lehet a gyermek egész személyiségfejlődése, főleg a közösségi érzések kifejlődésére. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a tanuló járt-e óvodába, hiszen az óvoda közismerten segíti a szociális „közösségi" érettség elérését. FONTOS AZ IS, hogyan készítették elő az iskolára a gyermeket otthon. Hallotta-e gyakran a szüleitől, testvéreitől: „Na, majd az iskolában! Ott majd megtudod!" „Ott nem lehet ám így viselkedni!" stb. Az ilyen és hasonló tartalmú „fenyegetések" ' a gyermeket már előre szorongással tölthetik el az iskolával kapcsolatban. A beilleszkedésre meghatározó hatással lehet a tanulókkal való megfelelő bánásmód. Ennek a feltétele, hogy fokozottan figyelembe vegyük a tanulók egyéni sajátosságait. A tanulók reagálásainak megfigyelése — már az első napoktól kezdve — hasznos felvilágosításokat adhat egyéni tulajdonságaikról, temperamentumukról. Az elmondottakból egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermek beilleszkedése az iskolai közösségbe, az új iskolai közösség kialakulása nemcsak az iskolával kapcsolatos tényezőktől függ. A szülői háznak .igyancsak ki kell venni belőle a részét. Csakis az iskola és a család szoros kapcsolata, összehangolt, egységes követelményrendszere és bánásmódja tudja elérni, hogy a kis elsős kezdeti szorongása gyorsan elmúljon, hogy „találkozása" az iskolával jól sikerüljön. (Az Élet és Tudomány nyomán) IGY LÁTJA A TISZACSERNYÖI RAKODÓÁLLOMÁS FÖNÖKE Régi keletű problémák hazánk száraz Az elmúlt hetekben a közvélemény figyelmének középpontjába került a tiszacsernyői rakodóállomás. A sajtótermékek rövidebb-hosszabb tudósításokat közöltek: ... közel százezer tonna áru felhalmozódott hazánk száraz kikötőjében, és a szovjet oldalon csaknem hétezer áruval megrakott teherkocsi vesztegelt . . a tiszacsernyői állomás képtelen fogadni és továbbítani a Szovjetunióból nagy mennyiségben érkező árukat ... A szövetségi kormány külön bizottsága közel egy héten át tevékenykedett Kelet-Szlovákiában . . . Kormányküldöttség járt Tiszacsernyon ... A helyzet megvilágítása érdekében ezért az egyik legilletékesebb vezetőtől, Kornel Dudinský állomásfőnöktől kértünk felvilágosítást. Alig érkeztem feltenni a problémák okaival kapcsolatos kérdésemet, Dudinský elvtárs így kezdte. — Óriási tévedésben van, aki úgy véli, hogy a jelenlegi tiszacsernyői problémák újkeletűek. Amióta csak felépült és üzemel ez a rakodóállomás, szinte állandóan küzdünk ezekkel. Az igaz, nem mindig egyforma mértékben... július második felében szovjet részről — természetesen a kölcsönös szerződések alapján — szokatlanul nagy mennyiségű áru érkezett, amit képtelenek voltunk teljes mennyiségben fogadni és továbbítani ... — Arra kérném — vágtam szavaiba — sorolja fel a gondokat okozó, ön szerint állandóan ismétlődő, legalapvetőbb nehézségeket. — Előre is le kell szögeznem, ez a nagy jelentőségű — remélem nem túlzok, ha azt mondom —, népgazdaságunk „vérkeringésében" igen érzékeny jellegű feladatkörrel felruházott rakodóállomás — bármennyire is furcsán hangzik — pontatlan koncepcióval épült, s ez a mai napig sincs teljes pontossággal meghatározva... Ez a legalapvetőbb probléma — ťg; ehhez sorakozik fel a többi —, kevés az átrakodáshoz szükséges csehszlovák vasúti kocsi, a szerelvények elvontatására küldött mozdony, kevés az itt dolgozó munkások száma, nagyon alacsony színvonalú — egy ilyen állomás szükségleteihez viszonyítva — a rakodási munkafolyamatok gépesítése. És még egy igen alapvető tényező: amennyi áru érkezik a Szovjetunióból és belföldről, nekünk annyit kell átraknunk. — Így történt ez a legutóbbi árufelhalmoződásnál is? — Igen, a Szovjetunió természetesen teljesíteni óhajtja a kormányszervekkel kötött szerződésekben vállalt kötelezettségeket és igen nagy mennyiségű árut indított hazánkba. Kérdem én, mit tehetünk mi ilyen esetben, ha más szervek munkája, vagy hanyagsága befolyásolja igyekezetünket?! Itt a már említett problémákra gondolok. Nem tőlünk függ, lesz-e elegendő üres kocsi, vontató mozdony. Ezekkel a felsőbb vasúti szervek rendelkeznek. Azon se csodálkozzék, hogy kevés a munkás, hiszen nálunk, a kellő gépesítés hiányában — igen nehéz testi munkát kell kifejteni. És a legtöbb munkás 8—12 órás fizikai erőfeszítés után még utazni kénytelen, mert kevés a lakás Tiszacsernyőn. Tíz évvel ezelőtt kezdtek itt lakásokat építeni, 1962-ben befejezték s jelenleg 454 lakással rendelkezik a vasutas város. Hét esztendeje egyetlen lakás sem épült, s a meglevők állapotáról is sokat lehetne beszélni. Mindezek következtében jelentős számú munkás eltávozott tőlünk ... — Hogyan oldják meg a munkáshiányt? — Jelentős segítséget nyújtanap néphadseregünk katonái, és szeptember elsejétől a szomszédos Magyarországról kétszáz munkás is kisegít. Jönne több is, da munkásszállónk kapacitása kimerült. Nagy kár, hogy nem tudunk több munkást elszállásolni. Még más akadályok is felmerültek. A legkritikusabb időszakban a Tiszacsernyő— Zsolna közti fővonalon több forgalmi baleset történt. Ennek következtében 56 szerelvény rostokolt rövidebb-hosszabb ideig holtvágányon ... — Köztudott, hogy a csehszlovák kormány különbizottságot küldött a tiszacsernyői problémák kivizsgálására. Legutóbb dr. Peter Colotka szlovák miniszterelnök vezetésével kormányküldöttség is járt itt. Javult azóta a helyzet? — Legnagyobb örömünkre, igen. Hasznosnak tartjuk, hogy naponta rendszeresen kapcsolatot tartunk a szovjet csapi állomás vezetőségével, közösen koordináljuk — már amennyire tőlünk függ — az áruszállítás ütemét. Erre a kétoldali bizottságülés után került sor. A kormánybizottság több jelentős technikai intézkedést foganatosított, ami kedvezően érezteti hatását. Hetenként, minden hétfőn jelenleg is rendszeresen ülésezik a bizottság Kassán, s értékeli az elmúlt hét eseményeit, eredményeit. Ezeken az összejöveteleken a bizottság tagjaként éir is részt veszek. Ogy vélem, nem ülésezünk hiába. Részbeni javulás állt be a kirakodásnál, tízezer tonnnával csökkentettük a Szovjetunióból érkezett és felhalmozódott áru mennyiségét. A közlekedési fővonalon korábban megrekedt teherszerelvények már rendeltetési helyükre érkeztek. Az üres kocsik hozzánk küldése terén viszont még nem sikerült rendet teremtenünk. Szívből örülünk annak, hogy a szlovák kormány elnöke, Colotka elvtárs és kísérete személyesen ellátogatott hozzánk és meggyőződhetett arról, milyen nehézségekkel küzdünk. Úgy tudom, a csehszlovák kormány a közeljövőben fog tárgyalni állomásunk helyzetéről, fejlesztési szükségleteiről. Amikor a munkaerkölcs felől érdeklődtem, Dudinský elvtárs frissen érkezett táviratokat húzoy elő. Az egyik a csehszlovák kormány elnökétől, O. Černík elvtárstól, a másik dr. P. Colotkától, a szlovák kormány elnökétől, a többi a közlekedésügyi miniszterektől és egyéb központi szervektől érkezett. A táviratok tartalma közös témájú. Az említett kormányvezetök elismerésüket és köszönetüket fejezik ki a rakodóállomás munkásainak, vezetőinek vállalásaik sikeres teljesítéséért... — Milyen vállalkozásokról van szó? — kérdeztem a főnököt. — Dolgozóink — a nagy megterhelés ellenére is — kötelezettséget tettek, hogy augusztus 21-én és vasárnap, 24-én a megszokottnál 10—10 000 tonnával több árut raknak át. Vállalásaikat jóval túlszárnyalták, erre központi szerveink is felfigyeltek, s táviratokban fejezték ki elismerésüket. A legőszintébb szívvel kijelenthetem, hogy rakodóállomásunk dolgozóinak munkaerkölcse nagyon jó, mindenki becsülettel igyekszik helytállni. Amint említettem, a felmerült problémákat semmi esetre sem lehet a mi terhünkre írni. Csak az tudja, aki itt él, 24 óránként rendszeresen huszonegy megrakott szerelvényt kell útnak indítanunk, s ez nagy erőfeszítést követel. Mégis kötelezettséget mertek vállalni dolgozóink az SZNF 25. évfordulójának tiszteletére és ezt túl is szárnyalták. Ezekben a napokban a tervezettnél hét szerelvénnyel több hagyta el az állomást. Szombatonként, vasárnaponként, szabad idejük rovására, hívás nélkül átlagosan 120—130 munkás dolgozik. Mindebből logikusan következik, hogy a problémák megoldása nem tőlünk, hanem elsősorban a felsőbb szervektől függ • • Kulik Gellért CS. HORVÁTH TIBOR SZÖVEGE LAPUSSA JÁNOS HANGJA ELCSUKLIK. ESZI, HOGY MA'&A MINTÁN TILTAKOZÁS. EZE/TČZEFF IS MEZBANJA, HOGY ILYEN ESZKÖZHÖZ FOLYAMODOTT. &AÍ/Z. MEG. SE PHÖBALTA VOLNA KISEMMIZNI AZ AKVAKAT AZ 'ÖROKSéaSĎl! EGY ÉLETRE MEGBÉLYEGZETT EMBEFT MAKAD.' FOLYTATJVK SEBŐK IMRE RAJZA